A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 8. szám - Az új hagyatéki eljárás. 7. r.

A J O G 75 kiszolgáltatva a nép perenkivüli jogélete! A kiben csak egy szikrája az egészséges jogérzéknek lakik, ezt meg nem engedheti! Ott van egy további nagy hibája a tervezetnek: a hagyatéki beadványoknak szabaddá tétele a zúgirászát számára! Vagy azt hiszi talán a tervezet illustris szerzője, hogy künn a vidéken a nép ezen beadványainak legnagyobb részét, épen ugy, mint ma a telekkönyvi beadványoknak túlnyomó részét is nem a községi (kör) jegyző fogja elvégezni; a kinek különbenmódjában van bármely dissidens féllel éreztetni adókivetés, beszedés, katona-állitás, közmunka-megosztás stb. körüli hivatalos hatalmának veszedelmes súlyát?! A 49. §. szabályozta igénybejelentéseket, az 57. és következő szakaszok szabályozta kérvényéket az örökösödési igazolvány kiadása tárgyában, a 78., 89. és 97. §-ban emlitett ellentétes igénybejelentéseket épen ugy, mint a mai beavatkozási kérvények túlnyomó részét künn a vidéken a községi (kör) jegyzők fogják készíteni; annyival inkább mert hisz az 57. §. második bekezdése az örökösök kérelmezését a leltárokban is nekik biztosítja tehát a feleket mintegy hivatalból is hozzájuk szoktatja! Vagy azt hiszi, hogy a 107. és 108. §-ban emlitett osztályegyezségeket, épen ugy, mint a mai »barátságos egyezségeket«, »osztály leveleket« stb. nem ugyancsak a községi (kör) jegyzők fogják készíteni?! Nagy naivitás kell ahhoz, elhinni, hogy a névaláírások hitelesítésének a 108. §-b a n kimondott kényszere meg fogja akadályozni a jegyzők okiratszerkesztési üzelmeit. Ez épen semmit sem fog használni; mert ma is tudja az a községi jegyző, hogy az általa készített »osztálylevél« a hagyaték tárgyalás alkalmával a kir. közjegyző, illetve a bíróság előtt produkálva lesz Tudja jól, hogy a legtöbb esetben, akár a tárgyalás alkalmával mellőztetik, akár per során megsemmisitetik. Mégis zavartalanul űzi derűre-borúra zúgirászkodását s még nem akadt ember, a ki egy rossz okmánya alapján kártérítés végett megperelte vagy feljelentette volna. Ily üzelmekkel szemben a névaláírás hitelesítés fakardjával harcolni valóban nem más, mint nevetséges gyermekjáték! Hisz köztudomású, hogy a névaláírás hitelesítésénél a kir. közjegyző az okirat tartalmát vizsgálni jogosítva nincsen, legfölebb; irni nem tudó feleknek azt felolvasni és megértelmeznie kell. Ámde ha az a fél azt elfogadja, ha nem akarja egy új, helyes okirat szerkesztésének költségeit magára vállalni: a kir. közjegyző nem tehet mást, mint az aláírást, illetve keresztvonást hitelesíteni. És ha elhatározza magát a fél a rossz okirat helyett egy jobbnak felvételére s a költségek viselésére: kérdem ki tériti meg neki a jegyző által készített rossz okmányért fizetett költségeket?! Ha most ehhez még hozzáadjuk, hogy a közigazgatás államosítása után a községi jegyzők közül a meghagyott roszszabb elemek lesznek hivatva a nép ezen okiratait megszerkeszteni, hogy ily elemek szinte erőszakkal fogják magukat a népre rávetni: akkor a nép jövő jogéletének egy oly rémképét nyerjük, melytől minden jobb érzelmű hazafinak szive kell, hogy összeszoruljon! És igy akarunk mi reformálni, a jogállam megalkotása korának küszöbén. Ismétlem: difficile satyram non scribere! A tervezet illustris szerzője mellett felhozható azon alapos mentség, hogy nem ismeri, legalább autopsia utján nem ismeri a nép jogéletét kün a vidéken. Elhiszem, hogy a fővárosban sem a leltározás, sem a beadványok kérdése nem áll oly veszedelmes összefüggésben a zugiráskodással, mint künn a vidéken a községi (kör) jegyzők hatalmi rayonjában. Bár még a fővárosi jogélet szempontjából is veszedelmesnek tartom az osztályegyezségek és beadványoknak az ügyvédek és közjegyzők közös hatáskörébe való beutalását. Mind két kar érdekében lévőnek találom a munkakör elkülönítését, a concurrentia megszüntetése által, hogy igy mindkét kar vállvetve működhessék ajogszolgáltatás közös nagy céljának megvalósításán: a helyett, hogy egymással vetélytársakként szembeállitva, önkéntelen szítsuk az idegenkedés, a gyöngébbekben az irigykedés szomorú szellemét. Ha nem-e ezen múlik a közjegyzői intézmény népszerűsége is ?! Nem-e ez az oka annak, hogy a közjegyzői intézménynek, dacára tagjai közhasznú és eredményteljes munkálkodásának, oly kevés az igazi barátja; olyan barátja, a ki magát a félrevezetett közvéleménynyel szemben exponálni is tudná?! És ha mindezek dacára elfogadhatónak találjuk a tervezetet áltanosságban, azért teszszük, mert az a kellő módosítások mellett helyes törvényalkotássá alakitható át. Néhány dispositio megváltoztatása, egyes részeknek alapos átdolgozása mellett gyökeres reform munkálattá válhat, felemelhető lesz azon színvonalra, melyre egy jogállamban a jogreformokat helyeznünk kell s különösen ha azok az ország legfontosabb jogi alkotásával, a magánjogi törvénykönyvvel állanak szoros összefüggésben! De épen ez okból találjuk egyedül helyes módnak, a kritika azon módját, mely kifogásainak indokolása után maga áll elé azzal, a mit a kifogásolt eszmék vagy dispositiók helyébe javasol. Az, a mi jó a tervezetben, azt el kell fogadnunk. El kell fogadnunk az öröklési jogról szóló törvényjavaslat azon dispositióit is mind, a melyek hagyatéki eljárásunk új rendszerével az örökségnek »elfogadás« utján való megszerzésével összefüggenek. Ezek mind elvi jelentőségű intézkedések, melyeket ugy az öröklési jogról szóló törvényjavaslatban, valamint a hagyatéki eljárásról szóló törvénytervezetben is feltalálunk és vita nélkül elfogadunk. Módosítási javaslataink csupán oly intézkedésekre vonatkoznak, a melyekről azt tartjuk, hogy ezen új rendszer helyes alkalmazását és az annyira óhajtott jogállam megvalósítását meghiusítani fogják. Fejtegetéseink 11. részében a Teleszky-féle javaslattal foglalkozva, igyekeztünk kimutatni annak e tekintetbeni hiányait s előállottunk ott is módosítási javaslatainkkal, melyek nem önérdekből, de egy magasztos eszme iránti törhetlen tiszteletünkből folytak. Nyilt kérdések és feleletek. I. Igazolás a kisebb polgári ügyekben. A perrendtartás általános szabályai szerint alperesnek az ítéletben megjelölt cselekmény teljesítésére legfölebb (tehát maximum!) 8 napot szabhat a bíróság. E szerint a 24 órai idő sem, sőt kisebb polgári ügyekben 24 óra, 3 nap s 8 nap alatt hagyatik meg alperesnek valamit tenni, vagy elhagyni — különbeni végrehajtás terhe mellett. Tegyük fel, hogy A. lakkiürités végett B ellen panaszt emel — a bérösszegre való tekintettel — az illetékes kisebb polgári biróság előtt s kéri már egy fél év óta nem fizető alperest a lakásból 3 nap alatt itéletileg különbeni végrehajtás terhe mellett kilakoltatni. A biróság megtartja a tárgyalást, beigazoltnak találja a tényállást s indokoltnak felperes kérelmét. Meghozza az itéletet, mely szerint alperes köteles 3 nap alatt a lakást különbeni végrehajtás terhe mellett kiüríteni és felperesnek átadni. Negyedik napon felperes végrehajtást kér s azt foganatosíttatja is; alperes azonban — ki meg nem jelenése miatt lett elitélve — az ötödik napon, tehát törvényes időben, igazolást ad be. A biróság az igazolásnak helyet ad, az első itéletet hatályon kivül helyezi és újabb érdemleges tárgyalást tűz ki. És most jön a bökkenő ! Az első itélet hatályon kivül helyezésével megsemmisül-e a már foganatosított végrehajtás is s vissza helyeztetik alperes az előbbeni állapotba? Es ha igen, felperes végrehajtási költségeit tartozik-e megfizetni, vagy nem ? Avagy alperes birtokon kivül folytatja az új pert? Ocsvai Árpád, lugosi ügyvéd. II. Kivehető-e azon jogerejűleg megítélt eskü, mely a fél későbbi beismerése szerint nyilván hamis eskü?* (Felelet. ) Véleményem szerint, ha a félnek az eskü odaítéltet ett, a fél az eskületételre kellő időben jelentkezik — az eskü tőle feltétlenül kiveendő. Az eljáró bíró tiszte az eskü szövegének megmagyarásásáig terjed; ha a fél az esküt, annak szövegét megértette — az esküt tőle ki kell venni. * A »Jog « 5. számában tett kérdés.