A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 43. szám - Az árverés és megsemmisítési kereset

364 A JOG. elvnek kifolyományaként mondotta ki a legfőbb ítélőszék, hogy »a kiskorút az ellene inditott perben nem a biróság által kirendelt ügygondnok, hanem csakis gyámja, vagy az 1877 : XX. t.c. 30. §. a) pontja esetében annak gondnoka képviselheti.« (Dtár X. 156.) A törvényszerű képviseletnek azon két esete között, midőn azt az atya ebbeli minőségében, vagy a gyám, illetve a gondnok gyakorolja, a különbség abban rejlik, hogy mig az atya gyermeke képviseleténél saját nevében jár el, addig az 1877 : XX. t.-c. 87. §. 3-ik kikezdése szerint »a gyám és gondnok a képviseletnél nem saját, hanem gyámoltja vagy gondnokoltja nevében jár el«, minek a gyámhatósági jóváhagyás szükséges, avagy szükségtelen voltának kérdése tekintetében van gyakorlati fontossága. A kiskorúak ezek szerint kétféle minőségben állhatnak perben : atyjuk által vagy gyámjuk, illetve a 29. §. és a 30. §. a) pontja eseteiben gondnokuk által; minthogy pedig a törvényes atyai hatalomnak épségben állása és gyakorlása ugy a gyámsággal, mint a gondnokságok idézett eseteivel ellenkezik, igy a kiskorú gyermeknek saját atyja, mint gyámja általi képviseltetése merőben lehetetlen és a kétnemű fogalom összezavarásán alapul. Egyetlen eset képzelhető csak, midőn az atya gyermekének egyszersmind gyámja, de ezen eset is csak látszólagos kivétel a szabály alól; az 1877 : XX. t.-c. 39. §-ának 4-ik kikezdése szerint, t. i. »kiskorú anya törvénytelen gyermeke részére a gyámhatóság rendel gyámot« és igy ezen esetben a törvénytelen gyermeknek saját atyja annak gyámja is lehet. Minthogy azonban a magánjog atyai hatalom alatt csak a törvényes atya hatalmát érti törvényes házasságában nemzett gyermekei felett: ezen kivétel nyilván csak látszólagos, mert az általános szabály alá nem is sorolható. Egyszer elfogadtatván a gyámi jelleg a gyermeke képviseletében eljáró atyára vonatkozólag, közel feküdt azon további tévedés, melylyel az atyát gyermekei természetes és törvényes gyámjának keresztelték az anya természetes és törvényes gyámságának mintájára. Elvonatkoztatva a fennebb felhozottakból, ezen elnevezés hites volta szintén a törvény határozott intézkedéseiből tűnik ki, mert a természetes és törvényes gyámfogalmat maga a gyámi törvény állítván fel és irván körül a 35., 36., 39. és 67. §-ban, ezen fogalmat kiterjeszteni ép oly kevéssé szabad, mint általában a gyámság-ét. Az 1877 : XX. t.-c, midőn a nevezett, természetes és törvényes és törvényes (39. §.) gyámságok fogalmait, valamint sorrendét taxativ módon megállapította, ez által minden kiterjesztő magyarázatot kizár, a melynek szüksége egyébiránt a törvényszerű képviselet törvény szentesítette fogalmának fenállása mellett egyáltalában fenn nem forog. mert szerzett praxisomból mondhatom, hogy sok elitélt a perújítás használásával a nyert védelem alapján ki tudta mutatni büntelenségét, vagy legalább leszállittatni a szigorú büntetést; ez is módja annak, hogy a fegyházak és börtönök túltömöttségét akadályozzuk. A törvény szigorát már a birák kezdik beismerni, midőn önmagukba szállva mondják: »Szomoru Igénytelenséggel, emberi érző lelkülettel Ítéltünk oly esetben, a melyben nemcsak a vádlottat ítéltük el, hanem annak árván maradó családját inség és éhségre kárhoztattuk. Ily példák megkívánják, hogy ha máskép nem lehet, azzal enyhítsünk a törvény szigorán, hogy a pénzbírságokból befolyó segélyalapból részeltessük az elitélt támasz nélkül maradt családját.« A törvényszéki vizsgálóbirák is, ha szenvedélyességét fejtenek ki a nyomozásnál s az ártatlanság bizonyítékait elejtik s nem a kellő igazságszeretettel vezetik a vizsgálatot, captiosus kérdéseikkel tudatlan s önuralmán kívül helyezett emberekkel töltik meg a börtönöket s e miatt ellenük a panasz oly hangú lehet, mint Franciaországban. (»Jog« 1889. máj. 5.) A bűnvádi perek évről-évre való szaporodását az is kevesbítené, hogy ha az 1871 : XXXI. és XXXIII. t.