A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 44. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

372 B.JOG. Az igazságügyminiszter részére pedig a javaslat 22. §-áb:m felhatalmazás lenne adandó az iránt, hogy az ily megszűnt terhek peren kivüli eljárás útján — esetleg a hagyaték tnlajdonjogának bekebelezése alkalmával hivatalbóli — törlése iránt szintén rendeletet bocsáthasson ki. Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. § ának alkalmazása esetén? Irta : Dr. GERHAUSER JÓZSEF ügyvéd Kőszegen. A fenti cím alatt a »J o g« f. évi 30-ik számában Tóth Gáspár kartárs úr tollából megjelent érdekes cikkre óhajtok válási ölni. Valóban időszerűnek találom, hogy nevezett ügyvéd úr reámutatott azon anomáliákra, melyek a telekkönyvi hatóságokhoz intézett végrehajtási megkeresések tekintetében kétségen kivül előfordulnak, de habár elvileg egyetértek cikkíró úrnak az ügy lényegére vonatkozó véleményével, mindamellett azon módot, melyet a végrehajtási megkereséseknek a telekkönyvi hatóságokhoz leendő áttétele tekintetében javaslatba hoz, az 1881 : LX. tc. szellemével és szavaival megyeztethetőnek nem tartom. Az 1881 : LX. tc. rendszere tagadhatlanul hiányos, de nézetem szerint intézkedései nagyon helyesen valósítják meg azon elvet, hogy a végrehajtást szenvedettnek nyújtott jogorvoslatok, midőn egyrészt őt helyrehozhatlan kártól megóvják, másrészt megakadályozzák őt a végrehajtató jogos érdekeinek kijátszásában. így az ingóságra végrehajtást rendelő végzés elleni felfolyamodás nem akadályozza s nem szünteti meg a még foganatosítandó vagy már foganatosított foglalást, de igenis az árverés elrendelését, az ingatlanokra készpénzbeli követelés behajtása végett elrendelt végrehajtás a beadott felfolyamodás dacára foganatosittatik a végrehajtási jog feljegyzése által, de árverés itt sem kérhető; hasonló intézkedés van ingatlanok haszonélvezetére elrendelt végrehajtásoknál is. A két utóbbi esetben tudjuk, hogy a végrehajtást elrendelő végzés a jogerejííség bevárása nélkül tétetik át a telekkönyvi hatósághoz s igen helyesen, mert hát hiába, az emberi természetben fekszik, hogy a kit a végrehajtás fenyeget, vagyonát akkor igyekszik leginkább hitelezője elől elvonni, midőn a fenyegetés a végrehajtást elrendelő végzés alakjában már megérkezett s bizonyára gyorsan jutnának ilyenkor a különféle tulajdonjog- és zálogjogbekeblezési kérvények a telekkönyvi iktatóba, ha a végrehajtást rendelő végzés széljegyezve még nem volna. A végrehajtási törvény azonban meg is adja a módját, hogy ezen végrehajtási megkeresés az adósnak helyrehozhatlan kárt ne okozzon, következőleg rendelkezvén a 141. §-ban: »A végrehajtást elrendelő végzés ellen intézett felfolyamodás felterjesztéséről és a felsőbb bírósági határozatról a megkeresett telekkönyvi hatóság értesítendő. Ha a másodbiróság a végrehajtást elrendelő végzést megsemmisítette, feloldotta, vagy a végzés megváltoztatásával a végrehajtási kérelmet elutasította; a végrehajtási zálogjog bekebelezése, az előjegyzés igazolása, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzése hivatalból törlendő és e végből az illető telekkönyvi hatóság értesítendő.« Sajnos, hogy a törvény ezen rendelkezése bíróságaink által az esetek túlnyomó többségében figyelmen kivül hagyatik s így írott malaszt marad; legalább én, noha az általam szerkesztett fel folyamodások petitumában következetesen kérni szoktam a telekkönyvi hatóság értesítését, rövid gyakorlatomból eddig egyetlen egy esetet tudok, midőn ez az értesítés el is rendeltetett. így azután megtörténik az olyan cifra dolog, hogy addig, inig a végrehajtást rendelő végzést megváltoztató másodbirósági végzés leérkezik, a hitelezőnek már jogerejű árverési hirdetmény van kezében s ha, mint megtörténik s meg is történt, a másodbirósági végzés sem közöltetik hivatalból a telekkönyvi hatósággal, megesik, hogy mire ezt az adós újabb kérelmére átteszik, az árverés foganatosittatik is, az adós pedig töprenkedhetik, hogyan lehetett a végrehajtást rendelő végzés megsemmisítése dacára ingatlanát mégis eladni. De tegyük fel, hogy a 141. §. alkalmaztatik a maga teljében, azonban a végrehajtást rendelő bíróság a nagyon lassan, a | megkeresett telekkönyvi hatóság a nagyon gyorsan dolgozó bíróságokhoz tartozzék, ekkor is megtörténhetik az az anomália, hogy I a