A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 40. szám - Váltó-óvás nem telepített váltónál, ha telepes van kitéve

JOG. Ez mutatja, mennyire mások lehetnének igazságügyi állapotaink, ha a szabad szellemet, mely nálunk az emberekben van, az intézményekbe is ültetnök. Szónok a teljes és feltétlen (nép) nyilvá nosságot indítványozza. A birói elővizsgálat nyilvánosságának kérdése csak ugy oldható meg, ha a praeparativ bevett különböző stádiumaitól eltekintve, a vizsgálat nyilvánosságának kérdése vizsgáltatik. Az előkérdés: legyen-e egyáltalán birói elővizsgálat ? Ez a forduló pont. Mert az tény, hogy bűnügyekben az anyag gyűjtése köcelező nyilvánossághoz nem köthető. Ez az investigatio természete által kizárva van. A birói praeparatio tehát nyilvános csak akkor lehet, ha az anyaggyűjtés rendőri teendője a bíróság keretén kívül történik. Ezért oly zagyvalékosak és silányak a continentalis eljárások. Nem szervezik a szükséges előfeltételeket s így a bíróságra bizzák az anyaggyűjtést is. Ezért van az, hogy valamennyi continentalis eljárás titkos. Az egész continensen a vádlottnak nincs birája. Csak vádlói vannak. A vizsgálóbíró kutat, mint rendőr és intézkedései sújtanak a birói tekintély legalitásával; az ügyész félig biró; az Ítélőbíró félig ügyész. S az állam minden hatalmával felfegyverkezve, a rendőrség, az ügyészség, a vizsgálóbiró, az ítélő bíróság, valamennyien szolidáris szövetkezetet képeznek a vádlott ellen. Azt mondják, hogy erős retorzió kell. De a titkos vizsgálat nem alkalmas eszköz erre. Ha jó eriminalis rendőrség van, ha a közigazgatási praeventiv rendészet jó s a közigazgatás egyes ágaiban becsületes és erélyes a felügyelet: akkor felesleges a titkos vizsgálat; ha pedig ezek hiányoznak, a titkos vizsgálat azokat ugyancsak nem helyettesítheti. Szónok igen érdekes s élénk képét nyújtja a rendőrségi szervezet hiányainak. Még a fővárosban is fölötte hiányos. Három emeletes házuk van, melynek minden zege-zuga tele van aktákkal s buraukratákkal s künn 6 utcán is lehet végig menni s nem látni rendőrt, az utcán agyonüthetik az embert. A közegek fizetése csekély s ezért az elemek nagyon kezdetlegesek, a bejelentési hivatal sem felel meg kellően hivatásának. Elharapódzik a magzatelhajtás, mert a bábaasszonyok fölött nincs kellő felügyelet. Az angyalcsinálás terjed egész községekben ugyanezért. Szónok ezután leirja a mi titkos eljárásunkat. Valóban megdöbbentők voltak azon adatok s visszásságok, melyeknek láncolatát szónok kimutatta. E mély hatást keltett bevezetés után kifejti, hogy az ügyfélnyilvánosság nem segit, mert a vizsgálat a bíróság keretében foly így is és ezzel az eljárás gyökereiben korrumpálva marad s nem is vihető igy keresztül imperative a nyilvánosság. Csakis jó rendőrség és uépnyilvánosság segit. A társadalom vegyen részt a büntettek kiderítésében. Erre kell terelni intézményeinket. A közönség legjobb segítsége a rendörségnek s emeli a bíróságot azon polcra, hol csakis birói teendőket végez. Mint a mai forgalomban a vasút s sürgöny, ugy az egyéni szabadságnak s ezzel a jogállamnak ma két nélkülözhetetlen intézménye van: az esküdtszék, hogy ártatlan el ne ítéltethessék, s az első vizsgálat nyilvánossága, hogy ártatlanok ne vexáltathassanak. (Elénk éljenzés.) Indítványa a következő : Hasson oda a jogászgyülés, hogy a megalkotandó bűnvádi eljárás a teljes és feltétlen nyilvánosság (népnyilvánosság) elvei alapján szerveztessék. Dr. Hexner Gyula alapos megokolás kíséretében a kö vetkező indítványt terjeszti elő: »Mondja ki a jogászgyülés, — tekintettel az alkotandó bűnvádi eljárásra — hogy a mennyiben a birói elővizsgálat megtartatnék, az : 1. A korlátlan nyilvánosság alapelveire fektetendő. 2. Miből folyólag a jelenlétei joga kivétel nélkül minden vizsgálati cselekményre a közvádlót, sértettet, terheltet és ennek védőjét, valamint a közönséget illeti. 