A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 30. szám - A magyar bűnvádi eljárás tervezete. 17. [r.]

256 R. JOQ kereskedő. Erre 1885. december 15-én az elsőbiróság ítéletet (!) hozott, melylyel az illetőség megállapittatott és a felperesi követelés eskütől feltételezetten megítéltetett. Alperes felebbezése folytán a kir. tábla 1886. szeptember 15-én az elsőbirósági ítéletet feloldotta és a bíróságot újabb tárgyalás megtartására utasította. Ezen újabb tárgyalás 1887. május 27-én tartatott meg és az ítélet július 3-án közöltetett. Alperes újabbi felebbezése folytán a kir. tábla 1888. évi június 26-án az elsőbirósági ítéletet részben megváltoztatta, részben megszüntette (!) és az elsőbiróságot utasította, hogy az ügy érdemére kiterjeszkedő új ítéletet hozzon. Ezen ítéletek meghozatván, felperesnek főeskü ítéltetett meg és minthogy alperes szerencsére ezen ítéletet többé nem felebbezte, az eskü kivétele végett határnapul 1889. évi március hó 5-ike tűzetett ki, mely alkalommal az ügy egyezségileg befejeztetett. Talán nem lesz egészen érdektelen mellékesen megjegyezni, hogy a per folyama időt engedett az eljárt bírónak magát nyugdíjaztatni, alperesnek pedig pláne jobblétre szenderülni és ez árnyékvilágból elköltözni oda, hol négy évig tartó sommás kereskedelmi perek nem léteznek. Egy kereskedelmi rendes peremben pedig a kereset 8,342/1884. szám alatt 1884. évi augusztus 22-én adatott bc egy törvényszéknél. Ezen ügy 1887. július 28-án láttatott el elsőbirósági ítélettel és jelenleg, tehát majdnem öt év után a harmadbirósági ítéletet még nem kaptam meg. És még azt a vigaszt sem nyújthatjuk magunknak, hogy a felsoroltak a kereskedelmi jogszolgáltatásban rendkívüli eseteket képeznek, mert a kereskedelmi perek általában ép oly hosszúéletűek, mint a köztörvényiek, minthogy miként emlitém, hasonló elbánás alá esnek. Ennek következményekép aztán a kereskedők minden jelentékenyebb ügyleteknél kötleveleikben magukat a kivételes természetű tőzsdebiróságok illetékességének vetik alá és egész dicshymnusokat zengenek annak szakértelméről, igazságossága és eljárásának gyorsaságáról és nincs az a felsőbíróság, melyre a kereskedő oly tisztelettel tekintene fel, mint a tőzsdebiróságokra. Ámde minden ügylet nem jő írásbeli kötlevél mellett létre, hanem a kereskedelmi ügyek természeténél fogva a legtöbb követelések csak nyilt számlakövetelést képeznek, melyeknél az ügyködő felek magukat a kivételes birói illető ségnek alá nem vetették ; azonfelül, minthogy a tőzsdebiróságok csak fővárosokban léteznek, az ott való perlekedés sok időveszteséggel és költséggel jár a vidéki kereskedőre nézve, különben, ha lehetne, a kereskedő minden peres ügyét szivesebben láttatná el a tőzsdebiróság által. . . . Hogy a kereskedelmi ügyek kivételes természetűek, azt senki kétségbe nem vonhatja, ép oly kétségtelen, hogy a törvényhozás kivételes törvényt alkotott a kereskedelmi jogviszonyokból eredő anyagi jogok elbírálására, míg az alaki eljárásra az igazságügyminister alkotott kivételes perrendet, a gyakorlat azonban arról tanúskodik, hogy a jogszabályok kivételessége még mindig nem elégíti ki a kereskedelmi élet követelményeit, hanem azoknak kereskedelmi jogi gyakorlattal vagy legalább érzékkel bíró kivételes bíróságok felelnek meg, melyek a kereskedelmi törvény, szokás és gyakorlat értelmében ítélve, az eljárás gyorsaságát bénító alakiságokhoz nem kötvék. Az ilyen kivételes kereskedelmi bíróságoknak szervezése külön kérdést képez, én ezúttal csak magára a bajra akartam rámutatni. yA magyar bűnvádi eljárás tervezete. * Irta : dr. MAYER SALAMON jogtanár a bécsi egyetemen és a keleti akadémián. ^ (Tizenhetedik közlemén}'.) A következő fejezet (266—69. §§.) a közvetlen idézés melletti főtárgyalásról, egy a 72-ki javaslat alapján kifejlődött, a joggyakorlat által kifejlesztett és szerencsés intézménynek határozottabb