A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 3. szám - A szülők joga. (Befejező közlemény)

20 fl JOG. első sorban önállóan kifejtsük, hogy utóbb azok alkalmazását az egyes intézményekre, formákra és rendelkezésekre megvizsgáljuk. Ezen módozatnak, mint sokfelé szokásosnak, bizonyára megvannak a nagy előnyei, de viszont azon hátránya is, hogy magának a tervezetnek bírálata, mely ez által a kív ánatosnál jobban háttérbe lép, könnyen egyoldalúvá, a vezéreszmék felfogásában való subjectivitás által uralttá válik. Mi a második uton fogunk haladni, mert ez a törvényhozási helyzet szerint célszerűbbnek látszik. A nélkül, hogy a mellékes részletekbe behatolnánk, feladatunknak tekintjük első sorban a tervezet összképét kritikai megítélésünk alapjául venni. Lépésről-lépésre fogjuk követni a törvényhozót legfontosabb gondolatai megtestesitésénél, tisztába fogunk jönni és élénkbe varázsolni intézményeit és határozmányait — a mennyiben azokban a törvény szelleme felismerhető, — hogy ezen tisztán inductiv uton a tervezetet vezénylő eszmék felismeréséhez jussunk. Ily módon képesek leszünk mindenekelőtt — a mi bírálatoknál rendszerint figyelmen kivül hagyatik — magát a tervezetet megszólaltatni. Ekkép'a tervezet positiv anyaga iránt teljesen tájékozva, képesek is leszünk ezen tanulmányunk befejeztével összitéletünket mondani és indokolni azt, vájjon és mennyire tekinthető a tervezet, összehasonlítva a tudomány és törvényes gyakorlat jelen állásával, minden részeiben kiváló kodificatorius munkálatnak vagy nem ? Ezen bírálatnál azonban a tervezet önálló alkotásnak, különválva a többi tervezetektől, melyekről annak idejében szóltunk *, tekintendő. Mert csak a jelen tervezet megítéléséről lehet szó, csak arról, vájjon az, amint ez időszeri nt előttünk fekszik, ha törvényerőre emeltetik, képes lesz-e az ország szükségleteinek szolgálni, a büntető) igazságszolgáltatás célját üdvös alapon kielégíteni ? Csak egész általánosságban tartott Ítéletet a tervezet alakjáról legyen szabad előrebocsátanunk. * Lásd következű dolgozataimat: »Zur Reform des ung rischen Strafprozesses.« Eine Codificationsstudie. Wien, 1885.; továbbá . iDer Entwurf H.« Eine Strafprozessordnur.g für Ungarn. Wien, 1886. Lásd egyutlal az eddigi codificionalis kísérletekről szóló röpiratomat : »D ieEntwicklungder Justizgesetzgebung in Ungarn wahrendder Jahre 1875—1887.* Wien, 1888. 19-23. oldal. megfelelő időtartamú fogságot kiállani. A büntetéspénzt az államnak, nem pedig az intézetnek tartoznak visszaszolgáltatni, mivelhogy ez utóbbinak a szülékkel semmi összeköttetése nincsen. S midőn a gyermek javítóintézetbe kerül, ez intézetek felügyelője vagy helyettese megkeresi az illető község hatóságát, informáltatja magát a szülök anyagi helyzetéről s ehez mérten szabja ki a szülő által fizetendő összeget. 1869-ben a szülőktől ily címen befolyt pénzösszeg a reformiskolákban 5,650 frkot, az industriáliskolákban pedig 3,480 frnkot tett ki. 36 szülő ellen a törvény szigorát kellett alkalmazni, ezek közül 8-an fizettek, 28-an fogságba kerültek. 1870-ben ez összeg 171,175 és 1872-ben 174,150 frnkra rúgott. 1882/3-ban ez összeg csupán a »Reformatory School«-okban 46,963 font sterlingre emelkedett. Az angol közvéleményt e tekintetben eléggé jellemzi az, a mit évekkel ezelőtt Sedley Taylor, a cambridgei egyetem rectora ezen kérdésnek a párisi nemzetközi congressuson való tárgyalásakor nyilvánított. Kijelentette ugyanis, miszerint egészen jogos és méltányos, ha megfosztatnak gyermekeiktől azon szülők, kik szülői kötelességüknek eleget nem tesznek s ha egyúttal oly pénzbüntetéssel sújtatnak, mely megfelel annak az összegnek, melybe egy gyermek eltartása kerül. Sőt Sedley nem elégszik meg ezzel, hanem javasolja, hogy az ilyen szülők polgári jogaiknak gyakorlatától is megfosztassanak. Ezekhez némileg hasonló intézkedéseket találunk Olaszországban is. Az olasz büntetőtörvény szabványai szerint azon 16 éven alóli ifjak, kik kolduláson kapattak, vagy pedig csavargó életet folytatnak, első izben szüleiknek vagy gyámjaiknak adatnak vissza, kötelezvén ez utóbbiakat arra, hogy gyermekeiket, esetleg gyámoltjaikat a kenyérkeresetre képesekké teszik. Ha a szülők vagy gyámok ezt elmulasztanák, 150 líra Ha valamely tervezetet tanulmányozunk, szellemi látkörünk előtt annak már kész törvény gyanánt kell megjelennie. Nagy jelentőségű tehát az alak, első sorban a törvényhozó által felállított sorrend, az egyes fejezetek technikai felépítése, melyeknek az egész anyagot felölelöknek kell lenníök, nehogy a törvényhozó azon helyzetbe jusson, hogy ugyanazt kétszer kelljen mondani. Utalásoknak előbbeni határozatokra csak ott szabad előfordulniok, a hol ez okvetlenül szükséges. Az egyes szakaszoknak a tői vényhozó parancsoló, rövidre fogott nyelvén kell szólaniok és nem szabad terjedelmes oktató excursusokat tartalmazniok. Mindez irányban a tervezet elismerést érdemel. A bűnvádi eljárásnak újabb és legújabb tervezetei között nem ismerünk egyet sem, mely aránylag o 1 y szűk keretben (484. §-ra összeszorítva) annyit és o 1 y tők életest mondana, mint a jelen tervezet, mely magában véve logikailag felépített szerkezet, össz hangzóan lezárt egész gyanánt jelentkezik, s melyben vagy épen semmi, vagy bizonyára csak igen csekély szerkesztési ellentmondás, vagy ismétlés lesz beigazolható. És elismerést érdemel, hogy az egyes fejezetek sorrendjében is bizonyos önállóság jelentkezik, valamint ezeken belül a systematicus rendezés is tetszésre számithat. A kinek alkalma volt a törvényhozási szerkezet nehézségével megismerkedni, az kétségkívül a legnagyobb méltánylással lesz ez irányban is a tervezet iránt. És most gondoljuk meg, hogy mit jelentenek ezen külső előnyök a joggyakorlatban, melynek terén a törvénynek be kell válnia, mennyiben járulnak ezek hozzá, hogy a törvény felfogásába behatolhassunk, az egyes részek, fejezetek és szakaszok áttekintését és összefüggését felismerhessük. Magam részéről nem vagyok barátja a túlságos rövidségre való törekvésnek a törvény szövegezésben. Csak sajnálni lehet, ha néhány szakasz árán a teljesség lesz áldozatul odadobva vagy a világosság megzavarva. Mert a törvénynek nem csupán a jogtudóshoz kell szólania. Ha azonban, mint a jelen tervezetben, rövidség és világosság, jogi szabatosság tárgyi teljességgel egyesülve találhatók, —• ugy evvel a törvénynek minden rétegbe való behatolása és otthonositása lényegesen elő van mozdítva. A tervezet arra is törekedett, hogy azon elméletileg subtilis beosztásoktól erejéig terjedhető pénzbirsággal, vagy pedig 1—3 hónapig terjedhető fogsággal büntethetők s gyermekeik a javítóintézetbe szállít tatnak s ott addig neveltetnek, mig valamely munkanemben magukat ki nem képezték. Sőt V a g 1 i a n i igazságügyi miniszter az olasz szenátus elé 1874-ben terjesztett javaslatában azt kívánta, hogy az ilyen szülők 500 líra erejéig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy pedig ez összegnek megfelelő szabadságvesztés-büntetéssel sújtassanak. Lám, mily egészséges felfogás uralkodik a szomszéd országokban, mily céltudatos intézkedések léteznek Európa, Amerika egyes államaiban! És nálunk? Nem kétlem, hogy a »Magyar jogász-egylet« kebelében alakult »börtönügyi bizottság« ezeket a nagyfontosságú kérdéseket is napirendre tűzi. Igyekezzünk a bűnt megelőzni, nehogy megtorolni kelljen azt. A repressiv törekvések maholnap kell, hogy minálunk is elsőbbséget adjanak a praeventiónak, melynek immár győztes elve hivatva van egészen más szellemet, más irányt adni az igazságügynek. Ugy tudora, az 1885-ik évben Rómában tartott nemzetközi börtönügyi congressus, melyen hazánkat dr. László Zsigmond, igazságügyminiszteri tanácsos és a börtönügy vezetője képviselte, szintén foglalkozott az e keretbe tartozó kérdésekkel. Ha jól emlékszem, azon kérdés tekintetében, hogy a szülők, vagy az ezeket helyettesitők törvényes felelőssége a gyermekeik által elkövetett vétségekért meddig terjedjen, a congressus azt a véleményt nyilvánította, miszerint társadalmi szempontból felette szükséges, hogy oly törvényhozási intézkedések tétessenek, melyek kényszeritenék a szülőket arra, hogy szülei kötelességeiket, melyekről igen gyakran megfeledkeznek, fontolóra vegyék, célszerűnek ismerné továbbá azt a rendszabályt, mely a bíróságokat felhatalmazná arra, hogy a szülőket az apai hatalommal járó