A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 47. szám - A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886. évi XXIX. t.-c. módosítása. 2. [r.]

397 azon tehertétel, a melynek törlése iránt előterjesztett s külön jegyzőkönyvbe foglalandó kérelmet a betétszerkesztő bizottság figyelembe veendőnek találja, a tkvi betétbe át nem vitetik, hanem annak átvitele egyszerűen mellőztetik s a bizottság az illető külön jegyzőkönyvre ezen záradékot irja: »Figyelembe vétetett.« xHa ezen §. alapján valamely tehertétel átvitele mellőztetik és a törlés hatályával biró ezen mellőzés az 1886. évi XXIX. t.-c. öS §-ának 1. pontja értelmében törlési keresettel megtámadtatik s a törlésnek jogerejü határozattal hely adatik : az Ítélet akként foganatosítandó, hogy a mellőzött tétel eredeti rangsorozatával a betéttervbe utólagosan bejegyeztetik.* Ennélfogva a 18. §-nak az 1886. évi XXIX. t-c. 22. §ára való utaló része és a 20. §. utolsó bekezdése magától elesik. A 20. §-ban ezen szó után: »helyreál!itása tárgyában*, a p e r b i r ó s á g m e g k e r e s é s é r e (18w6 : XXIX. t.-c. 63. §.), beszúrandó lenne. Mert az előző tkvi állapot helyreállítása hivatalból lévén elrendelendő, ez csak a törlési kereset, vagy ellenmondás érdemében itélt bíróság megkeresésére történhetik, a mennyiben a törlési kereset vagy ellenmondás felett a telekkönyvi hatóság nem határozhat. A 21. §. utolsó bekezdése, a nehézkes stylus miatt, tisztán alig érthető meg; ugyanazért ezen bekezdés: »terhelik« szó mán, talán világosabban hangzana a következő szöveggel: »Mely a befejezett árverésre vonatkozó végrehajtási zálogjog bekebelezése, vagy végrehajtási jog följegyzése idejében a társulatnak jogszerűen megállapított árterébe eső birtokrészlettel együtt egy telekkönyvi jószágtestet képeznek.« A javaslatnak azonban egyik leglényegesebb és legfontosabb részét képezi az igazságügyroiniszternek a 22. § ban adott felhatalmazás, különösen pedig ennek 5. és 6. pontja, mely a volt úrbéreseknek a tagosítás, vagy úrbéri rendezés alkalmával kiadott községi közös legelők, erdők és nádasok telekkönyvezésére vonatkozik. Ezen intézkedés által hasonlókép azon óhajunk látszik teljesülni, mit a »J o g' -nak már hivatkozott 1886. évi jun. 13-án megjelent 24-ik számában szintén jeleztünk, mit szórói-szóra ismét ide iktatunk. »De még szükséges volna a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban (1886. évi XXIX. t.-c.) megoldani ama szintén fontos kérdést is, hogy az úrbéri birtok eldarabolása és szerzése iránt fenállott korlátozásokat eltörlő 1871. évi LIII. t.-c. 55., 56. és 57. §-ainak rendelkezése alapján a volt úrbéresek javára ezeknek birtokarányához képest, a volt földesurak birtokaiból kihasított és azoktól elkülönített erdő- és legelőilletőségekkel mi történjék ? Mert most az illető községnek, mint jogi személynek képezik tjkvi tulajdonát és melyek ezenkívül némely községben az egyes volt úrbéresek tjkvi ingatlanaihoz is, helyrajzi szám nélkül, csupán csak sorszám alatt vannak bejegyezve, hivatkozással a községi tjkv illető számára; igy: I. 1/i telek, 1-től 7. sorszám alatt; »Ide tartozik a 15. sz. tjkvben foglalt 250. helyrajzi számú erdő- és legelőből aránylagos illetőség* ; ezen bejegyzés a 7-ik sorszámot képezi helyrajzi szám nélkül. De vannak községek, hol a községi közös erdő és legelő az egyesek tjkvi birtokainál — mint fent — nincs kitüntetve. Más községekben pedig az erdő és legelő egészben, vagy részben az illető községi birtokosok között tényleg már fel is osztatott, a nélkül, hogy az 1871. évi LIII. t.-c. 42., 44. és 45. §-aiban körülirt eljárás és tjkvi elkülönítés megtörtént volna. Sőt vannak oly legelő- és erdőilletőségek is, melyeket az illető tulajdonosok belsőségeiktől és külsőségeiktől külön váltan már eladtak, melyek pedig a községi erdő- és legelőilletöségek felosztása nélkül még az új törvényjavaslat (1886. évi XXIX. t.-c.) szerint sem vehetők fól külön jószágtestkép az új betétbe, a tényleges birtokos vagy tulajdonos nevére, tehát rendezetlenül maradnak. Es viszont van, hogy a tjkvi tulajdonos eladta, vagy tőle eladatott összes belső és külsősége, de megmaradt tulajdonául máig is a község nevére fölvett közös községi legelöt és erdőt képező erdő- és legelőilletősége; mit később szintén külön eladván, az új tulajdonosnak csak a kezeinél levő szerződés képezi birtokát, mint holt vagyont; mert sem tjkvi, sem művelés alatt álló, vagy az alá vonható jövedelmező birtoka nincsen, lévén az erdő- és legelőilletőség még felosztatlan s a község által közösen legeiőül használva. Mi történjék tehát ezekkel ? Az új tulajdonos marad telekkönyvön kivüli, de azért mégis tényleges birtokosa az erdő- és legelőilletőségnek mindaddig, mig az felosztva nem lesz.* Ha tehát az úrbéresek, nádas, erdő- és legelőilletőségének eddig rendezetlen tkvezését nem is a törvényben magában oldjuk meg, hanem annak rendeleti uton való szabályozását a törvényben adott felhatalmazással az igazságügyminiszterre bizzuk is, mivel az úrbéri birtokokról szerkesztendő tkvi betétek gyors elkészítését igen sok községben épen az erdő és legelőnek már tényleg megtörtént felosztása, de telekkönyvileg még keresztül nem vitt elkülönítése, vagy egyesek illetőségének átruházásából származó igények tisztázása fogja nehezíteni sőt complicálni; hiszszük, hogy az avatott kezek gondos munkája, végre e részben is célhoz vezet. Mert az ingatlanok ezen fajának kuszált voltában előre alig látható kérdésekre, jogokra a gyakorlati élet kívánalmaihoz képest egyik-másik jogsérelme nélkül tételes törvényt alkotni nem könnyű feladat; tehát egyelőre meg lehetünk nyugodva abban, hogy a javaslat 22. §. 5. és 6. pontja alapján kibocsátandó és törvényerővel biró miniszteri rendelet esetről-esetre oly intézkedéseket fog tartalmazni s eljárást létesíteni, mint azt a különféle esetek a gyakorlatban szükségessé teszik s ezzel egyszersmind a végleges tkvi törvényhez megkívántató adatok gyűjtésére is gond fordittatik. Mindazonáltal a hivatkozott §. 5. pontja még egy b) alponttal kibővitendő lenne a következőkép : »b) Hogy azon községi közös erdő-, legelő- és nádasilletőségek, melyeket az illető tulajdonosok belsőségeiktől, vagy külsőségeiktől külön váltan, mint önálló birtokrészietet egészben már eladták, vagy viszont mely belsőség és külsőség az egész erdő, legelő és nádas aránylagos illetőségtől külön váltan adatott el: a kellőkép igazolt jogosított tulajdonos nevére nyitandó új tjkvbe, vagy tkvi betétbe, mint önálló jószágtest minőségének megnevezése mellett jegyeztessék be olykép, hogy a községi közös erdő, legelő és nádasnak netáni felosztása esetében megállapítható legyen az ily telekkönyvön kivül már eladott egyes illetőség területi nagysága; vagyis hogy 2/i, 3/<t, vagy egész telek stbi után járó illetőséget képez-e ? például: »f. 1. rendszám, egy egész és '/4 telek után járó erdő és legelő, vagy nádas illetőség a somogyvári 5. sz. telekkvben A. I. alatt foglalt 40. helyrajzi számú ingat1 a n b ó l.« Hogy a miniszter felhatalmazásába ezen, vagy hasonló rendelkezés fölvétessék s annak alapján kibocsátandó rendeletben megfelelő intézkedés tétessék, elkerülhetlenül szükségesnek tartjuk, mert a, jelzett visszás esetek számos helyen tényleg fenforognak. És mert jogviszonyainkra már nem lehet közönyös az, hogy a belsőség- és külsőségtől elválasztva eladott aránylagos erdő- és legelőilletőségek, melyek nagy tőkét képviselnek s ugy a köz-, mint a magánélet és tkvi jogbiztonság emelésére is befolyással lehetnek, sőt vannak is, rendezetlenül maradjanak. Hisz a belsőség vagy külsőség után az 1871. évi LIII. t.-c. alapján a volt úrbéresek részére kimért és azoknak birtokarány szerint megállapított községi közös erdő- és legelőilletőségekből az egyesek által már eladott részek a vevőnek holt vagyonát képezik, azt sem nem értékesítheti, sem harmadik személvek szerzett jogai, igényei arra nézve érvényesülést nem nyerhetnek; pedig csak egy egész telek után járó erdő- és legelőilletőség rendszerint 6—9 hold ingatlannak felel meg, melynek értéke, habár az az egyesek között testileg felosztatlan közösét képez is, de ha minden egyes tulajdonosnak jutaléka — mint a javaslat célozza s általunk is jelezve van — a jogosítottak tjkvébe, vagy tkvi betétébe, külön sorszám alatt, mint külön birtokrészlet a vonatkozó telekhez hozzájegyeztetik, avagy a már telek nélkül levő űj tjkvbe, vagy új tkvi betétbe, mint önálló jószágtest fölvétetik : az ingatlan ezen nemében is a forgalom különféle módon jelentékeny lendületet nyer. Mert a már bel- és kültelek nélkül álló erdő- és legelőilletőségeknek, ugy a jövőben elidegenitendőknek is fentebb jelzett módon való telekkönyvezése alkalmat nyújt arra, hogy azok, mint osztatlan közös is, telekkönyvileg a közforgalom tárgyai legyenek, tehát örökölhető, elidegeníthető, megterhelhető s haszonbérbe adható. A törvényjavaslatnak egyéb intézkedése a betétszerkesztési munkálatokra vonatkozó eljárásnak, a gyakorlatban szükségessé vált kibővítését tárgyazván, annak rendelkezését általánosságban megnyugvással fogadhatjuk.