végrehajtási jog feljegyzését eszközlő telekkönyvi végzés a folyomány már jogerőre emelkedett, mire az értesítés, hogy a végrehajtást rendelő végzés, tehát az alap felfolyamodással meg van támadva, a telekkönyvi hatósághoz érkezik. Hasonló, de még sajátságosabb az eset, ha a végrehajtató egyidejűleg kéri ingó és ingatlan vagyonra a végrehajtás elrendelését, de az ingóságra nem foganatosíttatja. Ekkor meg úgy áll a dolog, hogy az adós nem is tudja, hogy ellene ingatlanára végrehajtás van elrendelve, midőn az a végrehajtási jog feljegyzése által már foganatosittatik is, tehát szintén kissé sajátságos dolog. Megvallom, hogy a nyilvánkönyv elveivel sem tartom egészen megegyeztethetőnek, hogy valamely telekkönyvi bejegyzés fennállta, mint ez a fennjelzett példákból kiderül, hetekig, esetleg hónapokig bizonytalan legyen, a nélkül, hogy magánál a telekkönyvi hatóságnál szerezhetne magának meggyőződést a későbbi telekkönyvi érdekelt, hogy ez a bejegyzés egy szép nap reggelén nem fog-e brevi manu hivatalból töröltetni. Miként lehetne ezen, a gyakorlatban kétségtelenül felmerülő anomáliákon segíteni, arról alább még szóiandok. Most azonban előzőleg véleményemet akarom kifejezni a Tóth Gáspár kartárs ur által felvetett kérdés és a telekkönyvi hatósághoz intézett végrehajtási megkeresések mikénti áttétele tekintetében nyilvánított nézet tekintetében. Egyetértek cikkíró úrral abban, hogy a tulajdoni jog átadása a nyilvánkönyvbe való bejegyzés által történik, egyetértek tehát abban, hogy az 1881 : LX. tc. 220. §-a értelmében tulajdoni vagy dologi jognak végrehajtásilag a végrehajtató javára leendő bekebelezése a marasztalás tárgyának a végrehajtató részére való átadását képezi s igy az ezt elrendelő végrehajtási végzés elleni felfolyamodás halasztó hatálylyal bir. De én a halasztó hatályt nem akkép vélem megvalósitandónak, mint Tóth kartárs úr, sőt ilyen megoldást az 1881: LX. t.-cikkből következtethetőnek nem tartok. Nézetem szerint a végrehajtást elrendelő végzés lényegileg ugyanaz marad, akár zálogjog bekebelezése, akár ingatlan haszonélvezetének lefoglalása, akár tulajdoni vagy más dologi jog bekebelezése végett keresi meg abban a végrehajtást rendelő bíróság a telekkönyvi hatóságot s nincs ok arra, hogy, ha expressis verbis, ellenkező rendelkezést a törvény nem tartalmaz, utóbbi esetben eltérő eljárást kövessünk, más szavakkal: hogy az előbbi esetekben jogerőre emelkedés előtt, utóbbiban j o gerőre emelkedés után tegyük át a végrehajtást rendelő végzést a telekkönyvi hatósághoz. Én a halasztó hatályt az 1881: LX. tc. 141. §-ának jelen esetre való alkalmazásában eléggé megvalósultnak látom. Valamint ott a végrehajtási zálogjog s az annak alapján eszközölt későbbi bejegyzések hivatalból törlendők, ha a másodbiróság a végrehajtást rendelő végzést megváltoztatja, úgy hivatalból törlendő, a 220. §. alkalmazásával eszközölt tulajdoni vagy más dologi jog s az ezen sarkalló későbbi bejegyzések, ha a végrehajtást rendelő végzést ily esetben a királyi Ítélőtábla helyben nem hagyja. Nagyon természetes, hogy a telekkönyvi hatóság értesítésére a végrehajtást rendelő bíróságnak szigorúan kell ügyelnie, hogy pedig ez gyakorlatilag érvényesüljön, a végrehajtási törvény 136. §-át — most már de lege ferenda szólván — következőleg vélném módosítandónak, illetve az első kikezdés után ekkép szövegezendőnek : »Ha pedig a végrehajtást elrendelő végzés ellen felfolyamodás kellő időben be nem adatik, az iktató hivatalnak e részbeni jelentése alapján a bíróság a végrehajtást rendelő végzés jogerejűségét kimondja s erről a megkeresett telekkönyvi hatóságot értesiti. A megkeresett telekkönyvi hatóság a végrehajtást rendelő végzés rangsorozatát feljegyzi, a jogerejűségét kimondó végzés beérkezte után pedig, a mennyiben telekkönyvi akadály fenn nem forog, a végrehajtási zálogjog bekebelezését, vagy az előjegyzett zálogjog igazolásának bejegyzését, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzését, a végrehajtást rendelő végzés beiktatásának rangsorozatában elrendelni köteles.« A 220. §-t pedig következőleg egészíteném ki: »Egyébként a 136., 137., 139-141. §-ok rendelkezései a dolog természetének megfelelően alkalmazandók.« Ezen általam javasolt módosítás, mig egyrészt a végrehajtást szenvedettnek a végrehajtatóra esetleg károssá válható rendelke -