A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 6. szám - Az új hagyatéki eljárás. 5. r.

A hagyományosra örökhagyó kötelezettségei nem szállanak át, csak kivételesen, ha a terhek az örökrészek által fedezetet nem nyernek. Az elfogadásnak mellőzése által a hagyománynál egyúttal elkerülhetővé válik a hagyatékbiróság oly érdemleges beavatkozása, mint az örökség megszerzésénél és a hagyományok rendezése inkább az örökös és a hagyományos közti privát megegyezésnek adható át. Csak ott, a hol ez nem sikerül, léphet föl a hagyományos is külön jogának érvényesítésével és mint alább látni fogjuk, kérheti a hagyaték leltározását, az örökös nyilatkozattétel végetti megidéztetését, a vagyonelkülönzést stb. Ha a hagyomány oly ingatlanból, vagy egyedileg meghatározott oly ingó dologból vagy oly dologösszeségből áll, mely az örökhagyó tulajdonát képezte, a hagyomány tá-gyával tulajdonjoga az örökhagyóról a hagyományosra a hagyomány megnyiltával közvetlenül száll át és azonnal érvényesíthető (4()0. §.), tehát az ily hagyomány az örökös és hagyományos közti magánegyezkedés köréből kivétetik és közvetlenül a hagyatékbiróság hatáskörébe utaltatik, mely ilyen hagyományról, ha nem vitás, az örökösödési igazolványban vagy attól elkülönítve hagyományi igazolványt ad ki s a telekkönyvi hatóságot az ingatlan tulajdonjognak bekebelezése végett hivatalból keresi meg (401. §.). E fejezetben foglalt összes szakaszok változatlanul fenmaradnak, csak a 397. § végbekezdésében az előző szakaszokra történt hivatkozások az ott tett változásoknak megfelelően lesznek módositandók. A végbekezdés tehát így lesz szövegezendő: »A 374., 375., 376. és 377. §§. rendelkezései a hagyományokra megfelelően alkalmazandók«. * A törvényjavaslat harmadik fejezete szól az örökhagyó hitelezőinek, a hagyományosoknál; és a kötelesrészre jogosítottaknak az örökös elleni jogairól. Az örökös első sorban az örökhagyó hitelezőinek, másodsorban a kötelesrészre jogosítottaknak és ezek után a hagyományosoknak az örökség értéke erejéig felelős (410. §.). E szakasz tehát megállapítja az igénylők rangsorozatát és a határt, a meddig az örökös e részbeni kötelezettsége terjed. Az örökség értéke erejéig való felelőssége az örökösnek okvetlen magával hozza az örökség értékének hiteles megállapítását. Mert ha az örökség értéke csupán az örökös egyoldalú bemondására szerkesztett leltár alapján határozható meg, a melyet még hozzá nem is hiteles közeg vesz fel, kinél az örökössel való összejátszás lehetősége nincsen kizárva: akkor az igénylők jogbiztonsága nagyon kétes alapon áll, mely állapot a perek egész sorozatának válhat szülőokává. Ebből folyólag nekünk közhitelű leltárakra van szükségünk, a mit elérhetünk, ha a közjegyzőségek deceDtralisatiójával a hagyatéki leltárak felvételét kötelezőleg a kir. közjegyzők hatáskörébe utaljuk. Ezzel alább a III. részben bővebben fogunk foglalkozni, miutnn e kérdés a hagyatéki eljárás keretébe tartozik. Az örökhagyó hitelezői, ha követeléseiket okirattal vagy bizonyító erejű kereskedelmi könyvkivonattal vagy feltétlenül marasztaló bár még nem jogerős birói határozattal igazolják ; nemkülönben a hagyományosok, ha hagyományaik a törvényben megállapított alaki kellékekkel ellátott és kihirdetett végrendeleten vagy örökösödési szerződésen alapulnak, a hagyatéki bíróságnál a hagyaték leltározását kérhetik. A hagyaték leltározását követelhetik azok is, a kik mint örökösök, helyettesitett örökösök vagy utóörökösök öröklési igényt támasztanak, továbbá a végrendeleti végrehajtó és a kötelesrészre jogosítottak (411. §.}. Ezen intézkedés biztosítja az igénylőket, illetve az ellentétes igényt támasztó örökösöket arról, hogy a hagyatéki vagyon, melyből kielégítést várnak, felvétessék és így eltitkolás, elrejtés, elkallódástól megmentessék. K jog akkor fog érvényesíttetni, ha maga az örökös nem intézkedik a leltározásról. Ebből is látható, hogy a leltárak közhitelű összeállítása valamennyi érdekelt félre egyaránt kívánatos és előnyös. De hogy a hagyatéki leltárak közhitelű összeállítása menynyire megkönnyítené az örökösnek helyzetét szemben az örökhagyó hitelezőivel és a hagyományosokkal, azt a javaslat 412. §-a leginkább bizonyítja. »Azon perben« igy szól a 412. §. első bekezdése, »melyet az örökhagyó hitelezői és a hagyományosok követeléseik vagy hagyományaik iránt az örökös ellen indítanak, az örökös, ha azt vitatja, hogy az örökség értéke a követelést vagy a hagyományt nem fedezi, az örökség értékét kimutatni és az öröklött vagyonból már kifizetett, valamint az öröklött vagyonra beperelt követeI lést vagy hagyományt megelőző elsőséggel zálogjogilag biztosított hagyatéki terheket, úgyszintén a beperelt hagyományt a 410. §. I rendelkezései szerint sorrendben megelőző követeléseket és kötelesrészt és mindezek összegét bizonyítani köteles.