A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 37. szám - A bélyeg-illetékügy és pénzügyi eljárás reformja

A JOG speciális baját szülte : a melynek a jogászvilág a »leletmiseriak« nevet adta és a melynek szaklapjaiban nyitott rovata a panaszok kiapadhatlan tárházat képezi. Igen, mint mondottuk, a nálunk ily fejlődések után fenn és érvényben álló bélyeg- és jogilletéki törvények és szabályok a jogászvilág által beadványaikban, a nagyközönség által a lapok utján, söt magában a képviselőházban is folytonos megtámadtatásnak voltak és vannak kitéve; a kormány folyton szemben áll azzal a követeléssel, hogy megszüntetve eme törvény szülte visszásságokat, egy rendszeres nemzeti, viszonyainknak s fejlődésünknek megfelelő, könnyen, mindenki által érthető és kezelhető bélyeg- és jogilleték-törvényt alkosson, mely kivezessen végre abból a labyrintból, melyből kiszabadulni maguk a/, azt kezelni hivatott közegek sem képesek, mit bizonyít a pénzügyi közigazgatási bíróság számtalan elvi határozata és döntvénye. Törvényhozásunk azonban emez élesen és folyton hangoztatott kívánalomnak nem felel meg; nem felel meg azért, mert az általános magánjog codifikálása előtt a javítást e téren nem találja kormányunk célszerűnek; mivel szerinte, ha a polgári törvénykönyv létrejövend, az eddig a bélyeg- és jogilletéki törvényhozásban eszközölt munka teljesen kárba veszne. Madarassy Pál a m. k. pé. zügyi közigazgatási bíróság elnöke azonban szakított eme folyton hangoztatott »kényelmesen hangzó frázissak s készített egy munkát a »Bélyeg- és jogilletéki reformjavaslatod címe alatt, mely 1. általános jelentést; 2. törvényjavaslatot a bélyegadóról; 3. törvényjavaslatot a jogilletékröl; 4. törvényjavaslatot a készpénzben fizetendő bélyegadó és jogilletékek kezeléséről; 5. a) törvényjavaslatot az első folyamodású pénzügyi bíróságokról ; b) áz első folyamodású pénzügyi bíróságok ügyrendjét foglalja magában s azt a m. k. pénzügyministerhez még f. év elején benyújtotta, azzal a jelentéssel, — mint az előttünk fekvő nagybecsű munkából olvassuk — hogy eltekintve attól, hogy a polgári jog codificálása egész teljességében még sokáig elhuzódhatik, a bélyeg- és jogilleték terén elburjánzott bajok irtása pedig a legégetőbb szükségek egyikévé vált: »határozottan ki merem mondani, hogy az általam jelen munkálatokban contemplált reform eszközlését a polgári jog előbb vagy később megtörténendő coilifikálásától függővé tenni, avagy azzal kapcsolatba hozni egyáltalán nem szükséges«. Ez igazán nagy, hézagpótló s érdemében nagy belbecscsel biró s a jog- és bélyegilletékek terén korszakot alkotó kitűnő munka, mely az előterjesztett törvényjavaslatok indokolását magában foglalja, — mint már ezen becses lapok f. évi 32. számában röviden jeleztetett — két vaskos nagy nyolcadrétű kötetből áll s az első kötet 638 lapot, a második pedig 628 lapot foglal magában. Szükségesnek láttuk — megismerve annak belbecsét — hogy e kitűnő s a leghivatottabb pénzügyi tekintély által szerkesztett munkát némileg bővebben ismertessük. Első sorban méltatjuk a bélyeg- és jogilletékekre vonatkozó anyagi és alaki részt és másodsorban áttérünk a z első folyamodású pénzügyi bíróságokról szóló törvényjavaslatra. * * Madarassy Pál emez érdemekben gazdag s határozottan állithatjuk, hogy e téren legelső pénzügyi szakférfiú az eddig »bélyeg- és jogilleték« gyűjtő név alatt ismert államjövedelmet ismertetett kitűnő munkájában az adózó polgárok cselekménye szeriut két részre osztja, »j o g i 11 e t é k« és »b é 1 y e ga d ó r a« s a kettő megkülönböztetendő ismérvéül azt állítja fel, hogy a »jogilleték« mindig jogügylettől vagy nagyobb összegekre terjedő és igy magasabb értékre rugó birói cselekményektől »közhatalmi szerv« hozzájárulásával kiszabás utján fizetendő ; mig a »bélyegadó« a bélyegjegy elhasználása által »közhatalmi szerv« hozzájárulása nélkül rovatik le. Az általánoselvihatározatokat törvényjavaslatba vette fel, mindkettőnél a tételes intézkedéseket, illetve k ü 1 ö n határozatokat pedig betüsoros díjjegyzékhe szedte össze, ugy azonban, hogy minden díjtételhez hozzáfűzte mindjárt a lerovás módját. Az általános és külön határozatokat illetőleg megjegyzi a nagy szerző - nagynak mondjuk őt, mert egyénisége s nagy szaktudománya az e téreni pénzügyi szakemberek között kimagaslik, .hogy kétségtelen, miszerint minden egyes jogügyi esetre, cselekményre külön szabályt alkotni nem lehet s ép ezért első sorban általános, de határozott szabályokat állit fel, melyeket coacrét esetekre az ahhoz értő alkalmazhat; de a mennyire maga a keret megengedi s abba beilleszthető, concret esetekre is állit fel sza bályokat. A törvényjavaslatokat gyakorlati szempontból állította össze ; felismerhető e munkából az önállóan gondolkozó határozott szakember, az egy élet. tapasztalataival gazdag független biró, ki tapasztalatait, tudományai, e drága kincseket nem zsugorgatja össze magának, hanem átadja örökül nemzetének, hazájának. Ismeri alapjában, mily értéke vau e törvénynek, ha gyakorlati; erre művében a legnagyobb súlyt fektette ; mert elméleti törvényt szakember nélkül laicus nem ért meg s igy laicusra az ily törvény értékét elvesztette; szerző tehát nem csupán tudóról;, törvénytudók és buvárkodók részére irta reform-javaslatait, hanem az adózóknak alkotott könnyen megérthető, kevés fáradsággal használható és kezelhető s mindenek felett minden nehézj ség nélkül alkalmazható törvényeket, melyek azonban eme szakban az oly kevéssé művelt pénzügy terén a tudorok, törvénytudók és buvárkodók részére is egy hosszú életen keresztül fáradhatlan, és a tudás szomjától űzött [élek által élet-tapasztalat gyűjtötte kincseket tartalmaznak. Reform-javaslatainak nagy érdeme, hogy szakit az eddigi törvényekben foglalt amaz eszközökkel, melyek az adózó népre elhidegitöleg hatnak s a mig a nemesebb elemből kizárják a törvény iránti előszeretetet, addig az államkincstár ellen a jogtalanság és haszonlesés vádját ébresztik fel. Kiküszöböli törvényjavaslataiból az 1873. évi IX. t.-c. 7. §-a által teremtett amaz állapotot, mely sem jóhiszeműséget, sem véletlenséget, sem elháríthatlan akadályokat, avagy az értelmezés sokféleségének lehetőségét számba nem veszi s igy a peres eljárásban felmerült bélyeg hiányok miatt kiszabott felemelt illetéket — tehát vagyonbeli kárt — sem mérsékelni, sem elengedni nemcsak nem hágy, sőt az 1881. évi XXVI. t.-r. 18. §-a szerint az állami jogszervezet egy tekintélyes, tiszteAeUe méltó osztályát, az ügyvédi kart még elzárással is fenyegeti S azt mondja, hogy »fejlődött jogérzettel biró államban ily törvényes intézkedés súlyos következmények nélkül továbbra is — miután eme túlzott szigorra okot szolgáltathatott viszonyok megszűntek — fenn nem tarthatók«. A bélyegadó lerovás tekintetében nem ment odáig, a meddig az angolországi és északanierikai hasonló törvények mennek: »az érvénytelenségi praejudiciumig«, a mit már nálunk a törvényalkotásra befolyásos körök már olyannyira szükségesnek tartó1 tak s mely a bélyegkötelezettséguek oly igen hatályos erőt kölcsönöz az által, hogy a szabályszerű bélyeggel el nem látott okiratot a hatósági érvényesítéseknél érvénytelennek mondja ki, nem tette ezt azért, mert az említett országokban a bélyeg-adó legtöbb tárgy in a bélyegjegy használata tekintetében a p e n n y - r e D cisz e r dívik (mint nálunk a posta-bélyeg alkalmazása); nálunk azonban a kényszerítő fiscalis érdekek miat ezt a rendszer mindaddig alkalmazni nem lenne célszerű, mig az ország forgalmának és vagyonosodásáuak erősbülése folytán a béiyegadó tárgyai oly nagy mennyiségre nem szaporodnak, hogy a mennyiség az államnak eddigi jövedelmét kisebb tételekben is biztos tja Ajánljuk egy nagy szakembernek emez állítását az e téren hivatott vagy kiküldött codifíkatorok figyelmébe. A midőn Madarassy Pál reform-javaslataiban az anyagot szétválasztotta »bélyeg-adó« és »jogilletéki« tárgyak szerint, az eddigi törvényeket határozottan egyszerűsítette, szabatosabbá, világosabbá s könnyebben kezelhetővé tette. Azokat a szembeszökő méltánytalanságokat, ellentmondásokat, homályokat, melyek a törvények és szabályok eddigi összeállításának értékét annyira leszállítják, eltávolította. Zaklató és mégis a kincstárnak semmi, vagy csekély előnyt nyújtó rendszabályokat k i 4 ü 3 z öb Ö11 e ; a 1 e 1 e t - j u t a 1 é k o k a t — mi egyrészt erkölcsrontó, másrészt az állam méltóságával össze nem egyeztethető intézkedés volt — megszüntette: a beadványok kezelésében méltányosságot javasol; a büntető határozatokat egyszerűsíti; az ügyvédek e s k i r. közjegyzők elleni t u 1 s á g o s 1 szigort enyhíti; a fokozott mérvben kiszabott bélyegadónak j bizonyos esetekben eddig el nem engedhetését megszünteti.