A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 51. szám - A közigazgatási bíráskodás

202 A joa. kötelezhető, mivel felperesnek vonatkozó érvelései, tekiutvc, hogy a B. alatti okmány clömutatóra és nem bizonyos meghatározott névre szól és igy az általa követendőnek kijelölt eljárás alperesi részről teljesíthető nem volt, birói figyelembe nem jöhettek. Alperes viszonkeresetének elutasítását, azon körülmény indokolja, hogy alperes viszonkeresetét csak arra az estre kívánta érvényesíteni: ha a felperes által kiadatni követelt ruhának kiadására köteleztetnék s így miután felperes keresetével elutasittatott, viszonkeresetétől alperes elállottnak tekintendő. Végül megjegyeztelik, hogy miután a peres felek közmegegyezéssel a ruha tisztításának és festésének árát 4 frton állapították meg, ennek szakértők általi megállapítása tárgy nélkülivé vált. De miután alperesnek a per során tett nyilatkozata szerint a kérdéses ruha az ő birtokában már meg nincs, ennek felmutatása nélkül a szakértői szemle illetve szakértők meghallgatása e kérdéses körülmény tekintetében kellő eredményre sem vezetne. A budapesti kir. itelő tábla (1889. április hó 15-én (3,753/1888. v. sz ) : az első bíróság ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy a keresetben említett női ruhát 5 frt lefizetése ellenében felperesnek adja át. Okok: Alperes beismerte, hogy a kérdéses női ruhát tisztítás és festés végett felperestől átvette, az a kifogása pedig, hogy ő önálló üzlettel nem bir, a valóság tekintetében nem kifogásolt 2. sz. igazolványnyal meg van cáfolva. Tekintve, hogy az alperestől származó felperes által alá sem irt, B. alatti jegyzéknek az a tartalma, hogy a tisztítás végett átadott tárgy, ha 3 hó alatt vissza nem vétetik, elveszettnek tekintetik: felperessel szemben érvényesnek nem bizonvittatott, minélfogva alperes a felperes tulajdonát képező ruhát visszaadni tartozik; tekintve másrészt, hogy alperes a ruhatisztitásért, illetve festésért jaró díjat követelni jogosítva van ; tekintve, hogy felperes attól a kérelmétől, hogy a ruhának esetleg pénzértéke téríttessék meg a tárgyalás folyamán elállott és csak a ruhának természetben kiadását követeli; tekintve, hogy felperes beismerte, hogy alperest a ruhatisztitásért- illetve festésért 4 frt, a raktározásért pedig 1 frt megilleti: alperest a ruha kiadására mégis fenti 5 frt lefizetése esetében, mivel alperes ez irányban viszonkövetelést támasztott, kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1889. december (i-án 859/1889. v. sz.) A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik indokaiból és azért is, mert oly esetben, midőn tisztítás végett átvett valamely ruhadarab a kikötött idő alatt ki nem váltatik, alperesnek jogos igénye csak arra lehet, hogy magát tisztítási s egyéb díjaira és költségeire nézve magából a nála hagyott tárgyból kielégítse ; ennek a kielégítésnek s illetve a megtartási és zálogjog érvényesítésének módozatait pedig a kereskedelmi törvény meghatározza s igy oly szokás, melynél fogva a kikötött időben vissza nem vett tárgy a ruhafestő és tisztító vállalatnak tulajdonává lenne, ha kifejlődött volna is, mint a törvénybe ütköző, kötelező erővel nem birna. Szolgálatban levő katonák lakhelyéül azon hely tekintendő, a hol ezredük fekszik; a ptrtsbau (30. §.) előirt személyes illetőségük tehát ezen hely szerint irányai. A m. kir. Curia (1889. november 28-án 8,769/1889. p. sz.) Azon illetőségi összeütközési ügyben, a mely P. Viktor gondnokság alá helyezése ügyében a beszterczebányai és a balassa-gvarmati kir. törvényszék közt felmerült, a kir. Curia ez ügyben a balassagyarmati kir. törvényszéket mondta ki illetékesnek. Mert a magyar királyi igazságügyministerium 1881. évi 3,262. szám alatt kelt rendelete értelmében nagykorúak gondnokság alá helyezésére azon törvényszék illetékes, a mely alá a gondnokság alá helyezendő személyes birói illetőség szerint tartozik, a személyes birói illetőséget pedig a prts 3ü. és következő szakaszai értelmében nem a származási hely (locus originis), hanem a lakhely és állandó szállás szabályozza — továbbá mert szolgálatban lévő katonák lakhelyéül és állandó szállásául rendszerint azon hely tekintendő, a hol ezredük fekszik ; e hely pedig az iratok tanúsága szerint jelen esetben Losoncz volt. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A be nem jegyzett társaság, mint ilyen, nemcsak perbe nem idézhető, de még fizetésre sem kötelezhető, hanem a követelő fél jogait csak a be nem jegyzett césr tagjai ellen érvényesítheti. A székesfehérvári kir. törvényszék Alperes cég számadási kötelezettsége megállapíttatik és alperes cég köteles a török császári kormánynval kötött kiszállítási szerződésre vonatkozó és 1886. évi január hó l-ig terjedő ügyleteiről a bevételeket és kiadásokat tartalmazó számadásokat az 1881. évi L1X. t.-cikk 83. §-ában foglalt következmények terhe mellett előterjeszteni. Indokok: Megállapítandó volt az alperes cég számadási kötelezettsége és alperes cég kifogásai figyelmen kívül hagyandók voltak; mert az 1875. évi XXXVII. t.-c. 16. §-a szerint: minden kereskedő elvállalt kereskedelmi kötelezettségeiért harmadik személyek irányában a kereskedelmi törvény szerint felelős akkor is, ha cége bejegyezve nem lenne; miért is azon körülmény, hogy az alperes cég a 2-/. és 6 /. alattiak szerint törvényszékileg bejegyezve nincs, legkevésbé sem igazolják azt, hogy a cég tényleg nem léteznék, mivel a bejegyzés által valamely egyéni vagy közkereseti társasági cég a maga részére a kereskedelmi törvény szerinti jogokat szerzi meg, de ahhoz hogv valamely cég érvényesen létezzék, a bejegyzés nem mulhatlanul szükséges. Hogy alperes cég, mint »Sch. iV- Comp.« létezett, bizonyítja az A. alatti szerződésben használt alperesi (beismert) aláírás, bizonyítja a D. alatti levél fejezete, melyen a »Sch. & Comp.« nyomtatva van (tehát állandóan használtatott) és mely levélnek tőle származását Sch. Simon alperesi cégtag beismeri, de hogy az alperesi cég az A. alatti keletkezése idejében létezett, kétségtelenné teszik az F. és H. alatti szerződések és Sch. János, Sch. Vilmos, R. Náthán és Sch. Károly tanuk vallomásai is. Mitsem változtat az alperesi cég számadási kötelezettségén az, hogy a cég mint »közkereseti társaság« avagy mint »alkalmi egyesülés« kötötte az A. és F. alatti szerződéseket és fogadta el a H. alatti viszontszerződést; mert Sch. János, Sch. Vilmos és R. Náthán tanuk vallomása szerint az A , F. és 11. alatti szerződések megkötésénél Sch. József és Sch. Simon cégtagok közösen működvén közre a K. T. 62. §-ának 3 bekezdése szerint: a szerződő harmadik személyek irányában egyetemlegesen kötelezvék, ha pedig az alperesi cég magát »közkereseti társaságnak« kívánta tekintetni, akkor a K. T. 64. §-a szerint van egyetemleg kötelezve. Egyébiránt az alperes cég az A., F. és H. alattiak megkötésénél ezen okiratok értelme és szelleme, valamint a fennebb megnevezett tanuk vallomása szerint is, kétségtelen, mint közkereseti társaság járt el felperessel szemben ; miért is alperes cégnek azon kifogása, hogy felperes keresetét nem létező cég ellen indította volna, teljesen alaptalan. Nemkülönben alaptalan az alperes cég azon állítása, stb. stb. (1888. évi augusztus 3U-án. 7,016. szám.) A budapesti kir. ítélő tábla : A kii . itélő tábla az elsőbíróság végzését megváltoztatja, felhivót felhívási keresetével ezúttal elutasítja. Indokok: Felhívó keresetét Sch. & Comp. temesvári közkereseti társaság ellen indította és azt kérte, hogy a számolásra Sch. & Comp. cég köteleztessék; a számadástétel elmulasztása esetére ez a cég marasztassék 226,950 frt és járulékaiban, a felhívott céget pedig Sch. Simon, mint a nevezett cég beltagja által idézte perbe. A felhívó a perbe idézett Sch. Simon tagadása ellenében nem bizonyította, hogy a felhívott Sch. & Comp. temesvári cég bejegyezve volna, a perbe idézett Sch. Simon pedig a 2/. és 6/. alatt csatolt okiratokkal ennek ellenkezőjét bizonyította. Minthogy pedig a be nem jegyzett közkereseti társaság, mint ilyen, perbe nem idézhető, mint ilyen sem számadásra, sem fizetésre nem kötelezhető, hanain a felhívó vagy felperes jogait csak a be nem jegyzett cég tagjai ellen érvényesítheti; minthogy felhivó azt, hogy a felhivott be nem jegyzett cégnek kik voltak tagjai, a keresetlevélben meg nem jelölte, ezeket be nem idéztette s irányukban kérelmet elő nem terjesztett: felhivó keresetével ezúttal elutasítandó volt. (1889. május 2')-cn 5,308. sz.) A in. kir. Curia : A másodbiróság végzése a per főtárgyára vonatkozó részében helvbenhagyatik az abban felhozott indokok alapján annyval inkább: mert az a perjogi kérdés: vájjon valamely törvényszékileg be nem jegyzett közkereseti társaságnak kik a'tagjai, mint oly ténybeli kérdés, mely közokirattal nincs bizonyítva, csak a társaság tagjaiul állított egyéneknek személyes beidézése s meghallgatása mellett állapitható meg bíróilag. (1889. szeptember 12-én. 1,018 váltószám.)