A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 30. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

A JOG. 261 elzett indokból: bútorságot veszek magamnak én is a javaslatba hozott és eszközölt toldozást és foldozást illetőleg némelyeket elmondani. Mellőzve minden, különben is általánosan ismert és különféle variatiókban elmondottakat és az azzal járó recriminátiót, rátérek a dolog lényegére. Közvetlen az igazságügyi költségvetés után ugyanis világgá bocsáttatott illetékes helyről, hogy miként céloztatik a járásbíróságok illetékessége alá tartozó ügyekben egynémely kir. törvényszékeknél felállított tanács felebbviteli bírósággá alakíttatni, s mindkettőnél, t. i. az alsó és felsőbb bíróságnál a közvetlenség és szóbeliség behozatni. Ez lesz tehát hivatva a kir. tábla decentralisatióját pótolni. A most emiitett, célba vett reform egyébként csak közvetve tartozván jelen közleményem keretébe, a vidéki judicaturáról óhajtok némelyeket elmondani, hogy abból aztán levonhassuk azon következtetést, hogy mennyiben ígérkezik életképesnek akár a kir. Ítélőtáblának a most jelzett módoni decentralisatiója, akár a most megalkotott törvény, mely a kir. táblánál felgyülemlett restantiák feldolgozására kisegítő birák behívását rendeli el. Mint még eleven emlékezetünkben van, igazságügyérünk kérkedve emlité fel, hogy a statistikai adatok milyen nagymérvű apadást tüntetnek fel a hátralékokban az elsőbiróságoknál, s valószínűleg ez érlelte meg benne azt a gondolatot, hogy onnan rendeljen fel kisegítő bírákat a táblához. Pedig ez szerintem hibás. Nincs ugyan jogom kétkedni a felhozott adatok alaposságában, de hogy nem kevés benne a szemfényvesztés, — merem állítani. Vagy ha teljes hitelt érdemelnek is a bemutatott számadatok, akkor kell hogy azon következtetésre jussunk, miként az alsóbiróságok még ma sem fejtik ki azt a munkásságot, a mit kifejthetnének. Mely esetben ott az igazságszolgáltatás lassúsága miatt nem lenne okunk panaszkodni, vagy ha azt teljes mértékében kifejtik, nemcsak hogy nem tartom oportunusnak, miként azok száma a kisegítő birák alkalmazása által apasztassék, hanem ellenkezőleg óhajtandó lenne, hogy a behivottak is helyükön maradjanak és a hátralékok teljes elenyésztetése céljából számuk megfelelőleg szaporittassék. Mert ha a kérkedve hirdetett számadatok helyesek, miután a hátralékok teljesen feldolgozva nincsenek, a most megalkotott törvény által el fogjuk érni azt, hogy azok ismét és sokkal nagyobb mérvben felszaporodnak, mint voltak eddig. És ez igen természetes. Mert az alsóbiróságok tói bizonyosan nem a munka képtelen, elaggott, vagy hanyag munkaerők fognak behívatni, hanem ellenkezőleg. Ennek következménye aztán az lesz, hogy a kir. táblánál nem örvendhetünk ugyan az annyira óhajtott egyensúly helyreállításának, mert ahhoz a felrendeltek száma a feldolgozásra váró anyaggal szemben csekély, — az alsó birósá goknál azonban az elaggott munkaképtelen, vagy egyébként nem alkalmas birák maradván meg, a restantiák itt is fel fognak szaporodni. Már pedig én nemcsak hiszem, de tiszta meggyőződésem, hogy ily állapotot teremteni igazságügyünk kormányzója semmi esetre sem óhajt. A mi igazságszolgáltatásunk jelenlegi állapotát illeti, némelyek a rendszerben, mások az eljárásban, másik ismét a kellő munkaerő hiányában véli a bajt felfedezni. Nem lévén célom ezúttal az egyik rendszernek a másik feletti előnyét bírálat alá venni, sem pedig azt taglalni, váljon a munkaerő elégtelenségében gyökerezik-e a baj, — hanem megelégszem annak constatálásával, hogy a legrosszabb törvény is jó, ha az kellő jóakarat, szorgalom és szakértelemmel hajtatik végre és megfordítva. En láttam már jelen perrendünk mellett is olyan bíróságot, melynél a tegnap beérkezett darabok ma már nemcsak elintézést nyertek, de expediáltattak is. Viszont ugyanazt, mikor a restantiák tömkelegében ugyanazon számú munkaerő, csaknem belefulladt. Itt aztán önkénytelenül veti fel magát a kérdés, hogy hol a hiba, a rendszerben vagy emberben? Kétségtelen, hogy az utóbbiban. Nem kell nagyon messze mennünk a fővárostól, itt van a szolnoki kir. törvényszék, hol 10 biró és megfelelő számú jegyző és gyakornok áll egy elnök vezetése alatt az igazságügy szolgálatában. A ki azonban ezek működését egyenkint figyelemmel kiséri, ugyan mit tapasztal ? Azt, hogy a birák számának fele is alig tölti be kötelmeit. Egyik mert már képtelen, másik mert