A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 41. szám - Árverés és megsemmisítési kereset

il JOG. 163 elleni 112 frt 12 kr. iránti perében ítélt: alperes köteles a kere­seti összeget megfizetni stb. Indokok : Nem egyeztethető össze a váltóügylet természetével az, hogy a váltónak alapjául szolgáló jogviszony éivényessége, ha annak elbírálása egyébként külön ügybiróság hatáskörébe tartozik, a váltóperben tétessék elbírálás tárgyává. Mert midőn a vt. 92. §-a a váltóadósnak megengedi, hogy a mindenkori felperes elleni közvetlen viszonyból eredő kifogásait érvényesithesse, ezen kifogások csak olyan természetűek lehetnek, hogy azoknak bizonyítása a váltóper keretében váltói uton legyen eszközölhető, de nem foghat helyet oly bizonyítás, mely a váltóper különleges természetével össze nem fér, s mely­nek megoldása a bizonyítás tárgyául szolgáló ügylet minőségénél fogva a váltóbiróságtól különböző ügybiróság hatáskörébe tartozik. Ki van zárva ekkép, hogy a fenforgó esetben a biztosítási jog­viszonyt tárgvazó alapügylet érvényessége iránti vita a váltóperbe sikeresen bevonassék, mivel ez iránt csak azon ügybiróság van hivatva határozni, a melynek hatáskörébe azon ügylet elbírálása tartozik, melyből keletkezöleg a váltó a hitelezőnek átadatott. Minthogy pedig egyébként alperes a kereseti váltóra vezetett név­aláírásával kijelentést tett arra nézve, hogy feltétlen váltókötele­zettséget vállalt, minthogy továbbá a váltószerződés a váltónak felperes részére lett átadásával érvényesen jött létre, s mint váltó­ügylet önállóan nyert befejezést: az alperes által megszorítás nélkül eszközölt váltójogi nyilatkozat, fizetési kötelezettségét vonja maga után, minélfogva a vt. 110. §-ában előirt kellékekkel ellátott kereseti váltón alapuló sommás végzés hatályát feun kellett tartani. A budapesti kir. itélö tábla. (1839. január 23. 2511/V. 1888.) Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, a sommás végzést hatályon kívül helyezi, s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes beismeri, hogy a keresethez A) alatt csatolt váltó ellenértékéül bizto­sítási kötvény köttetett ki, eldöntés tárgyát az a kérdés képezi, hogy létrejött-e a biztosítási ügylet és igy a kockázat viselése folytán alperes megkapta-e az ellenértéket? A kifogásokhoz 2'/. alatt csatolt nem kifogásolt levélben felperes alperest biztositási ajánlata vételéről értesítvén, egyszersmind ajánlata eliutézhetése végett az ahhoz szükséges pótbevallás lelkiismeretes és igazsághű kitöltésére hivja fel, alperesnek biztositási ajánlata elfogadását tehát új fel­tételektől tevén függővé, ez a keresk. törvény 319. §-a értelmében visszautasitottnak és az új feltételek új ajánlatnak tekintendők. Minthogy pedig felperes nem tagadta, hogy őt az új ajánlat el nem fogadásáról kellő időben értesítette, minthogy a későbbi feltétlen elfogadás az elsőre visszahatással nem bir, a biztositási tárgyalások meghiúsulta után kötelező ajánlat hiányában kiállított C) alatt csatolt kötvény tehát bizonyítékul el nem fogadható, a biztositási ügylet érvényesnek nem tekinthető, minélfogva alperes a kikötött ellenértéket meg nem kapván és igy a váltóösszeg fizetésére kötelezhető nem lévén, az elsöbiróság ítéletét ez alapon megváltoztatni s felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia. (1889. szeptember hó 17. 396/V. 1889.) Tekintve, hogy felperes társulat a kérdésben forgó biztositási ügylet közvetítése körül eljárt ügynökének a •/• alatti levélben foglalt azon nyilatkozata, hogy a biztositási kötvény az eredetileg tett ajánlat alapján csak akkor lesz kiállítható, ha alperes a neki beküldött pótbevallási ívet kitöltve és két tanú által előttemezve neki beküldi, magában foglalja annak kijelentését, miszerint az eredetiben kiállított ajánlat magában véve nem fogadható el alapul a megkötni szándékolt biztositási szerződésre nézve; tekintve, hogv alperes e pótbevallást ki nem töltötte, sőt eredeti ajánlatá­nak, ugy, mint tétetett, •/• szerint el nem fogadása folytán a 2'/. alatti levelében 1887. évi augusztus hó 21-én maga részéről is visszavonta és tekintve, hogy ezek részint a C) alatti biztositási kötvény alperest kötelező ajánlat nélkül lett felperes által 1887. évi szeptember 1-én kiállítva, s ennélfogva szerződés hatályával nem bir: a másodbiróság Ítélete ezen és abban felhozott indokok­nál fogva helybenhagyatik. Bűn-ügyekben. Az iparvédjegy-hamisitás vétségének ismérvei. A budapesti kir. törvényszék (1888. szeptember 10-én 5,473/B. 1889.): Iparvédjegyhamisitás vétsége miatt feljelentett T. István s társai elleni bűnügyben határozott: T. István, Kr. György, St. Frigyes, Br. Ernő, St. Ferenc és S. István vádlottak további szabad lábon hagyásuk mellett a Br. Károly kremsieri lakos kárára elkövetett és a btk. 413. §-ába ütköző iparvédjegy­hamisitás vétsége miatt vád alá helyeztetnek. Indokok: A vizsgálat folyamán beigazolást nyert azon tény, hogy Br. Károly kremsieri lakos és gyógyszerész az előbb Br. A. D. cég tulajdonát képező mária-celli gyomorcseppeknek, illetve azok előállításának tulajdonjogát vétel utján megszerezte. Igazolva van, hogy ezen gyomorcseppek a forgalomba hozatal alkalmával iparkamarailag bejegyzett védjegygyei vannak ellátva, a mely a magyar korona tartományaiban érvényes iparjegy-lajstrom­ban is be van vezetve. Igazolva van, hogy ugy ezen védjegyek használata, mint annak átruházásának ténye a központi értesítőben m;gjelent. T. Iván, Br. Ernő, St. Ferenc, S. István és Kr. György gyógyszerészeknél megtartott házmotozás alkalmával bűnjelként több mária-celli gyomorcsepp foglaltatott le, a melyeken a Br. Károlynak kamarailag bejegyzett védjegye utánozva van. Az első négy gyógyszerész beismeri, hogy a lefoglalt üvegekben lévő mária-celli gyomorcseppek nevű gyógyszert önmaguk készítik az ahhoz szükséges felszerelési cikkeket, üveget, vignettákat a W. A. és fiai budapesti kereskedő cégtől szerzik be. Megállapittatott a vizsgálat alatt, hogy a terhelteknél lefoglalt üvegeken lévő rajz némileg eltérő ugyan az eredeti védjegytől, különösen a S. István által használt védjegyeken, a hol ennek neve is olvasható a véd­jegyen, azonban ezen utánzatok az iparkamara 30. szám alatti véleménye szerint oly utánzatnak tekinthetők, a melyek a közön­séget az árúcikk eredete, természete és minősége iránt tévedésbe ejteni teljesen alkalmasak. Minthogy St. Frigyes a mária-celli gyomorcseppek elárúsitására vonatkozó vignetták és üvegek készí­tését és forgalomba hozatalát, az összes vádlottak pedig a készít­ményeknek a gyártását és vignettákkal való szerelését, Kr. György különösen a S-től rendelt cseppeknek ily vignetta mellett forga­lomba hozatalát beismerik, a btk. 413. §-ába ütköző iparvédjegy­hamisitás vétsége, tekintettel a monarchia másik államával fenn­álló és az 1878. évi XX. t.-cikk és XVI. és XXII. cikkében tör­vénybe iktatott viszonosságra, jogszerűen bizonyíthatónak tűnvén fel, mindannyi fentnevezett vádlottat a hivatkozott törvényszakasz alapján vád alá helyezni s állásuknak, valamint személyes viszo­nyaiknak s a terhükre rótt bűncselekmény csekélyebb beszámítású voltának figyelembevételével szabadlábon hagyásukat elrendelni kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1889. március 18. 11,217/B. 1889.): A kir. törvényszék határozatának Br. Ernőre vonakozó nem felebbezett részét nem érinti, ugyanennek a határozatnak fellebbe­zett részeit azonban megváltoztatja és T. Iván, Kr. György, St. Frigyes, St. Ferenc és S. István ellen a btk. 413. §. 2-ik bekez­dése alapján megindított büntető eljárást megszünteti. Indokok: A btk. 413. §-ának második bekezdésében meg­határozott cselekményt az követi el, a ki valamely külföldi gyáros, iparos, termesztő vagy kereskedő cégnek iparjegyét vagy cégét jogtalanul abból a célból használja, hogy a közönséget az árúcikk eredete, természete vagy minősége iránt tévedésbe ejtse, szüksé­ges azonban, hogy a viszonosság azzal az állammal, a melynek a sértett fél honosa, egyezmény, vagy államszerződéssel meg legyen állapítva. A vádlevélhez B. alatt csatolt központi értesítőből két­ségen felül helyezhető, hogy a Br. A. D. gyógyszerészeti cég be van jegyezve és ennek a cégnek találmányára vonatkozó védjegyek nemcsak az olmützi kereskedelmi kamara védjegy-lajstromába, de a magyar államban érvényes iparvédjegylajstromba is be vannak vezetve. Ehhez képest a jelen ügy elbírálásánál döntő tény körül­ményt nem képez az, hogy a Br. A. D. bejegyzett cég miként viszonyitható hazai törvényeink szempontjából a btk. 413. §-ában megjelölt iparágához. Az 1887. XX. t.-c. 17. cikkelye a magyar és osztrák állam között az iparvédjegy-hamisitás tekintetében fen­forgó viszonosságot kitünteti s igy ebből a szempontból sem válik kérdésessé a jelen ügy érdemleges elbirálhatása. A birói meg­állapítás tárgyát a jelen ügy elbírálásánál tehát csak az képez­heti, hogy a vádlottak a mária-celli gyomorcseppek elnevezésével forgalomba hozott készítményüket ugyanazokkal a védjegyekkel látták-e el, a melyekre a védjegy-lajstromba tett bejegyzés egyedüli jogosultságot a Br. A. D. cégnek biztosit és hogy az volt-e céljuk ezeknek a készítményeknek a forgalomba hozatalával, hogy a közönséget azok valódisága iránt tévedésbe ejtsék. T. Iván, St. Ferenc és S. István beismerik, hogy a mária-celli gyomorcseppek elnevezése alatt elárasztott készítménynek a tőlük lefoglalt készle­tet ők gyártották, tagadják azonban, hogy gyártmányukat a Br. A. D. cég védjegyével hozták forgalomba, Kr. György szintén beismeri, hogy a tőle lefoglalt gyomorcseppeket, mint S. István bizományát, ő árusította el. Se. Frigyes pedig beismeri, hogy azo­kat a címlapokat és borítékokat, a melyekkel a vádlottaktól lefog­lalt gyártmányok ellátva voltak, a megrendelőknek ő árúsitotta el,

Next

/
Oldalképek
Tartalom