A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 23. szám - Okirathamisitást állapít meg azon cselekmény, mely szerint törvénytelen gyermek az anyakönyvbe, mint törvényes vezettetett be

a JOG. .Mindezen kifogások alperes marasztalását nem gátolják; azon állításait, hogy R. . . . N. más, a felperesként fellépő R Náthán volna, továbbá, hogy felperes a váltót jogtalan uton szerezte volna, alperes bizonyítani meg sem kísérletté. Hogy R. . . j K. aláirás nem a váltó szövege alatt állana, maga a váltó megcáfolja. Tény az : felperes maga beismeri, hogy a váltón annak elfogadása idején A. István volt, mint kibocsátó aláírva s hogy felperes a váltó szövege alá nevét utóbb irta. A. István a váltót nem irta alá, csak kézjegygyei látta el. Váltónyilatkozata tehát a I v. t. 104. §-a szerint váltójogi hatálylyal nem bír s így a váltóból ' kibocsátó aláírása, a lényeges kellék hiányzott. Ezen hiány pót- j lása miatt alperes a v. t. 93. §-a szerint csak annyiban élhet kifogással, a mennyiben bizonyítani képes, hogy az utólagos kitöltés létrejött megállapodás ellenére történt, ezt pedig alperes 1 nem bizonyította. Ily pótlás által nem a váltó lett meghamisítva, , mert a pótlás előtt érvényes váltó nem is volt. Nem tesz e rész- | ben különbséget, hogy felperes a hiányt lejárat után pótolta, mert a v. t. 93. §. a pótlás miatti kifogásokat megkülönböztetés nélkül korlátozza. Nem ügydöntő azon kifogás sem, hogy az óvásban a váltó hiányos tartalommal van felvéve, minthogy az ; óvás alperesnek, mint elfogadónak váltójogi kötelezettségére nézve közömbös A váltó »an die ordre meine eigene« szavakkal A. István rendeletére lett kiállítva s felperes azzal, hogy nevét kibocsátóként A. Istvánné mellé irta, csak kibocsátó, nem egyszersmind rendelvényes is lett. Ezen körülmény azonban az ügy eldöntésénél irányadó nem lehet, mert felperes, mint rendelvényes lépett fel és ebbeli minősége ellen alperes kifogást nem tett. Az óvás felvételére alperes elleni váltókereset fentartására szükség nem volt, ,/..% váltódíj viszkereseti igény hiányában a v. t. 50. §-a alapján szintén nem lett volna érvényesíthető, azon- ' ban alperes ezeknek felszámítása ellen kifogást nem tett. P. Marko és A. István tanuk által bizonyítani kívánt ténykörülményeket felperes beismeri; azon körülmény pedig, melyet Z. Vilmos tanú volna hivatva bizonyítani, t. i., hogy alperes a j váltóban kitett összeggel felperesnek tartozott, jelen ügy elbírálásánál nem lényeges, ennélfogva ezen tanuk kihallgatása mel- . löztetett stb. A budapesti kir. itélö tábla (1888. nov. 28. il">i. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A kereseti váltóból s a felek előadásából nyilván kitűnik, hogy alperes a váltót A. István kibocsátó rendelvényére fogadta el, hogy A. István kibocsátási nyilatkozatot a váltóra rávezette és hogy felperes az utóbb emiitettnek forgatmánya utján jutott a váltó birtokába; a B) alatti óváslevelen olvasható váltómásolat pedig azt igazolja, hogy felperes kibocsátói aláírása a váltón csak az óvás eszközlése után vezettetett. Igaz ugyan, hogy A. István kibocsátói nyilatkozatot csak kézjegygyei eszközölvén, e váltónyilatkozat a váltótörvény 104. g-a értelmében váltójogi hatálylyal nem bir s ennélfogva váltójogilag nem létezőnek tekintendő ; felperes mindazonáltal a váltót saját kibocsátói aláírásával ellátni jogosítva nem volt, mert magából 1 annak szövegéből nyilvánvaló lévén, hogy az egy meghatározott személy, t. i. A. István, mint kibocsátó rendelvényére fogadtatott 1 el: a kibocsátás és rendelvényezés iránt történt megállapodást maga a váltó tartalma kétségtelenné tette. Ennélfogva felperes az előtte tudvalévő megállapodás ellenére saját kibocsátói aláírásával kitöltött váltó alapján alperes ellen ; váltói keresettel nem birván, őt keresetével elutasítani kellett stb. i A magyar kir. Curia (1889. május 16. 258. sz. a.): Tekintve, hogy a váltóbirtokos csak a még teljesen hiányzó vala- ' mely lényeges kelléknek a váltóra vezetésére van jogosítva, de arra, hogy az okiraton már kitüntetett, bár a törvénynek meg nem felelő lényeges kelléket mással helyettesítse s ez által a váltó tartalmát megmásítsa, joga egyáltalán ki nem terjed: a másodbiróság Ítélete, az abban felhozott indokok alapján helybenhagyaitik stb. A közadós által harmadik személy (jelen esetben : férje) tartozásaiért ennek hitelezőjének adott biztosítási nyilatkozat és abban foglalt bekeblezési engedély nem tekinthető oly visszteher nélküli jogügyletnek, mely a csődtörvény 28. §-nak 1. pontja alapján megtámadható. I (1881 : XVII. t.-c. 26., 28. és 33. §-ai.) A komáromi kir. törvényszék: Felperes keresetét e törvényszék elutasítja. Indokok: Felperes egy 1884. december 9-én keit okmányt kíván érvénytelenittetni azon okból, mert állítása szerint közadós B. Sámuelné s alperes üzleti viszonyban állván, alperes közadós férjének B. Sámuelnek vagyoni viszonyairól kellőleg tájékozva lévén, magának jogtalan előnyt kivánt biztosítani a többi hitelezők rovására. Minthogy az A. alatti kötelező nyilatkozat kelte és B. Sámuelné bukása között több mint nyolc havi idő telt el, a csődtörvény 27. §-ában foglalt esetek egyike sem forog fenn arra nézve, hogy ezen kötelező nyilatkozat B. Sámuelné többi hitelezői előnyére érvénytelenittethessék, annál inkább sem, mert a pozsonyi pénzügyigazgatóság 11,224/87- számú értesítése mint közokirat teljes próbaerejííleg begyőzi azon körülményt, hogy alperes B. Sámuel és G. Hermannal 1884. évi szeptember 14-én oly üzleti vállalatba volt bocsátkozandó, mely vállalat terjedelme kizárja azon feltevést, hogy B. Sámuel vagyoni viszonyai S. Sándor alperes előtt ismeretesek lettek volna. v1887. június 29-én, 4,300. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, közadós B. Sámuelné született N. Rózának azt a jogcselekvényét, mely által az A. alatt csatolt 1884. évi december 9. napján kelt okirat szerint 6,400 frt erejéig alperes javára férjével B. Sámuellel egyetemleges fizetési kötelezettséget vállalt, 6,4<>0 frt erejéig zálogjogot adott s ezzel együtt alperesnek ezen okirat alapján a komáromi 1,882. számú telekjegyzőkönyvben 8,491/84. sz. végzés szerint 6,400 frt erejéig bekebelezett zálogjogát B. Sámuelné szül. N. Róza csődhitelezői irányában hatálytalannak kimondja. Indokok: Alperes beismeri, hogy azok a tartozások, melyeknek biztosítására az A. alatti okirat kiállíttatott, nem közadós B. Sámuelnét, hanem férjét B. Sámuelt terhelték. Ezek szerint közadós B. Sámuelnének az a jogcselekménye, mely által az A. alatti okirat alapján alperes a férjét terhelő tartozás erejéig fizetési kötelezettséget vállalt és zálogjogot adott, kétségtelenül visszteher nélküli. Minthogy pedig közadósnak visszteher nélküli jogcselekvényei, a mennyiben azok a csődnyitást megelőző két éven belül jöttek létre, a csődtörvény 28. §-ának 1. pontja alapján megtámadhatók; minhogy közadós az A. a. okiratot 1884. évi dec. 9-én állította ki, közadós ellen pedig a csőd alperes előadása szerint is 1885. december 9-én már megnyittatott, minthogy ezek szerint közadósnak az A. alatti kiállítása által létrejött jogcselekvénye a csődnyitást megelőző két éven belül keletkezett : közadósnak az A. alatti okirat kiállítása által létrejött jogcselekvényét a csődtörvény 28. §-ának 1. pontja alapján s alperesnek ezen okirat alapján szerzett zálogjogot pedig a csődtörvény 31. §-a alapján a csődhitelezők irányában hatálytalannak kimondani kellett. (1888. junius 18-án, 5,763. sz.) A mag'y. kir. Curia: A másodbirósági ítéletnek megváltoztatása mellett az első bíróságnak Ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodbirósági Ítéletnek megváltoztatása mellett az első bírósági ítéletet kellett helybenhagyni, mert a csődtörvény 28. Sjának 1. pontja szerint megtámadhatók közadósnak azon jogcselekményei, melyeket visszteher nélkül kötött; jelen esetben azonban alperes közadós B Sámuelné férjének. B. Sámuelnek a biztosításért értéket adott, a mennyiben nevezett házasfelek az A. a. a keresethez csatolt biztosítási nyilatkozatot és abban foglalt bekebelezési engedélyt azon tartozások fejében állították ki, melyek az alperes által B. Sámuelnek nyújtott hitelből merültek fel; a B. Sámuelné által férje B. Sámuelért elvállalt egyetemleges fizetési kötelezettség és annak folytán általa adott biztosítás tehát S. Sándorral szemben nem tekintethetvén visszteher nélküli szerződésnek, közadósnak azon jogcselekménye, a mely által most nevezett alperesnek biztosítást adott, a fentebb idézett törvényhely alapján hatályosan meg nem támadható ; továbbá, mert felperes által a válaszirathoz D. a. csatolt végzés szerint a B. Sámuelné ellen 1884. évi december hóban beadott csödnyitási kérvény végérvényesen elutasittatván — a mint ez az E. alatti végzésből kitűnik — a B. Sámuelné ellen 1885. évi augusztus 28 án, illetve december 9-én megnyitott csőd nem a fentebb idézett 1884. évi kérvény alapján rendeltetett el; ez utóbbi kérvény beadása tehát a jelen per elbírálásánál figyelembe nem jöhet és ugyanazért B. Sámuelné által adott biztosítás a csődtörvény 27. §-a alapján nem támadható meg sikerrel. A perköltség azért szüntettetett meg kölcsönösen, mert a perben elvi jelentőségű vitás kérdés képezte eldöntés tárgvát. (1889. január 17.én, 1888. évi 9,012. sz.)