A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 6. szám - Felebbvitel a járásbirósági eljárásban. 3. r.

A JOG. 47 szükséges és hiányzó adatokat feloldás mellett beszerez­tetheti. Meglehet, mondom, hogy más adatok, más körülmé­nyek, bizonyítékok fognak felhozatni a felsőbb bíróságnál, mert a javaslat e tekintetben túlságosan liberális, de hát ezeket a felek az első bíróság előtt is felhozhatták volna, ha pedig nem hozták fel, azért az első bíróság nem felelős és abból még nem lehet érvet kovácsolni arra, hogy nem képes a tényállást kellőleg kinyomozni. És ha ismét csak ez hátráltatná az igazságszolgáltatás fellendülését, ezen az által segíthetünk, ha az ítélet kihirde­tése vagy kézbesítésétől számított 30 napon belül új fel­vételnek adunk helyet, a hol azután a beismerés is vissza­vonható és új bizonyítékok alkalmazása is megengedhető lenne. Mert az, a mit a javaslat tervez, hogy az első bíróság előtt kivett bizonyíték a felebbviteli bíróságnál ismételhető, a justitia érdekével egyáltalán össze nem egyeztethető és de­moralizáló hatással lenne igazságszolgáltatásunkra s azt funda­mentumában megtámadná. Egyébként a javaslat szerzője is elismeri az ellenkezőt s ennek fényes bizonyítékát adja akkor, midőn ezeket írja: »A tényállás fixirozásának nehéz kérdése, mely a tárgyalás folytatásának elhalasztása, különösen pedig éppen a felebb­vitel tekintetéből bír nagy fontossággal az első bíróság előtt felvett jegyzőkönyvben már nagyban és egészben meg van oldva: újítások a felebbezési tárgyaláson az általános tapasztalat szerint aránylag rit­kább vagy legalább is csak egy pontra szorít­koznak. Aránylag ritka az újabb bizonyítás felvétele i s.? Ha pedig ez áll — pedig való — akkor inaga a terve­zet alkotója tör pálcát annak sorsa felett, elismervén azt, a mi a német birodalmi javaslat indokolásában áll: »Das Berufungsrecht i s t n i c h t, w i e d i e gemeinrecht­liche Befugniss derAppellation, ein Recht auf Kritik des Verfahrens erster Instanz oder Nachprüfung und Berechtigung desunterrich­terlichen Urtheils vom Gesichtspunkte der Frage aus, ob gerecht geurtheilt d. h. das dem Unterrichter vorgelegte Matériái richtig g e­würdigt sei, vielmehr das Recht auf Gewahrung eines neuen Judiciums, auf Erneuerung und Wiederholung des Rechtsstreits vor einem a n d e r n R i c h t e r.« Es igy, ha az újítások aránylag ritkák, ha az alsó bíró­ságok a tényállást rendszerint helyesen derítik ki, akkor a tervezett költséges felebbvitelre tisztán a jurisdictio compli­kálása és a jogorvoslat erőszakos korlátozása céljából nincs szükség és a jogbiztonság nem is igényli. A Statistikai adatok megmondhatnák, hogy a perújítások száma mily elenyésző csekély a sommás eljárásban és ez eclatans bizonyítéka annak, hogy az alsó és felsőbíróságok ítéletei között az eltérés a jog- és nem a ténykérdésben van, a minek ismét a magánjogi codificatio hiányában talál­juk okát. És azután minő lenne ez a szóbeliség ? Félig írásbeli, félig szóbeli, kevéssé contradictorius, még kevésbé inquisitorius, olyan mixtum compositum, és ha a javaslat elfogadtatnék is, nem volnál célszerűbb, a mennyi­ben a felebbviteli bíróság a felek kérelmére vagy ha hivatal­ból előkészítésnek látja szükségét, ezt a rendes eljárásban dívó jegyzőkönyvi tárgyalás elve szerint keresztül vezetni. A felebbviteli tárgyalás pedig vagy legyen egészen contradictorius, az elnök és bíróság beavatkozása, nyomozása nélkül, vagy pedig legyen inquisitorius, mert a javaslat ama rendelkezése : hogy ha az elnök valamely intézke­dése vagy kérdése, úgyszintén a bíróság vala­mely tagjának kérdése ellen a felek vagy a bíróság valamely tagja (tehát még ez is) ki­fogást