-cikkek ugy, mint az 1863. január 2U-án kelt udvari rendelet, mely a megyei tiszti ügyészeket nemcsak vádlói, hanem védői minőségben is használta, olyan alapra lennének fektetve, hogy a kir. ügyészek mellett védők is rendeltetnének ki, mert sokszor 3/i részben nincs gondoskodva védelemről a vádlottaknál s igy nagy contingens az, mely az esélyeknek vagy birói önkénynek van alávetve. A functiók legszebbike lévén a bűnügyi védelem, az államnak kell gondoskodni arról, hogy ne csak a jogrend megsértőit fenyítse, hanem hogy a törvénynek és igazságnak megfelelöleg hozassák meg az Ítélet, melynek meghozatala előtt a védelem i Az árverés és megsemmisítési kereset. A »Jog« folyó évi 41-ik számában a fenti cím alatt megjelent közleményben jelzett esetben és körülmények között, a végrehajtási törvény 143. §-ában szabályozott aránymegállapilási l eljárás mellett hozott Ítélet ellen, nézetem szerint egyedül semmiségi kereset jogorvoslata alkalmazható. És ezen állításomat az alábbiakkal támogatom Az arány megállapítása ugyanis inkább peres, mint peren kívüli eljárás mellett történik. Mert az 1881 : LX. t.-c. 143. §. azt rendeli, hogy mielőtt a végrehajtási zálogjog bekebeleztetnék, vagy a végrehajtási jog feljegyzése elrendeltetnék, az összes érdekeltek megidézése mellett jegyzőkönyvi tárgyalás tartandó s a tulajdonjog aránya a szükséges bizonyítási eljárás után ítélettel állapitandó meg. Ha tehát az arány megállapítása peres eljárás mellett megyén végbe, akkor az elsőbirósági ítélet alaki sérelmei miatt a semmiségi kereset az 1881 : LIX. t.-c. 39. §-a szellemében helyet foghat. Igaz ugyan, hogy az 1881 : LIX. t.-c. 50. §-a szerint a 39. §. g), i) és k) pontjaiban foglalt alaki sérelmek eseteiben az Ítélet jogerőre emelkedése, vagy birói egyezség kötése után a hirdetményileg idézett, de meg nem jelent fél a törvényes képviselő, vagy az időközben önképviseleti jogosultságot nyert fél és az, kinek nevében egy harmadik meghatalmazás nélkül járt el, tehát a törvény által megjelölt esetekben követelheti az eljárás megsemmisítését semmiségi kereset utján. De ha tekintetbe veszszük az 1881 : LIX. t.-c. 39. §-ának f) pontjában előirt semmiségi okot, akkor a közleményben jelzett jogsérelem mellett a semmiségi kereset jogorvoslata felhasználását a törvénynek meg kell engedni. Mert a közlemény szerint a tárgyalást rendelő végzés G. M. tulajdonostársnak külföldöm tartózkodása miatt nem kézbesittethetvén, részére ugyan neveztetett ki ügygondnok, de annak is az idéző végzés a tárgyalás megtartása után csak tíz nappal lett kézbesítve s mindamellett a tulajdonjog aránya megállapításánál oly ítélet hozatott, mely G. M. tulajdonjogát megrövidítette és azon ítélet ellen G. M. ügygondnoka felebbezéssel nem élvén, az jogerőre melkedett. G. M. tehát a sérelmes ítélet ellen önhibáján kívül felebbezési jogorvoslatot nem használhatott fel. És ily esetben az 1881 : LIX. t.-c. 69. §-a 1. pontja szerint perújításnak volna helye, meghallgatása szükséges. Igy minden vádlott oly sanctio mellett volna idézendő a végtárgyalásra, hogy az idézés napjától a tárgyalás napjáig levő idő első felében a védelem segélybe vételét bejelenteni tartoznék, fontosabb esetekben pedig az hivatalból rendelendő ki. (»Jogtud. Közlöny« 1884. dec. 19.) Hogy mennyire köti a törvény a biró kezét, mutatja a Pribilné esete, melyben a törvényszék vádlott nőt emberölés miatt 15 évi fegyházra Ítélte, a védelem pedig az elitélt melancholicus állapotát kimutatva, felmentette. (L. dr. Fayer L. ez esethez irt 55 lapra terjedő tanulmányát. »J o g« 1889. 15. sz.) Sok esetben a védelemnek az érdeme, hogy a törvény szigorának élét, a szabadakarat elhatározás kizárt voltának felhozásával elveszi, azért szükséges, hogy senkit a védelemtől meg ne foszszunk és a jogrendet sértő súlyosabb beszámítás alá eső cselekmények fenforgásánál a vádlott részére szükség esetén még hivatalból is kell gondoskodni védelemről. A vagyontalanság nem jöhet latba, se pedig azon egyszerű figyelmeztetés a vádhatározatban, hogy súlyosabb esetekben vádlott védőt válaszszon magának, mert a védőválasztás ily esetben ritkán történik meg s mulasztás áldozatokat szül. Védelem nélkül maga a biróság jön azon helyzetbe, hogy segélyt nyújtson ; igy történt Ny. Ágnes esetében, a kit az eljáró törvényszék, mint házi tolvajt, 3 évre ítélt, a kir. tábla a 92. §. alkalmazásával egy és félévre, a Curia pedig a több izben elkövetett lopást egy folytatólagos cselekménynek tekintve, 1 évre szállította le a büntetést. A védelem már azért is szükséges, hogy a minősítések praecise meghatároztassanak. Erre példa a sok közül N. János esete, ki a b.-bányai törvényszék által halált ckozó súlyos testi sértés bűntettében mondatott ki bűnösnek s 2'/2 évi börtönre ítéltetett s azt a kir. tábla is helybenhagyta, a Curia ellenben a kir. ügyész