A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 40. szám - Váltó-óvás nem telepített váltónál, ha telepes van kitéve

342 íi JOG. zottan az is kimondatik, hogy a bélyeg 50 krnál kevesebb nem lehet, tehát ha 100 frton aluli összeg nyugtatványoztatik s egyúttal az a törlésengedélyezést is foglalja magába, akkor 50 krnál kevesebb bélyeg nem alkalmazható. Folyamodó csak 32 kr. bélyeget rótt le, tehát a 18 kr. hiány miatt joggal és helyesen leleteztetett meg s ezen az alapon az illeték jogosan Íratott elő. — Pécsett, 1888. december 31-én. 22,872/VI. 1889. sz. A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság a pécsi m. kir. pénzügyigazgatóságnak 1888. évi december hó 31-én 55,9-18. sz. a. hozott végzését indokaiból helybenhagyja. — Budapesten, 1889. évi április hó 18-ik napján. Brand János, ügyved Mohácson. Irodalom. A közigazgatási bíráskodás alapelvei. Irta: Somogyi József, Vasvármegye árv. jegyzője. Szombathely 1889. Ara 40 kr. Valóban egy korszerű és aktuális tárgy — és mi több,' szerző elegendő szakismerettel és készültséggel is fejtegeti azt. Szükségesnek tartja, hogy a közig, jogok birói védelemben részesittessenek és a vitás közig, ügyek független biróság pártatlan Ítélete alá helyeztessenek. A közig, bíráskodás hatáskörébe azonban kizárólag a közig, jogok védelme volna utalandó és pusztán egyéni vélekedés birói functiót ne képezhessen. A bíró sohasem hivatalból, hanem mindig a sértett magánfél keresete alapján Ítéljen; azért a közig, bíróságok minden egyes esetben érdemleges Ítélethozatalra feljogositandók, illetve teljes törvénykezési hatalommal felruházandók. Azon kérdés tekintetében, hogy a vitás közig, ügyek feletti bíráskodás az activ közig, hatóságokra vagy független bíróságokra ruháztassék-e, s az utóbbi esetben a rendes bíróságok illetékessége tartassék-e fon, avagy külön bíróságok állíttassanak-e fel, szerző az aranyos középutat választja: az elnök és tanácselnökök a birói karból, a referens birák ellenben kivétel nélkül a közig, szakban működött férfiakból veendők. Kettős birói forumot ajánl ; a peres eljárás lényegileg ne különbözzék a magánper-eljárástól, de legyen egyszerűbb, gyors, nyilvános és szabatos, hogy a legalaposabb vizsgálatot, bizonyítást és ítélethozatalt lehetővé tegye. Eddig teljesen egyetértünk szerzővel; nem érthetünk egyet azonban azon nézetével, hogy az eljárásban a szóbeliség kizárandó volna, még kevésbé ezen kizárás indokolásával »mert ez az ott (t. i. a pereljárásban) megkívántató szakszerűséggel ellentétben áll (?!) s ebből kifolyólag az ügyvédi képviseltetés szükségét vonván maga után, az igazságát kereső félnek legtöbbször a kivánt téteményekkel arányban nem álló megterheltetését vonná maga után.* A hány állítás, annyi tévedés. Utalhatunk egy közel fekvő példára. Az árú- és értéktőzsdénél az ügyvédek az új pprtsi novella behozataláig ki voltak zárva a felek képviseletétől, mert tartottak az, ügyek húzásától, bonyolításától és az aránytalan költségtől. Es ma nincs tőzsdei biró, a ki az ügyvédek befolyását a perek vitelére áldásosnak nem mondaná, a ki a régi időket vissza kívánná. A fél minden közigazgatási ügyben természetesen azonnal ügyvédjéhez fordul, mert maga vajmi keveset ért hozzá. Tehát megvan a költség ab ovo. Maga szerző is a közig, pert veszi az eljárás alapjául. A keresetben a törvény és jogsértés bizonyítandó, ellenkező esetben a kereset hivatalból visszautasítandó ; a biró csak a kereset alapján Ítélhet, a kereset petitumán túl nem mehet; a bizonyitási eljárás ugyanaz, mint a magánpernél és kettős iratváltás is történik. Minderre a laikus nem képes, az ügyvéd közbenjötte tehát nélkülözhetetlen. Az írásbeli eljárás pedig mindenkor költségesebb a szóbelinél, tanúság erre a sommás per. Egészben véve a röpirat teljes figyelmei érdemel és szerző egészséges nézeteire vall. Dr. R. L. Vegyesek. Kérjük vissza a pénzt a finánctól. (A kartársak figyelmébe.) Az erdélyi részekben, és valószínűleg Magyarország más részeiben is eddig az ügyvédek, a több alperes ellen intézett sommás váltókereseteknek, a másod- és a többi alpereseknek is szóló példányait 1 frtos, illetve 50 kros bélyeggel látták el és a rendes perekben minden egyes peres fél részéről 1 — 1 frt indokbélyeg fizettetett, habár az indokok külön kiadatása nem kéretett és nem is eszközöltetett. Mivel a pénzügyi közigazgatási biróság újabb időben végleg kimondotta, hogy a most emiitett esetekben bélyeg nem kell, tekintettel arra, hogy csak az utolsó öt évet véve alapul, az ily uton tévesen felhasznált bélyeg összege pár ezer frtot kell hogy tegyen és hogy az ily módon az ügyvédek által^ nyilván elnézésből adott bélyeg összegének megtérítése a kincstártól joggal követelhető, annál inkább, mert a pénzügyi biróság határozatát nem valamely új, hanem a régi pénzügyi törvények alapján hozta és hozhatta csak, azon kérdést vetem fel, hogy nem volna-e jó, hogy ki-ki a kartársak közül, az általa ily úton elhasznált bélyegekről egy kimutatást készítve, azt egy közös megbízottnak — talán a budapesti ügyvédi karaarának — küldené be, hogy ez azután az igy kimutatott összegek kiutalását kérje a kincstártól ? Az ily úton visszakapandó összeg — bizonyára nagy összegűt tevén — igen alkalmas volna arra, hogy alapját képezze ^ egy megalkotandó ügyvédi nyugdíjalapnak, meg lévén arról győződve, hogy az érdekelt kartársak mindenike a legszívesebben fogja a neki járandó összeget ezen célra felajánlani. Az egyes kartársak által készítendő kimutatások átvételét és ezek alapján a visszautalás kieszközlését egyébiránt az egyes kamarák is eszközölhetnék — megbízott által — és ez tán célszerűbb volna azért is, mert a kiutalás az egyes bíróságok útján menne és mert igy az is kitudható lenne, hogy melyik kamara — területenkint — mennyivel járult az alaphoz. Dr. Weiss Ignác z, brassói ügyvéd. A budapesti közieffyzöi kamara tokaji Nagy Lajos kir. közjegyző elnöklete alatt a budapesti kir. törvényszék polgári osztályának egyik tanácstermében szeptember hó 29-én délelőtt tartotta meg rendes évi közgyűléséi. Az elnök megnyitó beszédében emlékezett meg a kamara nagyérdemű elnökének, a magyar jogászvilág egyik kitűnőségének, O k r ö s s Bálint királyi közjegyző elhunytáról. A kegyeletes megemlékezésben az elnök vázolta Okrössnek a magyar jogirodalom terén szerzett érdemeit s igy végzi szavait : ükröss Bálint köztünk egyike volt a legmunkásabbaknak, ki a törvény intencióit a gyakorlati jogéletbe meghonosította s igy az intézményeknek, mint saját egyéniségének a köztiszteletet kivívta ; a kartársi kötelékben szívélyes barát s az intézmény érdekeinek mindig hü és kitartó zászlósa volt. Kamaránk fenállása óta ő volt a második elnök, kit kamaránk elvesztett. Érdemei s egyéniségének emléke elévülhetetlenek. Megemlékezik még az elnök Pázsit Antal kolosi közjegyző elhunytáról s a kamara kebelében történt változásokról, valamint a