A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 7. szám - A későbbi végrehajtatónak csatlakozása az előbbihez

26 ü JOG. Indokok: A helyszínén szakértő mérnök közbenjöttével foganatosított bírói szemle által megállapittatott, hogy azon kut, melynek alperessel közös használatába magát felperes visszahelyeztetni kéri, az alperes beltelkén van s mint ilyen, alperes tulajdonát képezi. Ebből következik, hogy miután másnak tulajdonát képező ingatlanra valamely jogot csak mint szolgalmat lehet gyakorolni, a használatnak olyan természetűnek kell lenni, hogy az megfelelő időn át folytatott gyakorlat által a szolgalomnak elbirtoklás általi megszerzésére alkalmas legyen. A felperes által vitatott használat azonban ily természetűnek, vagyis felperes a jog valódi birtokosának nem tekintethetik, mert a kihallgatott tanuk igazolták, hogy I. rendű alperes azt jelentette ki, miszerint a kut használatát mindenkinek megengedi ugyan, de csak addig, mig vele barátságosan bánnak. Ezen nyilatkozat szerint tehát, melyet alperes felperes jelenlétében és az ő házában tett, kétségtelen, hogy alperes a kut használatát csak szívességből, tehát tetszéstől függöleg folytonos kötelezettség nélkül engedvén meg, felperes valódi birtokra, vagyis arra, hogy a jogot saját nevében alperes tetszésétől függetlenül gyakorolta, nem hivatkozik. Noha tehát a tanuk által bizonyítva van, hogy felperes a kutat több éven át használta, pusztán ezen használat által sommás úton való visszahelyezéshez igénye nincs. A m. kir. Curia (1890. január 16. 7,678/p. 1889.): A másodbiróság ítélete indokaiból helybenhagyatik, Azon körülmény, hogy végrehajtató részére végrehajtást szenvedő a végrehajtási összeget még a marasztalás előtt birói kézbe letette és utóbb azt kiutalványoztatni kérte, a végrehajtás megszüntetésére törvényes indokul nem szolgálhat. A pécsi kir. járásbíróság': K. S. végrehajtás megszüntetési keresetével elutasittatik. Indokok: Végrehajtást szenvedő K. S. képviselője útján szabályszerűen megidéztetett, de a kitűzött határnapon meg nem jelenvén, a prdts. 111. §-a alapján mivel sem igazolt keresetével elutasítandó s a megjelent végrehajtató kérelme folytán' ennek részére perköltségben is volt marasztalandó, annál is inkább, mert a 12,997/1887. szám a. utalványozási végzést végrehajtató 1888. december 21-én s igy végrehajtási kérvényének benyújtása után vette, minélfogva a 3,659/1889. sz. végrehajtás megszüntetési keresetre okot nem szolgáltatott. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. tábla az első bíróság végzését megváltoztatja, a végrehajtás megszüntetési keresetnek helyt ad és a 13,353. számú végrehajtást elrendelő végzést hatályon kivül helyezi, a perköltséget azonban végrehajtást szenvedő részére meg nem itéli. Indokok: A becsatolt iratokból kitűnik, hogy marasztalt alperes még 1888. október 4-én 12,997. sz. a. kérvénynyel az öszszes marasztalási összeget kamataival együtt a birói letétbe helyezett összegből nyertes felperes részére kiutalványoztatni kérte s eme kérelemnek 1888. november 30-án 12,997. sz. a. kelt végzéssel hely is adatván, a kereseti összegből felperes részére megítélt 31 frt 60 kr. tőke és 1888. február 1-től járó kamat felperesnek kiutalványoztatott s minthogy felperesnek ezzel szemben és a kiutalványozási kérvény beadása után, 1888. október 11-én 13,353. sz. a. beadott végrehajtási kérvénye folytán a kielégítési végrehajtás alperes ellen ugyancsak a már kiutalványozott összeg erejéig 1888. november 30-án 13,353. szám a. elrendeltetett s alperrs a fentirt előzmények után a végrehajtás megszüntetését kérni jogosítva volt, mert a megítélt összegnek felperes kértére történt kiutalványozása után ugyanez iránt a végrehajtás már elrendelhető nem volt s miután a ténykörülmény az előző iratokból kitűnik, alperest a végrehajtás megszüntetési kereset feletti tárgyalásra való meg nem jelenése folytán sem lehetett keresetével elutasítani, hanem az iratokból kitűnő ténykörülmények alapján a végrehajtás megszüntetését kimondani kellett. Költség alperes részére nem Ítéltetett meg, mert a kiutalványozási végzés felperesnek csak a végrehajtási kérvény beadása után kézbesittetvén, a végrehajtás megszüntetési keresetre nem felperes szolgáltatott közvetlen okot. A m. kir. Curia: A másod bíróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben. Iondokok: A végrehajtás megszüntetésére irányzott kereseti kérelemnek nem volt hely adható; mert végrehajtást szenvedő nem bizonyította azt az állítását, hogy végrehajtató a részére megítélt követelés kielégítése céljából végrehajtást szenvedő által kiutalványoztatni kért összeget a birói letétből fölvette és mert ily helyzetben maga azon körülmény, hogy végrehajtató részére végrehajtást szenvedő a végrehajtási összeget még a marasztalás előtt birói kézbe letette és utóbb azt kiutalványoztatni kérte, a végrehajtás megszüntetésére törvényes indokul nem szolgálhat. Az 1881: LX. t.