A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 7. szám - Az új hagyatéki eljárás. 6. r.

£L JOG. 59 Az új hagyatéki eljárás. Irta: dr. BLUM BÉLA pécsi kir. közjegyző. (Hatodik közlemény.) • A hagyatéki vagyon elkülönzése a veszély valószínűségére való tekintet nélkül elrendelendő, ha azt az örökös avagy a 414. és 484. §§. eseteiben a hagyatéki gondnok, illetve a vagyonkezeléssel megbizott végrendeleti végrehajtó kéri. Ha a vagyonelkülönzést az örököstárgyak vagy az örökséghez igényt tartók közül egy vagy többen kérik: a bíróság a tudvalévő és ismert tartózkodású többi örököstársak és igényt tat lók meghallgatása után a fenforgó körülmények figyelembevételével határoz a felett, hogy a vagyonelkülönzés el- vagy el ne rendeltessék-e? (424. §.) A vagyonelkülönzés tehát — mint előbb a leltározás — biztosítási intézkedés akar lenni arra nézve, hogy a hagyatéki vagyon a jogosítottak elől el ne vonassék A vagyonelkülönzést kérhetik az örökhagyó hitelezői, a kötelcsrészre jogosítottak és a hagyományosok : de ezek csak követeléseik kielégítését érhető veszély valószínűségének igazolása mellett Kélhetik azt az örököstársak vagy az örökséghez igényt tartók közül egy vagy többen, kérheti maga az örökös, a hagyatéki gondnok és a vagyonkezeléssel megbizott végrendeleti végrehajtó: a veszély valószínűségére való tekintet nélkül. Az örökös akkor fogja kérni a vagyonelkülönitést, ha az örökhagyó hitelezői, a kötelesrészre jogosítottak vagy a hagyományosok követelései az örökség értékét valószínűleg kimerítik, vagy fölülmúlják: oly célból, hogy azokat egy ellene indítandó pertől elvonja és törvényes módon leendő kielégittetésüket biztosítsa. Ali ez különösen a 428. §. utolsó bekezdése és a 429. §. eseteiben. Ezzel az örökös magát az igénylők minden további zaklatásától megmenti. Hasonló indokok vezérelhetik a hagyatéki gondnokot és a végrendeleti végrehajtót, kiket azonfelül a nagy felelősség is ez útra terel. Az örököstárs vagy az örökséghez igényt tartók közül egy vagy többen akkor fogják a vagyonelkülönzést kérni, ha a hagyatéktárgyalás alkalmával a hagyatéki vagyon átvételére, illetve megosztására s a hitelezők és egyéb igénylők követeléseinek ki elégitésére vagy biztosítására nézve meg nem egyeztek ; tehát attól tartanak, hogy ezek által megpereltetni fognak. Ez esetben a hagyatéknak a hitelezők, kötelesrészre jogosítottak és hagyományosok kielégítése után fenmaradt része a 428. §. második bekezdése szerint a hagyaték bíróság további intézkedéséig vagyis a köztük fenforgó vitás kérdések végeldöntéséig gondnoki kezelés alatt tartatik. Az elkülönzés által az azt kérő hitelező, kötelesrészre jogosított és hagyományos az elkülönzött hagyatéki vagyonra zálogjogot nem nyer, hanem a már elrendelt elkülönzés az örökhagyó hitelezői, a kötelesrészre jogosítottak és a hagyományosok összeségének érdekében elrendeltnek tekintendő (427. §.). Az elkülönzés elrendelése esetében az örökhagyó hitelezői, a kötelesrészre jogosítottak és a hagyományosok követeléseik és igényeik bejelentésére a hagyatéki bíróság álial hirdetményi határidő kitűzése mellett felhivandók s a kellő időben jelentkezőknek lejárt és nem vitás követelései az eljárási szabályok értelmében kielégitendők, a le nem járt vagy a vitás követelések és igények fedezetéül szolgáló összeget pedig a hagyatéki bíróságnál kell letenni vagy biztosítani. A hagyaték fenmaradó része az örökösnek adatik ki. Ha az elkülönzött vagyon a bejelentett összes követelések és igények kielégítésére elégtelen : a 4 lő. §-ban emiitett hagyatéki terhek után első sorban az örökhagyó hitelezői, azután a kötelesrészre jogosítottak, végre a hagyományosok és pedig utóbbiak aránvlagos leszállítás mellett (402 — 404. §§.) elégitendők ki (428. §.). Ha az tűnik ki, hogy az elkülönzött vagyon az örökhagyó hitelezői által bejelentett követelések teljes kielégítésére sem elegendő : a hagyatéki bíróság a jelentkezett összes hitelezők megidézése mellett egyezség létrehozását kísérli meg oly irányban, hogy az elkülönzött tömeg a jelentkezett hitelezők között a csődtörvény rendelkezéseinek megfelelően osztassék fel. Ha a jelentkező hitelezők között ily értelmű egyesség nem jön létre, köteles a hagyatéki gondnok a csőd elrendelése végett a csődbíróságnak haladék nélkül bejelenteni, hogy a hagyaték az örökhagyó hitelezői követeléseinek kielégítésére elégtelen. (429. §.) A vagyonelkülönzésre vonatkozó részletesebb intézkedések alább (III. rész) a hagyatéki eljárás bírálatánál adatnak elő. * Előző közlemények a »Jog« 1., 2., 4., 5. é» 6. számaiban! A törvényjavaslat hatodik fejezete szól az örököstársak jogviszonyáról. A fejezet első része (439 — 446. §.) az örökösök közötti osztatlan állapotot tárgyazza; a második rész (447 — 455. §.) a tulajdonképeni osztályról, a hagyaték miként leendő megosztásáról intézkedik. Ezen fejezet kétségtelenül legfontosabb része a törvényjavaslat ötödik címének, mert ez hat ki leginkább a nép jogéletére, reá nézve különösen fontos örökösödési ügyeinek rendezésére. Az örökösök közti jogviszony rejti magában a legtöbb viszály és pernek magvát: itt kell legerélyesebben intézkednie a törvényhozónak a perek lehető megakadályozására. Ezt legjobban eléri, ha oda törekszik, hogy a netán keletkezhető pereknek már csiráit is elfojtsa; mire nézve csak egy biztos mód kínálkozik és ez: az örökösök jogviszonyának közhitelű szabályozása. A mit fentebb a leltárak közhitelű felvételéről, az örökös kedvezőbb helyzetéről mondottunk, szemben a perlekedő hitelezőkkel és hagyományosokkal, az itt még fokozottabb mértékben áll. Egy alakilag kifogástalan, a törvény által közhitelű jelleggel felruházott okirattal szemben a perlekedni vágyó örököstárs tartózkodni fog alaptalan keresettel fellépni. Egy azonnal végrehajtható közokirat nyomása alatt a fizetni kötelezett örököstárs kevésbé fog vonakodni, vagy kibúvót keresni kötelezettsége teljesítése alól, mint egy magánokmány, egy zugirász alkotta és legtöbbször alakilag is kifogásolható fércmunkával szemben. Itt kell tehát csirájában elfojtani a sok haszontalan húza-vona pört, ha komolyan akarjuk szabályozni a nép jogéletét, ha megszívlelni akarjuk érdekeit, ha segíteni akarunk nyomorúságán ! Ugyanazért anép perenkivüli jogéletének ezen reá nézve legfontosabb, gyakran életkérdéses ügyeire kiterjedő részét vélem leginkább a közhitelesség alapjára helyezendőnek! Nem akarom én a közhitelesség keretébe vonni a z örökösök osztatlan jogviszonyát is. Ez kivül maradhat e kereten, mert alább ismertetendő eljárási szabályaink értelmében az osztatlan állapotban lévő örökösök örökösödési igazolványt a hagyatékbirósághoz beadandó, kellőképen felszerelt egyszerű kérvény alapján is nyernek. A köztük lévő jogviszony tehát ez esetben szabályozásra nem szorul, legalább ezt az örökösök itt nem kívánják. De itt is megóvandóknak tartom az örökösöket a zugirászok veszedelme alólajelen fejtegetések I. részében emiitett ügyvédi beadványi ellenjegyzési kényszer által. A mit a közhitelesség keretébe vonandónak tartok, az az örökösök közti osztály létesítése. Más szóval, ha az örökösök osztályegyezségre lépni akarnak — és a hivatalos beavatkozásnak helye nincsen — a közjegyzőhez tartoznak fordulni, az egyezséget közokiratba tartoznak foglalni. Kívánja ezt a perenkivüli jogélet közhitelességének általános elvén kivül különösen azon viszony, melyben az örökösök állanak, midőn mindegyik törekszik örökjogát a lehető leghasznosabb, reá nézve legelőnyösebb módon érvényesíteni, midőn a mindennapi élet tapasztalatai mutatják, hogy egyik a másikat nem ritkán kijátszani, megtéveszteni, hogy ne mondjam lefőzni igyekszik és az esetek nagyobb számáuál egymással szemben, mint ellenfelek állanak. Minden ily esetben a közjegyző pártatlan fellépése, a népre gyakorolt hatályos befolyása, a törvények intézkedéseinek helyes ismertetése, az esélyek alapos megbeszélése által egy-egy hosszadalmas örökösödési pernek veheti elejét, a nép valódi érdekének nagy szolgálatokat tehet. És ha tekintetbe veszszük, hogy mai örökösödési eljárásunkban a hagyatéki ügyek már majdnem kivétel nélkül a közjegyzők fóruma elé utalvák, hogy a közjegyzők e hivatásukat majdnem kivétel nélkül helyesen látják el és a közjegyzői kar azon várakozásnak, melyet hozzá az 1886 : VII. t.-c. megalkotói fűztek, fényesen felelt meg; a mennyiben soha azelőtt Magyarországon a hagyatéki ügyek oly alaposan, gyorsan és olcsón nem láttattak el, mint azóta, mióta azok a közjegyzők kizárólagos hatáskörébe utaltattak : akkor valóban nem követelünk újat, ha azt hangoztatjuk, hogy tartsa meg az új törvény e helyesnek bizonyult alapot, hagyja megtovábbra is a hagyatéki ügyeket a közhitelesség keretében és ne lépjen a törvényalkotás terén vissza abba a korba, a midőn örökösödési ügyekbe a