A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 6. szám - Hogyan értelmezendő a B.T.K. 53. §-nak a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó része? - A bűnvádi eljárási javaslat s a vagyoni igények érvényesitésének szabályozása

52 R. JOG. Nyilt kérdések és feleletek. Egy érdekes telekkönyvi esethez. (Felelet.) E lapok 4. számában a Justus aláírásában megjelent cikk­hez, előre lemondva a »bölcs« titulusáról — kikhez Justus apellál — véleményem a következő : Ha a kérdés ugy tétetett fel, a mint de actu feltétetett, nagyon természetes, mikép lehetetlen a felelet. Mert hogy a bíróság Spitz Samu követelését bekeblezi-e, avagy sem, nem tudhatni; de ha (a mi valószínű) az a kérdés, hogy mit k e 11 e n d a bíróságnak teuni, arra egyfelől a telekkönyvi ren­deletek s másfelől a hatályban álló magánjog szempontjából erdélyrészi jurista igen könnyen fog feleletet találni. A Spitz S. 300 frtos követelését, a Kapca Ferenc l,OU0 frtos követelését megelőző íangsorozattal bekebelezni egyene­sen törvénytelen volna. A Spitz S. azon érvelése, hogy ő még 1886-ban, tehát az előtt két évvel kapott telekkönyvi végzés folytán jogokat nyert volna, mit sem ér, mert az ingatlanokra vonatkozó zálog­jogot nem a Spitznek kézbesített végzés van hivatva megszerezni, hanem hivatva leendett a vonatkozó tjkvbe való bejegyzés, egyfelől azért, mivel a tkvi rendtartás 136. §-a szerint a kiadandó végzés a bekeblezésnek csupán bizonyítéka, ahol pedig ezen bekeblezés meg nem történt, azt bizonyítani is egyenesen képtelenség s másfelől pedig azért, hogy a milyen bizonyos az, miszerint Kapczának kizárólagosan csak arra van kötelezettsége, hogy a telek jk vet (nem pedig a Spitz esetleges végzését) nézze meg, ha valamely ingat­lanra jogokat akar szerezni, ép oly bizonyos az is, hogy az osztr. ált. polgtkv 321. és 443. §-ai (melyek tudtunkkal a királyhágóntúli judicaturában is zsinórmértékül fogadtatnak) de verbo ad verbum a Kapca igazsága mellett szólanak. A tkkvi rendtartás idéztük 136. §. egész szövegezése olyan, hogy még a kételyt is kizárja. Mondja, hogy »azon eredeti okirat, melynek alapján bekebelezés, vagy előjegyzés tör­tént .... bizonyítványával látandó el.« Ez pedig, véleményünk szerint, azt jelenti, hogy a kérdéses esetben a Spitz S.-féle végzés (fllius ante patrem) már keletkezésekor, daczára a pecsétnek, alá­írásnak és elfolyt két esztendőnek, semmis volt s e miatt abból jogokat (telekkönyvieket) származtatni sem lehet. Véleményünk szerint tehát a bíróságnak nem lehet a Kapca-féle 1(JÓ0 frtos követelést megelőztetnie, hanem Spitzet bekebelezteti Kapcza után, világosan fentartatván Spitz azon joga, hogy károsodása esetében a mulasztást elkövető közegen kártérí­tést kereshet. Dr. Kábdebó Ferencz, fogarasi kir. közjegyző. S é r e 1 e m.* Nagyobb gyorsaságot kérünk a inódosi járásbíróságtól! (Felelet.) A védelem szabadságánál fogva felkérem a tisztelt szer­kesztőséget, hogy becses szaklapja f. évi 3-ik számában »Nagyol>b gyorsaságot kérünk a módosi járásbíróságtól!« Sérelmek rovatában közlött és Weisz Manó n.-becskereki ügyvéd ur által irott panaszra válaszomat, mint nevezett bíróság vezetője, közzétehessem. Panaszló ügyvéd ur sérelmesnek tartja, hogy a bíróság az utalványozó végzés jogerőre emelkedését bevárja s hogy erről külön jelentés tétetik, holott a rangsorozati végzés állítása szerint a sorrendi tárgyalás napjától számított 15 nap alatt jogerős s így a sorozott összeget 15 nap alatt ki kellett volna kapnia. Az utalványozó végzés jogerőre emelkedésének bevárását, azaz a biróság által követett eljárást az igazságügyminiszternek 22,021. sz. a. kelt körrendeletének 3-ik bekezdése irja elő, a sor­rendi végzés pedig a v. elj. 196. §-a szerint 15 nap alatt jog­erőre semmi körülmények között sem emelkedhetik, hanem, ha a biróság a végzést 15 nap alatt a tárgyalástól számítottan meg­hozta is, az ellen további 8 nap alatt felfolyamodással lehet élni. A sorrendi végzés jogerőre emelkedésére e szerint, rendes körülmények között 23 nap kívántatik. A 23 nap lefolyta után a * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. I jogerősségről jelentés teendő, utaló végzés hozandó, ez minden I érdekeltnek kézbesítendő s csak midőn emiitett végzések