3. Nemkülönben illeti a perfeleket az elővizsgálati cselekmények mindegyikénél a közvetlen részvétel joga. 4. A nyilvánosság egyedül a közjó, közerkölcsiség, valamint a vizsgálat sikerének alapos veszélyeztetése esetében, a közönség kizárása mellett a felek jelenlétében — külön indokolt határozat mellett - korlátozható*. Ezzel elnök az ülést bezárván, annak folytatását holnapra halasztja. A IV. szakosztály ülése. Szeptember 30-án. A polgári eljárás, birói szervezet stb. kérdésével foglalkozó IV. szakosztály délelőtt 9 órakor tartotta ülését. Elnökké Teleszky István igazságügyi államtitkárt választotta meg az osztály, de Teleszky sajnálattal jelentette ki, hogy hivatalos teendői miatt nem fogadhatja el az elnöki tisztet. A szakosztály ennek következtében Dárday Sándort választotta elnökké; jegyzők lettek dr. Márkus Dezső és dr. Weisz Ödön ügyvédek. A szakosztály tanácskozásának tárgyát első sorban a jogi szakoktatás reformja képezte, mely már a legutóbbi jogászgyülés alkalmával is hosszas vita tárgya volt, a nélkül azonban, hogy határozat hozatott volna. Az állandó bizottság által a szakosztály elé terjesztett kérdés a következő: »Kivánatos-e és mily irányban a jogi szakoktatás reformja, tekintettel egyetemi és akadémiai oktatásunk tan és vizsgarendszerére? Kivánatos-e különösen annak gyakorlati irányátemelni, s ha igen, mily intézmények behozatala s mily változások eszközlése által? E kérdésre vonatkozólag a jogászgyülés »Evkönyvében« dr. Bozóky Alajos nagyváradi jogakadémiai igazgató terjesztett elő hosszabb véleményes indítványt, melynek lényege abban áll, hogy a bifurkáció ejtessék el, és hogy a négyéves tanfolyam alatt két alap és két államvizsgálat legyen kötelező. Indítványozza továbbá, hogy a jogtudorság csak a jogtanári pályára lépőkre nézve legyen kötelező s a tudori szí• gorlatok csak egy egyetemen legyenek letehetők. A szakosztály mai ülésén a kérdés előadója dr. Nagy Ferenc kolozsvári egyetemi tanár volt. Az előadó kiemeli, hogy a jogi szakoktatás reformja nem most van elsőbben napirenden a jogászgyülés tárgyai között. A megelőző jogászgyülés is foglalkozott már e tárgygyal a nélkül, hogy megállapodásra jutott volna. Ezt a körülményt szerencsésnek lehet mondani, mert azóta a reform szükségessége fokozódott. Bel- és külföldön számos felszólalás történt e tárgyban, sőt hivatalos uton is történtek lépések, melyek a reformot napirendre tűzték. így Gautsch osztrák miniszter intézett részletes kérdéseket az egyetemekhez, melyeknek véleményeit 1887-ben egy nagy kötetben ki is adták. Nálunk legközelebb Csáky Albin gróf közoktatásügyi miniszter tűzte ki napirendre e kérdést s ismert rendelete bevezetésében kijelenti, hogy eltökélt szándéka a kir. tudományegyetemeken jelenleg fennálló tanulmányi, fegyelmi és leckepénz-szabályzatot több irányban gyökeresen reformálni. Előadó üdvözli a miniszter vállalkozását s reméli, hogy a jogászgyülés tárgyalásait figyelemre fogja méltatni. Előadó egyébiránt ugy találja, hogy négy év óta nemcsak a véleményekben történt haladás, hanem tényleg az intézmények körében is. Ezek közé sorozza a következőket: A szigorlatok tetszésszerinti sorrendben tarthatók ; az önkéntesi év nem számíttatik be ; az államvizsgák küszöbön álló megszorítása. Előadó mind a hármat javulásnak mondja, csak azt nem helyesli, hogy az önkénteseknek egy félév elengedtetik. Előadó egyébként abban a véleményben van, hogy a különálló szakiskolák rendszere lejárt. Ha azoknak hiányait ki akarná emelni, egyszerűen hivatkozhatnék D a e m p f véleményére. Bozóky e kérdésben nem nyilatkozik határozottan s a jogakadémiákat csak addig kívánja fentartani: »mig módunkban lesz azokat egyetemekkel pótolni.« A mi először a tanítandó tantárgyakat illeti: erre nézve a kívánságok mérsékeltek, mert a tananyag nagy részben megtartandó. A vizsgálatokat most is szükségesnek tartja az előadó, ugy a tanulók szorgalma, mint az állam szempontjából, melynek garantiák kellenek. A tudomány sem szenved miattok. Német egyetemek nem lehetnek irányadók, mert ott az állam külön szervezte a vizsgálatokat. Azonban követelmény, hogy: 1. csak annyi vizsga legyen, a mennyi a jelzett célra szükséges; 2. a vizsgák célszerűen legyenek elrendezve, különösen a tanrenddel összhangzásban. Erre különös súly fektetendő. Minden más irrationalis. Ha összehasonlítjuk a francia, osztrák és magyar vizsgálati rendszert, határozottan a francia a legcélszerűbb s a mellett voltaképen kevesebb a vizsga, pedig az ellenkezőt hiszszük. Tehát minden évben egy vizsga, de aztán ne is legyen több kötelező vizsga. Doktorátus fölösleges, csak a professzoroknak való. A doktorátus különben is reformálandó, mert az csak ismétlése az előbbi vizsgáknak. A javasolt vizsgák mellett megszűnnének az államvizsgák is. Az elnevezést azonban meg lehet tartani, már a jelentőség miatt. A 4 egyetemi vizsgán kívül állanának azután a gyakorlati vizsgák. Külön közigazgatási és külön jogi, de fölösleges külön ügyvédi és külön birói vizsga. A kétféle qualificatio nem különböző. A mai rendszer épen visszás. Ha ezt a javaslott rendszert elfogadnók : sokkal egyszerűbb lenne a vizsgarendszer. Még a tanárokra sem lenne terhesebb. Ma sokkal több a vizsga. A mel-