A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 3. szám - A szülők joga. (Befejező közlemény)

IS K JOG. tévedések és előítéletek ködfátyolán keresztül lehetséges volt. Azon mértékben azonban, a melyben Magyarország a törvényhozás terén a nyugat-európai kultúra utjain halad, a melyben alkotó ereje által képesítve a j o g á 11 a m egyenrangját követeli magának Európa előhaladottabb országaival szemben is : ugyanazon mérvben kötelességében is áll véget vetni az eddigi, a távolabb álló előtt megmagyarázhatlan, a közelebb álló előtt tűrhetetlen állapotnak. Máimaga a bűnvádi eljárás tervezetének puszta előterjesztése a törvényhozás elé, a magyar nemzet részéről őszinte örömmel, mint első lépés üdvözölve, mely az eddigi állapotok lidércnyomása alól való szabadulást jelenti, — a külföldön is közérdeket keltett és biztonsággal mondható, hogy ezen codificatiónak további fejlődése Magyarország határain kivül is meleg érdeklődéssel fog követtetni. Magyarország nem jelentkezik többé idegen és ismeretlen gyanánt az összehasonlító törvényhozás terén; már több mint egy évtized óta, elismerő ítélet képződött annak törvényhozási képességéről. Es így könnyen érthető, hogy épen a bűnvádi eljárás törvényhozásának terén, mely a lefolyt két évtized alatt oly fényes mintaképeket, oly bő codificatorius anyagot képes felmutatni, a várakozás jogosan van igen magas fokig feszítve. Minden törvénynek azonban első sorban saját országa igényeit kell szolgálnia és a tervezet kritikája, melyhez mindenfelől erősen készülnek, ennek megfelelően a tervezetet első sorban Magyarország különös viszonyaira való tekintettel lesz köteles megítélni. Ennek azonban nem szabad azon nézethez vezetnie, hogy a tervezetben különös, particularis alkotást kelljen keresni, sem pedig azt elhitetni, hogy netán — a mennyiben Magyarország szokásai nézetei és viszonyai más országokéitól eltérnének — a tervezetnek is sajátlagos nemzeti jelleggel kelljen birnia. Ha körültekintünk az újkor számos bűnvádi eljárási törvényhozásaiban, melyek nemes vetélkedésben a viszonylag legjobbat nyújtani törekszenek, ugy ezen nemzeti és particularis jelleget találni nem fogjuk. A törvényhozó a büntető jog terén a nemzetiségi igényeknek csak negatív módon annyiban tehet eleget, a mennyiben intézményei és határozmányai nem lehetnek egyenes ellentétben a népjog nézeteivel. P o s i t i v módon minden olyan törvény tekintendő I nemzetinek, mely az illető nép kulturállapotának magaslatán áll. A bölcs törvényhozónak épen az a feladata, ezen kulturállapotot helyes, nemesbitő és eszményesitő alakjában felfogni. A bűnvádi eljárás nagy és úttörő eszméi, — melyek manapság többé-kevésbé használt jelszavakkal jelöltetnek és melyek pályafutásukat a francia Code D'Instruction Criminelle-el megkezdve, Európa legnagyobb részében a jelen század közepéig elnémultak, hogy újból csak az utolsó 4 évtizedben, a tudomány szellemétől felkarolva és az európai államok fejlődött alkotmányos viszonyaival összhangba hozva, tulajdonképeni törvényhozási kifejlődésüket elérjék, — régóta köztulajdonává váltak a kulturailag előre haladt nemzeteknek. Ezen, a kultúrai küzdelem arénáján jelenleg lefolyó nagy szellemi harc — melyben Magyarország is reá nézve megtisztelő módon résztvenni kezd - nem annyira valami új eszméknek doctrinaer alakban való győzelmét célozza a bűnvádi eljárás terén ; mert alig van e téren magasztos eszme, melyet a tudomány és törvényhozás mai n emzetközi iránya más országokkal nem közvetített volna, — hanem célozza ezen eszmékhelyes megvalósulását a törvényhozási alkotásokban. Ezen vajúdás, a • törvényhozásoknak folytonos törekvése a javításra csak az alak iránti küzdelmet jelenti. Az újabb bűnvádi eljárási törI vények által követendő irány ellenben a bűnvádi eljárás jogának közös fejlődése folytán immár elő van szabva és csak az foroghat kérdésben, vájjon hol, mely pontnál kelljen , megállni, mely határkőig szabadjon előre haladni az általános jogbiztonság, valamint az egyesek érdekeinek veszélyeztetése nélkül. Ezt a