A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 18. szám - Mikor tartozik a sommás biróság a birói illetékességet hivatalból vizsgálni?

160 R JOG. Sérelem.* Közjegyzőségi miseria. Kitűnt c becses lap 16. számában a »Serelem« rovatban hozott közleményből, hogy A. várost irigyelheti G város a kir. közjegyzőjéért, mert A. város kir. közjegyzője, ha kissé nagyot hall is, egyébként képes, de G. város kir. közjegyzője hall ugyan, mind e mellett teljesen képtelen kötelessége teljesítésére. G. város kir. közjegyzője ugyanis azt hitte, neki kötelessége naponta s minden nap minél több pálinkát és bort meginni és mivel ugy hitte, ugy is tett évek hosszú során át, annyira, hog) elcsigázott teste-lelke nem volt már képes az egyedüli munkára sem: nevét napokig nem tudta leirni, reszketett mint a kocsonya. Később, másfél évvel ezelőtt, szélütés érte, sánta és balkezére béna lett. Feje fölött elrepültek az évek és elmosták fejéből e ykori tudományát; élét vesztett elméjével s reszkető testtel szánalomra méltóan szorongatja kezében a közjegyzői pecsétet, melynek használásánál befestékezi magát és karmolja le nevét oda, a hova fiatal Írnoka a helyet kimutatja. Többre nem képes. G. város és vidéke mindezt boszankodva és mosolyogva nézi el. —y — Irodalom. A magyar váltó-jog kézi könyve. Irta: Dr. I'lósz Sándor, egyet, tanár. Második átdolgozott kiadás. Budapesl 1889. Az Eg g e n b e r g e r-féle könyvkereskedés kiadása. I'lósz tanár minden eddig megjelent munkájában önállóan gondolkodó főnek bizonyult. Nem szereti a szószaporitást, a mi tudományos munkában a felületességet jellemzi. De nem is mond oly keveset, hogy homályos volna. A mellett abban, a mit tárgyal, mélyen behatolni szokott a dolgok lényegének aljáig A szerző váltó-jogának kézi könyvét is ezen tulajdonok jellemzik. Teljes tájékozást tömör előadásban nyújt nemcsak a váltó-jog elmélete fölött, nemcsak a tételes törvény intézkedései tekintetében, de mind a legújabb irodalom, mind a hazai és némétbirodalmi judicatura is teljes méltatásban részesül, ki összehasonlítja a munka első kiadását ezen előttünk fekvő munkával, azt fogja találni, hogy minden ízében tényleg »átdolgozott«. És az átdolgozás csak előnyére van a munkának. Hiányos vagy hézagos előadás kiegészítve, kibővítve; kevésbé világos részek világosabban mondva, némely nézet az időközben keletkezett irodalom, vagy judicatura hatása alatt módosítva ; szóval mindenütt a szorgalmas gondos utánráspolás, kiegészítés, pótlás. A munkát mint a váltójog egyik igen kiváló tudományos földolgozását nagy haszonnal lógják a gyakorlat emberei is olvashatni. —/— (íriiiiwald Béla »A közigazgatás rendszere* című munkájára vonatkozó előfizetési felhívás, az említett munkának részletes tartalomjegyzékével lapunk mai számához mellékelve van. Ezen immár harmadik kiadásban megjelenő munkára, melylyel még lesz alkalmunk kimerítőbben foglalkozni, már előzetesen felhívjuk t. olvasóink figyelmét. Beküldettek. A halászatról (1888: XIX. t.-c.) végrehajtási utasítással. 2-ik kiadás, jegyzetekkel ellátták Hermán Ottó és dr. Imling Konrád. Ráth Mór kiadása. Ara 80 kr. A telekkönyvi betétek s z e r k e s z t é s é r ő 1 _szóló 188ii: XXIX. t.-c. végsehajtási rendeletei. Ráth kiadása. Ara 60 kr. Deák Ferencz emlékezete. Levelek. 2-ik füzet. Ráth kiadása. Ara 40 kr. Vegyesek. Dr. Mayer Salamon bécsi egyetemi tanárnak kényszernyugdíjaztatása nálunk jogász-körökben szokatlanul kínos benyomást okoz. Ha mindeddig nem érintettük ezen eseményt, ennek oka abban rejlett, hogy vártunk, mig az elmozdítás indító okai felöl felvilágosítást nyerünk. Ez azonban nem történt meg mind ez ideig. Az egész esetet szokatlanul mystikus homály borítja. Ilyenhez hasonló eljárásra nincs példa a bécsi egyetem évkönyveiben. Az elmozdítás ép oly hirtelen és váratlanul jött, mint a mennyire érthetetlen és indokolatlan. Ennél kíméletlenebb és önkényesebb eljárás nem képzelhető. Mayer tanár ur nem szorul arra, hogy * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. ' működését nálunk bemutassuk. Bécsi hallgatói méltán a legnagyobb rokonszenvvel viseltettek iránta és eme érzelmüknek küldöttség utján kifejezést is adtak a/, általuk igen keheit tanár előtt. Nem akartuk ugyan