tesznek, a bíróság dönt (32. §.) meg­alázza egyfelől a bíróságot, sérti az elnök és bíróság tekintélyét és a képviselő ügyvédek esetleges secaturájának szolgáltatja ki a bíróságot. És vájjon hányszor lehet ily kifogással élni ? Erről hall­gat a javaslat, tehát a hányszor tetszik. Fel tudjuk fogni azon intézkedés helyességét, a hol a bíróság a felek kérdezési jogába beavatkozik, de az ellen­kezőnek ratióját — ha már a kérdezési jog elve el van fogadva — nem értjük. A teljes felebbvitel rendszerének ott is van értelme, hol a szigorú contradictorius eljárás van érvényben. A hol a biró nem kérdez, nem inquirál, nem törődik azzal, hogy a pert a felek helyes vagy helytelen alapon indítják, védelmezik, a hol pusztán a felek előadásai és az általuk szolgáltatott bizonyí­tékokra alapítja ítéletét, a nélkül, hogy az eljárást híven vissza­tükröző jegyzőkönyvet venne fel. Itt előfordulhat, hogy a fél ügyét nem helyesen indí­totta, nem jól védelmezte és a hibát a felebbviteli bíróság előtt kívánja helyrehozni. De ott, a hol a biró nemcsak nyo­mozó eljárást követ, hanem a feleket még bizonyítékaikra s az azok elmulasztásából származható következményekre is figyelmeztetni tartozik, a hol a biró a tanukat körülményesen, független hallgatja ki és meghitelezteti: ott az ügynek újbóli tárgyalása a másodbiróságnál legalább is felesleges, különösen akkor, ha a felsőbb bíróságok is kénytelenek a tanúkihallga­tás, szemle és egyéb bizonyítékokat többnyire megkeresés útján foganatosíttatni és ezzel a szóbeliség és közvetlenség legfontosabb részét ismét csak az alsó biróság által irásba foglalt adatai mellett használhatja fel judiciumának meghoza­talánál. Utalás történt arra, hogy a bizonyítási eljárás ismétlése a bizonyítási rendszer teljes demoralizálását vonná maga után és mert a javaslat arról nem intézkedik: érdekes volna tudni, vájjon a tanúnak az alsó biróság előtt hit alatt tett vallomását, megd ön ti-e ugyan­azon tanúnak- a felebbvitel folytán ugyanazon körülményre tett ellenkező vallomása? Mert ha nem dönti meg, annak ismétlése tisztán »vak parádé«, ha pedig megdönti, akkor törüljük ki a criminalis codexből a hamis tanuzás és hamis eskü delictumát, vagy pedig degradáljuk le ez okból is a járásbíróságokat a községi bírák niveaujára, a kiknek Ítélete ellen az 1877. évi XXII. törvénycikk szintén teljes felebbvitelt enged ugyan, de leg­alább gondoskodik arról, hogy a tanuk vallomásaikat a köz­ségi bíráskodásban csak kézadással erősítsék meg. A másik indok a mi felhozatik: »Tervszeríí volna továbbá a részletes reform annyiban, amennyi­ben a bíróságok színvonalának emelésére szolgál. A törvényszék ugyanis azonnal be­hatóbb ellenőrzést gyakorolhatna ajárásbiró­ságokkal szemben, mivel a felebbezés tárgya­lása alkalmával ajárás bír óság eljárása apróra meg lesz vitatva. A jelenleg érvényben levő ügyvédi szabályzat 281. §-ának rendelkezése alapján a felebbviteli biróság ép oly apróra megvitathatja az alsó biróság eljárását, alkothat magának véleményt annak képessége felett most is akár a tervezett szóbeliség alapján, csakhogy a míg eddig a járásbirák műkö­dését egyfelől a törvényszék elnöke, mésfelől ismét az állás és rangban felettük álló kir. itélő tábla és Curia, — tehát ille­tékes, teljesen független, érdektelen fórum ellenőrizte, addig a javaslat intentiója szerint ez az egyenrangú és az előlépte­tésben versenyző törvényszéki bírákra bízatnék kizárólag. Eltekintve minden egyéb és bővebb magyarázattól, a míg egyrészt a járásbirák ily pártatlan és részrehajlatlan ellen­őrzés és kritikában alig nyugodhatnának meg, másrészt ama kitűzött célt, hogy ezen ellenőrzés folytán a felsőbb biró-

Next

/
Oldalképek
Tartalom