A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 27. szám - Súlyos testi sértés bűntette, mely magzatelvetélést idézett elő

236 A mű maga 3 részből áll: az első rész tárgyalja az úrbéri tagositási eljárást; a második rész a legelő elkülönzést; a harmadik rész a legelő felosztást; mind a három rész szoros kapcsolatba hozattatváu a birtokrendezést nyomban követő hiteltelekkönyvek átalakításával és a telekkönyvi betétek szerkesztésével. Vegyesek. A kir. tábla félévi beszámolója. A budapesti kir. tábla félévi tevékenységéről szóló kimutatásból közöljük a következő főbb adatokat: A mult évről maradt 33,991 darab hátralékkal együtt ez év első felében elintézés végett kiosztatott összesen 101,348 ügydarab. Ebből elintéztetett összesen 72,027 darab. A hátralék jelenleg tehát 29,321 darab, vagyis 470-nel kevesebb, mint a mult év hasonló időszakában, dacára annak, hogy ez évben 2,30C-al több volt az elintézendő darab, mint tavaly, a mi csak a bíráknak túlfeszített munkájával volt elérhető. A megapadt hátralék így oszlik fel: polgári 21,074, úrbéri 34, váltó 2,851, büntető 5,362 ügydarab. A magyar jogászffyiilés állandó bizottsága május hó 27-én ülést tartott. Ujabban beérkezett vélemény Katona Mór győri jogakadémiai tanártól és Lányi Bertalan kir. táblai birótól. Ezenkívül dr. Schwarz Gusztáv és dr. Baumgarten Izidor bejelentették, hogy július folyamán beküldik véleményüket. A jogászgyülés szeptember 29., 30., október 1. és 2. napjain fog megtartatni. Az időközi jogfejlődésről szóló jelentés szerkesztésére albizottság alakíttatott a következő tagokból: Sárkány József, Hodossy Imre, Dárday Sándor. Gvőry Elek, Králik Lajos, Chorin Ferenc, Weinmann Fülöp. Ezenkívül részt vesznek ez albizottság tárgyalásain a jogászgyülés állandó bizottságának elnöke Czorda Bódog és a titkár Siegmund Vilmos. A vélemények sajtó alatt vannak. A kir. Curiához június hóban 2,136, ez évben összesen 13,106 ügydarab (vagyis 378-al kevesebb, mint a mult év első felében) érkezett; a mult évi hátralékkal együtt elintézendő volt 20,505 ügy, tehát 652-vel több, mint a mult év hason időszakában. Elintéztetett 13,758 (1888. első felében 13,136); hátralék van 6,747, 30-al több, mint a mult év hason időszakában. Az ügyvédi kamarai illetékeknek bjrói uton eszközölt behajtása körül felmerült rendkívüli nehézségek megszüntetése tárgyában a brassói kamara egy kitűnően indokolt felterjesztést intézett az igazságügyministerhez. Ezen felterjesztésből, mely Harmath Lajos derék kollegánk és munkatársunk tollából folyt, következőket emelünk ki : Ezen díjak mikénti behajtása iránt semmi törvényes intézkedés sem tertént, sem rendeleti uton nem szabályoztatott s így, noha e díjak administrativ természete első tekintetre felötlő, a behajtás a közönséges, nem excepcionált tartozások módjára, a polgári törvénykezés útjára tereltetett. Ennek következményei minden vidéki kamarára nézve — mert a budapesti kamara tagjainak hasonlithatlanul túlnyomó nagy többsége a székhelyen lakván, ez a körülmény a kezelést szerfelett megkönnyíti — nemcsak hátrányossá, de valósággal végzetessé váltak, mert a tagsági díjak behajtása, mindig a vidéket tartva szem előtt, oly sok és nagyrészben legyőzhetlen akadályokba ütközik, hogy a tagdíjhátralékok, a mint ez a kamarák közgyűlései elé terjesztett kimutatásokból kitűnik, dacára n többszörös leírásoknak, évről-évre szaporodnak, a helyett hogy apadnának s ez által a kamarák működése bénává, igyekezete szárnyszegetté s erélyesebb eljárása lehetetlenné vált. A kamarai díjak behajtásának főbb nehézségei a következők: 1. Az illetékesség kérdése a kamarák 14 éves fenállása óta távolról sincs megoldva. Az illetékek, csekély összegüknél fogva, a legelterjedtebb nézet szerint a bagatell eljárás alá tartoznak, de — s