jogéletnek a közjegyzőket érintő mozzanatait érintve beszédét igy folytatja : A fájdalmas halálesetek következtében kamaránknak új tagjai lettek : Zárka Dénes kartársunk Kis-Pápáról helyeztetett át Budapestre és T ö r ö k István, ki mint az aradi kamara területén volt közjegyzöjelölt, halasi közjegyzővé neveztetett ki. A mult évben tartott közgyűlésünk óta lefolyt időközben alkotott törvények közül intézményünket közelebbről az italmérési jog megváltása folytán való kártalanítást tárgyazó törvény érintette, melynek 21. s 25. §$-ban kimondatott, hogy az igényjogosultságok kimutatásánál a jogutódlás megállapításának s a kártalanítási igény engedményezése, vagy zálogba adásának, közjegyzői okiratok, vagy hitelesített magánokiratok által kell igazoltatni. Fontosabb ennél az alkotás stádiumában levő öröklési jog törvényjavaslata, mely ugy hazánk, mint a küllőid, különösen pedig a német jog tekintélyei által kiváló műnek van elismerve — s melyről a tudomány tantételei szempontjából —• a legnagyobb méltánylattal s elismeréssel lehet szólni. Ezen törvényjavaslat felemlítése alkalmából örömmel emelem ki, hogy a törvényjavaslathoz konform eljárási javaslatnak tervezése s szövegezésével az igazságügyi kormányzat által, kamaránk tagja, VV e i n m a n n kartársunk bizatott meg, kinek szíves közléséből értesültem, hogy az igazságügyi kormányzat az eljárási javaslat közzétételét elrendelte, s ő kikérte, hogy a javaslatot bírálat s eszmecsere tárgyául nemcsak kamaránk tagjaival, de az egész közjegyzői karral is megismertethesse. Meg vagyok győződve, hogy a közgyűlés érzületét fejezem ki, midőn neki ezért elismerésünket kijelentem. Kérem részemről — e közgyűlés folyamában — indítványul fogadni, s tárgyalni óhajomat, hogy a közgyűlés a választandó kamarát megbízza, miszerint azon javaslatot — tervezőjével érintkezésben — tegye, mint testület tanácskozása tárgyává — s esetleg felmerülő nézeteit az igazságügyi kormányzathoz — felterjesztésben kifejtse. Ezek után kérem, hogy a titkári és pénztári jelentéseket meghallgatni, a pénztárnok urnák a felmentvényt megadni, a jövő évi költségelőirányzatot s annak alapján a kamara tagjai által fizetendő évi járulék összegét megállapítani méltóztassék. A mi a kamarának napirenden levő megalakítását illeti, becses elnézésük reményében, bátor vagyok igénytelen nézetemül kijelenteni, miszerint az elnökséget évről-évre változónak óhajtanám, hogy az elnökségnek ugy tisztességében, mint kétségtelen terhei viselésében, testületünk tagjai váltakozzanak ; mig a kamarai tagok választásánál figyelembe veendőnek tartanám, hogy a kamara mindenkor új tagok beválasztásával évről-évre felfrissittessék de többségre mégis a kamarai ügyvitel folytonosságának érdekeire tekintettel az előbbi évben választottak újra megválasztásival alakittassék. És most megköszönve a mult évi választások alkalmával bennünk helyezett bizalmat, melynek telhetőleg megfelelni igyekeztünk : ezennel a reánk ruházott tisztséget a t. közgyűlés előtt leteszszük s szerencsém van felhívni a t. közgyűlést, hogy a törvénynek megfelelően a kamarát megalakítani méltóztassék. — Az elnök éljenzéssel fogadott beszéde után R u p p Zsigmond szólalt fel, ellenezve azt, hogy a kamara elnöke évről-évre választassák. Ennek szüksége egyáltalán nem forog fenn. Indítványára a közgyűlés a mostani elnöknek működéseért köszönetet szavazott. Ezután W e i n m a n n kir. közjegyző olvasta fel a titkári