A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 2. szám - A magánvádra üldözendő vétségeknél elejtheti-e a magánvádló vádját a perújitás folyamán is? - Ki ellen állapitandók meg az ügygondnoki díjak?

A JOG. 7 külön felfolyamodással meg nem támadható végzésnek nem tekinthető, az e.-b. neheztelt végzése megváltoztatik és B. S. és társa cégnek mult évi szeptember 2-án 7,000. sz. a. beadott csődnyitási kérvénye visszautasittatik. Indokok: Panaszló azt, hogy panaszlott kereskedő lenne, semmivel sem igazolván, a törvénynek a kereskedelmi csődre i vonatkozó, a kérelemben idézett intézkedései jelen esetben alkal- ' mazást nem nyerhetnek, a csődtörvénynek a közönséges csődre vonatkozó 84. §. intézkedéseinek pedig a csödny'itási kérés nem felel meg, minthogy abban nincs kimutatva, sőt még állítva sem, hogy panaszlottnak több hitelezője van és nincs valószínűvé téve, hogy az adós tartozásai annak vagyonát meghaladják, minek következtében az e.-b. végzés megváltoztatásával, a csődtörvénynek fennidézett §-ának utolsó pontja értelmében, a csődnyitási kérvén}- tárgyalás elrendelése nélkül visszautasítandó volt. A inugrv. kir. Guria : Tekintve, hogy az e.-b. végzése oly intézkedést, mely ellen panaszlottnak az egyidejűleg kitűzött tárgyalás alkalmával lehető védelmét előterjeszteni módjában nem volna, nem tartalmaz s a csődtörvény 84. §-ának rendelkezésére való tekintettel nem is tartalmazhat; tekintve ennélfogva, hogy emez elsőbirósági végzés lényegileg csakis tárgyalási határnapot kitűző végzés jellegével bir; tekintve végre, hogy tárgyalást kitűző végzés ellen az 1881. évi L1X. t.-c. 52. §-ának hasonszerű rendelkezésénél fogva felfolyamodásnak helye nincs : a másodbiróságnak neheztelt végzése megsemmisíttetik s az e sö bíróság végzése hatályában fentartatik. (1888. november hó 27-én, 1,222.) Fizetéseit megszüntetettnek tekintendő azon kereskedő, ki fizetési zavarát felfedve egyezségi ajánlatokat tesz és e közben maga ellen végrehajtást enged vezetni. — Végrehajtásnál a közadós cselekményét a birói kényszer helyettesíti. (1888. november hó 9 én, 7,083. sz. a.) Bűn-ügy ékben. Minthogy a kir. járásbirósági végrehajtó nem tagja a törvény által alkotott testület vagy hatóságnak, hanem az állami igazságszolgáltatásnak közege, ennélfogva az ellene elkövetett becsületsértés a btk.-nak nem 262. §-a, hanem 261. §-a szerint minősül. Az egri kir. törvényszék (1887. szept. hó 26-án 4,053/87. B. sz. a.) : Becsületsértés vétségével vádolt P. Imre elleni bűnügyben itélt: Vádlott a K. Gyula végrehajtó ellen elkövetett s a btk. 261., 262. §-ba ütköző, ugy a T. Bertalan ellen elkövetett s a btk. 261. §-ba ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek mondatik ki s ezért a R. Gyula ellen elkövetett hatósági tag elleni nyilvános becsületsértés vétségeért egy napi fogházra s ö frt pénzbüntetésre, a T. Bertalan ellen elkövetett becsületsértés vétsége miatt 5 frt pénzbüntetésre Ítéltetik. Indokok: R. Gyula végrehajtó 1886. évi január hó 30-án O. Ferenc javára, P. Imre ellen végrehajtást foganatosítván, ezen hivatalos eljárása alkalmával nevezett végrehajtót, ugy a vele volt T. Bertalan felperesi képviselőt P. Imre többek jelenlétében Sz. István és T. György csendőrök hit alatt kihallgatott tanuk igazolása szerint rabló, zsiványok kifejezésekkel illette. Vádlott tagadja, hogy ezen kifejezéseket használta volna s csak annyit ismer be, hogy nevezettek ezen eljárását rablásnak nevezte; M. Pál tanú szerint »ugy jönnek rám, mint a rablók.« S. Antal tanú szerint ^micsoda rablók« kifejezések használata igazoltatott. Ezen tanuk, de különösen Sz. István és T. György tanuk vallomásával igazolva lévén a becsületsértő kifejezések használata, tekintettel arra, hogy vádlott ezen kifejezéseket R. Gyula végrehajtóval szemben hivatalos eljárása alkalmával többek jelenlétében használta, ellene a btk. 261., 262. §-ba ütköző hatósági tag ellen elkövetett nyilvános becsületsértés vétségének, T. Bertalannal szemben pedig, mint magánféllel szemben elkövetett s a btk. 261. § ába ütköző becsületsértés vétségének tényálladéka megállapítva lévén, ezen vétségekben volt vádlott bűnösnek kimondandó s tekintettel jó előéletére, ugy a végrehajtás által felzaklatott kedélyállapotára a megjelölt büntetéssel voit sújtandó. A budapesti kir. itélo tábla (1887. nov. 21, 37,481/1887. B. sz. a.): A fenálló bűnvádi eljárási gyakorlat szerint magánvádló a büntetés mértékére nézve felebbezési jogosultsággal nem birván, a kir. itélő tábla T, Bertalan magánvádlónak a büntetés sulyositása végett bejelentett felebbezését hivatalból visszautasítja s ennek folytán a kir. törvényszék Ítéletét egyedül a kir. ügyész felebbezése folytán vévén vizsgálat alá, azt indokolásánál fogva helybenhagyja, mert súlyosító ok nem forog fenn. A m. kir. Curia (1888. nov. hó 28. 1,021/1888. B. sz. a.): A kir. itélő tábla felebbezett részében megváltoztatik s tekintve, hogy a kir. járásbirósági végrehajtó nem tagja a törvény által alkotott testületeknek, hatóságoknak vagy ezek küldöttségeinek, hanem az állami igazságszolgáltatásnak közege; tekintve, hogy ennélfogva a R. Gyula végrehajtó ellenében elkövetett becsületsértés a btk.-nak nem 262., hanem annak 261. §-a szerint büntethető ; vádlott a nevezett végrehajtó ellenében elkövetett becsületsértés vétségében a btk. 261. §. alapján mondatik ki bűnösnek s ezért az idézett §. alapján 2 ) frt pénzbüntetésre ítéltetik. Első orvosi segély megtagadása alapos ok nélkül, mint közegészség elleni kihágás. (Kbtk. 93. §.) Az aranyos-maróthi kir. jbiróság (1888. jan. 14.76/1888. B. sz. a.): Közegészség elleni kihágással vádolt K. Juha és dr. F. Mór elleni bűnügyben itélt: I. r. vádlott K. Júlia a kbtk. 93. §-ba ütköző és a btk. 94. §. szerint minősített, II. r. vádlott dr. F. Mór a kbtk. 93. §-ába ütköző kihágásban vétkesek és ezért 60—60 frt pénzbüntetésre Ítéltetnek. Indokok: 1. r. vádlott maga beismeri, hogy f. évi jan. hó 10-én P. Jánosné szüléséhez meghivatván, oda déltájban elment s minthogy a szülést bekövetkezendőnek látta, ahoz előkészületeket tett. Este azonban ugy hét óra tájban onnét elment s minthogy s dacára, hogy azt mondotta, miszerint ha P. Jánosné rosszabbul találna lenni az éjjel, jöjjenek el érte; ő egy más, 1 innét gyalog legalább egy órányira fekvő községbe elment s onnét szerinte csak másnap este 6 órakor tért vissza. I. r. vádlott eltávozta után éjfél előtt P. Jánosné rosszul lett, őt a száján vér borította el s szülési fájdalmak közt az orvosi vélemény szerint rendszerint halállal járó ránggörcsök lepték meg, melyek következtében hajnali 4 óratájban el is halt, a magzat pedig holtan született meg. II. r. vádlottra nézve bebizonyíttatott az, hogy midőn P. Jánosné a ránggörcsök s vérzés következtében mind rosszabbul lett, II. r. vádlottat felszólították, hogy jöjjön a beteghez, de ez sem ekkor, sem később, midőn a bábaasszony maga • ment érte s a beteg veszélyes állapotát neki elmondta, az orvosi segélyt megtagadta s el nem ment a beteghez. Vádlottak ezen I mulasztásai és P. Jánosné elhalálozása között az oki összefüggés a kihallgatott szakértő szerint nem áll ugyan, de mindkettőre nézve és ugyan I. r. vádlottra nézve és ugyan I. r. vádlottra nézve az állapítandó meg, hogy ez jogos ok nélkül s az öt kötelező szabályok ellenére elhagyván a beteget, a nélkül, hogy magát helyettesittette volna, a szülésznői segélyt elhalasztotta. II. r. vádlott pedig a segélynyújtást alapos ok nélkül megtagadván, mindketten a kbtk. 93. §-ba ütköző s minthogy I. r. vádlott a város szolgálatában áll, rá nézve a 94. §. szerint minősített kihágást elkövették. II. r. vádlott a kbtk. 93. §-nak magyarázatára vonatkozó kifogása s illetve mentsége, minthogy az ezen §. helytelen magyarázatából eredt, figyelembe vehető nem volt. A büntetés mórvére nézve I. r. vádlottnőre enyhítő körülmény az, hogy ő a bekövetkezendő veszélyt előre nem láthatta, de igen súlyosító körülmény az, hogy midőn a beteghez hivatott akkép nyilatkozott, hogy minek hívnak oly személyhez, a ki nem fizet, mely nyilatkozatából a könnyelmű nem törődés s hivatásának teljes félreismerése következtetendő s igy tekintettel szegénységére is, volt a kimondott birsággal sújtandó. II. r. vádlott büntetésére nézve irányadó volt, hogy kétszer hivatott, hogy neki a veszély, mely két egyén halálával végződött, megmondatott s mint szakértőnek, kellett tudnia a veszély nagyságát s mégis alapos ok nélkül s kétszer tagadta , segélyét s ilykép hivatásának humánus részét megbélyegezte. A budapesti kir. itélő tábla (1888. ápr. 10.' 3,976/1888. ; B. sz. a.): Tekintve, hogy vádlottak ellen kétségtelenül bebizo! nyitva lett, hogy a szülési fájdalmak között lévő P. Jánosné irányában, annak veszélyes helyzetét tudva, minden alapos ok nélkül a szakértői segélyt megtagadták, illetőleg özv. K. Júlia 1. r. vádlott, mint városi szülésznő, hivatásos kötelességét nyilván megszegte, a kir. itélő tábla az eljáró járásbíróság ítéletét indokaij nál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1888. dec. 6. 4,870/1888. B. sz. a.): i Tekintve, hogy a tárgyalás adataival be van bizonyítva, hogy