jelleget kölcsönöz és célja, hogy ezen sajátos eljárásnak az angol gyakorlat s a > délit! flagrants«-ról szóló 1863. május 20-án kelt francia reformjavaslat mintájára szélesebb alkalmazást biztosítson. Az alape/r itt is az, hogy a büntető per eszközeinek céljával egybe kell hangzaniok és hogy a per minden láncszemének a szükségességen kell alapulnia. Azon mértékben tehát, a mint a törvényhozó a contradictorius alapra fektetett facultativ vád alá * Előbbi közlemények a »Jog« 3., 5. —10., 12., 14., 15., 18., 20, 22., 24., 25. és 28. számaiban. TÁRCA. Pipa. Irta : BÉSÁN MIHÁLY, lugosi kir. közjegyző. — A »Jog« eredeti tárcája. — Hát ez meg mi ? kérdi a nyájas olvasó. Nem elég, hogy komoly jogi lapokban tudományos vitatkozásokon kivül magán sérelmek is tárgyaltatnak, személyek erényei és hibái nyilvánosságra hozatnak? nem elég, hogy egyik-másik jogász szive keserveit ékes és éktelen versekbe önti, esakhogy a biró jóakaratát a maga számára megnyerje ? most meg már pláne a pipa is szóba kerüljön komoly jogi szakközlönyben? Kereskedelmi, pénzügyi vagy politikai lapokba-n bátran lehet hosszú cikkeket irni kereskedelmi, honi ipar, pénzügyi, sőt egészségügyi szempontból is, mert azon ugyan senki meg nem akad, de mit keres jogi szaklapban a — pipa ? Persze sokan nem tudják, hogy a pipa, pipázás vagy p i p á 1 á s mai napság oly fontos szerepet játszik a gyakorlati jogászoknál, hogy mi meg épen azon csodálkozunk s megütközéssel tapasztaljuk, hogy a pipa előnyéről és hátrányáról jogi lapokban eddigelé senki meg nem emlékezett. Ennek talán az lesz az oka, hogy azok a jogászok, a kik a száraz §§-ok mellett még pipáznak is, inkább tovább pipáznak, semhogy a drága időt e rossz szokás kiirtására s ékes vezércikkek Írására fordítanák, azok pedig, a kik egyáltalában gyűlölik a pipát: se elméletileg, se gyakorlatilag nem ismerik a pipát, tehát ennek jogi jelentőségéhez hozzá sem szólhatnak. Azok kedvéért, a kik a pipázás gonosz mesterségét nem űzik, ide iktatjuk azt a megtámadhatlan jogtételt, hogy ma már azt, a ki nem pipázik, s főleg ha sokat nem pipázik — szorgalmas jogásznak tekinteni nem lehet; vagy máskúp, tevőleges alakban a jogtétel ugy áll, hogy »csak az a munkás jogász, a ki sokat pipák; a miből ismét csak azt a helyes logikai következtetést lehet okszerűen levonni, hogy azok tekintetnek a leglustább jogászoknak, a kik gyűlölik a pipát, pipálást. Mert tudvalevő dolog, hogy a ki nem pipáz, kevesebb ügydarabot képes elintézni, de az ilyen jogászok tevékenysége aztán füstbement iparkodás az elismerés vagy előléptetés pálmájának elnyerésére. A pipa tehát még a hivatalnokok előléptetésénél is íontos szerepet játszik, mert az előléptetésnél is a tevékenységet a feldolgozott ügydarabok száma szerint szokás megbírálni, az pedig — miként emiitők — minden kétségen kivül áll, hogy az dolgozhat fel legtöbbet, a ki legtöbbet pipál. Ez bizony furcsán hangzik, de igaz. A pipa, pipázás vagy pipálás többé-kevésbé minden irodában előfordul, de itt nem arról a pipázásról van szó, melynek dohányát és füstjét a pipás ember a trafikban megfizeti, hanem arról a másik pipáról, a mely nem annyira az ügyvédek, hanem kiválóan a kir. és magy kir. meg megyei hivatalok irodáiból ismeretes s annyira kedvelt, hogy ritka az olyan biró vagy hivatalnok, a ki a jogi pipázás mesterségét előszeretettel ne íízné. A p i p a tehát jogi mükifejezés, mely mai napság sokat füstöl a bureaukban, de a mely kedvtelésnek árát rendesen azok szokták megfizetni, a kik a jogi pipát nem ismerik s a bureaukon kivül végzés, ítélet vagy határozat alakjában várják a pipálás irott malasztját, s rendén van, hogy egy szorgalmas hivatalnok pipázási kedvtelését előléptetés alakjában az államkincstár fizesse meg, ha t. i. a pipa és füstje finom, élvezhető, de az aztáu se nem törvényes, se nem igazságos eljárás, hogy ha rossz a pipa s élvez-