A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 51. szám - Igazságügyminiszterünk karácsonyfájára

200 5 JOG. nem hagyható figyelmen kivül, hogy vádlott a vizsgáló biró és tollvezető előtt a 2. sz. a. jegyzőkönyv szerint őszintén bevallotta azt is, hogy az emiitett alkalommal nagy elkeseredés és harag uralma alatt nejét nemcsak megrohanta és felbuktatta, hanem őt megragadván, szájánál fogva a földre leteperte, hogy a szerencsétlen nőt akkor, a midőn az orvosszakértői vizsgálat szerint s különben isa nagy sötétben biztosan nem állapíthatta meg, vájjon meghalt-e, vagy él-e még ? hasra fektette s ugy hagyta ott a hóval telt árokban. Ezen beismerését vádlott a végtárgyaláson visszavonta ugyan, de annak visszavonását egyáltalán nem volt képes mivel sem indokolni. Nem hagyható figyelmen kivül az se, hogy vádlott a tett elkövetésének éjjelén, súlyosabb bűntett tudatának sugallatára, a hullát eltüntetni akarta, hogy T. I. G. tanú a végtárgyaláson vádlottnak sz'emébe mondotta, mikép őt a kérdéses falun kívüli árokhoz vezette, ott nejének holttestét megmutatta, sőt reá bírni akarta, hogy a hullát vigyék a falu alatt levő tóhoz és azt ottan lökjék be a jég alá, mely tanú vallomással szemközt vádlott tagadó nyilatkozatot sem tett. Mindezeknél fogva a kir. ítélő tábla megállapíthatónak találja azt, hogy vádlott nemcsak gondatlanság által okozta neje halálát, megállapitandónak találja nemcsak azt, hogy Ty. Flóra halálát vádlott tevékenysége az arccal a nagy hóba való letiporás, a veszélyes helyzetben otthagyás és a boncjegyzőkönyben kifejtett orvosszakértői vélemény által is gazolt megfuladás idézte elő, hanem hogy kétségtelennek tekintendő, mikép vádlott a halált előidéző cselekményt hirtelen támadt haraggal és a hét év óta elváltán élő nejétől való menekülés gondolatának uralma alatt ölésre irányuló szándékkal követte el, mert vádlott a legegyszerűbb ismerettel is tudhatta azt, hogy egy gyenge nőt szájánál fogva térden felüli magasságban álló hóba leteper s őt a hóval megtelt árokba arccal lefelé buktatja, hasra fordítja, az élet fentartásához szükséges lég elzárásának következménye megfuladás kell hogy legyen. Ezért kellett a bizonyítékokhoz képest, melyekhez a lélektani indok egész súlylyal sorakozik, a kir. törvényszék Ítéletét bűnösség és büntetés tekintetében megváltoztatni. A magy. kir. Curia (1889. október 1-én. 9,320/B. 1889.): Mindkét alsóbb bíróság ítéletének részben megváltoztatásával a vádlott a btk. 306. §-ába ütköző és a 307. §. első pontja szerint büntetendő halált okozott súlyos testi sértés bűntettében mondatik ki bűnösnek s ezért három évi börtönre ítéltetik. Indokok: Tekintettel arra, hogy a vádbeli cselekmény elkövetésének senki sem volt tanuja, s ennélfogva, a mennyiben a vádlottnak beismerése a vizsgálat valamely adata által megcáfolva nincsen, az ítélet hozatalánál irányadóul szolgál, tekintettel arra, hogy azon körülmény, mintha a vádlott nejével való előleges megegyezés folytán jött össze nejével a cselekmény színhelyén, a vizsgálat adataiból nemcsak ki nem derül, sőt arra legkisebb mozzanatot sejtető adat sem lévén, véletlen találkozásukat kell következtetni; tekintettel arra, hogy a vádlott a neje megölésére irányzott szándékot határozottan tagadja s beismerése általában véve abban összpontosul: hogy midőn nejét sötét este s ennélfogva szokatlan időben a rendes útról letérve egy járatlan gyalogösvényen az erdő felé menni látta, neje után szaladt, s midőn ezt járatának célja felől kérdezte s ismételve kérte a házához menetelre s házas életük folytatására, neje ezt nemcsak újra megtagadta, hanem őt ismételten csúnya kifejezéssel illette s utasította el magától, ő pedig ebbeli felingerült állapotában nejéhez közeledve ennek állát felütötte, neje pedig egy jajkiáltást sem téve, a földre esett, ö pedig néhány lépést félrevonulva nézte, hogy nem kel-e fel s midőn ez mozdulatlanul maradott, ő pedig nejéhez visszament, ezt már holtan találta ; tekintettel arra, hogy a boncjegyzőkönyvben nem tűnnek fel oly jelenségek, a melyek az elhaltnak valamely halált eredményezhető eszközzeli bántalmazására mutatnának, sőt épen az van határozottan hangsúlyozva, hogy a hullán külső ütéseknek nyoma sem volt észlelhető, a halálnak az orvosi vélemény szerint megállapított agy- és a tüdőben is észlelt szélhűdés okául nem lehet egyebet felállítani annál, hogy a vádlott nejét állán megütötte, s a mint maga is beismeri, szájánál fogva a földre teritette ; ezek pedig, bár belőlük a bántalmazási szándék ki is tűnik, de magukban véve az ölési