A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 3. szám - A birtokháboritási perek és a telekkönyvi intézmény

S2 R. JOG. szabályozza. Az 1868. évi LIV. t.-czikk 9. §-a i) pontjában röviden csak az foglaltatott, hogy »a határjárási, mesgyeigazitási és sommás visszahelyezési keresetek, melyekkel azonban a tulajdonjog iránti kereset össze nem köthető« a sommás eljárás alá tartoznak. Ugyancsak ennyi foglaltatik az érvényben levő a kisebb polgári peres ügyekbeni eljárásról szóló 1877. évi XXII. t.-cikk 11. §-ának 9. pontjában, valamint az 1881. évi L1X. t.-cikk 13. §-ának /) pontjában. Az eljárás módjáról szó sincs, tehát természetes, hogy maradt a régi gyakorlat. Ezek szerint a birtokháboritási per, látjuk, hogy nem egyéb, mint tételes perjogunk szerint: sommás visszahelyezési per, melynek nincsenek külön eljárási szabályai, hanem a sommás eljárás átalános szabályai szerint tárgyaltatik. Az elv, a törvény intentiója az a sommás perben, liogy a tényleges birtoklást meg kell védeni, vagyis a birtokost megháborított birtokába soramás uton vissza kell helyezni. Itt magától értődik, hogy a birtoklás jóhiszemű és jogszerű legyen; mert a törvény csak a valódi birtokot védheti. A kérdés tehát az, hogy miután a telekkönyvi intézmény nálunk életbe léptettetett, jogosult-e azon elv és gyakorlat, hogy a birtokban az utolsó tényleges birtokos védendő-e? vagy pedig a sommás visszahelyezési perekben mindig megállapítandó : ki a telekkönyvi birtokos? és azután a birtokba ez utóbbit mint valódi birtokost megvédeni. Hogy ezen kérdésre kimerítően és félremagyarázhatlanul felelhessünk, concret esetet hozunk fel a gyakorlati életből és abból vonjuk le a következtetést. Az eset a következő: A. eladja 800 négyszögöl területű rétjét B.-nek, megkészítik az adásvevési okiratot s beadják a telekkönyvi hatósághoz és az eladott rét B. vevőre a telekkönyvbe tulajdonjogilag bekebleztetik ; de e mellett A. a természetben is megmutatja vevőnek a rétet, nehogy kaszáláskor idegen rétet kaszáljon le. Az eladó az eladott rétet zálogba adta volt C-nek 80 frtért, hogy ez, ezen költsön visszafizetéséig a rétet használja, mivel az ily ügyletek még mindig előfordulnak. A vevő B. június havában a megvásárolt rétet lekaszálja s ekkor C. zálogba tartó beperli birtokháboritásért s a mai gyakorlat szerint a járásbiró el is marasztalta a birtokháboritásért s a birtokban C-t, mint utolsó tényleges birtokost, visszahelyezte B. vevőt rendes perre utasította erősebb vélt jogának érvényesítésével, dacára, hogy ez hiteles telekkönyvi kivonattal igazolta, hogy ő a rét tulajdonosa s telekkönyvi birtokosa s hogy eladó még a természetben is kijelölte neki a rétet. Pervesztes B. ennek folytán rendes birtokpert kezd C ellen s meg is nyeri; C. elmarasztaltatik a perköltségben és az elvont haszon megtérítésében is. — íme az anomália a két birói ítéletben! Szerény véleményünk szerint a sommás bíróság a vevőt. B. -t kellett volna hogy megvédje a birtokban ; mert ő, mint telekkönyvi birtokos, több joggal bir, mint a pusztán — érvényes cím nélküli — birlaló. A vevő, a telekkönyvi bekeblezés által megszerezte a birtokot, tehát ő a valódi birtokos; mivel, a hogy ingóknál kézről-kézre való átadással szereztetik meg a birtok, ugy ingatlanokra nézve az a telekkönyvi bejegyzés által szereztetik meg (osztrák polg. tk. 321. §.). A zálogba tartó C. jogszerűtlen címen birlalta s igy birói védelemre nem tarthat igényt. — S itt méltán kérdjük: mely tételes törvény alapján védi a sommás biróság az utolsó tényleges birtokost, minden más ténykörülmények tekintetbe vétele nélkül ? A rendes perben, a mint mondottuk, az itt felhozottak alapján B. vevő lett a pernyertes. Hogy a sommás biróság ezen indokokat és ténykörülményeket miért nem veszi figyelembe, nem értjük; mert hiszen ő is a birtok felett itél. S ha figyelembe veszi, nem ad okot még egy perre, melyben ellenkező Ítélet hozatik, a mit ö előre láthat. — Az ily Ítéletek törvénykezési állapotunk dicsőségére nem szolgálnak; mert C. joggal kérdi a törvényszéki ítélet meghozatala után : ha neki nem volt igaza s a birtok B. vevőt illeti, a sommás biróság miért Ítélte meg neki s miért vitte be egy költséges rendes perbe. Ennél eklatansabb a következő megtörtént eset: X. faluban elhal egy 70 éves aggastyán, örököse egyetlen fia távol volt Romániában s csak néhány év múlva tér vissza atyja halála után. Időközben a hagyatékot képező ö darab földet elfoglalták a távolabbi rokonok és használták is. — A hazatért örökös megindítja a hagyatéki eljárást, melynek folytán a