« Ezek szerint, ha valamelyik hitelező vagy hagyományos kielégítést az örököstől nem nyer, még ha a leltárból láthat ja is, hogy az előnyös tételek kifizetése után az ő követelése, illetve hagyománya az örökség értékéből fedezetet nem nyerhetett, az örökös ellen pert inditand, mert nem bizik a leltár helyességében, nem bízik az örökös és a kielégített előnyös hitelezők közti elszámolás vagy kifizetés valódiságában és főleg, mert egyszerű tagadásává 1 s z e m b e n az örökös tartozik igazolni m i n d( ezen kifogásolt tényeknekés a kifogásolt leltárnak valódiságát! Ellenben,"ha az örökös közhitelű leltárra hivatkozhatik, ha az előnyös hagyatéki terheknek és az előjoggal biró hitelezőknek és kötelesrészre jogosítottnak már kifizetett vagy fennálló követelését közhitelű módon igazolni tudja : az ezzel ellenkező állitások nem az örökös, hanem annak ellenfele által lesznek bizonyi tandók. Ennek tudatában a legtöbb igénylő tartózkodni fog egy ; oly pernek megindításától, melyben az övé a kedvezőtlenebb helyzet és a melynek kimenetele reá nézve kétesebb, mint hogy ha az örököst terhelné a bizonyítás. És mert a törvényhozó egyik eminens feladata olyan törvényt alkotni, mely a fölösleges perlekedést lehetőleg megakadályozza ; egy magyar törvényhozóé annál inkább, mert a mi népünknek perlekedő hajlama köztudomású: ugyanazért, miután a leltárak közhitelű felvétele az alábbi III. rész szerint módosítandó hagyatéki eljárásunkban úgyis biztosítva lesz, a 412. §-t olykép vélem módositandónak, hogy egyik közhitelű leltárra támaszkodó, valamint a hagyatékot terhelő előnyöse bb tételek kifizetését vagy fennállását közhitelű módon igazoló örökösnek helyzete az igénylő hitelezővel vagy hagyományossal szemben kedvezőbbé tétessék, mint a perlekedő igénylőnek, avagy o 1 y örökösnek helyzete, a ki sem az örökség értékét, sem az előny ösebb tételeknek valódiságát közhitelű módon igazolni nem tudja. Mit ducretálunk ezzel? Azt, hogy a leltározások, valamint az örökösnek az előnyös I hitelezőkkel avagy a kötelesrészre jogosítottal megejtett elszámolásai, kifizetései, egy szóval a ( rendezés közjegyző közbenjöttével történjék (ténybizonyitások). És mit érünk el ezzel i Azt, hogy ily közhitelű leltárral, kifizetési vagy elszámolási tanusitványnyal szemben a különben perre hajlandó hitelező vagy hagyományos vagy meg sem kezdi a pert, vagy r ha megkezdi, azzal ellenkező állításait maga tartozik igazolni! Es ezt decretálnunk kell, h a a peren kívüli jogélet közhitelességét nálunk is behozni, ha a perek számának annyiszor felpanaszolt szüntelen szaporodását valahára komolyan megakadályozni akarjuk. Ezzel nemcsak a bíróságok már-már elviselhetlen túlhalmozottságán segítünk, de elkerüljük a munkaszaporodás egyik elmaradhatlan következményét: a bírósági létszám szaporítását is. Hogy a perlekedők kedvéért a nem perlekedők fizessék adó alakjában a birói létszám szaporításának költségeit: az, azt hiszem, nem volna sem igazságos, sem méltányos. Már pedig a 4l2. §. jelen szerkezetében majdnem felhívást tartalmaz a hitelezők és hagyományosok részére a per megindítására az örökös ellen. Ez nem lehet helyes álláspont. A javaslat szerzője és később a képviselőház igazságügyi bizottsága természetesen nem helyezkedhettek a javaslat megalkotása, illetve tárgyalása idejében azon álláspontra, hogy a közjegyzőségek decentralisatiójával együtt a perenkivüli jogélet közhitelessége hazánkban megvalósítható lesz. A 412. §. jelen szövegezése tehát az akkori idők hangulatának meg is felelhetett. Ámde azóta a közszellem nagyot változott, ma már egy új kornak küszöbén állunk, melynek szelleme elől elzárkóznunk nem szabad. Ez követeli a 412. §-nak is módositását, mely következőképen volna szövegezendő : »412. §. »Az örökhagyó azon hitelezőivel és azon hagyományosokkal szemben, kiknek követelései vagy hagyományaik az örökség értékében fedezetet nem nyertek, az örökös, ha az örökség értékét közhitelű leltárral kimutatni és azt, hogy az öröklött vagyonból