A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889 / 1. szám - A végtárgyalásokról
Nyolcadik évfolyam. 1. szám. Budapest, 1889. január 6. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. <7. Kiadóhivatal: V. Rndolf-rakpart 3. *z. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) tó IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, Jl UAGYAR ŰfiYÍÉfll, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖHYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. V Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre . 6 frt — kr. fél » . . 3 » — * negyed » . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: A végtárgyalásokról. Ina: dr. Csillag Adolf, szolnoki ügyvéd. — Változás az igazságügyminiszteri államtitkárságban. — Az országos közegészségügyi tanács felülvéleménye a Pribil-ügyben. Irta: dr. G r u b e r Lajos, budapesti ügyvéd. — Elévült váltó birtokosának a váltókezes ellen milyen jogai vannak ? Irta : 1 n c z e József, ügyvéd Kolozsvárott. — Nyilt kérdések és feleletek. (I. Mi teendő, ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra megjelenni nem akart ? Irta : Dr. K. Zs., ügyvéd Baján. II. Tartozili-e a biroság bünvizsgálat által harmadik személyeknak okozott károkat megtéríteni ? Felelet. Irta : dr. Gl. L ) — Sérelem. (Magyar alperesek Ausztriában. Irta: dr. R e i n i t z Miksa, ügyvéd Bécsben.) — Irodalom. (Deák Ferenc emlékezete. — Az orosz büntető törvénykönyv javaslata.) — Vegyesek. — Curia és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: A szülők joga. Irta: Kr aj esik Soma, Zólyom. MELLÉKLET - Jogesetek tara. Fel^öbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Könzlöny «-böl. | Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhívás! 1889. január hó 1-től uj előfizetést nyitunk. Ez alkalomhói azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük már lejárt, tisztelettel kérjük hogy az előfizetések mielőhb mearujitani szíveskedjenek. ho?y az összetorlódó előfizetések mellett idejekorán intézkedhessünk a lap pontos megküldése iránt. T. előfizetőink ezután is — mint eddig — pontos értesítést kapnak lapunkban díjtalanul a felsőbíróságoknál levő üsryekröl és az egyszer tudakolt ügyeket evidenciában tartjuk mindaddig, míg azok elintéztetnek, a mikor az elintézés módját azonnal tudatjuk t. előfizetőinkkel. Tégül értesítjük t. előfizetőinket, hogy ez évre is sikerült a „Jog törvénytára" megjelenését bizositani és hogy árra, az eddigi feltételek mellett 2 frttal az előfizetést elfosadjuk. Lapunk ol vasói azon helyzetben lesznek, hogy a megjelenő törvényeket és igazságügyi rendeleteket, mielőtt még a könyvkereskedésben kaphatók volnának, kitűnő kiállításán, elismert >zerzöktől származó magyarázó jegyzetekkel ellátva bírhassák. Lapunk előfizetési ára ; . . . 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt. Egész évre 6 frt. A >»Jog:" kiadóhivatala. Negyedévre K A végtárgyalásokról. Irta: Dr CSILLAG ADOLF, szolnoki ügyvéd. Midőn a bűnvádi eljárást szabályozó törvény törvényhozási megalkotása küszöbön van. nem vélünk felesleges dolgot teljesíteni, midőn az annak keretébe tartozó végtárgyalásokról némelyeket elmondunk. A bűnvádi eljárást ez idö szerint, mint tudjuk, egy miniszteri rendelet szabályozza. Ennek rendelkezése szerint a végtárgyalást az ügy rövid ismertetése után az elnök nyitja meg, minek megtörténte után a vádhatóság terjeszti elő vádinditványát a tárgyalás megtartására. Ezen formalitások megtörténte után veszi kezdetét a tulajdonképpeni .tárgyalás, tudniillik a vádlott, tanuk és szakértők kihallgatása. És ki eszközli ezek kihallgatását? Az elnök s a tanács tagjai. Ha ezeknek már kérdéseik nincsenek, az ügyész és védő is intézhetnek kérdéseket a vádlott, tanuk, vagy szakértőkhöz. Ez röviden ecsetelve, nálunk a végtárgyalás azon része, melyet »bizonyitási eljárásnak« nevezünk. Hogy miként eszközöltetik az, különösen a vidék némely törvényszékeinél, arról csak annak lehet fogalma, ki annak szem és fültanuja volt már. A végtárgyalás bizonyítási eljárásnak nevezett része, mint tudjuk, tulajdonkép élőszóvali reprodukálása a vizsgálatnak a törvényszék előtt. De a mint a vizsgálat nem ment gyakran a pressió minden nemétől, mely ugy a vádlott és tanukra gyakoroltatik, nem nevezhetjük annak magát a tárgyalást sem... Bíróságaink legnagyob részének fogalma szerint maga a vád alá helyezés már praeoccupál az Ítéletnek, ugy, hogy a vádlott már elítélt számba esik gyakran. Ilyennel szemben aztán a pressió minden neme megengedett. Elkezdve a nem ritkán erőszakolt és vádlott zavarba hozatalára célzó keresztkérdésektől egész a lealázó bánásmódig, mely éreztetni van hivatva az illetővel, hogy ő »vádlott«, különösen, ha vádlott elég vakmerő olyan vallomást tenni, mely a vád alapját megingatni alkalmas. És ki eszközli mindezt ? Ugyanazon bíróság, mely egyszersmind ítélni is hivatott. És nem satira ez ? Valóban az. Meggyőződésünk, hogy nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy maga a vád még az érdekelt bűnös voltát nem jelenti s hogy ha mint gyanúval terhelt birái elé állíttatik is, bűnösnek mondani, vagy tartani azt senki sem jogosított, mindaddig, mig a felett Ítélet nem mondatik és bűnösnek nem nyilvánittatik. Szerintünk tehát azt, hogy a tárgyalásnál ugyanazon bíróság eszközli a tényállás felderítését, ugyan azon bíróság hallgatja ki a vádlottat, tanuk és szakértőket, mely később a felderített tényállás alapján ítéletet mondani hivatott, mig a vád és védelem csak mint mellékszemélyek szerepelnek e fontos actusnál, helyeselni egyáltalában nem lehet. A bíró is csak ember lévén, mint a tapasztalat is igazolja, képtelen megőrizni azt a pártatlanságot, melyet megőrizni kötelessége volna az ügy érdekében, akkor, mikor ő igyekszik vádlottól a vád érdekében terhelő vallomást kicsikarni. Maga ezen cselekmény már öt arra utalja, hogy érzelmei a vád érdekében legyenek lekötve, szóval semleges már azon szerepnél fogva sem tud maradni, mely neki a tárgyalás folyamán kijut. Ez szerintünk oly tiszta és világos, annyira az ember természetéből folyó, hogy részletesebb bizonyításra alig szorul, és igy lehetetlen be nem látni, hogy ép ellenkezője történik annak, minek a helyes igazságszolgáltatás érdekében történnie kellene. Ehez járul még azon körülmény, hogy különösen jelen viszonyaink között, mig az ügyészt, mint az állam által javadalmazott hivatalnoktársát tekintvén, a bíró a köztük fennálló collegialis viszonynál fogva, azzal még személyileg is rokonszenvez, addig a védelmet képviselő ügyvéd nem az igazságszolgáltatás kiegészítő részének, de egy szükséges rossz, szóval egy tűrt egyéniségnek tekintetik. Hogy mily nagy befolyást gyakorol egyes cselekményeinkre a rokon- vagy ellenszenv, csak az képes felfogni és megérteni, ki maga is befolyásolva volt már ily érzelmek által. Pedig kit nem tartottak már fogva hasonló érzelmek ? íme, ezekből kitűnik, hogy bűnvádi eljárásunk a kezdettől egész a végezetig ugy van megalkotva, hogy a vádlottra, vagy gyanúval terheltre, azon pillanattól kezdve, midőn a vizsgáló biró elé állíttatik, egész addig, mig felette ítélet mondatik, oly behatás gyakoroltatik, hogy az nem annyira az igazság, mint a vádlott bűnös voltát igyekszik kideriteri.