hagyatéki ingatlanok j átadási végzéssel neki átadatnak, befizeti a hagyatéki illetéket és I a telekkönyvbe is ö reá bekebleztetuek a fekvők. Tavaszkor fel; szántja az öt darab földet - s ezért nem kevesebb mint öt j sommás perbe fogják az atyafiak — s mind az ötben elmarasztaltatott, mint birtokháboritó s még perköltségeket is fizetett. De nem sokára megfordult a kocka, mert ő is öt rendes pert indított az atyafiak ellen és mind az ötöt megnyerte, a min nem is lehetett kétkedni. Véleményünk szerint itt is tévesen járt el a sommás biróság s nem tételes törvény alapján védte meg a birtokban az utolsó tényleges birtokosokat, a kik semmi jogcímre sem tudtak hivatkozni, hanem csakis az utolsó tényleges birtoklásra. Itt is a sommás biró előre látta, hogy a felperes atyafiaknak nincs igazuk és a rendes birtokperben az örökös lesz a pernyertes és mégis a birtokot nekik itéli meg, a mennyiben abba őket visszahelyezte, ; tehát a birói intézkedéssel a jogszerűtlen birtokot védelmezte, ! szemben a jogszerű s a valódi telekkönyvi birtokkal. — ; Tételes törvény - alkalmazással aligha indokolható ezen eljárás : mert hisz az anyagi törvény ugyanaz a sommás biróság előtt, a mely a törvényszék előtti perbeu is az Ítélet hozatalánál tekintetbe vétetett. Ezen előadott két concret esetből azon következtetést vonjuk le, hogy tekintettel a telekkönyvi intézményből kifolyó birtokjogokra, a sommás visszahelyezési perekben azon elv alkalmazandó, miszerint a telekkönyvi birtok védelmezendő meg birói intézi kedéssel és a telekkönyvön kívüli birtokos — ha mindjárt utolsó ' és tényleges — utasítandó rendes perre, erősebb jogának érvéI nyesitése végett. — Ezt követeli a jogrend, — sürgősen ezt követeli törvénykezésünk reputatiója ! Itten kifejtett véleményünk támogatására hivatkozunk tételes perjogunkban uralkodó felfogásra, mely ha nem érvényesül, mindig a téves gyakorlat az oka. A törv. rendt. 581. §-a szerint: »az öröklött ingatlanoknak az örökösök nevére leendő bekeblezését, ott pedig, hol telekkönyvek nincsenek, a 414. §. szerinti átadását hivatalból eszközli«, t. i. a biróság. Tehát a telekkönyvi bejegyzés által a birtok átadatik és az örökös ennek alapján jogosított azt hatalmába venni, mivel a törvény a birtokba vételhez semmi más formát nem követel. Ha az örökös ezen jogát gyakorolja, igazságtalanság egy bitorlóval szemben megakadályozni, kimutatott és bebizonyított birtokjoga érvényesítése végett egy más rendes perre ' utasítani. Hogy a telekkönyvi bejegyzés birtokátadást is foglal magái ban, egyidejűleg következik a törvény helyes következtetéséből is, mert különben ott, a hol még telekkönyvek nincsenek, az örökös ' több jogoltalomban részesülne, mivel ott a hagyaték neki a helyszínén átadatik s már ebben csakugyan senki sem akadályozhatja, mikor tényleg birtokba veszi. Tehát a hol telekkönyvek nincsenek, ha a hagyatéki fekvőket egy harmadik jogtalanul birlalja, az örökös per nélkül jut azok birtokába a helyszinéni átadással; ellenben a hol telekkönyvek vannak, melyeknek rendeltetése a tulajdon és birtok biz• tositása és védelme, csak rendes per utján jutna a birtokba. Ez j jogi következetlenség volna. Azon elvet, hogy sommás visszahelyezési perekben a telekI könyvi birtokos védendő meg a birtokban és nem az utolsó tényleges birtokos, a gyakorlati alkalmazásban mi sem tartjuk absolute és mindig kivihetőnek, mert fordulhatnak elő esetek, a melyekben ' az ellenkezője lesz törvényszerű, csakhogy ezek legyenek a kivételek és nem az átalános szabály, a mint ma még sok járásbíróságnál van. Ha az örökös a félig megmunkált, maggal bevetett hagyatéki földet vesz birtokába, vagy a hagyatékhoz tartozó házat, lakrészeket önhatalmúlag elfoglalja és a bentlakókat kiköltözésre kényszeríti, itt már a birói intézkedés más szempontból hell hogy kiinduljon és a bérleti és haszonbérleti szabályok szem előtt tartásával ideiglenesen, az eset minőségéhez képest megfelelően intézkedik, és a birtokot az örökösnek, illetve a telekkönyvi bir1 tokosnak csak a függő termés beszedése után, avagy a bérleti idő lejárta utánra iteli meg. A határjárási és mesgye kiigazítási pereknél ezen anomália nem fordul elő, mivel azokban rendesen mindkét fél telekkönvvi . birtokos és csak a birtokok közti határ a vitás, a mely az eset , minőségéhez képest a telekkönyvi intézmény sérelme nélkül ! elintézhető. Ha a gyakorlati alkalmazásban az általunk vitatott elv többé j nem érvényesül s a telekkönyvi birtokosnak elsőbbség adatik az 1 utolsó birtokos felett, a telekkönyvi intézmény respektálása mellett