jog­J erőre emelkedtek, tehető át az utóbbi végzés kifizetés végett az i illetékes letéti hivatalhoz. Hol a felek különböző helyeken laknak s az értesítendő]; , oly nagy számmal vannak, mint panaszlott ügyben, a ki tudja, 1 hogy a kézbesítések mily lassúsággal eszközöltetnek s a kiadónak a vétivek visszaküldését hányszor kell sürgetni, mig azok gyakran hetek múlva, a kézbesítés meghiúsultát jelezve, visszaküldetnek, azok nem fogják a bíróságot lassúsággal vádolni ott, hol a hiba nem a bíróságban, hanem a rendszerben fekszik. De különben is a rangsorozati végzés szerint perre utasítás j is fordult elő s igy azon végzés is ki volt perre utasított részére kézbesítendő s 30 napi zárhatáridőt kelletett kitűzni, hogy esetleg meginditandó keresetét bejelenthesse. Törvénybe ütköző e szerint panaszos ügyvéd azon állítása, hogy »törvényszerü eljárás mellett a pénzt az 1878. december hó 13-án megtartott rangsorozat jogerőre emelkedése után azon­nal ki kellett volna kapnia.* Ha késedelem egyáltalán az ügyben előfordult, ez a kézbe sitési mizériák és a nagy ügyforgalommal arányban nem álló kezelő-személyzet hiányában keresendő. így a mult évi ügyfor­galom 30,000 ügyszámot tett ki, melyből 15,446 telekkönyvi s utóbbit két díjnoknak kelletett volna lemásolni, azonfelül gyakran egész napon át fenyitő-ügyekben jegyzőkönyvvezetőnek lenni; hogy ily körülmények között lehet-e egyáltalán nagyobb gyorsa­ságot követelni a bíróságtól, ezt az ahhoz értők Ítéletére bizom. Panaszos ügyvéd ur felsóhajt, hogy mennyi időt vehet igénybe egy sommás per lebonyolítása, ha panaszolt ügy oly soká elhúzódott. Hogy miként lehet egy végrehajtási ügyből egy som­más-per hosszadalmas lebonyolítására köveztetést vonni, hogy mily összefüggés van a kettő között, ezt, megvallom, megérteni képes nem vagyok. Kiemelem azonban, hogy sommás-perekben itt átlag 6 héten belüli határnapok tűzetnek ki s hogy az érdembeni tár­gyalás befejezte után a bizonyítási eljárásra is azonnal ily rövid tartamú határidők tűzetnek. Végül bátorkodom panaszos ügyvéd urat arra felkérni, hogy ha már panaszával nyilvánosság terére lép, panaszára vonatkozó törvényszakaszokat alaposabban olvassa át, mert laikusnál meg­engedhető, de ügyvédnek olyanokat állítani, mi törvénybe ütkö­zik, díszére nem válhatik.** Dr. Szőke Károly, kir. járasbiró Módoson. Irodalom. A polgári törvénykezés rendje Magyarországon, különös tekintettel a bírói gyakorlatra, irta dr. N a g y Ferenc, kolozs­vári egyetemi tanár. I. kötet. Bevezetés. I. rész. A polgári törvény­kezés szervezete. Budapest, 1889. Kilián Frigyes. Nagy 8-adrét íven és 430 11. Ara 3 fit 60 kr. A peres végrehajtási és pereu­kivüli eljárás a második és harmadik később megjelenő kötet tárgyát fogja képezui. A munka megírásánál szerző első sorban arra törekedett, hogy teljes és hű képét adja az összes bírósági tételes joganyagnak, különös súlyt fektetve arra, hogy a birói gyakorlat is behatóan méltatva legyen. Hogy mennyire sikerült szerzőnek ezen törekvése, erről csak a munka teljes megjelenése után fogunk szólhatni, a beható bírálatot ez időpontra tart­ván fenn. Egyházpolitikai helyzetünk, vagyis a katholicízmus magyar­országi egyházpolitikai helyzetet tárgyazó napi kérdések. Irta dr. Laurán Ágoston nagyváradi gör. szert. kath. kanonok. Nagyvárad, ifj. Berger S. könyvnyomdája 142. 11. Ára fűzve t>0 kr. Szerző az egyházpolitikai irodalom ismeretes művelője és I erős tollal harcol a kath. egyház kivételes állása mellett az állam­ban. E füzetke különben azon cikkek gyűjteménye, melyeket ez értelemben különféle hírlapokban irt szerző az 1888. évben. ** Kár volt ezen, nem épen tárgyilagos észrevételt tenni ; mert hogy nemcsak az ügyvéd, de a biró is lehet cikkíróétól eltérő nézeten, azt a mult számunkban közzétett, ugyanez ügyre vonatkozó S i m o n-féle közlemény igazolja. A nyilvánosságra hozatalnak és a tárgyilagos megbeszélésnek épen ez az áldásos oldala, hogy általa téves felfogáson alapuló nézetek tisztulnak és a fájdalom amúgy is döcögő igazságszolgáltatás kereke kissé gyorsittatik. Szükségtelen ott személyes élt adni a vitának, a hol mindenik | fél csak a közügy érdekeit kívánja szolgálni. A szerkesztőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom