A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 35. szám - Az "actio libera in causa" elmélete és annak alkalmazása a részegség állapotában elkövetett büncselekmények beszámításánál

A JOG. 139 activának beszámításával jön létre azon eredmény, mely szerint a Cz. H. Dániel által a közös üzletbe vitt érték ennek betétele 4,642 frt 49 krt tett ki. Ezen Bilance végén határozottan ki van mondva, hogy az ezen mérleg szerinti cselekvő és szenvedő vagyoni állapot a kelet kezö társaságnak közös vagyouául, illetőleg a szerződés alapjaként elfogadtatik. A vizsgálati iratokból kitűnik, de ugy H.-nek a kir. váltóés ker. tszékhez benyújtott, ez által azonban visszaadatni rendelt, a bűnvádi ügyiratokhoz csatolt jelentésében, valamint a vizsgáló biró által kinevezett szakértők előterjesztésében is kimondatik, hogy a kérdéses nyomda a cég üzleti könyvébe felvétetett. Ezen tény összefüggésben az ezt csak néhány nappal megelőzött »Bilance« okirattal, és ez utóbbinak végén látható azon kijelentéssel, hogy az abban foglalt tételek, a cég közös tulajdonába mennek át: minden érvelésnél erösebben bizonyítja, hogy a nyomdának felvétele a könyvbe egyenesen mint a Bilance folyománya, vagyis mint a társaság vagyonának a Bilance-ban határozottan megjelölt alkatrésze eszközöltetett, hogy a nyomda a többször emiitett Bilance aláírása és a főkönyvbe való felvétel által jogilag és tényleg a közkereseti társaság tulajdonába ment át épen ugy, mint a Bilance-ban megjelölt többi dolgok, illetőleg követelések. De egyenesen ez tűnik ki Cz. Dániel vallomásaiból is, a ki valamennyi kihallgatása alkalmával 4,642 forintra teszi a saját betételét, mely összeg csupán az esetben képezheti az ö betételét, ha abba a Kocsi-féle nyomda is benfoglaltatik; mert ellenkező esetben, a mint ez a többször emiitett mérleg áttekintéséből kitűnik, a fentebbi összegre nemcsak nem tehető az 8 bevétele, hanem az a cselekvő állapotból a szenvedőnek levonása után igen csekély értékre olvad le. Ehez járul B. Simon tauunak vallomása, a ki a kérdéses nyomdát a Cz. és K. társasüzlet létrejötte előtt Cz. H. Dániellel együtt megvette és az őtet illetett-részt a Cz. és K. közkereseti társaság létrejötte előtt Cz. H. Dánielnek eladván, ettől követelése fejében 3,850 írtról szóló váltókat kapott. Ezen tanú világosan azt vallotta, hogy a nyomda átment Cz. és K. tulajdonába és hozzá teszi, hogy a mióta a nyomda Cz. és K. közös tulajdonába átment, a részletfizetésekre nem többé Cz. Dániel, hanem Cz. és K. cég aláírásával ellátott váltókat kapott. E szerint tehát a nyomdáért B.-nek járt 3,850 frt váltótartozás is a mérleg szerint a közkereseti társaság közös adósságává, valamint a közös társaság váltóival, valamint az azóta teljesitett részletfizetésekkel fedeztetvén: ezen indokok nemcsak nyomatékosabbak a szakértők által felhozott s ellenben a Bilance-al kizárólag a könyvbe való bejegyzésnek formájára alapított következtetésnél, hanem döntőknek és kétségbevonhatatlanoknak mutatkoznak annak elfogadására, hogy a kérdéses nyomda a Cz. és K. közkereseti társaság valódi tulajdona volt. A közkereseti társaság ekként megalakulván, s a közös cég szabályszerűen bejegyeztetvén, az a szerződésben meghatározott idő előtt csakis vagy mindkét fél közös megegyezésével, vagy pedig a törvényben meghatározott esetek valamelyikének bekövetkezése folytán bírósági határozattal volt feloszlatható. Cz. H. Dániel 1884. évi okt. 16-án foganatosított kihallgattatása alkalmával állította ugyan, hogy F. ügyvéd az ő megbízásából felmondotta a társas viszonyt K. Manónak és hogy K. Manó beleegyezését nyilvánította a közös üzletnek május végével való felosztásába ; de maga Cz. is azt mondja ezen vallomásában, hogy K. azon feltételhez kötötte beleegyezését, ha az kiadatik neki, a mi részére az üzletből jár. Az, hogy K. Manó F. ügyvéd általi felszólittatásakor késznek nyilatkozott az üzletből hat hó eltelte előtt is, de csupán azon feltétel alatt kilépni, ha előbb kielégíttetik : ez kitűnik a nevezett ügyvédnek 1834. július hó 3-án a vizsgálóbíró előtt tett vallomásából is, a melyben az ügyvéd maga mondja, hogy K. előtte akként nyilatkozott, miszerint: természetes feltételnek tekinti azt, hogy leltár és mérleg készíttessék és az ő reá eső haszonrész neki kiadassék«. Ha tehát ugyanazon F Sándor ügyvéd későbbi kihallgattatása alkalmával szintén a vizsgálóbíró előtt azt állítja, hogy K. Manó feltétlenül fogadta el a felmondást és hogy az összeszámolás és mérlegkészítés csupán módozat volt, melyet ő, F. Sándor proponált, de a mely nem alterálja a felmondásnak feltétlen elfogadását: ezen vallomás, a mennyiben a felmondás elfogadása a feltétlenségnek tenyéré vonatkozik, mint egyenes ellentétben levő ugyanazon F. Sándornak július 3-iki vallomásával, értékkel nem bir; a mennyiben pedig F. Sándornak véleményét tartalmazza, a feltétlenség alterálása a bíróság, nem pedig a tanú vallomásába tartozó mozzanatot képez. Nem fogadta el tehát a Curia azt, hogy K. minden feltétel fentartása nélkül kötelezte volna magát az üzletből május hó 31-ig való kilépésre; mert ezen feltétlenség mellett F. Sándor ellenmondó vallomásán kivül semmiféle más adat nem forog fenn ; sőt minden más adat ezen állítással ellentétben áll. Kereskedők ugyanis ily nagy jelentőségű ügyletet, a milyen egy közkereseti társaságnak feloszlatása és az ebből származó számos bonyodalmas ügyletek lebonyolítása, egyszerű felhívásra adott, csupán szóbeli nyilatkozattal kötelezőleg és végleg nem kötnek meg; ily ügylet hosszabb tanácskozások, értekezések, számításoknak írásban foglalt eredménye szokott lenni; sőt ezt nemcsak saját érdekűkben, hanem a céggel üzleti viszonyban levők, továbbá a közös hitelezők érdekében tenniök szükséges. Ha tehát a kereskedőknél feltételezni szükséges szokás és óvatosság ellenére az állíttatik, hogy a közkereseti társaság tagja egyszerű szóbeli felszólításra a társaság feloszlatásába szóbeli nyilatkozattal feltétlenül minden további eljárás nélkül kötelezőleg beleegyezett: egy ily állítólagos nyilatkozat feltétlensége és kötelező volta mellett a kereskedelmi szokás vélelme kérdéses nyilatkozattal, illetőleg annak feltétlenségével és kötelező voltával ellentétben van: ezen utóbbiak a való megállapitásáuak mérlegelésénél nagyobb nyomatékot nyernek. Már pedig a mellett, hogy K. Manó nem nyilatkoztatta ki a közös üzletből való feltétlen kilépését, azt bizonyítja azon körülmény, hogy a könyvek, a kulcsok, az értékek biztosítása iránt a F. ügyvédnél történt nyilatkozat után számos intézkedés és heves szóváltások voltak a társak között, azt bizonyítja azon körülmény is, hogy Cz. közjegyző által ismételtette K.-nak a társasüzletből való kilépését, hogy közjegyző által szólította fel a feloszlatás iránti kérvény aláírására, a mit asonban K. Manó megtagadott: és a mi világosan azt mutatja, hogy a szóbeli kísérletek, L. Manónak az aláírásra — tehát a társaság felosztására — sikertelenek maradtak. Ehez járul B. Zsigmond vallomásában foglalt azon körülmény is, hogy maga Cz. még június 5—6 között Cz. és K. aláírással ellátott váltókat kínált leszámítolás végett. Mindez bizonyítja azt, hogy K. Manónak az üzlet feloszlatására vonatkozó F. Sándor előtt tett nyilatkozata nem volt felj tétlen, hogy K. ezen nyilatkozata által az üzlet feloszlatására feltétlenül és összeszámolás, valamint igényeinek kielégítése előtt magát nem kötelezte és kötelezettnek nem tekintette és bizonyítja azt, hogy Cz. Dániel is minden kétséget kizárólag tudta, hogy K. nem ismerte el sem azt, hogy ő F. előtt ily feltétlen kötelező nyilatkozatot tett volna, sem nem tekintette magát az üzlet feltétlen elhagyására kötelezettnek. Ezen tényekkel szemben K.-nak a bécsi R. céghez intézett levele csakis azon jelentőséggel bir, hogy ő — K — a F. előtt tett nyilatkozata folyományában feltételei teljesítésének kilátásában ! a bekövetkező kilépését a társas üzletből és ez által a társasüzlet j bekövetkező feloszlatását tudatta a R.-céggel. De ezen egyszerű j tudatás nem lévén szerződés s nem jővén létre valamely kötele' zettség vagy jog keletkezésének, változtatásának vagy megszünte[ tésének akaratából és céljából: egyáltalában nem változtatja át az alapját és hátterét képezett feltételes, tehát még függeteg voltát, illetőleg hatályát feltétlen és perfect kötelezettséggé; vagyis a legI távolabbról sem érinti a Cz. és K. közötti jogviszonynak | a kérdéses levél elküldésekori minőségét, természetét és hatályát. A kir. Curia a vizsgálati adatok alapján ekként ítélve meg a felek között 1884. évi május 31-én fennállott helyzetet, tekin| tettel arra, hogy a társas üzlet akkor még bíróilag nem oszlattatott J fel : a bejegyzett közkereseti társaságot jogilag fennállottnak ítélte ! s ennek folytán törvényes helyzetnek csakis a társas üzlet sértetlen fentartását tekinthette mindaddig, mig az vagy bírósági ; ítélet által vagy a felek közös akaratával és mindenesetre a cég ; hitelezőinek biztosítása végett szükséges intézkedések megtétele ! mellett fel nem oszlattatik. Ez lévén a helyzet törvényességének megítélésére az egyedül j elfogadható alap : a kir. Curiának a cégtársak közül azt kellett a jogellenesség terére lépettnek tekinteni, a ki ezen helyzeten • önhatalmú tevékenysége által tettleges válrozást hozott létre. És minthogy Cz. H. Dániel vallomásából egyenesen kitűnik, de K. Manó vallomása is azt tartalmazza; végre B. Zsigmond, valamint a vizsgálat alatt kihallgatott számos tanú is azt erősitik, j hogy Cz. H. Dániel a társas cég birtokában volt árukat és értékeke'.