A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 19. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Huszadik közlemény)

166 A JOG. A feljegyzés elzárja a telekkönyvet a további tilalomellenes bejegyzésektől, miből folyólag az annak dacára eszközölt bekeblezések eredeti érvénytelenség okából megtámadhatók.229 A feljegyzés tárgyát csak az olyan tilalmak képezhetik melyek érvényesen vannak rendelve, a melyek tehát — álláspontunkhoz képest — harmadik személyeknek a dologra vonatkozó közvetlen jogosítványainak megóvását célozzák, s ezért a dologi hatályra való emelkedés lehetőségét magukban foglalják. A tisztán személyes jellegű tilalom telekkönyvi bejegyzése e szerint az elidegenítési jogosultság tárgyi elvonását nem eredményezheti s egymagában véve az absolut jogérvényesítésre alapul nem szolgálhat.230 A feljegyzés alapját általában telekkönyvi bejegyzésre alkalmas okiratok képezik.231 Ide sorozhatok a közhatóságoknak és bíróságoknak perenkivüli határozatai (p. o. oly hagyatékátadó végzések), különösen pedig jogügyleti tilalmak esetében : a nyilvánkönyvi jogosított által kiállított magánokiratok, esetleg a tilalmi viszony keletkezésének ténybeli és jogi előfeltételeit megállapító bírói Ítéletek. A fenébb előadott módon nyilvánkönyvileg ki nem tüntetett elidegenítési tilalom — ehhez képest — csak relatív hatálylyal bir, s a nyilvánkönyvi állás alapján — akár jogügylet, akár végrehajtás utján,232 akár visszteher mellett, akár anélkül 233 — harmadik Az 1871. évi július 25-éu kelt osztrák telekkönyvi törvény a telekkönyvi bej egy ez vények négy faját különbözteti meg. Ezek a bekebelezés és előjegyzés, melyekkel a nyilvánkönyvi jogok megalapittatnak s a feljegyzés és tkvi kitüntetés, melyekkel a publicitás elvének megóvása végett pusztán bizonyos jogi tények jeleztetnek. A feljegyzés e k a rendelkezési képesség szempontjából csak a személyes viszonyok (gyámság, gondnokság, csődnyitás) nyilvánosságra hozatalára szorítkoznak (20. §.), mig a telekkönyvi kitüntetések (Ersichtlichmachungen) célja abban áll, hogy a tulajdonnak tárgyi korlátozásait konstatáljuk és világlatba helyezzék 19. §.). V. ö. Randa i. m. 442. 1.: »Die Ersichtlichmachung eríolgt in rier Regei in der Weise, dass bei der Vorschreibung des Eigenthumrechtes die Beschránkung desselben (z. B. durch die fideicommissarische Substitution für die bestimmten Personen) hinzugefügt vvird.« Az elidegenítési jogosultság elvonásának a tulajdonjog korlátozásával kapcsolatos kitüntetésein kivül az elidegenítési tilalomnak önálló feljegyzése az osztrák tkvi törvény szerint helyt nem foghat. Ezt Randa kifogásolja és kiemeli, hogy az osztrák bíróságok e részben arra törekszenek, hogy a törvény által felállított korlátok lehető kitágításával a gyakorlati szükségnek lehetőleg eleget tegyenek (i. m. 203., 416 és 440. 11.). 229 Curia 1887. évi 8,622. sz. a. (J o g 1888. évi 44 sz): »Nem bir törvényes alappal alperesnek az a kifogása, hogy miután a terheltetési tilalom nyilvánkönyvileg kitüntetve nem volt, ő a zálogjogot jogérvényesen szerezte, mert a hitbizományi helyettesítés telekkönyvi feljegyzése biztosítékul szolgál az ingatlan terhelése ellen is, tekintet nélkül arra, hogy a terhelési tilalom kifejezetten bejegyezve nincs A mennyiben mégis alperes javára 5,000 frt erejéig a zálogjog bekeblezése elrendeltetett, annak mint érvénytelen bekeblezésnek kitörlését el kellett rendelni«. L. erre nézve a 182. jegyzetet és azzal összefüggő szöveget. 230 Ez szükségképeni folyománya az elidegenitési tilalom fogalmáink meghatározásánál elfoglalt álláspontunknak, melyszerint az elidegenitési jogosultság abbanhagyásának obligalorius jellegű kikötéseit a tulajdonképeni elidegenitési tilalmak közül kiválasztandónak találtuk (4 és 7. §.). Randa i. m. 198. I. ; »Ein an sich unwirksames Veráusserungs- bezw. Einschuldigungsverbot (mely t. i. harmadik személyeket megillető önálló dologi jogosítványok biztosítására nem szolgál) kann selbstverstandlich durch die Verbücherung keine Gültigkeit erlangen«. Steinbachi. m. 162. 1.: »Veráusserungsverbote, soweit nicht Dritten verbücherungsfáhige Rechte eingeráumt vverden, sind kein üegenstand der Verbücherung«. Edelsberg (i. m. 306. 1.) szerint telekkönyvileg feljegyezhetők : a hitbizományok és a helyettesítések, a tulajdonjog és haszonvételi jcg fentartásai, a tulajdonjog visszaháramlása, végintézkedésen alapuló elidegenitési és terhelési tilalmak. Megjegyzendő, hogy az utóbbiakra nézve közelebbi megkülönböztetést nem tesz Hogy a német tervezet a személyes jellegű tilalmakat is bejegyezhetőknek tartja, arra nézve 1. a 168. jegyzetet és Motive I. 214. 1. 231 A tkvi rendtartás 104. és 105. §-ai e tekintetben közelebbi útmutatást nem tartalmazván, a feljegyzés okmáuyi alapjának meghatározásánál a dolog természeténél fogva a tkvi rendts 67. és köv. §-ait kell irányadóul tekintenünk V. ö. Randa i. m. 441. és 443. 1. 232 A publica fides ingatlanoknál a telekkönyv tartalmán alapszik, s igy annak vélelmezése, hogy a telekkönyvből kivehető bejegyzések a jogállással megegyeznek, független a nyilvánkönyvi jogosított subjectiv maga tartásától. A különbség, mely e tekintetben az ingók és ingatlanok közt fenforog, jelezve van fentebb a 227. jegyzetben. V. ö. Motive III. 211. 1. 233 A nyilvánkönyvi állásra alapított dologi jogszerzés jó vagy rosszhiszeműségének meghatározásánál egymagában véve nem bírhat súlylyal, vájjon — singularis successio esetében — a szerzés visszteherrel vagy a nélkül történt-e ? Legfeljebb arról lehet szó, nem tartozik-e a megajándékozott felelősséggel jogelődjének az ajándékozás előtti kötelezettségeiért? Budapesti kir. tábla (1873. évi 52,874. sz. a ) Felperes a tulajdonjogot visszteher nélkül szerezvén felperes a kereseti ingatlanra nézve jóhiszemű I személy által szerzett dologi jogra ki nem hat. Miután azonban a I törvény csak a nyilvánkönyvbe vetett bizalmat védi, kétségtelen, ' hogy az a harmadik jogszerző , a ki ellen bebizonyittatik,-'31 inisze rint a dologi jog megszerzése időpontjában az elidegenitési tilalmat megalapító tényekről tudomással bírt, törvény oltalmára nem számíthat.235 Ebből folyólag a telekkönyvileg be nem jegyzett tilalom absolut joghatályának feltétele gyanánt a harmadik jogszerző rosszhiszeműségét kell tekintenünk. telekkönyvi tulajdonosnak nem tekinthető. Curia mint legfőbb Ítélőszék (1874. évi 3,297. sz. a ) : Nem lehetett figyelembe venni alperesnek azon ellenvetését, hogy a kereseti egész szőlőnek korábban lett eladatásáról felperesnek tudomása volt, mert ezen körülménynek tudomási, más bizonyítékok hiányában a rosszhiszeműséget még meg nem állapítja, (ü t á r r. f. XI. 115.) A visszteher melletti és a nélküli szerzés között egy-biránt az osztr. polg. törvénykönyv 440. §-a sem tesz különbséget. V. ö. Randa i. m. 351. és 443. 1. Zlinszky: Magánjog 264. 1. 4 jegyzet. Másként áll a dolog az ingóknál (fentebb 222. jegyzet). 284 A telekkönyvi jogszerzésnek a jóh.szemüség csak n e g a ti J eleme. A szabály az, hogy a telekkönyvi állásra alapított dologi jogszer/és jogszerűnek tekintendő ; az pedig, hogy rosszhiszeműség esetében a dologi jogátszállás hatályra nem emelkedhetik, csupán csak az általános szabály alóli kivétel. A telekkönyvi jogszerző jóhiszeműségének hiányát, mint az ellene támasztott kereset vagy kifogás jogi alapját — ellenfél tartozik bizonyítani. L. erre nézve a 219. jegyzetet. 285 Zlinszky (Tkvi rendtartás 263. 1.) hivatkozással ama szabályra, hogy a telekkönyvi jogelőd és másik személy közt előzőleg létrejött kötelmi viszony tudása rosszhiszeműséget még meg nem állapítja, a tkvi jogszerző részéről csak akkor látja a rosszhiszeműséget fenforogni, ha tudása oly tényekre vonatkozik, melyek tkvi előzője jogának semmiségére vagy érvénytelenségére vonatkoznak. Halmossy (i. m. 11 —15- 1.) szerint azonban a jóhiszeműség hiánya akkor is konstatálható, ha a jogszerző p. o. tudomással bir arról miszerint tkvi előzője az ingatlant már másnak adta el, a ki tehát a tulajdonjog tkvi bejegyzésére jogcímet szerzett. Mellőznünk kell ezúttal az irodalomban erre nézve felmerült controversia közelebbi ismertetését, csak azt emeljük ki, h jgy a kérdésnek oly szük körre való szorítása, a mint azt Zlinszky teszi, a törvény sz.Ilemével össze nem egyeztethető, mely mindenütt csak azt védi, a ki a telekkönyvi állásban bizva, szerzett jogokat. (O. P. Tvkönyv 1,500. §.) Szerintünk a jóhiszeműség vagy rosszhiszeműség eldöntésénél döntő körülményeket, e szerint tehát a jogszerző tudásának vagy nemtudásának tárgyát apiioristice meghatározni nem lehet; annyi azonban kétségtelen, hogy az olyan jogszerző, aki a telekkönyv által eltakart valódi jogál.ást ismerte, a ki tudta, hogy az, a ki i telekkönyvben alakilag jogosítottként szerepel, az anyagi jogalakulás szerint az ingatlan felett rendelkezni jogosítva nincsen, a kinek jogszerzése tehát nem a telekkönyvbe vetett bizalmon alapul : a törvény oltalmára nem számithat. A kérdés elbírálásánál mindenesetre figyelembe veendők a concret jogeset összes körülményei, a mi ismét birói belátásnak tág tért enged. Innen magyarázható ki, hogy sem az osztrák sem a magyar judicatura a Zlinszky által jelzett irányban eddigelé positiv megállapodásra nem juthatott Szerintünk a kérdés kielégítő megoldása csak ugy eszközölhető, ha a rosszhiszeműséget megalapító tudomás körét azokra a ténykörülményekre vonatkozólag állapítjuk meg, melyek a telekkönyvi jogosítottnak tárgyi rendelkezési képességét s ezzel együtt a jus alienandi joggyakorlását mateiialiter kizárják. A ki oly elődtől derivál jogokat, kiről tudja, hogy az anyagi jogállás szerint tárgyi rendelkezési képességei nem bir, a tkvi állásba vetett bizalomra nem hivatkozhatik. Öt illetőleg a tkvi előd jogának anyagi gyengeségét nem szanálhatja a telekkönyv tartalmának helyes volta mellett harcoló vélelem, melyról szó sem lehett akkor, ha a jogszerzőnek a nyilvánkönyvből merített értesülése más uton szerzett tudomásával ellenkezik. E mellett ne feledjük, hogy tkvi rendszerünk szerint a bejegyzésnek anyagilag érvényes jogviszonyra kell támaszkodnia (O. P. Tvkönyv 435. és köv sj-ai. Tkvi rendt. 127. §-a), holy oly esetekben, midőn a dologi jogszerzésnek telekkönyvön kivül is helye van (p. o. természeti tulajdonnál vagy szolgalomnál), a bejegyzés csak jogbiztositó jelleggel bir (Randa i. m. 351. és 352. 1.), hogy tehát a formális bejegyzés az anyagi jogviszonytól elvontan, csak a jóhiszemű harmadik jogszerző érdekében érvényesülhet, (így pl- a bejegyzett tulajdonos ellen a vele szemben hatályos kötelmi viszonyra alapított kifogásnak helye van. A telekkönyvön kivüli tudomás relevanciáját illetőleg figyelmet érdemelnek különben az O. P. Tvkv. 468. 527. és 1,447. §-ai is.) így fogva fel a dolgot, nem fogjuk ellenmondásnak tarthatni, hogy pl. a zálogjogi bekeblezés engedélyezéséről való tudomás a jóhiszeműséget ki nem zárja; mert a zálogjog az ingatlan feletti rendelkezési jogosultságot meg nem szünteti s a későbbi jogszerző azon véleményben is lehetett, hogy a hitelező zálogjogát bekebleztetni nem kívánja s adósának személyes kötelezettségével is megelégszik. V. ö. Halmossy i. m. 31.1., a hol ez irányban a magyarországi telekkvi rendtartás 3. §-ának 1. és 4. pontjában észlelhető megkülönböztetés találóan van kiemelve. A P o r o s z Landrecht I. 10. és 25. §-a szerint elegendő a más által szerzett jogcím tudása, azonban a Szász polg. törvénykönyv 278. §-a szerint a tudásnak a bejegyzett jog semmiségére vagy érvénytelenségére kell vonatkoznia. Ezzel szemben a német tervezet a tudomás tárgyát általáben mindazon tényekre terjeszti ki, melyeknélfogva nyilvánvaló, hogy a telekkönyv az anyagi jogállással nem egyezik s hogy az ingatlan elidegenitési j tilalom alatt áll (E n t w u r f 837. §. és Motive III. 221. 1. Hogy itt a ' tárgyi rendelkezési jogosultság értetik, mutatja a §. elhelyezése is.) Ez