jelen tervezetnek és indokainak megbirálásánál sem szabad szem elől téveszteni. Mellesleg legyen megjegyezve, hogy ezen indokok gazdag tudományos tartalmuknál, valamint fényes előadási módjuknál fogva nem csekély mértékben válnak ki és mindenkorra mintaleépül fognak szolgálni az e téreni komoly szellemi törekvésnek. A hol a törvényhozót — a mi későbbi beható birálat tárgya lesz — szemrehányással akarnák illetni azért, hogy némely merész, magasra törekvő, a tudomány által felkarolt eszmével szemben magának korlátokat tűzött. — ott fordul janak az indokokhoz és azt fogják tapasztalni, hogy ő is ezen eszméket teljes horderejűkben és legtágabb consequentiájukban ismerte. De épen ezen önmérsékletben bizonyul a törTÁRCA. — A »Jog« eredeti tárcája. — y< A szülők joga.* (Adalék a javitóházi intézmény fejlődéséhez.) Irta: KRAJCSIK SOMA Zólyomban. "X (Befejező közlemény.) A filantrópok kongresszusai nem egy izben hoztak ily értelmű határozatokat. Sőt nem ismeretlen e lapok olvasói előtt, hogy az 1878. évben Stockholmban megtartott nemzetközi börtönügyi kongresszus, melyen édes hazánkat kiváló jogtudósunk C s e m e g i képviselte, is tanácskozott az elhanyagolt nevelésű és a bűn útjára tért ifjúság ügyére vonatkozó kérdésekről s kimondotta, miszerint kívánatos, hogy az elaljasodott gyermekeknek családokban vagy javitó intézetekben való elhelyezése lehetőleg birói beavatkozás nélkül eszközöltessék és hogy szükséges oly törvényes intézkedés, mely meg nem engedi, hogy a javítóintézetben tartott gyermekek nevelésük befejezése előtt onnan kivétessenek. Ugyanezen kongresszus helyesli némely törvényhozásnak ama törekvéseit, mely a kiskorúak bűnügyeiben a rendes birói eljárást gyámhatósági bírósággal akarja helyettesíteni. Ezen — hogy ugy mondjam — paedagógiai gondviselésben, melv a zsenge gyermeket a rendes büntető bíróság alá helyezni nem akarja, legmesszebbre ment egy amerikai állam törvényhozása. Amerikában a Massachusetts állam az, mely e tekintetben is ép ugy, mint tanügyének magas fejlettsége tekintetében is a társállamok közt az első helyen áll. Angliában pl. számos és igen tekintélyes hang emelte ki a Massachusetts állam javitó-nevelési rendszerét s az angol belügyminiszter hivatkozva erre a törvényre, annak a véleménynek adott kifejezést, miszerint egyedül ezen rendszer az, mely Angliára nézve tanulságos s egy szersmind követésre méltó. 1870-ben Massachusetts kormánya külön ügyosztályokat alakított, melyekre az elhanyagolt nevelésű és a bűn pályájára tért ifjúság ügyei bízattak. A 17 éven aluli kiskorúakra vonatkozó minden panasz ezen osztályba tétetik át, mely ismét az ügyet megvizsgálás, véleményadás végett az állam által e célból kinevezett ügyésznek adja át. Midőn az ügy a biróság elé kerül, az ügyész jelen van a tárgyalásnál, melynél mint tanácsos, védő avagy mint vádló szerepel. Ha az ügy kisebb jelentőségű, a biróság megintést, dorgálást alkalmaz vagy pedig a szülőt pénzbeli büntetéssel sújtja. Ha ellenben fontosabb az ügy és ha fenforog annak szüksége, hogy a szülő vagy helyettese szigorúbb felügyeletet gyakoroljon gyermekeire, a biróság az ügyész indítványára Ítéletet hoz, mely azonban csak bizonyos idő múlva lép hatályba. Ez alatt az idő alatt az ügyész vagy maga felügyel, vagy közegei által felügyeltet a gyermekre és szüleire. Szükség esetén a próbaidőt meghosszabbítja. Ha az ügyész nincsen megelégedve a szülékkel vagy a gyermekkel, a biróság felhatalmazza őt, hogy a gyermeket alkalmas családban elhelyezze. Ha ezen fokozatos eljárás sem vezetett célhoz, akkor a növendék az »I n d u s t r i a 1 S c h o o l«-ban esetleg a »Reformatory School«-ban nyer helyet. Az állami jelentések ezen rendszer eredményéről felette kedvezően nyilatkoznak. De legjobb ajánló levelet adott neki a statisztika. 1880-ban az elitélt gyermekek száma, dacára a népesség rohamos szaporodásának, 300-zal kisebb volt mint 1870-ben. Két nagy javítóintézet épületei, telkei más célra fordíttattak s a többi javítóintézetekben is a növendékek száma jelentékenyen csökkent.