A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 38. szám - A közjegyzői törvény egy homályos szakasza - Az ingatlan birtok-arányának megállapításáról és birtokközösség megszüntetéséről

A JOG. 323 A gyakorlatomban felmerült concrét eset arra késztet, hogy a törvény laconicus rendelkezésével szemben mindenekelőtt a következő kérdést vessem fel: 1. Közreműködhetik-e tanuként közokirat felvételénél egy idegen törvényszéki székhelyen működő kit. közjegyző ? 2. Ha igen, köteles-e ily esetben névaláírása mellé hivatalos pecsétjét is alkalmazni ? A nélkül, hogy t. kartársaim nézetének praejudicálni akarnék, legyen szabad a két kérdésre vonatkozólag szerény nézetemet nyilvánítani. Az első kérdésre vonatkozólag, — a legis interpraetatio grammatica alapján, — ngy vélekedem, hogy a törvény publiea ridessel felruházott minden közjegyzőre vonatkozik, mert ellenesetben okvetlenül azon restrictiót tartalmazná, hogy a tanúként működő közjegyzőnek ugyanazon törvényszéki területen kell működnie, melyen az okiratot felvevő közjegyzői működik. Egyébiránt a törvény szövegében idézett »közremüködés« nem jön coliisióba az idézett törvény 53. § ában emiitett »hatáskörrel«, mert a tanúként működő közjegyző inkább passiv, az utóbbi szakaszokban emiitett hatáskörből folyó cselekvés pedig activ ténykedésre vonatkozik. Az előállottakból önként folyik a második kérdésnek megfejtése is, t. i. hogy a jelzett esetben a hivatalos pecsét alkalmazandó, s pedig azon indoknál fogva, mert a hivatalos pecsét, a közjegyzői törvény 79. §-ának g) pontja értelmében az esetben is alkalmazandó, »ha két közjegyző vett részt«. Nyilt kérdések és feleletek. Hol sorozandó az ingatlan árveróst-kérési költség? A »Jog« f. évi 35. sz. a. a nyilt kérdések s feleletek rovatában felvetett s a mindennapi jogélet terén nagyon is gyakran felmerülő kérdésre nézve vagyok bátor nézetemet a következőkben kifejteni: Mindenesetre nagy hiánya az 1881 : LX. t.-c. 189. §-ának, hogy erre határozott intézkedést nem tartalmaz s ez által a legjobb jogászokat is zavarba hozza, a mint az tényleg még a nagyméltóságú m. kir. Curia különben egytöl-egyig szakavatott bíráival is megtörtént s ellentétes curiai határozatoknak szolgált okul, noha épen a m. kir. Curiának volna hivatása e tekintetben minden kételyt eloszlatni. A nagym. m. kir. Curia egy 1883. máj. 29-én 3,32l/p. sz. a. hozott (Magy. igazságügy döntvénytára I. évf. 13. sz.) elvi jelentőségű határozatával a végrehajtási kérési s árverés-kérési költségeket az előnyös tételek közé sorozta azon indokolással: »az 1881 : LX. t.-c. szerint ingatlanra a végrehajtási árverés a végrehajtás kérése, foganatosítása és árverés kérése nélkül foganatosítható nem lévén és az ezekért megállapított költségek különben is az összes hitelezők érdekében előlegeztetvén a végrehajtató által, ezek az árverés foganatosítása körül felmerült költségek közé sorozandók és előzetes kielégítésük az idézett törvény 189. §-ának a) pontja értelmében elrendelendő volt.« Ellenben ugyancsak a nagym. m. kir. Curia 1885. évi május hó 13-én hitelesített teljes polgári ülési döntvényében (25. sz.) azt mondta ki, hogy »az elárverezett ingatlan vételárának felosztásánál a végrehajtási és árverési kérvény költségei előnyös tételkép nem sorozhatok.* Ezen döntvény azon alapul, hogy a végrehajt, törvény 189. §-ában tüzetesen fel vannak sorolva az előnyös tételek, de ezek közt sem a végrehajtási, sem az árverési kérvény költségei felemlítve nincsenek. Tudtommal azonban az utóbbi álláspontot újabb időben maga a nagym. m. kir. Curia is elhagyta, de ez által még sem nyertünk, mert ismét csak a bizonytalanság sötétjében kellene tapogatóznunk addig, mig a törvényhozás a végrehajtási törvényt revisio alá nem veszi. Nézetem szerint (figyelmen kivül hagyva a végrehajtási kérvény költségeit, melyekre most ki nem terjeszkedem) egyedül helyesnek a m. kir. Curia fent idézett első határozatában foglalt I felfogás mondható, annál is inkább, mert a helyes jogérzettel össze nem volna egyeztethető, hogy a végrehajtási hitelező, ki az árverés kérése által a többi jelzálogos hitelező erdekében működik, mig ezek gyakran annak munkálkodását összetett kezekkel nézik, saját zsebéből fizessen ily költségeket. De nézetemet nem tartom összeegyeztethetetlennek a végrehajtási törvény 189. §-ával sem, sőt merem állítani, hogy ezzel egybehangzik. Az idézett törvényszakasz aj pontja ugyanis az előnyös tételek közé rendeli soroztatni végrehajtatónak, vagy a 166. és 167. §. esetén a végre- ! hajtatóknak az árverés hirdetése és foganatosítása körül felmerült s bíróilag megállapított költségeit stb. Már most, ha tekintetbe veszszük, mik a hirdetési költségek s hogy az árverés hirdetése alatt nemcsak a hirlapi vagy doboltatás utjáni hirdetés értendő, hanem maga a bíróság azon ténye, melylyel az árverést elrend li s hogy ugyanez okból az árverési kérvény folytán a bíróság uem végzést hoz, hanem árverési hirdetményt bocsát ki, a végrehajtató tehát az árverési kérvénynyel az árverés hirdetését eszközli ki; mindebből bátran lehet következtetni azt, hogy a törvényhozó a hirdetési költségek alatt nemcsak a hirlapi közétételi s doboltatási, hanem az árverés kérelmezésével egybekötött költségeket is akarta érteni s így ezek feltétlenül az előnyös tételek közé s itt is ^-lsö helyen sorozandók. Dr. Sc/yvicssy Sándor, Besztercebányán. Sérelem.* Mementó. (Felelet.) A bírói fizetések felemelése iránti kérvényezési, melyhez az ország első folyamodású birói kara majdnem teljes számmal csatlakozott és a mely a jogász-világ kebelében is őszinte visszhangra, a sajtóban pedig oly meleg támogatásra talált: mi kezdeményeztük és a képviselőház erre vonatkozó, nem remélt kedvezőtlen határozatában, fájdalommal bár, de egyelőre megnyugodtunk. Karunk egy tagja azonban kérvényünk sorsában megnyugodni nem tud és e becses lap folyó hó 8-án megjelent számában »Sérelem« cím alatt közlött felszólalásában a kérvényezés útjával szakítva, mintegy támadást intéz a kormány ellen és az igazságügyministert, a »b írói k a r« nevében a birói fizetések felemelésének iniciálására, nem rcproducálható fenyegetések mellett törekszik kényszeríteni. Nehogy bárkiben még gondolata is felébredhessen annál;, hogy az emiitett felszólalás, bár közvetve is tőlünk származik, ezennel kijelentjük, hogy névtelen birótársunk ama felszólalását nemcsak hogy nem osztjuk, sőt azt, mint a birói kar közjogi állásával, magasztos hivatásával, tekintélyével és mindenkor tanúsított önérzetével homlokegyenest ellenkezőt és lealázót, határozottan rosszaljuk és arra kérjük a tekintetes szerkesztőséget, miszerint ezen sorainkat becses lapjában is közölni szíveskedjék. Kiváló tisztelettel kész szolgája: a zalaegerszegi kir. törvényszék birái nevében: Somogy János, kir, törvényszéki bíró. Vegyesek. A tizedik magyar jogászgyiilés. e hó 29 én, 30-án és október 1-én és 2-án tartja teljes és szakosztályi üléseit, melyeknek napirendje a következő : 19-éu d. e. 10 órakor teljes ülés a ni. t. akadémia üléstermében a következő tárgyakkal: 1. Megnyitás. 2. Elnök és alelnök választása (a négy jegyzőt az elnök választja). 3. Jelentés a jogreform terén felmerült jelenségekről. 4. A számvizsgálók jelentésének elintézése. 5. Egy három tagú számvizsgáló bizottság választása. 6. Szavazatszedő bizottság kiküldése. 7. Az állandó bizottság által elfogadott indítványoknak a szakosztályokhoz való utasítása. Szeptember 30-án és október 1-én reggeli 9 órakor és d. u. 3 órakor szakosztályi ülések a m. tud. akadémia termeiben. Október 2-án reggeli 9 órakor teljes ülés, melynek tárgyai : 1. A szakosztályok megállapodásainak, illetőleg a kisebbségi véleményeknek megvitatása. 2. A szavazás eredményének kihirdetése. 3 A gyűlés beligazgatására vonatkozó esetleges indítványok tárgyalása. Az ismerkedési estélyt e hó 28-án este 8 órakor tartják meg a Hungária szállóban, 29-ére az első teljes ülés befejezte után társas kirándulás van szervezve a Margitszigetre, a hol déli 1 órakor közös ebéd lesz; este a Népszínház látogatása van kitásba véve; 30-án a Nemzeti színházat, október 1-én pedig az operát látogatják meg. Október 2-án este 1 órakor a Hungáriában búcsúlakoma lesz. Mihálkovies Árpád bonyhádi kir. járásbiró, lapunk derék munkatársa élete 38-dik évében folyó hó 14-én elhunyt. Benne * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség