A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 24. szám - Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e ujból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégitési végrehajtás szándékoltatik vezettetni? - A tőzsdejáték jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben

211 Benz, a törvény készítője, magyarázza nekünk, hogy ama kitétel »könnvelmü vállalatok« nemcsak árú-, hanem tőzsde-üzle­tel ere is, különösen árkülönbözeti üzletekre vonatkozik, árúkban és értékpapírokban. Tekintettel azon nagy hátrányra, mely az üzle­tek e neméből a hitelügyletre háromolhatik, ha egy vagyonbukott ily üzleteket túlságos, erejét messzire túlhaladó mérvben folytatott, akkor - Benz szerint — szigorúan kell az ilyent büntetni. A nagy költekezésnek és a könnyelmű vállalatoknak lényegesen hozzá kellett járulni az eladósodás előidézéséhez. Ha ezek csak aláren rendelt mértékben forogtak fenn és ha egyéb okok idézték elő a fizetésképtelenséget, akkor azok nem jelennek meg ezen vétség ismérvei gyanánt és tekinteten kívül esnek. (L. R u d o 1 f Benz: l >as Sti aígesetzbuch für den Kanton Zürich, 1871., 177. 1.) Franciaországban a »Code de commerce« azt ren­deli, hogy minden vagyonbukott kereskedő azon esetben tekintendő banqueroutier simple«-nek, ha nagy összegeket adott ki: » . .. . sóit á des opérations de pur hasard, sóit á des opératimis fictive de bourse ou sur marehandises«.(Artiele 585., 2 ) A »Code pénal« meg azt rendeli, hogy azok, kik a keres­kedelmi törvényben meghatározott esetekben egyszerű vagyon­bukottaknak tekintendők, legalább is egy hónaptól két esztendőig és még ezentúl is terjedhető fogházzal büntetendők. (Article 402.) Angliában 1884. január hó 1-én (Skótország és Irhon kivételével) egy uj csődtörvény lépett életbe, melynek címe: »An Act to amend an consolidate the Law of Bankruptcy, 46 et 47 Vict. chapter 52*, mely törvény röviden mint »Bankruptcy-Act 1883* idéztetik. Ezen törvény arról is intézkedik egyebek között, hogy a közadósnak megszabadítása, azaz liberatiója azon esetben is megtagadható vagy korlátolható, ha bukását meg­gondolatlan és merész üzletek okozták. A közadósnak megszabadítása (dischargei, mely az angol csődjognak sajátszerű intézményét képezi, a csődbíróságnak azon határozatából áll, mely által a közadós feltétlenül vagy bizonyos megszorítások mellett valamennyi a csődben érvényesítendő és érvényesített igényektől megszabadittatik vagy felmentetik. Az adós az »adjudieation«, azaz a csődnyitás után bármikor fordulhat a bírósághoz a megszabadítás iránti kérvényével; erre tárgyalást tűznek ki és beható vizsgálat megejtése után a bíróság ez után megengedheti vagy megtagadhatja a feltétlen megszabadítást, vagy egy bizonyos időig elhalaszthatja ennek hatályát vagy megenged­heti a megszabadítást bizonyos megszoritások mellett, melyek az adósnak jövendőbeli keresetére, ennek jövedelmére vagy egyéb reá jutó vagyonra vonatkoznak. Ily megszorítás gyanánt azon rendelkezés vétethetik fel a megszabadító határozatba, hogy pl. a tömeggondnok ált d az adós beleegyezésével kieszközlendö lesz egy itélet a csődkövetelések azon összegei tekintetében, melyek a megszabadítás idejében nem fedezvék. A bíróság azonban csakis akkor fogja ezen Ítéletnek végrehajtását megengedni, ha bebizo­nyittatik, hogy az adós a megszabadítás óta végrehajtásnak alá­vetett vagyont szerzett. Egy erre irányuló kérvény feletti határozat­hozatal előtt az adóst meg kell hallgatni (sect. 28.6.) A megszabadítás azon hatálylyal bír, hogy ez az adóst vala­mennyi a csődben érvényesítendő igénytől liberálja ugy, hogy ha ezt a megszabadítás megtörténte után egy ilynemű követelés miatt perlik, akkor ő megszabadítást érvényesítheti kifogásképen isect. 3u2- 3-)) Ha a bíróság a megszabadítást csakis az említett megszo­rítás mellett mondja ki, akkor a közadós köteles az offiical récéi­vel-nek (ez egy közigazgatási hivatalnok, a kit a kereskedelmi minisztériumunkkal összehasonlítható kereskedelmi hivatal, a »Board of trade«, nevez ki) mindazon felvilágosításokat nyújtani, melye ket ez adósnak szerzett vagyona tekintetében kíván és ezen kivül köteles még erre vonatkozólag évenkint egyszer egy kimutatást terjeszteni a bíróság elé. (sect. 287 ) Ha egy meg nem szabadított vagyonbukott egy 20 font sterling erejéig terjedő kölcsönt vesz fel (körülbelül megfelel 201 frt 04 krnakj a nélkül, hogy a hitele­zővel tudatná, hogy ő egy fel nem szabadított vagyonbukott, akkor az egy a »Debtors'Act 1869.« (az adósokról szóló törvénybe) ütköző s a szerint büutetendő vétségben válik vétkessé, (sect. 31.) A biróság által kimondott megszabadítás vissza is vonható. Nyilt kérdések és feleletek. A végrehajtási jogból. A. tartozik B-nek 300 frt korcsmabérrel, A-nak azonban, mint korcsmárosnak, 20 frton aluli számosabb künnlevő köve­telései vannak, melyeket a nt i kir. járásbíróság, mint kisebb polgári peres ügyekben eljáró hatóságnál beperelt; e pereket a kir. járásbiró maga tárgyalta le s elmarasztalta A nak adósait. B. most megjelenik A-val minden idézés nélkül az eljáró kir. járásbiró előtt s A. azt mondja, hogy ő a részére s javára | oda itélt fenti követeléseket átruházza B. re, erre az eljáró kir. járásbiró — miután délután 5 órakor az iktatókönyv is már le­zárva volt — B. keresetének beiktatása nélkül 5 órától 7 óráig A. és B. között »p e r e g y e z s é g e t« köt, holott a per | be sem volt iktatva s a felek erre meg sem idézdve ; s átruházza , B-re A-nak összes oda itélt követeléseit; kérdés: perrendszerű peregyezség-e ez ? közokirat erővel bir-e ez ? De tovább; másnap C. 80 frt követelése erejéig jogerős i itélet alapián kielégítési végrehajtást nyert s azonnal foganatosí­tott is A. ellen annak a fentiek szerint oda itélt követeléseire s ennek alapján A nak elmarasztalt adósai rendelvényileg a foglalás­ról értesítettek is, mig az átruházásról értesítve nem lettek; kérdés: a fenti módon történt átruházás erősebb j o g u-e, mint a nyert végrehajtási jog? mert a C. által fogana­tosított végrehajtás után B., kire az átruházás történt, a beiktatás és idézés nélkül, hivatalos órán kivül a kir. járásbiró által kötött »peregyezség«, mint »közokirat« alapján, igényt támasztott s igénye az I. és 11-od biróság által megállapittatott. Qrej Jó~sef, ügyvéd Néwctujvtiron. Sérelem.* Szédelgés — indokokkal. (Adalék a felső bíróságok restanciáinak apasztásához ) A birói határozatok indokolása arra való, hogy peres feleket a köztük vitássá vált jogviszony megoldásának okai iránt tájékoz­tassa, s ez által a per döntő körülményeire vonatkozó érvek és ellenérvek gondos szembeállítása, mérlegelése s az ezekből vont következtetés utján a birói rendelkezés helyességéről meggyőződést nyújtson. Természetes, hogy a felsőbb bírósági indokoknak sem lehet más célja, mint hogy a törvény alkalmazásának azt a módját, a melyet a birói kijelentés tartalmaz, igazolja. Helyes azért, ha a felsőbb biró oly esetekben, a midőn az e'sőbiróság indokolását eléggé kimerítőnek nem találja, egyébként helybenhagyó határo­zatában a felülvizsgált itélet indokait kibővíti, pótolja, vagy he­lyesbiti a végből, hogy a feleket álláspontjuk helyes vagy helytelen voltáról még inkább meggyőzze. Helyes az is, és távolról sem áll ellentétben perjoguukkak ha a felsőbb biró, teljesen correct ítéletet és minden irányban kimerítő indokolást találva, egyszerűen indokai alapiján hagyja helyben az elsőbiróság ítéletét. De hogy a fölebb­viteli biróság az elsőbiró határozatát teljes egészében elfogadja, ennek az indokain kivül más indokolást absolute föl nem hoz, hanem ugyanazon indokokat más mondat-szerkezettel ugyan, de merőben azonos tartalommal ismételi, s aztán pro coronide még hozzáteszi, hogy »az elsőbiróság Ítélete az i 11 felhozott indokokból hagyatik helyben« — no már ez — bosszantó ! Elvétve már ezelőtt is találkoztam hasonló indokolással, hanem ugy látszik, hogy ez mostanában a kir. tábla egynémely biráinál szokásossá válik. Nekem például már ez évben öt perem­ben érkezett le ily indokolás, ne csodálja hát t. szerkesztőség, ha totaliter kihoz a sodromból. De hadd lássuk őket közelebbről, mert érzem, hogy cikkem pikáns címével szemben nekem is indokolnom kell. Az x—i takarékpénztár N. N váltóadós, mint forgató ellen egy vidéki törvényszék előtt teljesen azonos tartalmú váltók alapján négy külön váltópert folytat, a melyekben a megtámadás, védelem, bizonyíték stb. minden mozzanatában ugyanaz. A teljesen egyező tényálláshoz képest a törvényszék mindegyik perben hasonló Ítéletet hoz, alperest mint váltóforgatót marasztalja követ­kező indokolással : »AIperes a kereseti váltónak és azon látható forgatmányának valódiságát kétségbe nem vonván, azt a kifogását pedig, hogy a lejáratra nézve közte és felperes között a váltó jelenlegi tartal­mától eltérő más megállapodás létesült, felperes tagadása ellené­ben nem bizonyítván, idevonatkozó kifogása figyelembe nem jöhet. Nem vehető figyelembe a váltó fedezeti jellegéből merített kifogás sem, egyrészt, mivel hasonló kifogás felperes, mint har­madik váltóbirtokossal szemben, általában helyt nem foglalhat, s * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyi­tunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudalnadó A szerkesztősig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom