A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 31. szám - Egy büntetendő cselekménynek különböző minősítése mind a három forumon

törvényszakaszok gondos párhazamba vonásával ki kell választani a cselekmény azon jellegző részeit, melyekre a minősítés alapjául szolgáló szakaszok alkalmazhatók s a tárgyi, valamint az alanyi ismérvek kellő mérlegelése után kell megállapítani a minősítést a szerint, a mint az eset a megfelelő törvényszakasz által meghatározott fogalmi körbe legindokoltabban beleilleszthető. Hogy ez mily nehéz, mutatja az alább közölt eset, a melynél mind a három fórum más minősítést adott a büntetendő cselekménynek. E habár régibb keletű esetnek közlése annál is inkább célszerűnek látszik, mert a közlendő esetnél szereplő btkvi sz ikaszok alkalmazását illetőleg, a szaklapok eddig úgyszólván legkevesebb bírósági ítéletet közlöttek. Az eset az volt, hogy T. József egy dunyháját és három párnáját felvitt a padlásra s ott elrejtette, azután pedig házigazdája és gazdasszonya V. István és V Istvánné ellen azoknak ellopása miatt a rendörségnél vádat emelt. E feljelentés folytán a rendörbiztos V. István és V. Istvánné lakásán házkutatást tartott. T. József azonban, mielőtt a bünvizsgálat feljelentettek ellen bíróságilag elrendel:ete;t volna, vádját visszavonta. Ezen tényét T. Józsefnek a három fórumon különbözőleg minősítették. I. Az első fórum a kecskeméti kir. törvényszék 5,372,8G. számú ítéletében T. Józsefet a b t k 227. §-á b a ütköző s a 11 t k. 229. g-a szerint minősülő hamis vád vétségében mondotta ki vétkesnek s egy havi fogházra s 10 frt pénzbüntetésre Ítélte. Az Ítélet s a minősítés indoka az volt, hogy I. József beismerte, hogy tudva emelt hamisan vádat, de miután abban, hogy a feljelentés folytán a rendörbiztos V. István és V. Istvánnénál házmotozást tartott, a bűnvádi eljárást nevezettek ellen még meginditottnak nem látta, T. József hamis vádját vétségnek minősítette. II. A második fórum a budapesti kir. ítélő tábla 11,054/87. számú ítéletében az elsőbirósági Ítéletet megváltoztatta s T. József vádlottat a btk. 227. §-ába ütköző s e szerint büntetendő hamis vád bűntettében mondotta ki bűnösnek s c miatt a 92. §. alkalmazásával 6 havi börtön és 3 évi hivatalvesztésre ítélte. Az ítélet és minősítés indoka az volt, hogy T. József beismerte, miszerint tudatosan hamis vádat emelt, a btk. 229. §-a pedig alkalmazást azért nem nyerhetett, mert V. István lakásán a feljelentés folytán házkutatás tartatott, a bűnvádi eljárás tehát már megindittatott. III. A harmadik fórum a m. kir. Curia 1888. évi márc. 16-án 6,515/87. sz. alatt pedig következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy a büntető eljárás megfelelő vád és birói intézkedés nélkül és egyedül csak az által, mert közbiztonsági közegek házkutatást eszközöltek, meginditottnak még nem tekinthető s tekintve, hogy vádlott vádaskodásának hamis voltát, még mielőtt c miatt ellene a bűnvádi eljárás megindittatott volna, önmaga felfedezvén, ekképen a rendörbiztos előtt emelt vádját visszavonta, mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával T. } ó z s e f a hamis vád vádja alól felmentetik s a btk. 260. § á b a ütköző rágalmazás vétségében mondatik ki bűnösnek s e miatt 2 havi fogházra Ítéltetik. Az eset minősítésénél a következő három kérdés tolul előtérbe : 1- ször, hogy a hamis vád, avagy a hatóság előtti rágalmazás constitutiv elemei foglaltatnak-e T. József tényében ? 2- szor, hogy a feljelentés folytán a rendőrbiztos által eszköztilt házmotozás által a bűnvádi eljárás meginditottnak tekintendő-e ? 3- szor, hogy a visszavonás a jelen esetben miféle joghatással bír ? Mindkét alsóbb bíróság T. József tényében a hamis vád constitutiv elemeit fenforogni látta, mert T. József saját beismerésével igazolva lett, hogy hatóság előtt és pedig oly hatóság előtt, mely a büntetendő cselekmény felfedezésérc s üldözésérc jogkörrel bir, mint a rendőrkapitányság, tudva hamisan emelt vádat. A bu lape.sti kir. ítélő tábla felfogása az elsőbiróság felfogásától csak annyiban tért el, hogy a feljelentés folytán eszközlŐbe vett házmotozás által a "büntető eljárást meginditottnak tekintette s így az elsőbiróság Ítéletétől eltérőleg T. József hamis vádját bűntetté minősítette. Első tekintetre valóban ugy tűnik fel T. József leirt ténye, mintha csakugyan a btk. 227. §-ába foglalt hamis vád constitutiv elemeit foglalná magában, mert tisztán áll, hogy T. József erre illetékes hatóság előtt tudva hamis vádat emelt s első tekintetre ugy tűnik fel, hogy a jogkérdés csak az, vájjon a felJ o a. 2G7 jelentett ellen a rendőrbiztos által foganatosított házkutatással