A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 32. szám - Reformtörekvések

124 Ji JOG. fellen alperes helyett teljesített állítólagos fizetések és ezekkel kapcsolatos költségek és járandóságok címén mint bizományos nincs jogosítva érvényesíteni. A m. kir. Curia (1889. május 23. 3,241/v. sz. a.) : Amásodbiróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Az A) alatti könyvkivonatból, főleg pedig az ennek alapját képező, peres felek között váltott levelezésből jogbizonyossággal megállapítható, hogy peres felek között a D. T. és B. 1. alattiakban megjelölt értékpapírok tekintetében oly vételi bizományi viszony forgott fenn, melynél a megszerzendő értékpapírokat a ker. törv. 381. §. értelmében eladóként maga felperes mint bizományos szolgáltatta s alperes mint megbízó F. S. és U. leveleiben ezen vételeket mint az ő részére történteket tudomásul vette. Ily tényállás mellett teljesen közönbös az a körülmény : birtokában volt-e felperes a kérdéses papíroknak már az eladás idejében ; valamint a szerződő felek vagyoni viszonyai sem bírhatnak az ügylet jogi minőségének meghatározására befolyással. Az első bíróságoknak az a nézete tehát, mintha peres felek között fenforgott kereseti jogügyletek pusztán tőzsdei árkülönbözetek fizetésére irányuló és a fogadásszerű szerencsejáték természetével biró ügyleteket képeznének s mint ilyenek polgári bíróságok előtt nem érvényesíthetők, alaposnak el nem ismerhető. Mind a mellett felperes helyesen utasíttatott el keresetével; mert habár alperes késett is a jogilag tulajdonát képező emez értékpapírok felett rendelkezni, felperes eme késedelem folytán csak arra nyert jogot, hogy magát követeléseire nézve a rendelkezésére állott ezen értékpapírokból törvényes módon kielégítse; a törvényes kielégítés módját és útját pedig a ker. törv. 38U. §. utalva a 305. §-ban előirt eljárásra állapítja meg ; felperes tehát az esetben tartozott volna az idézett törvénytételekben határozottan előirt bírói segélyt igénybe venni annyival inkább, mert a teljesítés helyénél (Berlin) fogva reá nézve irányadó német ker. törv. 375. és 310. §-ai teljesen hasonló eljárást rendelnek ; mert a kir. ítélő táblának az a nézete, mintha felperes a ker. törv. 372. §. alapján jogosítva lett volna az értékpapírokat szabad kézből eladni, tévedésen alapul; miután e törvénytétel kivételes, ennélfogva szigorúan értelmezendő rendelkezése csak arra az esetre szorítkozik, midőn az árú materialis romlásnak van kitéve, következőleg arra az esetre nem terjed ki, midőn az árúnak csupán forgalmi ára csökken. Minthogy pedig felperes a kereseti értékpapírok értékesítését a kijelölt törvényes eljárás mellőzésével magán úton foganatosította, az eladás alperes rovására történtnek nem tekinthető; ennélfogva az állítólagos árkülönbözetre alapított követelése, — a mely pedig keresetének legfőbb tárgyát képezi, — törvényes módon bizonyítva nincsen. Büiv-ügyekben. Valódi tények feljelentése akkor sem képez rágalmazást, lia az ezen tényekből a feljelentő által vont következtetés teljesen helytelen. (B. T. K. 260. §.} A veszprémi kir. törvényszék: B. Mihály nyilvános rágalmazás miatt (B. T. K. 262. és 260. §-ának 2. pont) vád alá helyeztetik stb. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék határozatát megváltoztatja és B. Mihály ellenében a további eljárást megszünteti. Indokok: A bizonyítási eljárás eddigi adataiból kitűnik : hogy P. Dénes kir. főmérnök, mint a veszprémi államépitészeti hivatal főnöke, gőzkazánoknak hivatásszerű feszpróba alá vétele végett Pápa vidékén 1887. évi augusztus hónapban körutat tevén, nevezett főmérnök az összesen kilenc géptulajdonosnál, ezek között B. Mihály kettornyulaki földbirtokosnál is teljesített műszaki munkálatainak bevégeztével, a felmerült napidíjakról, utazási és fuvarozási költségekről készített számláját a veszprémvármegyei közigazgatási bizottsághoz kiutalványozás végett bemutatta és a közigazgatási bizottság 1887. augusztus 24-én tartott ülésében 13,052. sz. a. hozott határozatával az összesen 74 forint 6 krban felszámított költségből a még fizetetlennek feltüntetett 57 forint 60 krnak a megyei pénztárból előlegképen leendő kifizetését elrendelte. Kitűnik, hogy B. Mihály a többi géptulajdonossal egyenlő arányban felosztott költségből reá kivetett 8 frt 23 krt a községi biró felszólítására valósággal megfizette. Kitűnik: hogy B. Mihály abban a hitben, hogy ő a kincstári illetéknek az adóhivatalnál történt előzetes befizetésével kötelezettségének eleget tett s hogy a főmérnök által ellene felszámított 8 frt 23 kr. költségnek behajtásával rajta jogsérelem követtetett el: a íoldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministeriumhoz benyújtott kérvényében ' a reá jogosulatlanul kivetett és behajtott 8 frtnak visszafizetését elrendeltetni kérte. Kitűnik, hogy Veszprémvánnegye közigazgatási bizottsága a közmunka és közlekedésügyi magyar kir. ministeriura által illetékes elintézés' végett hozzá leküldött eme kérvényt 1888. évi február hó 6-án tartott ülésében tárgyalás alá vévén, 87. szára alatt hozott határozatával B. Mihály alaptalan panaszát elvetette annál az indoknál fogva, mert a 22,790/86. szám alatt kibocsátott kormányrendelet 15. §-ának /;) pontja értelmében a gőzkazán tulajdonosai a kincstári illetéken felül az eljáró műszaki közeg napi dijait, utazási és fuvarköltségeit szintén tartoznak megtéríteni ; ehhez képest a főmérnök nem követett el jogsérelmet azzal, hogy a hivatalos működés alkalmával felmerült költségeit az illető géptulajdonosokkal egyenlő arányban B. Mihály ellene felszámította. Az említett kérvény szolgált alapul arra, hogy P. Dénes kir. főmérnök a btk. 260. §-a szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt B. Mihály ellen a 270. §-nak 2. pontja értelmében a bűnvádi eljárást hivatalból elrendeltetni kérte. A megindított bíinj vádi eljárás folyamán B. Mihály annak kijelentésével, hogy neki nem volt szándéka a kir. főmérnököt rágalmazni, hanem célja I egyedül az volt, hogy az illetéktelenül reá rótt költség visszatérítését eszközöltesse, a mit még annál az oknál fogva is méltányosnak, sőt jogosnak tartott, minthogy az ő cséplőgépje gőzkazánjának feszpróba alá vétele végett szükségessé vált utazás közben P. Dénes kir. főmérnököt Kéttornyulakról Vidra, onnan pedig a műszaki vizsgálat végeztével Dobronyba a saját fogatán szállította el, ehhez képest fuvar címén ő ellenében költség már ennél az, oknál fogva sem volt felszámitható. Ezzel szemben P. Dénes főmérnök a vizsgálat során kellően igazolta azt, miszerint ő azért, ! hogy Dobronyból tovább utazhasson, más fuvar hiányában kénytelen volt Pápáról bérkocsit rendelni Dobronyba s hogy ezen bérkocsis fuvarbérét B. Mihály volt köteles megtériteni. Ezen körülményesen kifejtett és a bizonyítási eljárás adataiból merített tényállás mellett sem találja a kir. ítélőtábla a rágalmazás végségét megállapíthatónak, minthogy a btk. 258. és 260. §§ ai alapján a rágalmazás vétsége csak abban az esetben állapitható meg, ha az állított tény valótlannak bizonyul ; a fenforgó esetben azonban a vizsgálat adataival kétségtelenül bizonyítva van, hogy B. Mihály a kérvényében tényképen felemlített 8 frtot (sőt későbbi adatok szerint 8 frt 2 3 krt) hatósági rendelet folytán a községi biró kezeihez valósággal megfizette; valamint azon állítása sem volt valótlan, hogy a kir. főmérnököt a fentérintett utazásában saját fogatán szállította el; sőt vádlott ellen az a körülmény sincsen bebizonyítva, hogy tudomása volt volna arról, miszerint a panaszló kir. főmérnök Pápáról Dobronyba maga után bérkocsit rendelt. A mi végre ama főképen neheztelt körülményt illeti, hogy B. Mihály a kir. főmérnök által felszámított költséget jogtalannak állította, eme állítás a rágalmazás vétségét nem állapítja meg annál az oknál fogva, mert ez nem mint ténybeli, hanem mint jogi kérdés jöhet tekintetbe. Ehhez képest I tekintettel arra, hogy a btk. 1. §-a értelmében büntetteti vagy í vétséget csak az a cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít; tekintettel arra : hogy a büntető törvényekben nem foglaltatik rendelkezés, mely büntetendőnek nyilvánítaná azt, ha valaki a valónak bizonyult tényt, jogtalannak, törvénytelennek, igazságtalannak állítja; végre tekintettel arra, hogy az általánosan uralkodó jogelv szerint senkit véleményének szabad nyilvánítása miatt bűnvádi uton felelősségre vonni nem lehet: ezeknélfogva B. Mihály ellenében a további bűnvádi eljárást büntetendő cselekmény teljes hiányában meg kellett szüntetni. (1888. október 31-én 31,594. sz.) A m. kir. Curia: A tényeknek valódi előadásával, a vélt jogsérelemnek orvoslása céljából az illetékes hatósághoz benyújtott, habár alaptalan panasz a rágalmazás tényálladékát meg nem állapítván : a kir. ítélő tábla végzése ezen indoknál fogva hely benhagyatik. (1889. április 2-án 107. szám.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Spiczer Adolf e., trencséni tszék, bej. szept. 20, félsz, okt. 7, csb. Kubinyi Aladár, tmg. dr. Weiss Jakab. — lílau Árou £•> újvidéki tszék, bej. szept. 14, fehz. okt. 9, csb dr. Sárfy Guidó, tmg. Boromisza Tivadar. — Reiter Mór e., pancsovai tszék, bej. szept. 6, félsz, okt. 8, csb. Nádasky Dusán, tmg. dr. Marjanovics Pál. — S/.ÜSZer testvérek e., dévai tszék, bet. szept. 20, félsz, szept. 28, csb. Mihályi Béla, tmg. dr. Farkas Béla. Pályázatok: A szt.-gotthárdi jrbságnál díjas joggyakornoki áll. aug. 13-ig. — A kir.-helmeczi jrbságnál albirói áll. aug. 16-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyoaida-részvény-társaság"-nál. Hold-utcza 7. szám.