A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 32. szám - Adalék a kisérlet fogalommeghatározásához

276 A JOG. időtartamra. Az egy jegyzékből kitörlött ügyvéd el van tiltva az egész országbani gyakorlattól. (§ 32.). A büntetés rendszerint csak akkor mondható ki, hogyha előzőleg a vádlott ügyvéd nyilatkozata megkívántatott. Ily nyilatkozat hiányában a fegyelmi bíróság a létező adatok alapján határoz. (§. 33 — 34.). E határozatok két heti határidőn belül (az Ítélet kézbesítésétől számítva) az illetékes feltörvényszékhez megfelebbezhetők. (§. 37 ). Fegyelmi eljárásnak van helye a sértett fél vagy az ügyész indítványára és az illető töivényszék vagy ügyvédi tanács közvetlen belátása szerint. (§. 35.). Közönséges vétség és bűntettekért az ügyvédek az általános (köz)biróságok illetékessége alá esnek. (§. 36.) íme az összes rendelkezések a fegyelmi vizsgálat és eljárás tárgyában. A IV-ik és utolsóelőtti fejezet négy rövid szakaszban (§. 38 — 41.) intézkedik az ügyvédi tanácsokról. Ügyvédi tanács csak azon törvényszék területén alakulhat, melyben legalább hét (7) bejegyzett ügyvéd gyakorlaton van. (§. 38.). E tanács áll 5 — 7 tagból, melyeket minden évben az illető törvényszék területén bejegyzett ügyvédek szótöbbséggel választanak. Úgyszintén az ügyvédek a megválasztott tanácstagok közül egy elnököt választanak. (§. 39.) Ezen évi gyűlések első izben az illető törvényszék által kirendelt bíró elnöklete alatt — ki a választás napját is meghatározza — tartatnak : az úgyvédi tanács alakulása után azonban e gyűléseket a tanács elnöke hívja egybe. Érvényes határozathozatalra az összes bejegyzett ügyvédek felének jelenléte kívántatik. Ha ennyi jelenlevő nincsen, ugy a régi tanács egy további évre újra megválasztottnak tekintendő. E közgyűlés egyszersmind a régi tanács jelentését is átveszi vagy — a mint a törvény mondja — meghallgatja. (A törvény e részben sem intézkedik bővebben.) (§. 40 — 41.) Végre az V-ik és utolsó fejezet rendelkezik az »ügyvédvizsgáló b i z o 11 s á g o k r ó 1«, melyeknek egész szervezete époly eredeti, mint e törvény többi rendelkezései. Ezen fejezet is rövid ; összesen öt szakaszból áll. Vizsgáló-bi/ottság van három egész Bulgáriában és pedig egy az igazságügyminiszteriumnál és egy-egy a p 1 o v d i v i (filipopoli) és ruscsuki feltörvényszéknél. E bizottságok állanak h é t (7) tagból, kiket az igazságügyminiszter hat (6) havi időtartamra nevez ki. Ezen hét tag a vizsga megkezdése előtt sorsot húz (mi módon nincs mondva) akkép, hogy csak három tag maradjon, kik a végleges vizsgálóbizottságot képezik. (Ki ezen bizottság elnöke, arról a törvény szintén nem rendelkezik.) (§. 42.). A vizsgára való bocsátás iránti kérvény kellőleg felszeielve (al- vagy főgymnasiumi, illetve reáltanodái bizonyitványnyal) az igazságügyminiszteriumhoz beterjesztendő, mely azután tovább intézkedik. (§. 43.). A vizsga, mely nyilvános, az igazságügyminiszter által megállapított hónapokban és napokon teendő le. §. 14.). (Rendeletileg a miniszter minden hó utolsó 10 napjait (kezdve f. é. március 20-ától) jelölte ki vizsganapokul.) A tárgysorozat, mely szerint a jelöltek vizsgázandók s mely csakis a Bulgáriában fenálló alaki és anyagi törvényeket átölelendi, szintén az igazságügyminiszter által határoztatik meg. (§. 45.). E tárgysorozatról fentebb említést tettem, melyből kitűnik, hogy az nem igen a tételes törvényeket öleli át, hanem tó 1 nyomólag elméleti kérdéseket foglal magában. Vájjon az ügyvédi vizsga csak szóbeli vagy a mellett Írásbeli is legyen, azt ugy látszik, a miniszter ur mellékes kérdésnek tekintette, mert erről egy árva szót sem említ rendeletében. A sikerrel kiállott vizsga alapján csakis az igazságügyminisztérium szolgáltatja ki a bizonyítványt. (§. 46.). Ezen intézkedés a vidéki (filipopoli és ruscsuki) bizottságok tekintetében anomália, mert nincs ratio benne, miért ne lenne feljogositva ugyanazon bizottság a bizonyítványt is kiadni, mely a jelöltet képesnek találta ? Ezzel az egész törvény ki volna merítve. Miután az azonban minden eredetisége dacára feltűnő hézagokat mutat, ugy folytonfolyvást rendeletekkel fog foltoztatni, mig végtére egy belátóbb szobranije az egész törvényt megsemmisíteni s egy új, a közérdek és tudomány követelményeinek megfelelő törvénynyel fogja pótolnk Épen a napokban hirdette ki a hivatalos lap e törvény mö gött, hézagát pótló ukázt és pedig az ügyvédvizsgára bocsátandó jelöltek által fizetendő díjról (illetékről), melyről a törvény hallgat. Hogy azonban a pót-ukáz se maradjon hatra a törvény mögött, ugy benne is e r e d e t i intézkedések foglaltatnak. így miután'az első pontban a vizsgadíj 100 frankban állapittatik meg, melyből 10 — 10 frank a három vizsga-biztosnak jut, a maradék pedig a kincstárt illeti, a második és utolsó _ pont már is azt rendeli, hogy oly esetben, hogy ha a jelölt megI bukik, e díj fele neki visszaadandó! (Implicite tehát a bukott jelölt még meg is jutalraaztatik, vagy legalább is anyagilag vigasztaltatik.) Végezetül még egy megjegyzés a törvény életbeléptetését illetőleg. A törvényt kihirdető ukázban az van mondva, hogy az ezen törvény életbeléptetése iránti intézkedésekkel az igazságügyminiszter megbizatik. Maga a törvény szövege, még pedig az utolsó (47-ik) szakasz ezzel szemben azt rendeli, hogy e törvény 1889. évi január hó 1-én lép hatályba. Ennek következménye volt az, hogy e törvény sok tekintetben még ma sem alkalmaztathatik kellőleg, mert hiányoznak a megfelelő miniszteri pótrendeletek, sőt mi több, a jelentkező vizsgajelöltek mindeddig vizsgát nem tehettek, mert a miniszter által e részben kiadott rendelet csak február hó második felében tétetett közé a hivatalos lapban s szerinte a z első vizsga határnap folyó évi március 20-a (április hó l-e.) Egyáltalában ezen törvény, mely egy égető szükségnek akart eleget tenni, célját sehogy sem érte el. Szakköreinkben is ezen törvényre, mint egy teljesen elhibázott, nem sikerült kísérletre néznek s azért is senki sem akadt még eddigelé, ki e törvényt bírálgatta volna, mert bírálatát azzal kellene kezdenie : »Difficile est satyram non scribere.« Dr. Sismanov St. Milán, a szófiai feltörvényszck birája. Nyilt kérdések és feleletek. I. A végrehajtási törvény 84. §-a. (Felelet.) Azon kérdést illetőleg, melyik biróság járt el helyesen a végrehajtási törvény 84. §-ának megfelelően, nézetem az, hogy a vingai járásbíróság. Miután az 1881. évi LX. t.-c. 133. § a szerint a végrehajtás foganatosítására illetékes biróság, a valamely közpénztárból járó s már lefoglalt követelésnek csak kiutalványoz á s á r a van hivatva, ily közpénztárból járó követelésnek lefoglalása pedig az idézett t -c. 84. §-a értelmében akkép eszközlendő, hogy az illető pénztár és a felett álló hatóság a foglalásról a végrehajtást elrendelő biróság által már a végrehajtást rendelő végzésbe foglalandó meghagyás által értesíttetik — nyilvánvaló, hogy a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett biróság a megkeresésnek megfelelő eljárást törvényszerüleg tagadta meg. Helytelenül járt tehát el az aradi jbiróság első megkeresésében, de még helytelenebbül az által, hogy a vingai kir. járásbíróság által történt megtagadás után újabban az első megkereséséhez ragaszkodott, mert a törvény értelmében illetőségi összeü közés esete fenforogván, az iratok a nagyméltóságú m. kir. Curiához felterjesztendők voltak. A mi a kérdés 2. pontját illeti, miután ez már az 1871. évi VIII. t.-cikkben körülirt eljárás alá tartozik, azt *űint a végrehajtási törvény 84. §-ához szorosan nem tartozót mellőzhetőnek tartom, de azt hiszem, hogy mert rosszhiszeműségről, vagy vétkes mulasztásról jelen esetben szó sem lehet, hanem törvénymagyarázatról, egyik biróság sem lenne felelőségre vonható, bár az aradi bíróságot nagyobb mulasztás terheli, mert a vingai jbiróságnak megtagadó végzése valószínűleg indokolva volt és pedig olykép, hogy az aradi járásbíróság a letiltást egyenesen eszközölhette. Barack Mór. pozsonyi ügyvéd. Kérdések a végrehajtási jogból. I. A polgári biró a végrehajtási kérvény folytán köteles-e j elrendelni a végrehajtást ingatlanokra »a még fölmerülendő költségek erejéig«, s ha elrendeli, foganatositandó-e ez a telekkönyvi | hatóság által?