a büntető eljárás meginditottnak tekintendő-e, mert ha meginditottnak tekintendő, akkor T. József bűntettet, ellenkező esetben a btk. 229 § ának figyelembe vételével vétséget követett el. Az ideiglenes bűnvádi eljárási szabályok azonban ennek elbírálására biztos támpontokat egyátalán nem nyújtanak. Az id. bűnv. eljárási szabályok 68. §-a a házkutatásra vonatkozólag annyit mond, hogy a vádlott lakásán vagy egyéb helyiségeiben házkutatást eszközölhet a vizsgálóbíró s az, hogy ezt eszközlőbe venni a közbiztonsági közegnek is jogában áll, csak az elj. szab. 20. § ából következtethető, midőn a hivatkozott szakasz azt mondja : »01y esetekben, melyekben tartani lehet, hogy a bűntett nyomai vagy az annak, állítólag a tettesnek felfedezésére szolgáló nyomok eltávolíttatnak, vagy megváltoztatnak, kötelessége a közbiztonsági közegnek a létező állapot változatlan fentartására szükséges intézkedéseket megtenni.« Megengedve tehát, hogy a rendőrbiztos sürgős esetben jogosítva vau házkutatást, foganatosítani s azt tényleg foganatosítja is, ugy annak foganatosítása után haladéktalanul jelentés teendő arról a vizsgálóbírónak, a ki ez irányban sürgősen határozatot hoz, a melylyel. a rendőri közeg eljárása a vizsgálóbíró határozatával való sanctionálás utján már a bűnvádi eljárás aktusává lesz felavatva. Ha ezt a házkutatást eszközlő rendőri közeg elmulasztja, az általa eszközolt házkutatással a bűnvádi eljárás meginditottnak nem tekintendő, mert a tulajdonképi bűnvádi eljárás csak akkor indul meg, ha birói határozattal az elrendelve van. Tekintve pedig felsőbb bíróságaink ama már többször érvényesített felfogását, hogy a rendőri nyoraozat alapján birói határozat nem hozható, ebből nyilvánvalólag ama következtetés vonható, hogy a rendőri nyomozat a tulajdonképi bűnvádi eljárás keretén kívül esik. Miután pedig a fenforgott esetben a házkutatást foganatosító rendőrbiztos a teljesített házkutatásról nemcsak haladéktalanul, de a vizsgálóbírónak jelentést tenni egyátalábau elmulasztotta, igy e tényével a bűnvádi eljárást meginditottnak tekinteni nem is lehetett. Ezt ha elfogadjuk, ugy a fenforgott esetben a kir. törvényszék, vagyis az első fórum Ítéletét kell, hogy mint helyeset, magunkévá tegyük, ámde még van egy körülmény, mely az eset elbírálásánál a minősítés kérdésénél figyelmen kivül nem hagyható, ez a körülmény pedig az, hogy T. József, mielőtt a vizsgálat feljelentése alapján bíróilag elrendeltetett volna, vádját visszavonta. Az esetnek ez a körülménye az, mely jogászi szempontból legérdekesebb. A m. kir. Curia erre fektette a súlyt ítéletében igazi jogászi érzékkel s a vádvisszavonást helyezte előtérbe akkor, mitlőn T. József tényét a btk. 260. §-ába ütköző rágalmazásnak minősítette. A hamis vádat a btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségétől egy vékony, de büntetőjogi szempontból nagy horderejű válaszvonal határolja el és pedig a dolus mérve. Hamisan vádaskodik, a ki tudja, hogy vádja hamis, tudja, hogy épen semmi ok s gyanujel nincs rendelkezésére, de vádat emel egyenesen rosszakaratulag a btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségénél az elkövetőnek szándéka csak mint dolus eventualis nyilatkozik, a feljelentést általa felületesen elbírált s jelentőséggel egyátalában nem bírható gyanú alapján teszi. A büntetendő cselekmény elkövetőjének más a szándéka, célja akkor, midőn hamisan vádat emel s más, mikor hatóság előtt rágalmaz. A hamis vádaskodónak célja, szándéka nem pusztán az, hogy a váddal becsületében támadjon meg mást, de célja az, hogy a feljelentett büntettessék s a büntető igazságszolgáltatás tudva igaztalanság keresztülvitelére általa felhasználtassék, a hatóság előtti rágalmazásnál e cél ki van zárva, ott vádol, mert a vádlott becsületét nem tiszteli annyira, hogy visszatartsa magát gyenge s jelentőséggel nem biró gyanuokok alapján feljelentést eszközölni. A tény mindkettőnél ugyanaz, de a szándék, a cél különböző. A fenforgó esetben T. Józsefnek célja kétségkívül az volt, hogy ne csak becsületében támadtassék meg V. István és V. Istvánné, hanem az is volt, hogy a büntető igazságszolgáltatás utján büntetés érje őket ártatlanul, de a céljától elállott s maga fedezte fel vádja valótlanságát és pedig mielőtt V. István és V. Istvánné ellen bíróilag a bűnvádi eljárás elrendeltetett volna. Ténye ezen visszavonás által más alakzatot nyert, miután eredeti szándékától, attól, hogy V. István és V. Istvánné megbüntettessék, eláUott. A magasabb fokú gonosz szándék elnémult s igy ténye helyesen minősíttetett azzá a m. kir. Curia által, a mivé a vád visszavonása által lett: jelesül rágalmazás vétségévé.