ugy is jó. Ki hinné, hogy ott péld. egy kereskedelmi, vagy kifogásokkal megtámadott váltóper sokkal később nyer végbefejezést, mint egy rendes polgári per ? Pedig ugy van. S miért ? Mert mig a polgári ügyek előadói szorgalmas, munkás és kötelességtudó férfiak, amazok birája nagyobb barátja a kényelem és munkátlanságnak. Óhajtanám, ha igazságügyünk magas őre és kormányzója, egyszer »incognito« meggyőződést szerezne magának azon állapotokról, melyekben ott a fenyítő ügyek sinylenek. Midőn pár évvel ezelőtt a szolnoki törvényszék creáltatott az elnökség a törvényszék egyik legidősebb túrájára bizta a fenyítő osztály vezetését. Alig tartott ez igy néhány hónapon át, a kir. ügyészség a főügyészségnél a tarthatatlan állapotok miatt panaszos felterjesztést tett. Mert a végtárgyalások, melyek d. e. 9 órára voltak kitűzve, rendesen 10 és li órakor kezdődtek, a délután 3 órára halasztottak pedig csak 5 óra felé, ugy hogy a tárgyalások nemcsak a kincstár, de a felek kárára is, a sötét éjbe belenyúltak, vagy néha még akkor sem értek véget. Ugy, hogy az a munka, a mi gyakran 1/2 nap alatt kellő pontosság vagy igyekezet mellett elvégezhető lett volna, rendesen egész napot, sőt néha kettőt is igénybe vett. A kir. ügyész felterjesztésének meg lett aztán az a haszna, hogy a különben derék becsületes, de hiába, már munkaképtelen öreg ur, a tárgyalások vezetését a törvényszék elnökének lett kénytelen átadni. A ki azonban azt hiszi, hogy azután az állapotok ez irány ban megváltoztak, nagyon téved. A helyzet nemcsak nem változott, de sőt annyival rosszabb lett, hogy az elnök fenyítő tárgyalási napokon a feleknek hozzáférhetlen, mert d. e. 10 és 11 órakor jön hivatalába, honnan azonnal a reá váró birák és felekhez az ülésbe siet, d. u. pedig ugy öt óra felé, vagy után. Régi magyar közmondás az, hogy fejétől büdösödik a hal. Ha az elnök a hivatalos órák betartásában ennyi pontosságot tanusit, miért legyen a biró jobb ? Innen van aztán az, hogy a birák némelyike hasonló pontosságot tanusit a hivatalos órák betartásában. Ehhez hozzávéve, hogy, mint jelzém, a birák egyike koránál fogva munkaképtelen, másik szembaja miatt csak az iroda rovására mellé adott írnok segélyével tesz egy emberszámot, a harmadik és negyedik pedig nagyobb barátja a kényelem és munkátlanságnak : akkor teljes meggyőződést szerezhetünk magunknak arról, hogy nem mindig a rendszerben, hanem igen gyakran az emberekben rejlik a baj. Ám győződjék meg igazságügyérünk a birák munkásságáról, de ne a statistikai adatokból, hanem az irattárban talált fogalmazványok és az azon levő aláírásokról, s akkor fogalma leend arról, hogy melyik biró, vagy az a mellé adott segéd mennyi munkát végzett. Tudnék még más bíróság hasonló működéséről is némelyeket elmondani. De legyen egyelőre elég ennyi. Meg lévén győződve, hogy ennyi is elég azon állitásom igazolására, hogy nem mindig a rendszerben, hanem igen gyakran az emberekben van a baj gyökere, s hogy első sorban az alsóbb bíróságokat kell olyanokká teremtenünk, hogy azok az irányukban támasztott igényeknek megfeleljenek, s csak aztán menjünk feljebb. Addig azonban, mig ez meg nem történt, sem törvényszékeinket nem tartom felsőbb bíróságokká alakithatóknak, sem azok tagjainak számát a kisegítő birák behívása által apaszthatónak. De hogy miként segítsünk a létező bajokon, — elmondja jövőre Nemo. Vegyesek. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla folyó évi tevékenységéről egy fényes kimutatást vettünk. E zajtalanul — de a legodaadóbb buzgalommal — működő kir. tábla haladása az utóbbi években minden tekintetben fölötte örvendetes. Jogszolgáltatásunkat — természetesen eltekintve az írásbeliségtől — leginkább felső bíróságaink lassú működése bénítja. Ez a jogkereső közönség folyton hangoztatott panaszainak egyik ki nem apadó forrása. Jól esik tehát olvasóinknak hírt adnunk, hogy felső bíróságaink e nyomatékosan érzett gyöngéje alól van egy örvendetes kivétel. Mig pár év előtt — hasonlóképen többi felső bíróságainkhoz — a marosvásárhelyi kir. tábla is ügyforgalmához mért hátralékban tengett, addig most e kir. tábla, dacára, hogy forgalma évről-évre szaporodik, minden támogató segélycsapat kirendelése, vagy újabb birói állások szaporítása nélkül mégis elérni kezdi gyorsaság tekintetében azt az irigyelt állapotot, melyre a Nyugat felsőbíróságai ügyforgalmi kimutatásainak az áttekintésekor mindig oly sóvárogva