A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 44. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

37.4 íi JOG. nak s kiegészítő tárgyalás s ennek alapján új Ítélet hozatala rendeltetik el. Nagy ritkán, mint fehér holló, előfordul ugyan, hogy a régitől cltérőleg szól az új alsóbirósági Ítélet, de ez igazán oly ritka kivétel, hogy számba sem jöhefr, hanem általános szabály, hogy újra elitéltetünk, Egy ily új Ítélet nem bélyegzendő újra, miért kényszeríttetünk az új felebbezést bélyegezni ? Ugy hiszem, ennél magasb fokú igazságtalanság nem zsaroltatik a peres feleken. Hiszen nem ők okai, hogy az alsó bíró az 1808: 1.1 V. t.-c. 117. §. ellenére nem hozta tisztába a dolgot, vagy a társas biróság az 1881: LIX. t.-c. 17. §. engedélyét a kiegészítő tárgyalásra nem vélte szükségesnek alkalmazni. Pedig, mint érintém, volt nekem perem, melyben négyszer hozatott ily uton elsőbirósági Ítélet, tehát a vesztes félnek négyszer kellett a 10 frtos felebbezési bélyeget felragasztani, holott az itéletbélyeg maradt egyszer-mindenkorra 12 frt. Bizony égbekiáltó dolog ez, mit azzal nem menthetni, hogy a felső biróság újra kénytelen az ügygyei foglalkozni, mivel ennek az alsó biró az oka, nem a fél. Kiszámíthatná a statisztikai hivatal, hány selejtes ítélet emelkedik ez alapon jogerőre — — — elrettentő példára. felszólalásomra kamaránk ezt felpanaszolta már az igazságügyi ministernek (persze nem a mostaninak), de felterjesztésének ezen pontja is csak ugy a papírkosárba vándorolt, mint egyebek. Ideje lenne azonban, hogy az összes kamarák egyhangúlag szorgalmazzák a bélyegszabályok ezen terhes pontjának, mint szégyenfoltnak eltörlését. Nagy Ferenc, buziási ügyvéd, II. Helyreigazítás. Lapunk október 27-iki számában a Sérelem - rovatban megjelent közleményre nézve illetékes helyről a következő felvilágosii ást kaptuk : A kérdéses rendelet kiadásáról az igazságügyminiszterium nem feledkezett meg s megtette az előleges intézkedéseket, hogy a kérdéses rendelet a kellő időben kiadható legyen. Az 1838: XXXVI. t.-c. 29. §-a szerint a felhatalmazás arra terjed ki, hogy a közigazgatási hatóságok által végleg megállapított s a felmerült magánjogi igények miatt azon törvény értelmében bírói letétbe helyezett kártalanítási összegekre vonatkozó igények eldöntése iránti bírói eljárás szabályoztassék ; miután a törvény s az annak alapján a pénzügyminiszter által kiadott rendeletek szerint a végleg megállapított kártalanítási összegek 1890. január 1-ső napja előtt bírói kézhez letehetők egyáltalán nem lesznek : a kérdéses rendelet kiadása eddigelé időelőtti lett volna. Vegyesek. Választott biróság- a magyar-osztrák bank ügyeiben a kormány nyal szemben. Az 1881. évi LIX. t.-c. 106. §-a által módosított 1878. évi XXV. t.-c. alapszabályainak 53. §-a értelmében a kormány és az osztrák-magyar bank között felmerülő vitás kérdések eldöntésére felállított választott biróság évenkinti megalakulására nézve eddigelé követett eljárás a bécsi cs. kir. legfőbb törvényszék elnökével egyetértőleg és a m kir. igazságügyminister hozzájárulásával akként lett megváltoztatva, hogy jövőre az alakuló ülés január hó első napjai helyett mindenkor az előző év október hó utolsó, vagy november hó első napjaiban fog megtartatni. Ezen a jövő 1890. évre alakítandó választott bírósághoz fentidézett törvénycikk 106. §-a értelmében a kir. Curia részéről tagokul Balásy Antal, Jamniezky Lipót és Topler Károly rendes birák jeleitettek ki. Miről a nm. kir. Curia tudomás végett oly hozzáadással értesíttetik, hogy e biróság alakuló ülését valószínűleg jövő november hó 9-én fogja Bécsben megtartani. Kérelem a magyar jogi irodalom művelőihez! Kiadásunkban a jövő hó folyamán az 1860. óta megjelent összes magyar jog- és államtudományi művek kimerítő és szakok szerint osztályozott jegyzéke fog megjelenni. A jogász közönségre nézve nagyérdekü jegyzék minél teljesebbé tétele végett felkérjük a jogtudományi könyvek tisztelt szerzőit, hogy a könyvárusi forgalomba nem bocsátott műveik egy-egy példányát nekünk az ár közlése mellett megküldeni szíveskedjenek. Egyúttal kérjük velünk azt is közölni, vájjon az illető mű kapható-e még ? Tisztelettel Révai Testvérek könyvkereskedése. Budapest, IV. Váci-utca 1. Törvényhatósági közgyűlési határozat nem képez oly jogalapot, melynek alapján az 1879 : XL. t.-c. 1. §-a értelmében ! kihágás minősíthető. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek Eogarasvármegye közönségéhez folyó évi szeptember hó 4-én 2,879. szám alatt intézett következő rendeletében: A vármegye alispánjának mult évi jul. hó 6-án 228. kih. szám alatt kelt másodfokú ítélete, mely szerint az árpá i járás föszolgabirája | által hozott elsőfokú Ítélet nem felebbezett részének érintetlenül hagyásával és felebbezett részének megváltoztatásával J. B., J. G.j B. V. B., S B. és G. J. alsó-viski lakosok, földmívesék ugar gyanánt kijelölt területnek raívelés alá vétele miatt az 1881 évi 3,982. számú vármegyei közgyűlési határozattal jóváhagyott képviselőtestületi határozat alapján 3-3 frt pénzbüntetésben, továbbá az 1879. évi XL. t.-c. 46. §ába ütköző kihágás miatt a most idézett törvényszakasz alapján 2-2 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében 1—1 napi elzárásban, továbbá egyetemlegesen fizetendő 4 frt eljárási költség megfizetésében marasztaltattak el.. N. S. ugyancsak alsó-viski földmíves pedig az elsöfokúlag terhére rótt kihágások vádja és ez alapon reá szabott büntetés terhe alól (elmentetett, az elmarasztaltak által elkésetten közbetett felebbezés félretétele mellett hivatalból felülvizsgáltatván: megváltoztattatik és vádlottak valamennyien a terhükre rótt kihágások vádja és a rájuk szabott büntetés terhe alól felmentetnek. A kbt. 46. £-ába ütköző kihágás vádja alól í'-íl mentendők voltak a vádlottak, mert ezen kihágás tényálladékának alkotó elemei egyáltalán nem forognak fenn. A mezőrendőri kihágás vádját azért kellett elejteni, inert a büntetés alapjául megjelölt közgyűlési határozat nem képez oly jogalapot, melynek alapján a kbt. 1. §-a értelmében kihágás minősíthető volna. Igaz ugyaa, hogy a birtokosok birtokaránylagos többsége által elhatározott fordarendszer a birtokosok mindegyikére kötelező, mindamellett az az ellen cselekvő büntetést megállapító szabályrendelet hiányában nem büntethető, hátrány azonban ez esetben is éri őt, a mennyiben a szabályzattól való eltérése által saját kárára cselekszik, mert a többi birtokosok az ugarföldnek részéről eltérő módon való müvelésére tekintettel lenni nem tartoznak, a jelen esetben például a bevetett föld termékei lelegeltethetők. Ha az állam kötelékéből elbocsátást kérő családatya az elbocsátást gyermekeire nézve is kiterjesztetni nem kéri és azok atyjukkal együtt ki nem költöznek, akkor gyermekei magyar honosságukat tovább is megtartják. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a m. kir. igazságügyminiszternek a belügyminiszterhez 1883. évi február hó 11-én, 3,810. szám alatt intézett következő átiratában : Hivatkozással R. Oprea Juon kivándorlási ügyében folyó évi január hó 25-én, 4,110. szám alatt kelt nagybecsű átiratára, van szerencsém címednek a fenforgó ügyre vonatkozó nézetemet a következőkben előadni: Az iratok szerint R.-nek Iván nevű fia 1864-ben, Miklós nevű fia pedig 1866-ban született. Az előbbi a 17-ik évet már túlhaladta, a második legközelebb betölti. Az 1879. évi L. t.-c. 22. §-ának második bekezdése szerint védkötelezettségben nem álló, de ez aló! végleg fel nem mentett egyének, a kik 17-ik életévüket betöltötték, csak akkor bocsáthatók el, ha igazolják, miszerint elbocsáttatásukuak nem az a célja, hogy védkötelezettség alól szabaduljanak. Ezt pedig hatósági bizonyítvány által kell igazolni. R.-nek említett két fiát ennélfogva csak akkor lehetne a magyar állam kötelékéből elbocsátani, ha a védkötelezettség szempontjából megelőzőleg hatósági tárgyalás tartatnék. Az 1879. évi L. t.-c. 26. §-a szerint a 22. §. eseteinek kivételével, az elbocsátás kiterjed a férfi nevére és kiskorú gyermekeire, ha azok az atyával együtt kiköltöznek. R.-nek emiitett két fia a 22. §. alá esik, azért elbocsátásuk nem azonos szempontból bírálandó, mint atyjuk elbocsátása. Az állampolgársági törvény 26. § ának azon végszavából, ha ezek az atyával együtt kiköltöznek, világosan az következik, hogy a gyermekek, a kik nem költöznek ki az atyával, a magyar honosságot megtartják. Állampolgársági törvényünk alapelve, hogy a kötelékből való elbocsátás után a tényleges kiköltözésnek be kell következni, mivel különben az elbocsátás hatályát veszíti. Részemről ennélfogva R. azon kérelmét teljesíthetőnek tartom, hogy 1864-ben született Iván és 186i-ban született Miklós fia továbbra is a magyar állam kötelékében maradjanak. Egy haltartányból csekély értékű halmennyiséget lopott el valaki. A tolvaj lopás miatt be lett panaszolva, azonban csak élelmi, illetve élvezeti cikk lopás kihágása miatt lett a berlini biróság által elitélve, jóllehet az államügyész azt állította, hogy élő állatnak eltulajdonítása nem vonhatók élelmi cikk lopásáuak