-c. értelmében ugyanis a végrehajtást szenvedő a marasztalási összeget rendszerint közvetlenül tartozik kifizetni, ebből okszerűleg következik, hogy a pernyertes fél azzal nem köteles megelégedni, miszerint ellenfele előzetesen biiói letétbe helyezze a követelést, és ítélet után az összeget a nyertes félnek kiutalványoztassa. Erre mutat különösen az 1881: LX. t.-c. 41. íj ának rendelkezése is, mely azon eljárást irja körül, midőn a marasztalt fél nem közvetleuül, hanem a per bíróságának közbenjöttével kívánja a fizetést teljesíteni és a mely esetben a marasztalt szintén személyesen tartozik a fizetést megkísérteni és csak az esetben, ha a nyertes fél a bíróság előtt meg nem jelennék, áll jogában a marasztalt félnek a marasztalási összeget birói kézbe letenni. Egyébiránt a fenforgó esetben végrehajtató követeléséből a végrehajtási kárvény költsége, valamint a letétből való felvételből járó rendszerinti kiadások, az első bíróság által kiutalványozott összeggel fedezve egyáltalán nem is lennének és igy ezen öszszegekre végrehajtató végrehajtási joga minden esetben fennállana. A perköltség tekintetében az első bíróság ítélete megfelelő indokából hagyatott helyben. (1889. december 27-én, 9,248. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Oly dolgokra nézve, melyek a csődtömegben nem találtatnak? vagy melyeknek értéke a csődtömegbe be nem folyt, vagy a csődtömegnek követelését nem képezi: visszakövetelés! igény nem érvényesíthető. A csődtörvény csak a csődtömeg ellen irányuló kereseteket utalja a csődbiróság ügykörébe, de nem tartalmaz oly intézkedést, hogy a csődbíróság, csődben nem álló személy ellen indított perek eldöntésére, még ha a csődben nem álló alperes a csődtömegnek pertársa is, illetékes lehessen. A szegedi kir. tszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetében maga is beismeri, hogy az A) alatti szerint a szegedi általános takarékpénztárnál általa 77 frt kölcsön fejében elzálogosított 1,593/23. sorszámú nyereménykölcsön-sorsjegy a közadós intézet birtokában nincsen, már pedig a csődtömegből természetben csak azon tárgyak követelhetők vissza, melyek annak birtokában találtatnak s a csödleltárba felvétetnek és miután az elzálogosított tárgy közadós birtokában nincsen, felperes ez okból a csődtömeggel szemben kártérítésre igényt tarthat ugyan, de a zálogtárgy természetbeni visszaadását a zálogösszeg befizetése mellett sem követelheti. Miért is felperest ezen alperessel szemben keresetével elutasítani kellett. De elutasítandó volt felperes keresetével II. r. alperessel szemben is, mert felperes nem is állítja, hogy a kereseti zálogtárgyat akár ő, akár megbízottja juttatta volna II. r. alperes birtokába, sőt keresetéből nyilvánvaló, hogy a zálogtárgy II. r. alperes birtokában csak I. r. alperestől vagy ennek megbízottjától juthatott és ezen alperes ellenvégiratilag maga beismeri, hogy a kereseti zálogtárgy nála egyéb tárgyakkal együtt zálogba adatott, mely körülménynél fogva és az 1881. évi XIV. t.-c. 13. §. rendelkezéséhez képest, II. r. alperes a zálogtárgyat csak a zálogjegy birtokosának köteles kiszolgáltatni és minthogy felperes nem is állítja, hogy ily zálogjegy birtokában volna, őt II. r. alperessel szemben a zálogtárgy kiadására vonatkozólag kereseti jog meg nem illeti. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az e.-b. Ítéletét II. r. alperesre, t. i. a szegedi takarék- és hitelintézetre vonatkozó részében s az ítéletet megelőző egész eljárást megsemmisíti. Az elsőbirósági ítéletnek I. r. alperesre, a szegedi általános takarékpénztár csődtömegére vonatkozó részét azonban a kir. itélő tábla helybenhagyja. Indokok: Felperes keresetében a szegedi általános takarékpénztárnál elzálogosított s jelenleg II. r. alperes, a szegedi takarék- és hitelszövetkezetnél levő sorsjegyének a zálogösszeg lefizetése ellenében való kiadását követeli a szegedi általános takarékpénztár csődtömegétől és II. r. alperestől. Habár felperesnek keresete, mely visszakövetelési igény érvényesítésére irányul, I. r. alperes, a szegedi általános takarékpénztár csődtömege ellenében az 1881 : XVII. t.-c. 152. §-a alapján a csődbiróság előtt jogosan volt is megindítható; de II. r. alperesre