A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 37. szám - Lehet-e a férjnek adósságáért nejének bejegyzett cége alatt álló üzletében lévő árukat lefoglalni?

146 A JOG. alanyi tényálladák hiánya miatt bünfenyitő uton szabadságvesztésre itélhetönek nem találhatott és a sértett fél kártérítési igényei a büntető bíróság által hallgatólag mellőztettek, mert alperes a fenyítő perben azt az eseményt, hogy lovai a domb lejtőjén szekerét elragadták és felperes fiát elgázolták, annak a körülménynek kiemelésével tüntették fel véletlen és ekként terhére be nem számitható esélyességnek. hogy lovai egyikének tartó lánca elszakadt ; azonban azt, hogy a domb lejtőjén, mielőtt lovait elindította, szekerét alabor alkalmazásával megfékezte, nem is állította; ezen, a közrendészeti szabályok által előirt óvatosság elmulasztása tehát nem mentesítheti a neki jog szerint beszámítható kisebb fokú gondatlanság és ennek magánjogi következményei terhe alól árinak ellenére sem, hogy gondatlansága bünfenyitő uton büntethetönek nem találtatott, mert az említett intézkedés alkalmazásával a tartólánc elszakadását a szekérnek lovaira bekövetkezett reá nehezedését, ezek eliagadását és felperes fiának elgázolását megelőzhette volna ; végül, mert a fenyítő per bírósága alperes felmentésével a sértett fél kártérítési igényét el nem birálhatváu, ez utóbbiak a polgári per uton érdemileg elbirálhatók. Minthogy pedig felperes két tanú egybehangzó vallomásával bizonyította azt, hogy kiskorú fiát a fent minősített elgázolás következtében két hétig ápolta: tehát az alperes által e címen 5 frt 80 krban feltételesen megajánlott és felperes által a tárgyalás folyamán ez összegben elfogadott ápolási díjat kiérdemelte; minthogy továbbá ugyancsak az idézett tanukon kivül dr. B. Mór orvos hittel erősített vallomásával bizonyította azt, hogy felperes fiának orvosi kezeltetéseért díjak fejében 26 forinttal vált adóssává; végül, hogy gyógykezelési küldönc és fuvardíjak fejében felperesnek még külön ."> frt 10 kr. kiadásai voltak. Ezek fejében felperes javára és alperes terhére orvosi díjak cimén 26 frttal, küldönc- és fuvardíjazások fejében 5 frt 10 kr., ápolási költség fejében 5 frt 80 kr. és felperes fiának keresmény vesztesége címén 1 frt 10 krjával 66 frtot kellett megállapítani és ezek fejében alperest felperes részére 102 frt 90 krnak megfizetésére kellett kötelezni stb. A m. kir. Curia (18*9. május 24. 2,622, sz. a.): Mindkét alsó bírósági ítélet részben megváltoztattatik, alperes köteles felperesnek 51 frt 45 krt megfizetni; az ezen összeget meghaladó kereset elutasittatik stb. Indokok: Alperest a kártéritési kötelezettség a másödbiróság által felhozott okokból terheli és pedig annál is inkább, mert a fenyítő perben kihallgatott tanuk vallomásai szerint lovainak megbokrosotlása a kötő-lánc megnyílásából eredt; már pedig gondoskodnia kellett volna, hogy ezen láncot összekapcsolja. Azonban ugyanazon tanuk vallomásaiból az is kitűnik, hogy R. János hangos felhívás által figyelmeztetett a kitérésre, hogy ő ugyan egy kavics-dombra meuekült, de a hátranőtt faág a szélső ló kötő szíjába akadt; minek folytán a kavics-dombról lerántatván, lába a kocsi kerék alá jutott. Ebből kitetszik, hogy R. János a faág elhelyezésében nem élt kellő óvatossággal; ekként tehát a kár mindkét fél gondatlanságának kifolyása lévén, alperest a másodbiróság által helyesen megállapított kárösszegnek csak felében lehetett marasztalni stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Megtévesztés folytáu kiállított váltóuyilatkozat hatálya. A szabadkai kir. váltótörvényszék dr. Bruck Ármin ügyvéd által képviselt Sch. Mór felperesnek, dr. Brenner József ügyvéd által képviselt ifj. L Lajos ellen 2,600 frt tőkehátralék iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Ezen ítéletnek jogerőre emelkedése után az összes iratok ezen kir. törvényszék büufenvitő osztályához áttétetnek. Indokok: A felperes által is hivatkozott T. Péter és Z. |ános. mint az A. a. csatolt saját váltónak aláírásakor együtt jelen volt két érdektelen tanúnak esküvel megerősített vallomása által be van igazolva, hogy alperes oly célból adta felperesnek az A. alatti váltót, hogy azon okirat, mint melléklet alapján valamelyik budapesti pénzintézettől 4,000 frt kölcsönt kapjon. Ezek szerint az A. a. okiratot nem feltétlen fizetési Ígéret mellett irta alá, hanem azop feltétel alatt, hogy egy bizonyos budapesti pénzintézettől kölcsönpénzt kapjon. Felperes azt, hogy alperes a budapesti pénzintézettől a 4.000 frtot megkapta volna, igazolni meg sem kísérelte ; felperes azon előadását, alperes tagadásával szemben, hogy a kérdéses 4,000 frtot tőle alperes megkapta s így ez neki váltóadósa volna, a D. a. csatolt nyilatkozattal be nem igazolta; mivel K. Józsefnek azon vallomása, hogy felperes előtte 4 OOO'frtnak felvételét beismerte, nem igazolja azt, hogy alperes a' kereseti váltóra kapta a 4,000 frtot és nem a felperes által közvetített ügyletek folytán egy bizonyos budapesti pénzintézettől ! felperes által közvetítve ; továbbá mivel K. József a a. csatolt ! rendelvény szerint érdekelt és mint érdekeltnek vallomása az : 1868 :L1V. t.-c. 192. §-a szerint az ellenfél kifogása folytán figyelembe nem vehető. A D. a. csatolt nyilatkozat valódiságára hivatkozott és kihallgatott még két tanú közül R. Károly nem igazolta azt, hogy azon okiratot alperes irta alá és azt igazolta, hogy K. felperes lakásán, tehát nem Szeghegyeu; a D. a. szerint alperesnek felperes megígérte, hogy kölcsönpénzt fog szerezni; a harmadik tanú H. János pedig' alperest valóban nem is ismeri s így teljesen nem is tanuskodhatik arról, hogy a D. a. nyilatkozatot alperes irta alá K. felperes házánál, a mely napon az A. a. okmányt Szeghegyen aláirta alperes. Tekintettel arra, hogy alperes tagadta azt, hogy ő az A. a. okmányok aláírása alkalmával váltónyilatkozatot akart volna aláírni felperes részére; tagadta azt is, hogy az A. a. okiratra felperestől a megfelelő összeget megkapta volna; tekintettel arra, hogy alperes a kihallgatott tanukuak vallomása által állításainak valóságát igazolta és felperes a kihallgatott érdektelen R. Károly és H. János tanuknak vallomásával azt sem tudta igazolni, hogy a D. a. csatolt nyilatkozat az A. a. váltóra vonatkozik és hogy azt alperes Szeghegyen aláirta volna, továbbá, hogy ha lefizette is a 4,000 irtot, azt mint sajátját és nem mint valamelyik pénzintézet kölcsönét adta át a D. a. szerint alperesnek: felperest keresetével elutasitani kellett, tekintettel arra és hogy a btk. 401. és 215. §-aiban tiltott cselekmények elkövetésének jelenségei merültek fel: az iratoknak a bünfenyitő bírósághoz áttételét az 1874 : XVI. t.-c. 1. g-a szerint elrendelni kellett. (t888. évi jun. hó 14-én, 10,401. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, alperest mint a Szeghegyen 1884. évi szeptember 15-én 4,000 frtról kiállított saját váltó kibocsátóját kötelezi, hogy felperesnek 2,700 frt tőkét megfizessen, stb. Indokok: Habár a kir. törvényszéknek az az intézkedése, j hogy az alperes által felhívott tanuk kihallgatását a váltóeljárási rendelet 25- §-ban szabályozott eljárás mellőzésével más bíróság által megkeresés utján eszközöltette, perrendellenes: jelen eset| ben azonban semmiséget maga után vonó eljárási hibát nem 1 képez ; minthogy a periratokból kitűnik, hogy felperes az alperesi 1 tanuk kihallgatására nemcsak megidézve nem volt, de a kihallgatásnál képviseltette is magát és tanukhoz ellenkérdéseket | is intézett; továbbá kitűnik, hogy a tanúvallomások felett j külön észrevételezési tárgyalás is tartatott, mi által kétségtelen, 1 hogy felperes érdekeit a kérdéses szabálytalanság dacára is kellőleg megóvhatta és hogy e szerint az eljárási hiba nem olyan, mely miatt a per alapos elbírálása lehetetlen volna. Az ügy érde| mébeu alperes a kereseti saját váltón előforduló kibocsátó névaláírás valódiságát beismerte, a Vt. 110. §-a szerint folyó fizetési j kötelezettség ellen tett azt a kifogást pedig, hogy ezen okirat kii állításával felperes által megtévesztetett, felperes tagadásával szemben nem bizonyította ; mert az e célból felhívott és kihall' gatott T. Péter és Z. János tanuk vallomása szerint azt, hogy a | kereseti váltón előforduló névaláírásuk valódi-e, továbbá, hogy a kereseti váltó azonos-e a kérdésben érintett okirattal, mint melyre , felperes állítólagos nyilatkozata vonatkozott, megállapítani nem tudták. De a mi alperes védekezésének fontosságát különösen meggyengiti, az. hogy alperes védekezése a tanukhoz intézett kérdések szerint is egy, 1S85. év elején kiállított okiratra irányul, holott a kereseti váltó ennek keleté szerint 1881. évi szeptember 15-én lett kiállítva, tehát jóval a Beilagnak jelzett okirat kiállítása | előtt, melyet alperes maga is 1885. évi január 19-ike után néhány nappal mond kiállitottnak; már pedig alperes azt, hogy a kereseti váltóban kitett kelet ideje az okirat tényleges kiállítási idejének meg nem felelne, bizonyítani meg nem kísérletté. Ez alapon alperest a kereseti összeg megfizetésében marasztalni kellett. (1889. március 19-én, 5,866. sz. a.) A magy. kir. Curia: A másodbirósági ítélet megváltoztatáI sával az elsőfokú bíróság Ítélete hagyatik helyben, főleg azért: mert T. Péter és Z. János tanuk határozottan vallják, hogy peres felek között akkor, mikor ők az A. alattit, mint tanuk aláírták, váltókötelezettség elvállalása iránt szerződés létre nem jött; és mert felperes maga sem állítván, hogy közte és alperes között más alkalommal jött volna létre ily szerződés : ebből ok-