A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 20. szám - A közbirtokosság (compossessoratus). Negyedik közlemény. 4. [r.]. A közbirtokosság tárgya, alanya és megszünése

176 a JOG. az arányosítás nemcsak az egyes közbirtokosokat megillető részek nagyságának megállapítására," hanem a közbirtok megosztására is kiterjeszthető, a mely esetben aztán a közbirtokosság megszűnik és a közbirtokossági javak megosztott részei egyéni szabad tulajdonná válnak.7* Oly közbirtokosságoknál, melyeknél az arányosítás még meg nem történt, a bíróság határozza meg azt, hogy a közbirtokosság vagyonát képező italmérési jogért járó és közigazgatási uton végleg megállapított kártérítés összegéből az egyes közbirtokosokat mennyi illeti.75 Az arányosítás megtörténte előtt csak akkor vehetik fel az egyes közbirtokosok a reájuk esi) kártalanítási összeget, ha a részesedés arányára nézve egymás közt egyetértenek. Ennek hiányában csak az egész kártalanítási összeget veheti fel v a 1 am ennyi közbirtokos együtt és illetve valamennyiek meghatalmazottja ; máskülönben a kártérítési összeg bírói letétbe helyeztetik. 70 Ausztria és külföld. A csődön kiviili kiegyezés törvényes szabályozása Angliában és Belgiumban. (Anglia.) Az igazságügy terén legcsökönyösebb és legnehézkesebb törvényhozás, az angol, csodálatos mozgékonyságot és fogékonyságot tanusit valahányszor a kereskedelem érdekeit érintő új intézmény lett valamely más országban kipróbálva. Különös érzékenységet tanusit oly intézmények iránt, melyek fontosabb gyakorlati kérdéssel állanak kapcsolatban. Az angol csődeljárás költséges és hosszadalmas volta folytán Angliában 1883 óta minden áron előmozdítani kisérlették meg a bíróságon kivüli k iegyezések létesítését; azt törvényesen szabályozott intézmény nyé kívánták tenni, a mennyiben kötelező voltát a hitelezők kisebbségére is kimondatni kívánták, mi utóbbi azonban nem sikerült. Következőkben ismertetjük: 73 1 880. évi XLV. t.-c. 19. §. : »Az érdemleges tárgyalás főbb feladatait képezik : 2. Arányosításoknál : e) a közösségben maradó felek között a részesedés arányának megállapítása . 74 1880. évi XLV. t.-c. 25. §. : »A természetben elkülönített egyéni birtokrészek szabad tulajdont képeznek. A közösen maradó területek használata a megállapított arány szerint illeti az állandó közösségben maradó részeket«. Curia 158/1883. sz. L. 26. jegyzet. 75 1888. évi XXXVI. t.-c. 12. §. : »A kártalanítás megállapítására hivatott és a 11. §. 1., 2. és 3. pontjai alatt elősorolt hatóságoknak tartatik fenn, különösen azon kérdések eldöntése : 4. Kiadható-e az igényt támasztónak s mily arányban a megállapított kártalanítás összege. Ellenben azon kérdések elbírálása, melyekben közigazgatási uton nem hozható tisztába, hogy a megállapított kártalanítás kit, vagy kiket s mily arányban illet, a bíróságok illetékességének tartatik fenn. 1836. évi XII. t.-c. 29. S- ! »Az igazságügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a közigazgatási hatóságok által végleg megállapított s a felmerült magánjogi igények miatt jelen törvény értelmében birói letétbe helyezett kártalanítási összegekre vonatkozó igények eldöntését, ideértve a részesedési arány megállapítását is és a kártalanítási összegnek kiutalását tárgyazó birói eljárást, a birói illetőség megállapításával kapcsolatosan, rendeleti úton szabályozza. Utasítás 52. (!. Intézkedés azon érdemleges kérdések eldöntése iránt, melyek a bíróságok illetékessége alá tartoznak. Az 1888. évi XXXVI. t.-c. 29. §-ában nyert felhatalmazás erejénél fogva, a kir. igazságügyminiszter a közigazgatási hatóságok által végleg megállapított s a felmerült magánjogi igények miatt az itt hivatkozott törvény éltelmében birói letétbe helyezett kártalanítási összegekre vonatkozó igények eldöntését, ide értve a részesedési arány megállapítását is és a kártalanítási összegnek kiutalását tárgyazó birói eljárást, a birói illetőség megállapításával kapcsolatosan rendeleti úton szabályozza. 76 1 888 évi XXXVI. t.-c. 21. §• : »A járadék-szelvények, valamint a kártalanítás összege a kir. adóhivatalok utján rendszerint azon jogosítottnak adatik ki, kinek részére az megállapítva lett. Ezen szabálytól eltérésnek a következő esetekben van helye : I. Az igényjogosultság iránti kétség esetében : 1. Ha az a körülmény, hogy a kártalanítás kit illet, nincs tisztába hozva, vagy a részesedési arány vitás s a közösen jogosultak nem valamennyien együttesen kívánják felvenni a kártalanítás összegét. A jelen szakasz I—III. pontjai alatt elősorolt esetekben a járadékszelvények és a kártalanítási összeg az érdekeltek értesítése mellett birói letétbe tétetnek s azoknak csak bejelentéssel nem érintett fölöslege adható ki a jogosultnak vagy megbízottjának*. Mittermayer nyomán az angol csődön kivüli kiegyezés intézményét. A törvényjavaslatot R o 11 i t A. terjeszté be a képviselőházban és eredetileg csak a kereskedők kiegyezéseire vonatkozott. A törvény tárgyalása alkalmával azonban ezen megszorítás elejtetett, mert az 1883. angol csődtörvény többé nem tesz különbséget kereskedő és nem kereskedő közt. A törvény legfontosabb intézkedését az 5. cikk tartalmazza, mely szerint valamely adós által hitelezőivel kötött beengedés i szerződések (deed of arrangement) semmisek, ha h é tnapon belül kellőleg nem lettek lajstromozva és bél 1 y e g e z v e. A 3. cikk szerint a törvény hatálya 1888. év január hó 1-ével kezdődik és a 4. cikk szerint leengedési szerződéseknek mindazok tekintessenek, melyek csődön kivül valamely adós álta' vagy részére, vagy üzletére vonatkozólag általában hitelezői javára (for the benefit of his creditors generally) köttetnek ;és vagyonátengedést, vagy követelés-elengedést tartalmaznak. Ép ugy ide tartoznak mindazon szerződések, melyek az adósságok törlesztése céljából a hitelezőknek befolyást engednek a vagyonkezelésre és üzletvezetésre. Az 5. cikk tartalmazza azon intézkedést, mely szerint a fenti 7 napi lajstromozási határidő azon nappal kezdődik, melyen az adós vagy valamely hitelező a megállapodást aláírták, a mennyi ben ez Anglia vagy Írországban történt, vagy a mennyiben az ezen országokon kivül történt, azon nappal, a melyen a megállapodásnak a rendes postamenet szerint ezen országokba érkeznie kellett, ha csak bizonyítva van, hogy az aláírás után egy hét alatt postára adatott. A 6. és 7. cikk a lajstromozás módját határozzák meg. Az adós ugyanis köteles irásbelileg hit alatt (affidavit) vagyoni és tartozási állapatát fölfödözni és az általános szerződési bélyegen kivül a vagyoni állapot minden 100 fontja után még 1 schillinget fizetni. A 8. cikk szerint a lajstromozás mind Angol-, mind Irhonban az illető ország legfőbb itélőszékénél történik és pedig ugyanazon hivatalnok által, ki az ingatlan adásvételi (bilis of sale) szerződéseket lajstromozza. Skóciára egyáltalán ezen törvény ki nem terjed. A következő cikkek (9 — 12.) a lajstromozár okban netán szükséges módosításokra határidőkre, a lajstromozási okmányok kiadására és betekintésére vonatkoznak. Fontos a 13. cikk intézkedése, mely szerint a lajstromozás egyik másolata azon megyei bírósághoz is elküldendő, melyben adós lak-, illetve üzleti helyiséggel bir, ha ez a londoni csődbíróság területén kivül fekszik. Irlandra ez nem alkalmaztatik. A törvény többi intézkedései közül még kiemelendő a 17. cikk, mely szerint ezen törvény nem szándékozik a csődjogon valamit változtatni, vagy valamely megállapodásnak jogi hatályt tulajdonítani, mely szerint kijátszatnék a jog, hogy valamely cselekmény megtámadható legyen. Oly hitelezőnek tehát, ki a bíróságon kivüli egyezséghez nem járul, szabadságában áll csődöt indítványozni adósa ellen és ez által az egyezséget megdönteni. Nincs tehát elérve azok törekvése, kik az ilyen leengedési egyezségeket a kisebbségre nézve is kötelezőknek akarnák declarálni. Mint ezekből kitetszik, az új törvény ezen szerződéseknek nem kedvezményezését, hanem ellenkezőleg nehezitését tartalmazza, a midőn azok joghatályát igen rövid, alig betartható határidőkben eszközlendő lajstromozáshoz köti. Az ezen szerződésekkel való visszaélések elhárítását célzó egyes intézkedést alig tartalmaz a törvény. Legfölebb az a haszna van, hogy tájékozást nyújt az iránt, vájjon valamely adós elengedési szerződést megkisérlett-e már hitelezőivel. Egészen más jellegű és kimerítőbb intézkedéseket tartalmaz a belgiumi 1887. év június 24 én kelt törvény, melyre legközelebb visszatérünk. Dr. Stillcr Mór. (Befejező cikk következik.) Nyilt kérdések és feleletek. A bagyatéki eljárás köréből. Gyakori eset, hogy az örökhagyó még életében eladta ingatlanait, vagy azoknak egy részét, részint Írásbeli szerződés mellett, részint a nélkül, azonban a vevő — talán a miatt, mert az átírási költséget sajnálja, vagy talán tudatlanságból — a megvett ingatlant az eladó haláláig nevére át nem irattá, gondolván, hiszen megvettem, használom is, azt tőlem már senki sem veheti el! Be-