A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 25. szám - Biztosításilag lefoglalt ingókat kell-e újból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégítési végrehajtás szándékoltatik vezettetni?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 25. számához. Budapest. 1889. június 23-án. Köztörvényi ügyekben. Ha az örökösöknek a hagyaték] vagyon már átadatott, az Ingatlan vagyon azokra telekkönyvitek átktbeleztetett s ök az ingó és ingatlan vagyont birtokba vették, akkor a hagyományosok kö\otelése már nem itlöelötti. A hagyatéki vagyon tulajdona iránt indított kereset és az ennek folytán elrendelt zárlat ez esetben nem állhat útjában a hagyományok érvényesítésének : az ezen kereset folytán a hagyatékot képező vaffyonokra elrendelt zárlat pedig csak az Ítélet végrehajtására nézve tehet esetleg különbséget. A temesvári kir. járásbíróság (1887. okt. 26. 14,1 10. sz. a.) id. Mária felperesnek C. Ferenc, Lajos ós Sándor alperesek elleni 400 frt hagyomány és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperesek, mint néhai özv. F. Mihályné örökösei erről az E. alatti beszavatoló végzés szerint reájuk szállott örökség erejéig kötelesek egyetemleg a kereseti 400 frt tökét felperesnek megfizetni stb. Indokok: A kereset idöelöttiségére és egyéb mellékkörülményekre nézve emelt kifogások figyelmen kivül hagyásával alperesek felperes kereseti kérelméhez képest örökségük erejéig marasztalandók voltak; mert a per adatai szerint igazolva lett, hogy örökrés/ük beszavatoltatott és az általuk tényleg birtokba is vétetett s ilykép felperes, mint hagyományosnak a hagyománv követelésére való jogosultsága megállapítandó volt. A budapesti kir. itélő tábla (1888. április 10. 59,386. sz. a.) az első biróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével, mint időelőttivel elutasítja stb. Indokok: Az E. alatt mellékelt végzés szerint kétségtelen ugyan az, hogy néhai özv. F. Mihályné hagyatéka alpereseknek, mint örökhagyó végrendeleti örököseinek átadatott; tekintve azonban, hogy felperes beismerte azt, miszerint özv. F. Mihályné végrendeletének érvényességét az örökhagyó rokonai perrel megtámadták s a hagyaték zár alá is lett helyezve ; tekintve továbbá, hogy felperes azt, hogy a per befejeztetett volna, nem is állította, a végrendelet érvénytelenítése iránt folyamatba tett e per végérvényes eldöntése előtt pedig alpereseknek a megtámadott végrendeleten alapuló örökösi minőségük, de a hagyományok iránti intézkedés is kérdésesnek tekintendő : mindezeknél fogva felperest a perrel megtámadott végrendeletre alapított, de idöelöttinek bizonyult keresetével el kellett utasítani stb. A m. kir. Curia (1889. ápr. 26. 7,256. sz. a): a másodbíróság ítélete megváltoztattatik és kimondatik, hogy a kereset nem idő előtti; egyszersmind a másodbiróság utasittatik, hogy a per érdemében ítéljen. Indokok: Az E. alatt csatolt okirattal be van bizonyítva, hogy a hagyatéki vagyont a hagyatéki biróság alpereseknek, mint végrendeleti örökösöknek, az 1868 : LIV. t.-c. 590. §. értelmében átadta ; továbbá a m. kir. Curia által egyidejűleg 7,254/1888. sz. a. elintézett peradataiból kitűnik, hogy a hagyatéki ingatlanok tulajdonjoga alperesek nevére végrendeleti örökösödés címén telekkönyvileg bekebeleztetett és hogy alperesek ugy az ingó, mint az ingatlan vagyont tényleg már birtokba is vették. Minthogy e szerint oly per, mely az örökség birtokba vételének útjában állana, folyamatban nincs és minthogy a hagyományok kiadása a kereset alapját képező végrendeletben határidőhöz nem köttetett, ily esetben pedig a hagyomány kiszolgáltatása azonnal követelhető : a kereset nem idöelőtti. A hagyatéki vagyon tulajdona iránt indított kereset felperes követelését időelőttivé nem teszi; mert a mint ezen kereset az örökség átadását és birtokba vételét nem akadályozta, ugy nem állhat az útjában a hagyományok érvényesítésének sem. Az ezen kereset folytán a hagyatékot képezett vagyonokra állítólag elrendelt zárlat pedig, miután az már nem alapulhat az 1868: LIV. t.-c. 588. §. rendelkezésén, legfeljebb csak az ezen per érdemében hozandó netalán elmarasztaló Ítélet végrehajtása tekintetében tehet esetleg különbséget, de felperes keresetének, mint idöelöttinek, elutasítására okul ez sem szolgálhat, stb. Fenyítő perben teljesített munkálkodáséit követelt ügyvédi díj is polgári biróság előtt érvényesítendő és igy arra nézve az ügyvéd személyes bírósága illetékes. A makói kir. járásbíróság dr. Ballá Sándor ügyvéd által képviselt V. Ferencz felperesnek Réthy Károly ügyvéd által képviselt P. János alperes ellen 46 frt 20 kr. és jár. iránti perében felperest keresetével érdemleges okokból elutasította. A budapesti kir. Ítélőtábla (1888. aug. 31/53,975. sz. a.) : a kir. járásbíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt az 1868 : LIV. t.-cz. 8. §. a) pontja és az 1881 : L1X. t.-c. 5. §. alapján, az utóbb idézett törvény 39. §• 6. pontja és az utolsó előtti bekezdés értelmében megsemmisíti s a periratoknak tovább leendő illetékes eljárás végett az illetékes kisebb polgári peres eljárás bíróságához való áttételét rendeli el; mert a kereset tárgyalása lolyamán előadottakból kiderült, hogy felperes kereseti követelése véghátralékát képezi; ez eredetileg 162 frtot képezett. Követelésének tehát mint ilyen összegének mennyiségénél fogva az 1877 : XXII. t.-c. 18. §-nak 2. bekezdésében meghatározott kivételes eset szabálya alá vonható nem lévén, felperes keresete az idézett törvény 1.1. §. 1. pontja értelmében csak a kisebb polgári peres eljárás szabályai szerint tárgyalható és bírálható el, és mert ily keresetek az 1868: LIV. t.-cz. 8. §. a) pontja és az 1887. évi L1X. t.-cz. 13. §-nak bekezdése értelmében a kivél. eljárásra utalt ügyek illetékes bíróságaiktól el nem vonhatók. A m. kir. Curia (1889. ápr. 10. 725. sz.): A kir. ítélő táblának végzése megváltoztattatik s ugyanaz ezen ügynek érdemleges felülvizsgálatára utasittatik; mert a keresethez •/. alatt mellékelt határozat szerint a szegedi kir. törvényszék, mint a kisebb polgári perek felebbviteli bírósága a bírói hatáskör kérdésében végérvényesen határozván, felperes keresetét az 1877: XXII. t.-cz. 41. §-nak utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a rendes biróság előtt feltétlenül megindíthatta s ennélfogva az első biróság Ítéletét és megelőző eljárását birói hatáskör hiányából a másodbiróság meg nem semmisíthette. Az ingallau vevője a vételárból a bekebelezett és fennálló terheknek megfelelő öszeget visszatarthatja, a mig az ingatlan tehermentesittetik. Ellenben a tényleg már kifizetett, de még nem törölt kincstári illetékekre nézve ilyen visszatartási jog nem illeti a vevőt, minthogy azok törlése hivatalból rendelendő el. A csornai kir. járásbíróság (1888. május 28. 1,355. sz. a.) Elő János ügyvéd által képviselt ifj.Cs. János felperesnek L. Antal és neje szül. Csík Erzsébet alperesek ellen 140 frt és jár. iránti perében : alperesek egyetemleg tartoznak a leszállított 100 frt tökéből 13 frt levonása után fenmaradt 87 frt tőkét felperesnek megfizetni. Indokok: Alperesek a leszállított kereset valóságát és mennyiségét beismerték. Azon észrevételük, hogy az eladott birtokra 13 frt 75 kr. és 13 frt kincstári illeték van kebelezve s hogy addig, mig ezen terhek törölve nem lesznek, fizetni nem tartoznak, némileg jogaik mellett harcol, de mert a felperesileg csatolt hivatalos nyugta szerint a Cl. alatt bekebelezett 13 frt 75 kr. járulékaival együtt 1886. dec. 30-án kifizettetett és igy ezen összeg most már a birtokot nem terhelvén, annak törlése hivatalból lesz elrendelendő. Minthogy pedig a C. 2. alatt bekebelezett 13 frt minden kétséget kizárólag a Cl. alatti bekebelezéssel egy és ugyanazonosnak nem bizonyult: ennélfogva alpereseket nem lehetett arra kötelezni, hogy a C. 2. alatt bekebelezett illeték mellőzésével az összes leszállított követelést kifizessék; következve a C. 2. alatt bekeblezett 13 frt illetéket csak akkor kötelesek fizetni, ha az általuk megvett és javukra bekeblezett birtok C. 2.