A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 43. szám - Az árverés és megsemmisítési kereset

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 43. számához. Budapest, 1889. október 27-én. Köztörvényi ügyekben. Ajándékozási szerződés dúcára, nz ajándékozás tárgyát képező ingatlannak az ajándékozd által életfogytig való birtoklása perrendszerűleg beigazolható. A nyitrai kir. tszék (1888. jan. 17. 74/1888. p. sz.): Meze}' Lajos ügyvéd által képviselt M. Mihályné felperesnek, Valasek Pál ügyvéd által védett M. Mihály alperes elleni ingatlan birtoka iránti perében ítélt: Alperes köteles a salgói 198. sz. telekjkvben A. I. 1. sor, 713. hrsz. a. felvett ingatlant felperesnek birtokába bocsátani s neki elmaradt haszon fejében 9 frt 27 krt megfizetni. Okok: A keresethez hiteles alakban mellékelt telekjkönyv szerint felperes a kereseti szőlőnek tulajdonosa lévén, annak birtokához is joga vau s ez okból alperest annak kibocsátására és a haszonvételek megtérítésére kötelezni kellett, mert alperes a C. alatti ajándékozási okmány értelmében a kereseti szülőt felperesnek korlátlan tulajdonába bocsátotta s azt, hogy annak haszonélvezetét haláláig maga számára tartotta volna fel, tanúival be nem bizonvitotta. A budapesti kir. itélő tábla (1888. oct. 4. 11,477/1888. p. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s az esetben, ha alperes pótesküt tesz arra, hogy a peres szőlőre vonatkozóan akkor, a mikor az ajándékozási szerződést kiállította, a birtoklás jogát maga számára élte fogytáig kifejezetten fentartotta, felperest keresetével elutasítja. Indokolás: A per során kihallgatott D. János tanú azt állítja, hogy alperes őt, ugy ifj. P. Jánost és id. P. Jánost súlyos betegségében abból a célból hivatta magához, hogy végrendelkezzék s végrendelet utján a peres szőlőt felperesnek hagyománvozza s csak a mikor a tanuk részéről felvilágosítást nyert az iránt, hogy e célját végrendelkezés nélkül ajándékozási okmány kiállítása mellett is elérheti, állott el végrendelkezési szándékától s állította ki az ajándékozási okmányt. Ifj. P. János tanúnak vallomásából is az vehető ki, hogy felperesnek csak az volt a szándéka, hogy a peres szőlőt halála esetére fogja felperes részére haívományozni. De id. P. János községi jegyző, a ki a fenti tanuk szerint a C. alatti okmányt kiállította s alperes akaratát írásba foglalta, kifejezetten s határozottan azt vallja, hogy alperes a kérdéses szőlőnek birtokjogát a maga részére életfogytig fentartotta, alperesnek ezen fentartása azért nem foglaltatott a C. alatti okmányba, mert alperes azt kifejezetten nem kivánta. Alperes e szerint id. P. János vallomásával perrendsz^ríi részbizonyítékot szolgáltatóit arra, hogy a peres szőlőre nézve a C. alatti ajándékozási okmány kiállításakor arra vonatkozóan magának a birtoklási jogot élte fogytáig fentartotta s hogy e feltételnek az okmányból való elhagyása egyedül a C. alatti okmányt kiállító közeg mulasztása és e részbizonyiték D. János és ifj. P. János vallomásaival is támasztást nyer. Ezek szerint alperesnek e döntő körülményre az 1868 évi L1V t-c. 269. §-a alapján a pótesküt megítélni kellett. A m. kir. Curia 1889. szept. 18. 10,218/1888. p. sz.): A másodbiróság Ítélete indokaiból helybenhagyatik. A záloejosr oly váltó alupján is előjegyezhető, mely elévült és a lényeges kellékekkel nem bir. A váltón előforduló eme kitétel: „értékét készpénzben megkaptam", a kölcsön jogcimét turtalmuzza. A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése megváltoztatik s az elsőbiróság végzése hagyatik helyben; mert habár az A. a. okirat a váltó kellékeivel nem bir is, de mint lejárt követelésről szóló adóslevél a telekkönyvi rendts 87. §. és 88. §. b) • pontja értelmében a zálogjog előjegyzésére alkalmas, a követelés jogcíme (kölcsön) pedig ebben a kitételben : *den Werth in Baarem empfangen« van kifejezve. (1889. szept. 5. 395. sz.) Az apát, ki rendszerint kiskorri fiát ruházni tartozik ugyan, de közbenjárása és beleegyezése nélkül kiszolgáltatott és elkerüllietlenül szükségeseknek nem bizonyult ruhák árának fizetésére kötelezni nem lehet, ha kiskorú fia a ruha megrendelésekor már mint önálló keresettel biró nevelő működött. Az aranyos-maróthi kir. járásbíróság (1887. évi október hó 28-án 5,987/p. 1887.): Konkolyi Sándor ügyvéd által képviselt F. Mihály felperesnek, Belicza Pál ügyvéd által képviselt T. Nándor alperes elleni 63 frt iránti perében ítélt: alperes köteles felperesnek 48 frt munkabért megfizetni. Indokok: Az A. alatti számlabeli ruhanemú'ek megrendelése és kiszolgálása ugyanazon időre esvén, melyben alperes fia a D. alatti szerint 1883. évi október hó 1-től 1884. május hó 15-ig terjedő szakban mint nevelő volt alkalmazva s egyszersmind mint Il-od éves képezdei növendék tanulmányait folytatta, az időnek ez összeeséséből alaposan vélelmezhető, hogy alperes fia ezen kettős alkalmazásának folytathatására épen ezen ruha szolgáltatta a módot és eszközt s hogy ezen ruhák nélkül a C. alatti szerint 1884/5. évben már mint III. éves képezdei növendék tanulmányait nem folytathatta volna. A midőn tehát alperes kiskorú fia kitűzött céljának elérésében épen ezen szükséges ruhanemú'ek szolgáltak eszközül s tekintve, hogy alperes, mint szülő a gyámi törvény értelmében is a gyermeke nevelésére szolgáló módot és eszközt nyújtani tehetsége szerint köteles; tekintve, hogy azon feltételek, melyek mellett fia, miut nevelő volt alkalmazva, a D. alatti kiállító elhalálozása folytán a kihallgatott tanuk vallomásaival felderíthetők nem voltak, — alperes fiának ezen alkalmazása oly önálló cselekvési képességnek, melynek folytán a szülőt gyermeke nevelése körüli kötelezettségének teljesítése alól teljesen felmenteni lehetne, még nem tekintethetik. A kérdés tárgyát tehát csak az képezheti: vájjon alperes fia a megrendelésnél és felperes a kiszolgáltatásnál nem lépték-e túl azon mértéket, mely mérték alperes, mint apa irányában s tekintettel ennek polgári állására és vagyoni viszonyára, fia iránti apai kötelességének teljesítése érdekében a jelen per elbírálásánál alkalmazásba vehető ? S minthogy az ezen irányban kihallgatott szakértő a keresetbe vett ruhanemííek értékét 65 frtban állapította meg, ezen összeg alapul elfogadandó s ehhez képest alperes, — levonása mellett a keresetileg már törlesztettnek ismert 17 frtnak — a 65 frt becsértékből, ennek levonása után jelentkező 48 frt munkabér megfizetésére kötelezendő volt. A budapesti kir. itélö tábla (1S88. október hó 30-án 5,813/1888.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: A per adatai által minden kétséget kizárólag meg van állapítva azon ténykörülmény, hogy a kereseti követelés alapjául szolgáló A. alatt csatolt számlában kitüntetett ruhanemú'eket felperesnél nem alperes, hanem kiskorú fia a maga számára rendelte meg, hogy továbbá azokat felperes az A. alatti számlában kitüntetett mennyiségben és árban elkészítve alperes kiskorú fiának elküldte s hogy a 17 frtot is a számlára a munkát megrendelő fia törlesztette, hogy továbbá alperesnek kiskorú fia a kérdéses ruha megrendelésekor már mint önálló keresettel biró nevelő működött, ily körülmények között az apát, ki rendszerint kiskorú fiát ruházni ugyan tartozik, a közbenjárása és beleegyezése nélkül kiszolgáltatott és egyébként is elkerülhetlenül szükségeseknek sem bizonyult ruhák árának fizetésére kötelezni nem lehetett, ezekhez képest felperest keresetével vele szemben elutasítani kellett. A m. kir Curia (1889. szeptember 13-án 19/p. 1889.): A másodbiróság Ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. A tözsdebiróságnak nincs joga az ellenbeszéd után módosított keresetet egyszerűen félretenni s új kereset beadását rendelni. Dr. Pollák Rezső által képviselt »angol-osztrák bank budapesti fiókja« cégnek, dr. Hein József képviselte N. Sándor, mint a fenállott K. N. cég volt tagja ellen 4,842 frt iránt a budapesti tőzsdebiróság előtt folyamatba tett ügyében a jun. 24-én foly-