A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 33. szám - Bírói illetékesség jogtalan elsajátítása vétségével kapcsolatos orgazdaság vétségének esetében

280 A JOG folyik, hogy a jelenlegi rendszer feltétlenül és általában elíté­lendő : mert azokból az összesre következtetést vonni nem lehet és nem szabad. Visszaélés történhetik a kellő ellenőrzés hiányában mindenütt, ott azonban, hol a lelkiismeretes ellenőrzés kellő szi­gorral alkalmaztatik, visszaélés elkövetése lehetetlen. A »megyei közigazgatás divattá vált ócsárlásában« tehát nem itt és egyáltalán nem is a törvényhatósági tisztviselői állások választás útjáni betöltésénél van hiba, mert hisz a választás élet­fogytiglani tartamra is kiterjeszthető, másrészt a közönség is ma már bir annyi igazságérzettel és méltányossággal, mely őt minden helytelen befolyásolástól mentesiti, hanem mivel minden egyes intézmény a viszonyok fejlődésével kell, hogy a helyes úton és módon javíttassák és fejlesztessék: ez okból mindenek előtt azon indokok és tényezők veendők az árvaügyek rendezésénél figye­lembe, melyeknek alapján a reform helyesen keresztül vihető lészen. A közigazgatás államosításából tehát még nem következik, hogy a gyámügyek feletti helyes intézkedés egyedül csak azon esetben remélhető, ha az a körüli eljátás a bírósághoz utaltatik, illetve az árvaszékek a bíróságokhoz beosztatnak. Meghagyandó lenne tehát a közigazgatás államosításának esetében is a gyámhatóság továbbra is a közigazgatás keretében, hanem mert emberi mű tökéletes soha sem lehet és a kor hala­dásával a fokozódó igények is folytonos javításokat vonnak maguk után, kétségtelen, hogy a reformtervek keresztülvitelével mind­azon tényezők kell, hogy figyelembe vétessenek, melyek sok tekin­tetben az ügyek elintézésénél gátló akadályul szolgáltak. A haladás és a reform zászlóját mindenki örömmel üdvözli. Ép azért, mert a reformjavaslatok már a legfelsőbb és leg­illetékesebb fórum által is tervbevétettek, szükségképen következik, -hogy azok keresztülvitele és foganatosítása bizonyos irányelvek mellett^ eszközöltessék. És mert minden törvény csak ephemer életre számithat: első sorban magát a gyámügyi törvényt, mely igen sokszor kevés, vagy épen semmi positivumot nem nyújt, kell pótolni. Fel kell a gyámhatósági határozatokat — ép ugy mint a bíróságiakat •— a feltétlen marasztalási joggal és érvényességgel ruházni, hogy azok végrehajtása minden esetben a kellő szigorral legyen keresztül vezethető. Ez meg fogja teremni a gyümölcsét s meg fogja adni azon tekintélyt, melyhez egy hatóságnak feltétlenül joga és szük­sége van. A közigazgatás államosításával az árvaszékek rendezése tehát célszerűen meg lenne oldható uz által, ha a gyámhatóság a köz­igazgatás keretében hagyatnék ugyan, azonban önálló független társas hatósággá alakíttatnék át. Mányay Mihály, fejérmegyei árvaszéki ülnök, köz- és váltúügyvéd. II. E cimen a »Jog« 25. és 27-ik számában megjelent cikkek arra indítók, hogy erre vonatkozó nézeteimet én is a nyilvánosság elé hozzam és ezzel — ha csak egy szemernyit is — a reform munkájához járulhassak. Dr. R. P. ur az árvaszékek megszüntetésével a birói fize­tések emelését véli elérhetőnek és a reform okául egyrészről az árvaszéki tagok qualificatiójának hiányát, másrészről pedig a gyámi törvény hiányosságát hozza fel, mely indokokat Dr. Gy. G. ur recriminatióknak tartván, az árvaszékek mellett tört lándzsát. Hogy a közigazgatásnak legközelebb bekövetkező átalakítása alkalmával az árvaszékek reformálása is tárgyalás alá kerül, arról ugy hiszem kétség fenn nem forog, a reformnak azonban nem személyes indokokon, hanem azon nagy elveken kell alapulni, melyeket Szilágyi Dezső igazságügyminister ur kormányra jutása alkalmával proclamált. A birói fizetések emelését az árvaszékek megszüntetésével kapcsolatba nem hoznám, nem pedig azért, mert egyrészről a reform mellett az államra nézve nagy megtakarításokat nem reménylek, és másrészről, mert a birói fizetések felemelésének szüksége oly acuttá vált, hogy azt semmitől sem szabad függővé tenni és az elől kitérni sem lehet. De személyes indokokra sem alapítanám az árvaszékek reformjának szükségét, mert nem a személyekben, hanem magában a rendszerben van azon hiány, mely ugy az államnak, mint a védelmet kereső közönségnek tetemes kárt okoz és azért meg­szüntetendő. Ennek illustrálására tudnék én számtalan eseteket elősorolni, szabadjon azonban csak egy példával is szolgálnom: Midőn örökhagyónak öt örökösei közül négy nagykorú, egy pedig 24. évében lévő kiskorú, — tartozik a körjegyző a haláleseti felvételt az illetékszabási hivatalnak, a járásbíróságnak mint hagyatéki bíróságnak és az árvaszéknek beküldeni. Az illeték­szabási hivatal a bejelentést nyilvántartásba vezeti, a hagyatéki biróság pedig — ha végrendelet nincsen — egyszerűen tudo­másul veszi, az árvaszék azonban a leltározást elrendeli és a gyám kirendelése iránt intézkedik; de mire 6 — 8 hónap múlva a leltár az árvaszékhez beérkezik, a kiskorú nagykorúságát már elérte és akkor az árvaszék nem tesz mást, mint a leltározási költséget megálla­pítja és az összes iratokat a körjegyzőnek azzal küldi vissza, hogy kiskorúak érdeke fenn nem forogván, a hagyaték tárgyalását az illetékes bíróságnál az örökösök maguk kérhetik. Előáll tehát az örökösökre az újabbi költség, de legalább célt érnek, ha azonnal folyamodnak; legtöbb esetben azonban az ügyet vagy tudatlanságból vagy költségkímélésből abba hagyják és maguk közt szépen megosztozkodnak, s erről a körjegyző egyességet is készit, de birtokbirósági eljárás alá nem bocsátja. Két-három év múlva akár kölcsönfölvétel miatt, akár eladás folytán előáll annak szüksége, hogy a telekkönyvi állapot rendez­tessék. A nagykorú örökös egyikének kérelmére és az előbbi iratok nyomán el is rendeli a biróság a hagyaték tárgyalását, de már a tárgyalás kezdetén kitűnik, hogy időközben egyik nagykorú, kiskorú örökös hátrahagyásával elhalt és eni ek folytán ismét az árvaszék illetősége nyer alkalmazást. Kell tehát újabban leltározni és gyámot kinevezni, de egyúttal arra is törekedni, hogy az ügy mielőbb befejeztessék, mert különben még a fentebbihez hasonló eset fordulhatna elő. A bíróságok és hatóságok felesleges munkától, az örökösök pedig haszontalan költségektől kiméltettek volna meg, ha a hagyaték tárgyalásának elrendelése és befejezése egy és ugyanazon biróság illetőségéhez tartozott volna. Ezen csak a kötelező hagyatéki eljárás behozatala és az örökösödési eljárás szabályozása segíthetne ugyan, de gyökeres orvoslást csak ugy reménylek, ha az 1869. évi IV. t.-czikk 1. §-a a maga épségébe visszaállittatik és a gyámsági s hagyatéki ügyek, mint minden rendszeres államban, a bíró­ságok illetőségéhez utaltatnak. Nem hiszem, hogy Szilágyi Dezső igazságügyministér ur által proclamált nagy elvek az 1869. évi IV. t.-czikk 1. §-ának tökéletes visszaállítása nélkül keresztül vihetők legyenek, minden lépten-nyomon oly akadályt fog az képezni, mely miatt a lényeget a formáért kell feláldozni. Szerény nézetem szerint tehát a közigazgatás reformja alkal­mával a gyámi és hagyatéki ügyek elintézése, az állam és az adózó közönség jól felfogott érdekének megóvása végett a bíró­ságok illetőségéhez lennének utalandók. Plihál Ferencz, kir. közjegyző Nagy-Kanizsán. ^ Az elidegenítési és terhelési tilalom.* Irta : LÁNYI BERTALAN kir. táblai kisegítő biró Budapesten. \y (Huszonnegyedik közlemény.) Ámde a tervezet azonfelül, hogy felesleges dolgot művel, midőn a 39. §-ban a törvény által közérdekből tiltott elidegenítést sem­misnek mondja, a mely rendelkezés az általános rész 106. §-ban már benfoglaltatik; 258 a kérdés megoldását egészen hamis irányba is tereli az által, hogy az absolut jogügyleti tilalmat a tulajdoni korlátozás képében nyilvánuló relatív elidegenítési tilalommal egybeolvasztja. * Előző közlemények a >Jog« 1887. évi 16., 25 , 28., 30., 33., 37., 42., 45., 47., a m. évi 7., 14., 21., 33., 45., a f. évi 5., 11., 14, 16., 17., 16., 21., 26. és 29. számaiban. 268 Az általános rész 106. § a miniszter által közzétett eredeti terve zetben következőleg hangzik : »01y jogügylet, mely lehetetlenre, vagy a tör vények kijátszására irányul, mely a törvénybe, vagy az erkölcsiségbe ütközik vagy pedig olyanról intézkedik, miről az intézkedő nem rendelkezhetik, sem mis.* Ezt a §-t az általános rész megvitatására összehívott szakértekezlet a következő szövegezésben fogadta el: »01y jogügylet, mely lehe­tetlenre vagy a törvények kijátszására irányul, vagy m e 1 y n e k t á r g y á t v a 1 a m e 1 y a törvénybe vagy erkölcsi­ségbe ütköző cselekmény képezi, semmis*. (Jegyzőkönyv 108. lap.) Nem szenved kétséget, hogy a jogügylet általános fogalma alatt az absolut tilalomba ütköző elidegenítés is értendő. V. ö. H a 1 1 e r Károly (i. h.). Az absolut jogügyleti tilalom és a tulajdonképeni értelemben vett (relatív) elidegenítési tilalom közti különbségre nézve 1. a 175. és 194. jegy­zetet s az azzal összefüggő szöveget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom