A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 32. szám - Adalék a kisérlet fogalommeghatározásához

274 A j o a. avatkozás nélkül ki tudnak egymás közötc egyezkedni és örökségük birtokába jutnak, többé semmivel sem törődnek, nem bánják akárkinek nevén áll a vagyon, a telekkönyvi állás tudása nélkül adnak, vesznek és cserélnek birtokot és összezavarják a birtokviszonyokat. Ha pedig az örökösök egymás között ki nem egyezhetnek, azért nem mindig veszik igénybe a törvény segélyét, hanem közülök az élelmesebb, hatalmasabb vagy erőszakosabb a gyengébbet az örökségből vagy egészen kizárja és maga birja és használja a hagyatéki vagyont vagy az egymás közötti versengés, egyenetlenség és gyűlölködés arra készteti őket, hogy egyik sem gondol az örökség kezelésével és fentartásával, hanem mindannyian elhanyagolják, vagy egészen is elhagyják azt, mi miatt vagyonuk elpusztul vagy megsemmisül és elszegényedésüknek vetik meg alapját. Másik nagy hiánya az örökösödési eljárásnak az, hogy nem szabja meg a birói illetékességet tisztán, szabatosan és világosan, minden magyarázatra szorulás és kétértelműség nélkül. Egyik bíróság azért tartja magát illetékesnek a beavatkozásra, hogy az örökhagyó valamikor az ő területén lakott, másik mert az örökösök laknak azon területen és a harmadik azért, mert a. végrendelet ottan tétetett le és hirdettetett ki. Épen igy áll a dolog a sommás osztály, az előleges biztosítás és az osztályos egyességnek nem sikerülése esetében a zárlat elrendelése kérdéseiben is. Az 1868 : LIV. t.-c. 583. §-a ugyanis azt rendeli, hogy ha az örökösök osztályrészük mennyisége iránt ki nem egyezhetnek, ha az örökség csupán ingókból áll: a személyi, ha pedig egyszersmind ingatlanokból is áll, a birtokbiróság illetékes a sommás osztály megtételére. Mind a mellett is azonban nemcsak a felek, de a bíróságok közül is nem mindegyik van tisztában azzal, hogy a személyi bíróság alatt a járásbíróság értendő-e vagy a törvényszék ? Minek következtében vagy a bíróságok között merül fel illetőségi összeütközés, vagy a felek hasonlanak meg egymás között, melyek mindig az ügynek hátramaradásával végződnek. De igen sokan azzal sincsenek tisztában, hogy az 1868 : LIV. t.-c. 263. §-a által jelzett esetben, ha a veszély vélelmezhető a járásbíróság, mint hagyatéki bíróság hivatalból, vagy valamelyik fél kérelmére, a hagyatéki vagyont zár alá veheti-e és ideiglenesen gondnoki kezelés alá bizhatja-e ? És volt reá esetem, hogy az 563. §. által megengedett előleges biztosítás elrendelését nem indokolt felfolyamodás folytán, is megsemmisítette a felsőbb bíróság. Az angol törvényhozás a bírónak kezébe kimérhetetlen hatalmat adott, melynek korlátai csakis a lelkiismeret és kötelességérzet által vonatnak meg. Ezen esetben csekély szabadságvesztés büntetéstől egész évekig tartó nehéz fogságú Ítéletet hozhat. Nézetem szerint azonban a törvény értelmében messzebb menő jogaim vannak. Ha az esküdtszéki végzés alapján elitélném, akkor a büntetés, tekintve a rendkívüli körülményeket, felette enyhe, talán csak formai lenne. Azonban a büntetés bélyege, öngyermeke meggyilkoltatásának kísérletéért, örökké reá volna ütve. Én azonban azt hiszem, hogy ezen körülmények folytán saját kötelességein és ez ország törvényeivel ellenkezésbe nem jövök, ha minden büntetéstől jelenleg elállók, sőt azon Ítéletet hozom és értésére adom, hogy Ön köteleztetik saját személyével kezeskedni, hogy ezen helyen, azon esetben, ha újólagos törvényszegést követ el, az Ítélet kihirdetésére meg fog jelenni. Ezzel vádlottnő minden büntetés alól fel van mentve, ez tényleges értelme az angol jogszolgáltatás ezen sajátságos, mindenesetre csak rendkívüli körülmények közötti Ítélet elintézésének.« Péterhez fordulva, igy szólt a Lord Chief-Justice : »Helyesen cselekedtél, 13 éves gyermek! Mélyen meg vagyunk hatva és csodálattal eltelve a te bátor és magasztos tetted által. Te kora ifjúságodban érdemeket szereztél. És most ne ródd fel anyádnak a, történteket. Légy neki és fivérednek szeretetteljes támasza. Én csekély módon birlak csak megjutalmazni, midőn a törvényszéki pénztárból egy sovereign jutalmat kiutalványozok. De legyen jutalmad saját öntudatod és a közvélemény elismerése, mely követni való páldánykép gyanánt dicsőíteni fog az egész országban.« 13 éves gyermekére támaszkodva, másik kezével 4 éves fiát vezetve, zokogva hagyta el Onigg Mary a tárgyalási termet. Ezzel ezen szomorú eset engesztelő s mint hiszszük, végleges elintézést nyert. Arra pedig tudtommal több eset fordult elő, hogy a hagyaték peressé váltával az 18G8: LIV. t.-c. 588. §-a értelmében kérelmezett zárlat elrendelésére nézve, ugy a fennállott semmitőszék, mint újabban a kir. itélő tábla is a kir. törvényszéket, a m. kir. Curia pedig a járásbíróságot, mint hagyatéki bíróságot mondta ki illetékesnek. És ezen egymásnak ellentmondó határozatok azért hozatnak, mert az 588. §. csupán bíróságról szól, a nélkül, hogy határozottan kimondaná azt, hogy a peressé vált hagyaték biztosításáról a per megindítása előtt vagy után melyik bíróság tartozik gondoskodni? A felek pedig a törvények ezen nem eléggé világos voltát az örökösödési ügyek húzására és halasztására használják fel, mint hogy tudok is reá esetet, hogy azért, mert a járásbíróság rendelte el a zárlatot, mindkét fél, még az is 'elfolyamodott, a ki a peressé vált hagyatékban a zárlat elrendelését kérelmezte. A kiskorúak és gondnokság alatt állók érdekében, a gyámhatóságoknak a hagyatéki ügyekben beavatkozására sincsen szükség. Mert a kiskorúak és gondnokoltak érdekeit, minden erőszak, támadás és jogsérelmek ellen, ha arra szükség van, meg tudja és meg fogja védeni a bíróság, van ahhoz érzéke, akarata és tettereje is. Kezeskedik arról jogi képzettsége, az igazságszolgáltatás terén szerzett tapasztalata, gyakorlottsága, részrehajlatlan és igazságos eljárása. És a valóság s mindennapi tapasztalat mellett nem is állithatja azt senki sem, annál kevésbé bizonyíthatja pedig be azt, hogy az örökösödési ügyek, a gyámhatóságok jogi beavatkozása és ellenőrzése mellett jobban, helyesebben és célszerűbben láttatnának el, mint a nélkül. A nagykorúakat érdeklő hagyatéki ügyeknek gyors és kifogástalan elintézése épen arról teszen tanúbizonyságot, hogy ha a biróság dolgaiba más hatóság nem avatkozik be, az ügyek jól, gyorsan és minden fennakadás nélkül hajtatnak végre, mig a kiskorúakat érdeklő hagyatékok a lassú, nehézkes és hosszadalmas eljárás miatt igen gyakran fennakadnak és nagy idő multával fejezhetők be. Nagyon kifogásolható intézkedése az örökösödési eljárásnak, az 1868 : LlV. t.-c. 580. §-a szerint megengedett hirdetményi eljárás is. Mert egyfelől sok zavart okoz, másfelől pedig visszaélésekre szolgáltat alkalmat. Tudomással birok oly esetről, hogy az egyik örökös hirdetményi eljárás mellett a törvényszéknél, a másik pedig a járásbíróságnál kérte a hagyatéki ügybe való hivatalos beavatkozást és az ügy mindegyik bíróságnál folyamatba tétetvén, a törvényszék csak azután szüntette be a további eljárását, midőn véletlenül tudomására jutott annak, hogy a járásbíróságnál is megindítva lett az örökösödési eljárás. Neveli a bajt a hirdetményi eljárás az által is, hogy azt minden írástudók és tudatlanok igénybe vehetik és a mellett, hogy az örökösöknek sok költséget okoznak, még a zugirászkodást is szabadon és büntetlenül űzhetik. Minthogy pedig a lapokban a hirdetéseket alig olvassa valaki, az örökösök egyáltalában nem birnak tudomással arról, hogy hátuk mögött a hirdetményi eljárást mások megindították. Es mire már észreveszik magukat, örökségökből ki lettek forgatva. A haláleset felvételének kezelése miatt is sok panasz merül fel, de a panaszra nem mindig azon körülmény szolgáltat alapot, hogy a haláleset felvételével megbízottak tudatlanok, vagy épen megbízhatatlanok volnának, hanem részint az, hogy az örökösödési eljárás kötelezőnek a törvény által nincsen kimondva, részint pedig azon ok, hogy azért az illetők semmi díjt sem kapnak. Ezen állításomat igazolja azon felmerült eset is, hogy egy községi jegyző azért tagadta meg a bíróságnak a haláleset felvételére vonatkozott meghagyása teljesítését, mert — ugy mond — ö azon munkát ingyen, sem az örökösöknek, sem a bíróságnak nem köteles teljesíteni. Némi, habár szerény díjazás mellett azonban, ugy hiszem, hogy azon munka teljesítésével nagyobb pontosságot, több szorgalmat és lelkiismeretességet tanúsítanának, de nagyobb felelőség is terhelhetné őket. S ha a törvényhozás az 1873: IX. t.-c. 17. §. jogszigorának kiterjesztésével kimondaná, hogy a haláleset felvétele körül elkövetett minden visszaélés, szabálytalanság és mulasztás, személyi és vagyoni felelősséggel jár és szigorúan büntetendő, akkor a halálesetek felvételénél is egészen más eljárással találkoznánk, mint a mostani.