A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 2. szám - Ellenészrevételek a fegyelmi törvényjavaslatra

Nyolcadik évfolyam. 2. szám. Budapest, 1889. január 13. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. s*. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart sí. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) U IGAZSÁGÜGY ÉftQEKEJIEK KÉPVISELETÉRE, I UAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS tÖZJE Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Fe'elős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész 6\ re fi frt — kr. fél , . 8 » — » negyed > 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Ellenészrevételek a fegyelmi törvényjavaslatra. Irta : Sz. V. I. — A/ árverésen vevő, a nyilvánkönyvben és a birói árverési feltételekben bizva, útszolgalmi jogtól mentesen szerezhet-e földbirtokot ? Irta : Szathmiry Ede, ügyvéd Szentesen. — A magánvádra üldözendő vétségeknél elejtheti-e a magánvádló Tádját a perújítás folyamán is ? Irta: dr Balogh Jenő kir. főügyészi fogalmazó és egyetemi magántanár. Ki ellen állapitandók meg az ügygondnoki dijak. Irta . dr. Kranczlor Miksa Budapesten. — Nyilt kérdések és feleletek, (Kérdések a vadászati törvény köréből. Irta: Horváth Csongor János, aljárásbiró Perlakon. — Hogyan értelmezendő a btkv. 53. §-ának a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó része? Irta: Pollák Izidor ügyvéd Nyitrán.) — Sérelem. (A békés-csabai járásbirósági állapotok. Irta : Fábry Károly ügyvéd B.-Csabán.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. TÁRCA: A szülök joga. Irta: Kr aj esik Soma, Zólyom. MF.LI ÉKLET : Jogesetek tára. FeUöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny>-böl. Csődök. — Pályázatok.) y Ellenészrevételek a fegyelmi törvényjavaslatra. Irta: Sz. V. I. Szendrey Gerzson ügyvéd és országgy. képviseld úrnak e lap m. é. 51. számában a fegyelmi törvényjavaslatra vonatkozólag közzétett észrevételei több oly érdekes és fontos kérdést érintettek, melyek, azt hiszem, a további discussióra és más oldalról való megvitatásra is méltán igényt tarthatnak. Cikkíró úr nyíltan publikálja abbeli meggyőződését, hogy a magyar birói karban többségben vannak az olyanok (mert e részben a konvenciószerű tiszteletet is csak nagyon kevés kivételnek adja meg), a kik az új fegyelmi törvényjavaslatban rejlő komoly fenyegetéstől, mely nézete szerint a javaslatnak egyik legfőbb és legéletrevalóbb célját képezi, méltán és alaposan megijedhetnek. A t. ügyvéd és országgy. képviselő úr ezen tagadhatatlanul merész állításának igazolásául vagy talán csak illusztrálásaképen saját praxisának egyes fázisaiból mond el néhány részletet, melyek valóságában kételkedni persze senkinek sem lehet jogos indoka, de a melyeknek szigorúan speciális jellegét és privát természetét sem lehet elvitatni, a melyek tehát oly általános igazságok deductiójára a legkisebb mértékben sem alkalmasak. Különben is célom csak a törvényjavaslatra tett néhány megjegyzés bírálatára szorítkozván, a magyar birói kar reputatióját a cikkíró úr eme támadásával szemben megvédeni, nemcsak feleslegesnek, hanem cikkem keretén kivül esőnek is tartom. De nem mulaszthatom el abbeli meggyőződésem nyilvánítását, hogy a t. cikkíró úr nagyon szerencsétlenül választotta meg alkalmazandó érveit, midőn a tőrvényjavaslatnak egyik-másik megtámadott intézkedését oly dolgok elmondásával indokoltan akarja védelme alá venni, a melyek ugyan, ha kirívóan célzatos ecsetelésük dacára egy ország egész birói karára általánosittatnának, alkalmasak lehetnének arra, hogy a fegyelmi törvény meghozatalát még szükségesebbnek és sürgősebbnek tüntessék fel, de a melyek épen a javaslat kérdésben forgó pontjainak megvitatására távolról sem tartoznak. Azon kérdés ugyanis, melyet a t. cikkíró úr észrevételei előadása közben oly bámulatos felületességgel érintett, t. i. i az itélő birák áthelyezésének kérdése, sokkal mélyebbre ható elvi jelentőségű, semhogy annak alapos és a tárgy komolyságához mért megvitatása néhány kicsinyes egyéni gravamen aránytalan terjedelmű tárgyalásával azonosítható lenne. Az, a minek bizonyítgatásán Szendrey úr cikkében buzgólkodik, mar túlhaladott álláspont, mert mindnyájan jól tudjuk, hogy vannak, és legalább lehetnek, birói visszaélések, szabálytalanságok és lelkiismeretlenségek is, — és mindnyájan kívánjuk, hogy ezek minél szigorúbb és kérlelhetetlenebb megtorlásban részesittessenek. E részben tehát nincs véleménykülönbség. A kérdés csak az, mily alakban és mily eszközökkel gyakoroltassék ezen fegyelmi hatalom, melynek jogossága és szükségessége általán elismert, és gyakoroltassák oly módon, hogy a jogszolgáltatás fegyelme annak függetlenségét, a külső rend a belső meggyőződést ne veszélyeztesse, s az ilyen veszélyeztetés legtávolabbi lehetősége eleve is kizárassék. Szendrey úr tehát, merem mondani, a kérdés lényegét j és annak elvi oldalát szem elől tévesztette, midőn a birák áthelyezését, úgy a mint az a javaslatban tervezve van, a | birák ijesztése és az ügyvédi sérelmek megboszulása szemI pontjából tekinti, holott a kérdés olyan, mely nem csupán a birák egyéni érdekeit tekinti — mely esetben a cikk ezen j felfogásától nem lehetne bizonyos jogosultságot eltagadni, — | hanem a mely az igazságszolgáltatás függetlenségének kérdésével lévén kapcsolatos, ennek révén alkotmányunk alap[ intézményébe vág, s mint ilyen kétségtelenül nemcsak komoly figyelmet, hanem magasabb és önzetlenebb szempontból való szemügyrevételt is méltán igényelhet. A fegyelmi hatalom számos s eddigelé mindenesetre elegendőnek bizonyult büntetési nemmel rendelkezik arra nézve, hogy azon bíró, ki kötelességéről megfeledkezve, | fegyelmi vétséget követ el, kellőleg és arányos méltányossággal büntettessék. A fegyelmi büntetések nemének és talán fokozatainak szaporítása tehát csak akkor lenne indokolt és megengedhető, ha az új büntetési nem elvileg jogosnak és helyesnek, gyakorlatilag pedig sikeresnek és üdvös hatásúnak ígérkeznék. Lássuk, megvannak-e ezen kellékek a t. cikkíró úr által oly buzgón védelmezett áthelyezés eseténél? Megvallom, részemről a fegyelmi büntetéskép alkalmazott áthelyezés üdvös voltát és jó eredményét a kozhivatalnokoskodás minden ágában felette kétségesnek tartom; egyáltalán nem vélem összeegyeztethetőnek a közszolgálat érdekével, melynek bizonyára a fegyelmi eljárásban is a követendő főcélt kell képeznie, hogy a megfegyelmezendő hivatalnok más, idegen vidékre szállittassék el, melynek speciális viszonyai előtte teljesen ismeretlenek, s hogy igy a fegyelmileg hibás egyén mellett, talán még annál is érzékenyebben, maga a közszolgálat szenvedjen sérelmet. De kétszeresen káros és veszélyes lenne hatásában az az áthelyezés, melyet a fegyelmi tőrvényjavaslat a kir. bírákkal szemben fegyelmi büntetés alakjában alkalmazni szándékozik. Az igazságszolgáltatás ugyan, nem lehet tagadni, ter-