szándék megállapithatására alapot nem nyújthatnak és így a btk. 279. §. ölési szándékot felsatelező ismérvének nem felelnek meg. Ezeknél fogva a vádlott a szándékos emberölés bűntettének vádja alól fel volt mentendő ugyan, de önbeismerésének határain belül a btk. 306. §-ába ütköző cselekményben bűnösnek volt kimondandó. A btk. 281. §. azért alkalmaztatott, mert kétségtelen, hogy a vádlott feldúlva lévő családi helyzetének rendbehozására több alkalommal kísérletet tett, a tettet megelőző nap estéjén is a Sz. K. házánál ugyanaz volt a nevezett tanú által is bizonyított törekvése a mi ismét meghiúsult és hogy e miatti elkeserültségében a tett elkövetése estéjén nejéveli véletlen találkozásakor ez a vádlott ismételt abbeli kérését nemcsak megtagadta, hanem mocskos kifejezéseket is használt az irányában békés szándékkal volt vádlott ellen kétségtelenül következtetni kell azt, hogy e miatt a. vádlott lelki ingerültsége még inkább fokozódott s ennek izgató hatása alatt követte el a cselekményt, melyért büntetése, tekintettel büntetlen előéletére, beismerésére, mint enyhítő körülményekre, de másfelöl azon súlyosító körülményre is, hogy tettének saját neje esett áldozatul, az idézett torvény korlátai között szabatott ki. Ingóságok iránt létrejött adás vételi szerződésnél nem maga a jogügylet, hanem az okirat képezi az illeték megszabásának alapját, miből folyólag ingósígokra nézve az adis-vételi ügylet, a mennyiben az nem írásbeli szerződésen, hanem szóbeli megállapodáson alapul, illeték alá nem esik. A győri kir. törvényszék : M. J. 48 éves, evangélikus vallású, nős, földműves, kis-peci lakos, vádlott a vételár eltitkolása által elkövetett jövedék áthágásában vétkesnek kimondatik és a bélyegtörvények és szabályok 1. tétele a) betű, ugy a 112. §. a) pontja és 114. §. 2. pontjára való hivatkozással az egyszeri illeték 5 frt és a megfelelő lő frt birságnak, összesen tehát 20 frt összegnek, a győri kir. adóhivatalnál végrehajtás terhe mellett 30 nap alatt leendő megfizetésében elmarasztaltatik. Indokok stb. A budapesti kir. Ítélőtábla: Minthogy ingóságok iránt létrejött adás-vételi szerződésnél nem maga a jogügylet, hanem az okirat képezi az illeték megszabásának alapját, mib">l folyólag ingóságokra nézve az adás-vételi ügylet, a mennyiben az nem Írásbeli szerződésen, hanem mint a jelen esetben szóbeli megállapodáson alapul, illeték alá nem esik, tehát eltitkolás tárgya sem lehet, a kir. Ítélőtábla megváltoztatja az elsőbiróság Ítéletét és vádlottat az ellene emelt vád és következményei alól felmenti. (1889. okt. 7-én. 27,952.) A magy. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. 1,338. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek igazgatósági tagjai járuleka után fizetendő III. oszt. ker. adó minden egyts igazgatósági tag járuléka után különkülön vete?tdő ki és az általános jövedelmi pótadó is minden egyes igazgatósági tag III. oszt. kereseti adójának alapul vételével külön-külön állapítandó meg. i88g. évi j,8oj. sz.) i,339- Törvényes időben beadott, de tévedésből mellőzött kamatteher vallomásnak az általános jövedelmi pótadó megállapításánál leendő figyelembe vételét célzó kérvények, záros felcbbezési határidőhöz nincsenek kötve. (1880 évi fájó. sz.) 1,340. Kisebb polgári pe dclt végrehajtás foganatosítás mentes. (1880. évi 4,300 sz.) ügyben az ingóságokra elrenszorgalmazó kérvény bélyeg1,341. Sorsjegynyereményektől az illeték akkor is fizetendő, ha a nyeremény el nem adott sorsjegyre (ki nem bocsátott nyereménykötvényre) esett. (1889. évi 4,130. sz.) Kivonat a Budapesti Közlöny ből. Csődök: lílau Simon e., pozsonyi tszék, bej. dec. 23, fel^-z. jan, 14, csk. Keifel József, tmg. dr. Zipser Náthán. — Spiegl Józsefné e., soproni tszék, bej. 1&90. jan. 27, félsz. febr. 18, csb. Augusztich Antal, tmg. Pesty Béla. — Kornsteiu MÓiné e., eitri tszék, bej. jan. 30, félsz, márc. 3, csb. Losonczi Farkas, tmg Csathó Ödön. — „Keieh Leopold" e., debreceni tszék, bej. jan. 18, félsz, febr. 20, csb. Balogh Imre, tmg. dr. Brüll Bertalan. Pályázatok : A nagyszebeni jbságnál a 1 b i r 6 i áll. dec. 22-ig. — A tornalljai jbságnál albirói áll. dec. 24-ig. — A hódsághi jbságnál albirói áll. dec. 24 ig. A debreceni tszéknél II. oszt. jegyzői áll. dec 25-ig. — A ceglédi jbságnál segélydíjas joggyakornoki áll. dec. 26-ig. — A kalocsai tszéknél II. oszt. jegyzői áll. dec. 26 ig. — A duna-vecsei jbságnál aljegyzői áll. dec. 26-ig. — Az egri jbságnál albirói áll. dec. 27-ig. Nyomatott a .Pesti könyvnyomda-részvény-társaság-'-ná]. (Hnld-utcza 7. szám.>