ez a kérdésnek sarkpontja — vájjon a községi bíráskodás alá, vagy pedig a békebirósághoz ? S mindkettőnél fontos azután a személyi illetékesség is, mert minden vidéki kamaránál a tagok egymástól távol eső sok községben elszórva laknak. így például a brassói ügyvédi kamara, mely pedig az országnak egyik legkisebb kamarája, mégis két törvényhatóság és két törvényszék területére terjed ki s tagjai 9 községben laknak s igy a hátralékosok beperelése végett 9 község bíróságához kell fordulni. E községek közt van olyan is (Fogaras), mely a központtól 80 kilométernyi távolságra van. Már most a complicatio ez : a községi bagatellbiróságok nem szoktak költségeket megítélni, legfeljebb a kiadásokat s igy melyik kamarai ügyész, vagy pénztárnok fog vállalkozhatni, hogy a községi bíróságokat, gyakran napokat eltöltve azoknál, rendre járja s az alatt otthon irodai teendőit elhanyagolja ? Az ügyvédek, kik ugyanazon községben laknak, ily ügyeket, miután odiosusnak tekintik azokat, el nem vállalnak. Ehhez járul még az a szintén figyelembe veendő körülmény, hogy a kamarák, melyek a törvény értelmében közjogi testületet s fegyelmi bíráskodásuk folytán hatóságot alkotnak, csak önérzetük feláldozásával fordulhatnak jogsegélyért a falusi bíráskodáshoz s sokszor inkább követelésüket hagyják veszni, mintsem ily úton fellépjenek. Oly nehézségek ezek, a melyeket legyőzni a kamaráknak nem áll tehetsegében. 2. A további s talán az előbbieknél semmivel sem kisebb akadályuk a végrehajtás folyamán merülnek fel. Köztudatú tény, hogy a kisebb vidéki helyeken a végrehajtók egész exislentiája igen gyakran egyes ügyvédek jóindulatától függ. Hogy lehessen már most egy ily helyzetben lévő végrehajtóiéi azt kivánni, hogy legfőbb principálisát, ki neki kenyeret ad s ki őt a szükség eseteiben apró előlegekkel kisegíti, komolyan megexequálja ? Ezt emberileg nern lehet megvárni s azért az eredmény ugyanaz, vagy az vétetik fel a jegyzőkönyvbe, hogy lefoglalható ingóság a végrehajtást szenvedettnél nem találtatott, vagy pedig lefoglaltatjk oly tárgy, a melyre aztán egy harmadik jó barát igényt jelent s azt hosszas huza-vona után meg is nyeri. A ki ismeri a vidéki jogi élet rejtélyeit, a vidéki végrehajtók csökönyösségét, az nem mondhatja, hogy túlozunk. A végrehajtásnáli intervenlio, mely a visszaéléseknek nagy részben véget vetne, nem lehetséges és pedig azért nem, mert nem akad ügyvéd, a ki ily odiosus ügyekben arra vállalkoznék stb. Az ügyvédi kamarák ma már oda jutottak, hogy életerejük teljesei megzsibbasztva, csak tengődnek s napról-napra vesztik tekintélyüket a nagy közönség előtt. Ma már előttünk nem lehet többé kétség tárgya, hogy ezen bajok orvoslása nélkül az ügyvédi kamarák belműködése új életre fel nem fog pezsdülni, azok működése lendületet nem fog venni stb. A kamarai díjak természete nem magánjogi s a peres eljárásra nem alkalmas, mert egy közjogi testület által kiszabolt illeték, a mely ellen csak azok a kifogások emelhetők, mint más közilletékek ellen. A kamarai díjak jogossága, fenállása, vagy magassága ellen semmi észrevétel sem tehető, egyéb sérelmek orvoslása a kamara választmánya által is eszközölhető. A bíróság Ítélete soha sem lehet más, mint marasztaló s az egész eljárásnak eredménye a kamarára nézve nagy idő- és pénzveszteség, holott a kamarai díjak administrativ természete önmaga előírja a behajtási módot, mely csakis a közigazgatási lehet. Hasonló közjogi jelleggel bírnak az ügyvédek ellen kiszahott, de a kamarákat illető pénzbírságok, a melyeknek felhajtása legalább is ugyanannyi nehézséggel van összekötve. Az ügyvédi kamarák és ügyvédek oly sok állami functiokat teljesítenek s az állami közigazgatásnak oly sok irányban szolgálnak segélyére, hogy joggal igényelhetnek viszonzásul az állami közigazgatás részéről is bizonyos mérvű istápolást. A fegyelmi ügyek, az ügyvédek és ügyvédjelöltek nyilvántartása, a vagyontalanok ingyenes képviselete mind oly agendák, a melyek a közérdekben teljesíttetnek a kamarák és az ügyvédek által, a nélkül, hogy abból reájuk bármely anyagi haszon származhatnék. Ehhez járul még az a szintén igen fontos körülmény, hogy az ügyvéd közvetíti legnagyobb részben a bélyegek és állami illetékek behajtását s a kiszabott és behajtott pénzbírságoknak jótékonycélra fordítása által esetleg szintén az állam terheit könnyíti. Az ügyvédi karról különben is elismerik a legelőkebb jogászok is és elismerte Nagyméltóságod is, f. év május 29-én a képviselőházban tartott nagy programmbeszédében, hogy az ügyvédi kar az igazságszolgáltatásnak a birói karral coordinált közege s alapos és kielégítő Ítélet meghozatalára elkerülhetetlenül szükséges factor. Mindezek a tekintetek jogosságot kölcsönöznek az ügyvédi kar abbeli óhajának, hogy a kamarai illetékek a választmány által a kir. adófelügyelőnek megküldendő kimutatások alapján, közigazgatási uton a közadók módjára s ezekkel együttesen hajtassanak be s az adóhivatalok által a kamaráknak időnkint kiszolgáltassanak. A kereskedelmi- és iparkamarák illetékei administrativ uton hajtatnak be, pedig a kereskedelmi és iparkamarák hasonlithatlanul kevesebb állami functiot teljesítenek s az állami illetékek behajtását egyáltalán nem közvetítik, sem pedig a kereskedők nincsenek kötelezve arra, hogy vagyontalan egyéneknek ingyen adják oda árúikat. A budapesti V. kerületi kir. járásbíróságnak kivonatos ügyforgalmi kimutatása 1S89. év első feléről, vagyis 18S9. évi január l-töl 18S9. évi június hó 30-ig bezárólag. Általános ügyforgalom: Beérkezett beadvány 1889. évi január 1-től június hó 30-ig az elnöki iktató könyvbe 670, a polgári iktató könyvbe 62,783, lett összesen 63,453 ügydb. Elintéztetett 1889. június 30-ig a mult évről hátralékban maradt 139 beadvány, az 1889. évben június hó 3 )-ig érkezett elnöki ügydarabból 670, és az 1889. évben június hó 30-ig érkezett polgári beadványokból 62,590, az elintézett beadványok száma tehát összesen 63,26 ) és igy hátralékban maradt f. é. június 30-án 193 polg. beadvány.— Kisebb polgári peres ügyek: 1888. évről tárgyalás alatt maradt hátralék 156, 1889. évben janu;ír 1-től június 30-ig folyamatba tétetett 754, 1889. évben lett összesen 910 kisebb polgári peres ügy. Befejeztetett 1889. június hó 30-ig Ítélettel 290, egyezséggel 132, végzéssel 339, összesen elintéztetett 761, maradt hátralékban tárgyalás alatt 149 kisebb polg. p. ügy. — Peres ügyek (a kisebb polgári peres ügyeken kivül) : 1888. évről hátralékban maradt tárgyalás alatt 198,5, 1889. évben új keresettel folyamatba tétetett 6,950, 1889. évben lett összesen 8,935. Ebből elintéztetett 188:'. június 30-ig Ítélettel 3,761, egyezséggel 641, végzéssel 3,307, összesen tehát elintéztetett 7,709 és igy hátralékban van tárgyalás alatt 1,226 per. — Folyó ügyek: 1889. évi január 1-től június 30-ig folyamatba tétetett 1,572, ebből elintéztetett 1,551, maradt folyamatban tárgyalás alatt 21. — Keresetek: az 1889. év első felében befolyt keresetek közül kereskedelmi kereset 3,866, közpolgári kereset 3,084, lett tehát összesen 6,950. Ezek közül 300 frtot meghaladó összeg iráni indított kereset volt 481, tartás iránt indított kereset volt 11, semmiségi kereset volt 1, igénykereset volt (nem számítva az egyesitett és kiterjesztett ügyeket) 665, elsőbbségi igény iránti kereset volt 397, — Végrehajtói kiküldetések: 1889. évi január l-töl június hó 30-ig befolyt ügyekből származó végrehajtói kiküldetések száma 11,812, ebből foganatosittatolt 4,769, nem szorgalmazás miatt visszamufatlatolt 3,070, külön meghagyás folytán visszamutatlalott 1,079, folyamatban