A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 28. szám - Ki jogosult a megtámadási pert megszüntetni?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 28. számához. Budapest, 1889. július 14-én. Köztörvényi ügyekben. A magyar kir. Curia döntvényei. (Polgári ügyekben.) 4:5. szám. Atszáll-e a törvényes osztályrész (kötelesrész) követeléséhez való nem érvényesített jog a köteb srészre jogosultnak örököséére ? C6,73ojP. 888. számhoz.) Határozat: A törvényes osztályrészre (kötelesrészre) jogosultnak a kötelesrészhez való joga, ha annak érvényesítése előtt meghalt, átszáll az ö örököseire. Indokolás: Az 1861. évi id. törv. szabályok 7. §-a az öröklési jog egyik tárgya, a végrendelkezési jog iránt intézkedvén, a törvényes osztályrészt (kötelesrészt) a végrendelet nélküli törvényes örökség felében határozza meg és ezzel magát a törvényes osztályrészt örökrésznek, oly örökségnek minősíti, mely a leszármazókat s esetleg a szülőket az örökhagyó végrendelete ellenében is a hagyatékból megilleti. Eme jogi minősége a törvényes osztályrésznek — minden kétséget kizárólag — kitűnik abból is, hogy a kötelesrészhez való jog nem személyes, hanem örökösödési perrel érvényesítendő és e perben, az id. törv. szab. fentidézett 7. §-a szerint csak ugyanazok a kitagadási okok vétethetnek tekintetbe, melyeket olyanokul a hármas könyv I. r. 52. és 53. címei a -zülők és a leszármazók öröklési viszonyaira nézve általában megjelölnek; de ezen felül — a dolog természetéhez s a törvényes gyakorlathoz képest — a betudásnak is ugyanazon jogelvei alkalmazandók a kötelesrészre jogosulttal szemben, melyeket más öröklési igényekkel szemben követni kell. Es mivel az örökségnek tárgyát általában vagyoni érték képezi: azért a kötelesrészt örökségi minőségétől nem foszthatja meg az, hogy a törvényes gyakorlatnál fogva a jogosult nem természetben, hanem csak pénzértékben követelheti kötelesrészét. Már pedig a megnyílt örökség — a hitbizomány, helyettesítés és utóöröklés eseteit kivéve — mindig átszáll az örököseire is az örökösnek, a ki öröklési jogának érvényesítése előtt hal meg ; mert a megnyílt örökséghez, tehát a megnyílt kötelesrészhez való jog is nem legszemélyesebb s nem is személyes, hanem vagyoni jog, mely már átruházhatóságánál fogva sem tartozik a statusjogok közé, de a mely nem sorozható ama vagyoni vagy kötelmi jogok közé sem, melyek csak bizonyos személy szükségeinek s egyéni érdekeinek kielégítésére szolgálhatván, vagy a személy egyéni minőségétől feltételeztetvén, átszállás (trausmissio tárgyát nem képezhetik, mint a milyenek nevezetesen: a személyes szolgalmak, az életjáradék, a tartás, a visszavásárlás s elővásárlás joga és a meghatalmazás. A törvény ama rendelkezése, hogy kötelesrész csak a leszármazókat s esetleg a szülőket illesse, nem zárja ki Í megnyílt kötelesrész átszállását; mert a mit a kötelesrészre jogosult az örökhagyó halálával ipso jure megszerzett, az már az ő vagyoni jogkörébe jutott és átszáll, ha jogának érvényesitése előtt meghal, az ö örököseire épen ugy, mint a hogy átszáll a hitvestárs örököseire is az a megnyílt, de még nem érvényesített örökség, mit a törvény csak a túlélő hitvestársnak ad meg. Az a körülmény továbbá, hogy a kötelesrészre jogosult nem érvényesítette életében a jogát, egymagában nem lehet akadálya az átszállásnak (transrnissiouak i, mert azzel szemben csak az a kérdés állhat elő, hogy lemondott e a jogosult a maga jogáról és hogy nem évült-e el a kereseti jog már a jogosult életében .J Ha e kértlések egyike vagy másika igenlően oldatik meg valamely concret esetben, akkor átszállásról természetesen szó nem lehet azért, mert a lemondást vagy elévülés folytán elenyészett jog senkire sem szállhat át. Es ha áll is az, hogy egy rövidebb elévülési idő hiánya bonyolodottá teszi és megnehezíti a kötelesrész iránti pert, ez az átszállott s fenálló jog érvényesítésének útját nem zárhatja el ; mert a mely