A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 30. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

118 a JOG. hatja. A kertnek általános rendeltetése az, hogy abban gyümölcs és széna termeltessék; tehát az átjárás csak is az ezen rendeltetéshez megkívántató terjedelemben használható, vagyis a felperesi udvaron keresztül csak azok járhatnak a kertbe, a kik a kertet megművelik és felügyelik és a kik a termést abból elviszik. A tanuk által alperes bebizonyítván azt is, hogy a társulati gyűlések a kertben tartattak meg a múltban s így a társulat tagjai az átjárást gyakorolták ; ezek részére tehát fentartancló volt. A bástya idő folytán eredeti rendeltetésétől elvonatván, alperes azt bérbe adta ki és a bérlök a felperesi udvaron jártak abba. Ezen bástya jelenleg raktárnak használtatván, rendeltetése az, hogy abban tárgyak tartassanak; miből következik, hogy az átjárás csak is ezen rendeltetéshez képest gyakorolható, vagyis az udvaron csak is a bérlő és azok járhatnak át, kik abban a tárgyakat be és ki szállítják. Mindezeknél fogva a felperesi leszállított keresetnek hely adandó volt és az átjárást a felperesi udvaron keresztül ugy a kertbe, valamint a bástyákra, azok általános rendeltetéséhez képest korlátolni kellett; és mert alperes a múltban is csak ezen terjedelemben használta; miután tanuk által bebizonyíttatott, hogy a kertben korcsma csak 1873. éven innen nyittatott és abban a vendégek a felperesi udvaron jártak: ezen korlátozás a szolgalmi jog természetéből kifolyólag annál inkább is kimondandó volt, mert ha alperes társaság kertjét és bástyáját más, mint az általános rendeltetési célra akarja használni, a szakértői vélemény szerint könnyű szerrel nyithat magának más bejárást a Grafa nevezetű útra, a hol egy befalazott ajtórejtek ugy is van. A szolgalmi jogot csak is a gyalogátjárásra kellett korlátolni, miután alperes nem bizonyította be, hogy azt szekérrel is gyakorolta; de a felvett birói szakértői vélemény alapján is ily módon kellett határozni, mert az alperesi kertajtó 1-63 méter széles; a bástyához vezető rekeszték ajtaja pedig 1*8 méter széles, tehát világos, hogy ezeken keresztül szekérrel átjárni nem lehet. Az Ítéletben az is kimondandó volt, hogy az átjárás csak is reggeli 6 órától esti 9 óráig gyakorolható, mivel a felperesi szolgáló telek a városban van, azon emeletes ház van és az éjjeli átjárás által annak rendes használata akadályoztatnék és mivel az uralgó alperesi telek rendes használatához nem szükséges az éjjeli átjárás; s mivel az elleu alperes a per rendén nem is tett kifogást. Az alperes által a ptkv. 492. §-ra tett hivatkozás jelen esetben birói figyelembe nem vehető, mert az egészen más jogi természetű szolgalomra : az ösvény jogára vonatkozik. Alperesnek az átjárása az egész udvaron keresztül van, a mely udvar nem esik megművelés alá s következőleg itten nem mezei szolgalomról van szó. Felperes azon kereseti kérelmével, mely szerint kérte, hogy alperes a kertbeni korcsmáitatástói 100 frt pénzbüntetés terhe alatt eltiltassék, elutasítandó volt, mert a tulajdonost nem lehet korlátolni abban, hogy tulajdonát mikép használja; csak is arra lehet szorítani, hogy jogát mások sérelme nélkül gyakorolja stb. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla (1888. jun. 20.1.838. sz. a.) az első birói ítélet azon részét, mely szerint felperes a szolgalmi jog bitorlásának kimondása iránti keresetével elutasittatott, a kir. Ítélőtábla helybenhagyja; az ítéletnek ama részét azonban, mely szerint alperes szolgalmi joga korlátoztatott, megváltoztatja s felperest a válasziratban a szolgalmi jog korlátozása iránt előterjesztett kérelmével is elutasítja stb. Indokok: Az első birói Ítéletet, a mennyiben az által felperes a szolgalom gyakorlásának eltiltása iránt indított keresetével elutasittatott, az első bíróság által ez irányban felhozott indokokból és azért is helyben kellett hagyni; mert habár az osztr. ptkv. életbeléptetése előtt hatályban volt hazai törvényeink, a mentelmi jog elbirtoklására nézve kifejezett intézkedést nem tartalmaznak; minthogy azonban ama törvények s ezek között Verbőczy hármas könyvének I. része 78. és 79., valamint III. része 14. és 15. címében, ugy a nemesi, mint a városi birtokok és azokra vonatkozó jogoknak idomulás által való szerzéséről és abban való oltalomról intézkedéseket tartalmaznak s azok a szolgalomra, mint az ingatlanra vonatkozó dologbani jogra is alkalmazást nyernek; nem szenvedhet kétséget, hogy az osztr. ptkv. hatályba lépte előtt valamely szolgalmi jog birtoklásának ideje az ugyanezen törvénynek a jelen esetnél alkalmazandó 1,472. §-ban szabályozott elbirtoklási idejébe beszámítandó és ennélfogva felperes, miután alperes a 40 évet meghaladó folytonos gyakorlatot igazolta : annak eltiltására irányuló keresetével annyival is inkább elutasítandó volt; mert a fenforgó esetben egy egész társulat által gyakorolt, tehát köztudomású szolgalom folytonos gyakorlása forogván fenn, a szolgalom ellenében a szolgáló telek megszerzésénél a telekkönyvbe vetett bizalomra nem hivatkozhatik, azon körülmény pedig, hogy az a nyilvánkönyvbe bevezetve nem volt, az osztr. ptkv. 1,470. §-ának kifejezett rendelkezése szerint a szolgalmi jog megszerzését nem gátolja. Az elsőbiróságnak a szolgalmi jog korlátozására vonatkozó rendelkezését megváltoztatni és felperest a válasziratban ez iránt kifejezett kérelmével is elutasítani kellett; mert miután alperest az uralgó telekhez való átjárás szolgalmi joga megilleti és ez azon jogot is magában foglalja, hogy ugy maga átjárhasson, mint másokat átjárathasson ; miután továbbá felperes valamely előfordult esetet arra nézve, hogy alperes említett jogát, különösen kocsival való átjárás által kiterjesztette, vagy megváltoztatta volna, fel sem hozott és azt sem mutatta ki, hogy a szolgalom gyakorlása a napnak valamely időszakához lett volna kötve ; annak elhatározása pedig, hogy alperes magát az uralgó telket mily módon és minő célra kívánja használni, a tulajdon fölötti rendelkezésnél fogva a törvény korlátai között öt megilleti, miután végre ama kérdés, hogy a fenforgó körülmények között alperesnek megengedhető-e az uralgó telken korcsmát nyitni, nem birói útra tartozik s ez különben is az átjárás szolgalmi kiterjesztését annak fennebb kimondott terjedelménél fogva magában véve nem képezi, = semmi törvényes ok arra nézve, hogy az első birói Ítéletben foglalt korlátozások elrendeltessenek fenn nem forog, stb. A m. kir. Curia (1889. május 28. 7,783/1888. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla Ítélete részben megváltoztattatván, az első bíróság Ítélete hagyatik egész terjedelmében helyben, indokainál fogva és azért : mert 1871-ben, a mikor felperes egyház a 45. sz. házas telket tulajdonul megszerezte, alperes társulat az ő kerti telkén korcsmát nem tartott s igy felperes nem is sejthette, hogy egykor korcsmai vendégek átjárását is a maga udvarán keresztül éjjelnappal tűrni legyen kénytelen. A ptkv. 481. §-a alapján tehát jogosan kérhette a felperes válaszában azt, hogy a be nem kebelezett szolgalom gyakorlása, ha a keresetnek egészben hely nem adathatnék, szoríttassák legalább vissza ama korlátok közé, a melyek közt az rendeltetésének megfelelően 187 L-ben gyakoroltatott. Ellenben a szolgalom maga a kereset értelmében megszüntethető már azért sem volt, mert felperes nem mutatta ki, hogy a szakértők véleménye szerint a Graft-útra nyitható bejárás a jelenlegi szolgalmat feleslegessé tehetné stb. Habár a közigazgat .isi hatóság a kiskorú gyermek testi épségének, erkölcsi és szellemi érdekeinek veszélyben forgása esetén rendészeti szempontból ideiglenesen tehet is oly intézkedéseket, söt ezt tennie kötelessége, melyeknél fogva a gyermeke életét vagy testi épségét veszélyeztető szülőnek hatalma alnl a gyermek elvouattassék; de ily intézkedés ,'csak rövid idő tartamára hozathatván hatálylyai": erre azonnal kell következnie az illetékes gyámhatóság törvényszerű intézkedésének. (M. kir. Curia 1839. febr. 21-én. 7,519. sz. a.) Meg nem állapítod ügyvédi munkadíj megállapítása, illetőleg megítélése iránt támasztott kereset a bagatellbiróság elé nem tartozik még akkor sem, ha nem az ügyvéd és fél, hanem az ügyvéd és helyettese közt felmerült ügyvédi díj megállapításáról van szó. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy az 1871 : XXXIV. t.-cikk 58. §-a a bíróilag még meg nem állapított ügyvédi díjak és költségek iránti keresetre nézve külön ügybiróságot jelöl ki s ezen külön törvénybe foglalt intézkedés a kisebb polgári peres ügyekben való bíráskodást szabályozó 1877. évi XXII. t.-c. által hatályon kivül helyezve nincs, meg nem állapított ügyvédi munkadíj megállapítása, illetőleg megítélése iránt támasztott jelen kereset elbírálására, habár annak tárgya 50 frtot túl nem halad, az ügyvédi rendtartás 58. §-ában megjelölt rendes per bírósága és nem az 1877 : XXII. t.-cikkben jelzett bíróság van hivatva; annál inkább, mert azon körülmény, hogy jelen esetben nem az ügyvéd és fél, hanem az ügyvéd és helyettese közt fölmerült ügyvédi díj megállapításáról van szó, az ügyvédi rendtartás 58. §-ában foglalt rendelkezéstől való eltérésre okul nem szolgálhat: ennélfogva a budapesti kir. itélö táblának neheztelt végzése megváltoztattatik, a debreceni kir. törvényszék, mint perbíróságnak birói illetékessége megállapíttatik s a másodbiróság a kereset érdemleges elbírálására utasittatik. (1889. ápr. ló. 2,ő9ü. sz. a.)