A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 45. szám - A csődtörvény 160. §-ának magyarázata - A végrehajtási törvény 220. §-a és egyebek. 1. [r.]

380 a JOG vagyonbiztonságot veszélyeztető más visszaeső bűntetteseket is) időszakonként, pékiául évenként közölnék az összes k i r. ügyészségekkel s midőn a bírósághoz valami ide-oda vándorló, vagy más bírósági kerületből oda került tolvaj (vagy rabláson, csaláson ért egyén) kisértetnék be, egy szóval, ha feltehető, hogy az illető már visszaeső, a kir. ügyészséghez egy blanquettán kérdést intéznének, hogy nincs-e a visszaesők jegyzékében? Mindez fölötte csekély munkát igényelne, az eredmény pedig rendkívül fontos lenne. Ezzel kapcsolatban meg kellent' engedni a kir. járásbíróságoknak, hogy a lopás vétségeért bekísért ismeretlen egyéneket a személyazonosság megállapithatása céljából 8 napnál tovább (például 15, vagy 21 napig) előzetes letartóztatásban tarthassák. Előfordulnak ugyanis oly egyének — gyakorlatomban is akárhánynyal találkoztam — kik álnevet vallanak be, mert vagy szökevények, vagy pedig hasoncselekményért már büntetve voltak s álnév bemondása által akarják e körülményt eltitkolni. Igazságtalanság-e az álnevet bemondókat 8 napnál valamivel tovább hagyni letartóztatásban ? Hány csavargónak bűnös foglalkozása akadályoztatnék meg. ha a hatóságok az említett puhatolásokra köteleztetnének. Jelenleg járásbíróságaink a lopás vétségének tárgyalása alkalmával csak akkor terjesztik ki a nyomozást a vádlott előéletére, ha maga a vádlott bevallja, hogy már kétszer volt büntetve, vagy erről a rendőrség, illetve községi elöljáróság jelentésében tétetik emlités. A nagyobb romlottságúvisszaesőtolvajokra részemről a mostaninál szigorúbb büntetési tételt tartanék szükségesnek és igazságosnak; e végből törvényünk 340. §-át akként pótolnám, hogy a ki lopás büntette vagy vétsége miatt már négy izben meg volt büntetve és pedig legalább egy izben a 338. §. alapján is, ha cselekménye visszaesés nélkül is bűntettet képezne, a büntetés 5 évtől 10 évig terjedhető fegyház. Németországban a visszaeső tolvaj büntetése, ha újabb cselekménye minősített lopást képez, 15 évi fegyházig terjedhet halmazat nélkül is; a visszaesőkről szóló 1885. évi francia törvény pedig az abban megjelölt visszaesőket életfogytiglani deportatióval sújtja. Sajnos, hogy hazánk pénzügyi helyzete a deportatio intézményének behozatalát egyáltalában meg nem engedné. Fölötte szigorú a mienkhez képest az új olasz büntetőtörvény is, mely a lopás némely súlyosabb nemére a miénknél sokkal magasabb minimalis büutetési tételeket állapit meg. A csődtörvény 160. §-ának magyarázata. Irta : dr. KRISANICH JÓZSEF, ügyvéd Kaposvárott. A magyar kir. Curia legújabban kimondotta, hogy »a tömeggondnok a megtámadási jogot a felszámolási határnap eltelte után csődválasztmányi határozat nélkül, vagy annak ellenére nem érvényesítheti és a folyamatba tett pert nem folytathatja.« Az erre vonatkozó végzések a »J o g« 42 ik száma mellett megjelent »Jogesetek Tárá«-ban egész terjedelemben közölve lettek. Ezen határozatnak csakis az utolsó része fontos ; mert hisz a többiekről a 160. §. nyíltan és világosan intézkedik. Ezen határozatban nyíltan kimondatott, hogy a tömeggondnok felhatalmazását bárhonnét nyerte is a per megindítására, a pert a választmány utasítására beszüntetni tarto/.ik. A végzésnek ezen része az, a melyhez pár szót hozzá szólni bátor leszek. Nehogy azonban előadásomban hosszadalmas legyek, annak nagyobb megvilágositása végett is példával élek : A. adósa B.-nek 65 ezer frttal és több, mintegy 8—10 hitelezőnek pétiig összesen 40 ezer frttal B. hitelezőnek tudomására jut, hogy adósánál követelése veszélyeztetve van, megjelenik nála, miután adósának pénze nincs és fizetni nem képes, vele a többi hitelező rovására és kárára összejátszván, összes vagyonát színleges szerződéssel átveszi és részben azonnal el is adja, a befolyt pénzt zsebre téve, mint ki dolgát jól végzé, eltávozik. Ezen történtektől számított 15 napon belül A. ellen a csőd kimondatik. A kinevezett tömeggondnok a színleges szerződés megtámadása és az általános tömeg javára leendő érvénytelenítése végett a csődbíróságtól nyert felhatalmazás alapján a pert megindítja. Összes hitelezők követeléseiket bejelentvén, azok felszámoltattak. B. hitelező 65 ezer frt követelését három megbízott ügyvéd közt felosztván, általuk jelenteti be és ezek hárman a 106. §. alapján követeléseik összegei szerint számítandó szótöbbséggel megválasztják — dominálván a helyzetet — magukat mindhárman a választmány tagjaivá, igy urai lesznek a helyzetnek. Az érvénytelenítési per B. hitelező hátrányára látszik eldőlni, ezen alaposan segítendő, a különben is B. megbízásából a bejelentést tevő megbízott, jelenben választmányi elnök, választmányi ülést hiv össze és a pernek azonnali beszüntetésére utasítja a választmánynak egyhangú határozatával a tömeggondnokot, a határozatot indokolván a Curia végzésében foglaltakkal és-azzal, hogy a költségek fedezésére alap ugy sincs. A tömeggondnok most a Curia végzése alapján, a többi hitelezők hátrányára a biztos pert, melyből ezen hitelezők is részesültek volna, megszüntetni tartozik. A tömeggondnokra ilyen módon reá rótt kötelességet én nem tartom az igazsággal megegyezőnek; de nem tartom a törvényből kimagyarázhatónak sem, mert ilyen módon a helyzetet domináló célzatosan rosszakaratúlag működő nagyobb hitelező a többi jóhiszemű hitelező rovására gazdagodik. A törvény előtti egyenlőség, de különösen a csődtörvényben kifejezésre jutott jogegyenlőség elvének csak az felel meg, hogy mindenik hitelező egyenlően viselje tényének következményét. A törvény szavait, a 160. §-t véve alapul, ezen szakasz a tömeggondnok által indított érvénytelenítési per beszüntetésére sem a bíróságot, sem a választmányt nem jogosítja fel. Tehát ezek egyike sem intézkedhetik e felett, még a tömeggondnok erre vonatkozólag tett előterjesztésére sem, hanem véleményem szerint ezen kérdésben csakis a hitelezők összesége határozhat; szavaznak pedig egyénenkint, mert hiszen a per ezeknek javára fog szolgálni. A Curiának ezen határozata többféle megoldatlan kérdést is támaszt. Az általános tömeg javára folyamatba tett érvénytelenítési perbe felperesül bármelyik a felszámoláskor valódinak elismert és sorozott követeléssel biró hitelező alkeresettel beavatkozhatik, már most a választmány utasítására a tömeggondnok leteszi a pert, a beavatkozott felperes hitelező pere is megszünik-e? A Curia merev határozatából kifolyólag ezen pernek is meg keileue szűnnie ; de a csődtörvényjavaslat indokaiból folyólag a perrendtartás alapján a beavatkozó alkeresettel élő hitelezőnek perlési joga el nem enyészik, ha a főper időközben le is tétetik, mert hiszen az alkereset a főperbeli felperes ellen indíttatik és csakis ebben hozott határozattal függ össze a főperrel. Ily módon tehát, hogy a hitelezők hátrányára perbeszüntetés ne történhessék, a hitelezőknek minden egyes érvénytelenitési perbe be kell alkeresettel avatkozniok. Vagyis tehát törvényes; de mégis jogaik megóvása végett esetleg a magyar kir. Curia legfőbb bíróság ellenében is ügyvédi segélylyel kell élniök; mert könnyen megeshetik, hogy a reményüket képező per tudtuk nélkül megszűnik és követelésükre mit sem kapnak. A hitelezőknek tehát magukat védeni kellene akkor is, a mikor ellenük per indítva nem is lett. végrehajtási törvény 220. §-a és egyebek. Irta: TÓTH GÁSPÁR ügyvéd Selrnecen. A f. é. 30. számban általam elfoglalt álláspontot dr. Kemény A n tl o r ur a f. é. 36. számban megtámadta ; azonnal válaszoltam volna ellenészrevételeire, de mert szerkesztői csillag alatt azon megjegyzés állott, hogy az általam fölvetett kérdésre több cikk érkezett be, melyek szintén közöltetni fognak, tehát ezeket vártam. Eddig csupán a f. é. 39. szám tartalmaz e tárgyra vonatkozó megjegyzéseket Fehér Kálmán ügyvéd úrtól; nem tudom jön-e még több cikk is ? de ha jön is, azt hiszem már most is jogosult részemtől a felszólalás, midőn dr. Kemény ur éles kritikájának súlyát már hat hét óta viselem. Azt mondja dr. Kemény ur, hogy nem vagyok tisztában azzal: tulajdoni kereset esetén mi képezi marasztalás tárgyát? 0 abból a tételből indul ki, hogy »a kereset nem más, mint maga a j o g« s e tételből következtetve arra az eredményre jut, hogy a kereset maga a jog lévén, ennek tárgya jog nem lehet, hanem valamely testi dolog, tehát a marasztalás tárgya is csupán testi dolog lehet. A dr. Kemény ur által fölállított tétel a perjogi irók által adott fogalom-meghatározás mellett meg nem állhat. A kereset azon perbeli cselekmény, melyben felperes arra kéri a birót, hogy az ellenfelet valaminek adására, tevésére, yagy mulasztására kényszerítse.1 Hasonló meghatározást találunk Knorr Alajos »A polgári 1 Dr. Herczegh. Magy. polg. trvk. rdts. 201. lap.