jogtól a törvény nem tagadta meg a rendes hosszú elévülési idő kedvezményét, azt a biró kell, hogy a rendes elévülési idő elteltéig élő jognak tekintse és oltalmában részesítse. Célszerűségi okok itt egyáltalán nem lehetnek irányadók és pedig annál kevésbé, mert ha a rövid elévülési idő hiánya a jog átszállásának kizáró akadályául fogadtatnék el, akkor a kötelesrész érvényesítését a jogosultnak minden örökösétől s ott is meg kellene tagadni, a hol a kötelesrészre jogosult a végrendeletről magának még csak tudomást sem szerezhetett. Végre az ági öröklés rendszere az átszállás (transmissio) kérdését nem érintheti és csak azon aránynak megállapítására bírhat befolyással, a mely szerint a kötelesrészre jogosultnak örököseit, az ő ági vagy nem ági vagyonában, illetőleg vagyoni jogaiban az örökség egymással szemben megilleti. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1889. évi május hó 17-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1889. évi június hó 28-án tartott teljes ülésben. 44. szám. Kiterjed-e az 1881: LIX. t.-c. 6. $-a első' bekezdésében foglalt vitézkedés azon keresetekre, melyek valamely bckeblezett követelés behajtása céljából nem a személyes adós, hanem a telekkönyvileg terhelt birtok tulajdonosa ellen indíttatnak a jelzálogból leendő kielégítés végett? (8,238/P. 888. számhoz.) Határozat: Az 1881: LIX. t.-c. <>. §-a első bekezdésében foglalt intézke(lés nem terjed ki azon keresetekre, melyek valamely bekeblezett követelés behajtása céljából nem a személyes adós, hanem a telekkönyvileg terhelt ingatlan tulajdonosa ellen, a jelzálogból leendő kielégítés végett indíttatnak: liánom az ilyen keresetekre is az 1868: LIV. t.-c. 44. §-a második bekezdésében foglalt azon rendelkezés alkalmazandó, mely szerint ezek a keresetek, felperes választájához képest, alperesnek vagy személyes bírósága, vagy pedig azon bíróság előtt érvényesíthetők, melynek területén a telekkönyvileg terhelt birtok fekszik. Indokok: Az 1668 : LIV. t.-c. 44. §-a a bekeblezett vagy előjegyzett követelések iránt indítandó keresetekre nézve még akkor is, ha a követelés behajtása az előjegyzés igazolásával van összecsatolva, külön birói illetőséget állapított meg, melynélfogva valamely zálogjoggal biztosított követelés behajtása, felperes választásához képest, az alperesnek vagy személyes bírósága, vagy pedig azon bíróság előtt érvényesíthető, melynek területén a telekkönyvileg terhelt birtok fekszik. A törvénykezési rendtartás ezen intézkedése az emiitett kereseteknek főleg személyes jellegében találja indokolását; mert ezen kereseteknél akár a követelésnek megfizetése, akár az arra nézve nyert zálogjogi előjegyzésnek igazolása forog kérdésben, a fődolog mindig a követelés ; a zálogjog pedig csak mint a követelési jog járuléka tűnik elő, mely a követelés terméfzetén mit sem változtat. S e tekintetben nem tesz különbséget az, ha a kereset nem a személyes adós, hanem csak a telekkönyvileg terhek birtok tulajdonosa ellen indíttatik ; minthogy az utóbbira a prts. 44. §-a második bekezdése szintúgy kiterjed, mint a személyes átlósra, a mennyiben alperes alatt mindkettő értendő; minthogy továbbá a jelzálog eladásával a hitelező és adós közti jogviszony nem változik s a 44. §-ban említett kereset nem valamely dologi jogcímnek vitás uton érvényesítésében, hanem egy személves követelés beperlésében áll, az ítélet erre, t. i. a követelésre nézve hozatik és a megítélt követelés a jelzálog tulajdonosa ellenében hajtatik végre. Az ily kereset természetét tehát a jelzálogos adósnak egyedüli perbe idézése sem változtatja át s a személyes adós mellőzéséből csak az következik, hogy a jelzálog tulajdonosa a követelés érvényes fenállása ellenében mindazon kifogásokat, a melyekkel különben a személyes adós élietne, maga is előadhatja s minthogy a zálogjog mind'g érvényes követelésre vonatkozik, e tekintetben a zálogjog érvénye elleni kifogásait is fel-