ezen kinos eseményt megbeszélés tárgyává tenni, de nem tehetjük, hogy ezennel kiféjezést ne adjunk annak, hogy mi s velünk bizonyára mindenki, ki Mayert ismeri — s ki ne ismerné öt nálunk? — a legnagyobb megütközéssel és megdöbí benésscl értesültünk az osztrák közoktatásügyi miniszternek Mayer 1 tanár úrral szemben követett igazságtalan, érthetetlen és párját ritkító kíméletlen eljárásáról. Az önérzetes tudós bizonyára nem lógja magát ezen reactionárius áramlat szülte esemény által irodalmi sikeres működésében megzavartatni s megnyugvást fog találni abban, hogy az igazságosan Ítélők rilka egyhangúsággal a legélesebb módon és kíméletlenül pálcát törnek Gautsch megfogna tatián intézkedése felett, mely miniszterségének sötét pontja [ fogja képezni. A Pribil-C.setliez. Dr. Fayer László a »J o g t u d o in á n j i ! K ö z 1 ö n y«-ben felszólalt azon cikkein alkalmából, melyet a A Jog« f. é. 15 dik számában írtam, melyben szerzőnek művel tettem megbeszélés tárgyává és melyben azt mondtam, hogy nem tartanám a jogrenddel összeegyeztethetőnek szerző ama nézetét, mely szerint az, a ki minden áron meg akar válni az élettől, minden tekintet nélkül s más körülmények között különben büntetendő erőszakos módon is eltávolíthatja mindazt útjából, mi j terve kivitelében akadályozólag hat. Dr. Fayer László ur azt irja, hogy a tételt ily terjedelemben nem is állította, hanem ilyeténképen: ha conllictus áll elő élet és halál között, az előbbinek feláldozását, a szükség állapotának előzményei mellett, feltétlenul kizártnak mondani nem lehet. Ha tehát valaki el van zárva j fegyházban és csak ugy képes magát megölni, hogy azon másik • egyénen, ki öt ebben akadályozni akarja, sérelmet okoz, akkor j szerző ezt ezen sérelemért nem büntetné minden esetben; vagyis | nem mindenkinek, ki az akadályt erőszakosan elhárította, adná meg a büntetlenséget. Szerzőnek tételét olyan terjedelemben I vettem, mint a minőben az állítva lett, de nem változtathatok , azon előbbi nézetemen, hogy szerző elméletéből veszély fenyegetne. | Leginkább megerősít ebben szerzőnek azon fentebb említett példája, melyben az öngyilkosságot megkísérlő és másokon sérelmet okozó fegyencet nem büntetné minden esetben. En ezt minden esetben büntetendőnek tarltom. És jogilag nem is construálhatnám ennek felmentését. Mi alapon ? Jogos védelemről ez esetben nem lehet szó, mert az | öngyilkosságot akadályozó fegyenctárs nem iutéz az öngyilkosságot ( elkövetni akaró fegyenc személye ellen jogtalan támadást, midőn í az öngyilkosság véghezvitelét megakadályozni igyekszik. Végszükségről még sokkal kevésbé szólhatunk az életunt fegyencnél, ki i épen nem hivatkozhatik arra, hogy a végszükséget nem maga , okozta. Azt pedig minden törvény cardinalis feltétel gyanánt állítja fel, hogy a beszámítást kizáró végszükségnek vétlenül számlázottnak kell lenni. A ki fegyházba került, az nagyot I vétett a jogrend ellen és azért lakolni kénytelen. Vele született jogánál fogva halálra unhatja magát a magánelzárásban pl. és ! akkor — ha ugy tetszik neki — meg is ölheti magát, mert nem kötelezhető arra, hogy éljen; de ha meg akar halni, akkor semmi körülmények között nem tekinthető feljogosítottnak arra, hogy embertársain sérelmet okozzon. A felmentő Ítéleteket, melyeket szerző ugy a hazai, valamint a külföldi judicaturából is idézett, j nem analóg esetekre vonatkoznak, hanem olyanokra, melyekben menthető és talán még igazolható esetekben ölnek; pl. ha az élettől megválni akaró szerencsétlen szülők előtt kevésbé látszik bűnnek az, ha magukkal viszik gyermekeiket, mint ha itt hagyják őket; vagy pl., ha az elcsábított leány hűtlen szeretőjét lelövi, midőn az anya leánya hírnevének megbecstelenitöjét szolgája által lelöveti stb. stb. Ha már végszükségről szólhatnánk az életunt fegyencnél, akkor áll az, a mit Bemer helyesen mond: »Dass man sich ! einem Nothstande, den zu ertrager man verpflichtct | i s t, überhaupt nicht, am vvenigsten aber durch eine strafbare Handlung entziehen dürfo, bedarf kaum der Ervvahnung*. (Lehr! buch, XIV. kiad. 102. lap.) I la megengedtem, hogy talán a jövő fog szerzőnek igazat adni, ezzel csak azt ismertem el, hogy a j jelen korban még nincs igaza. A philanthropismus hypertrophiája ellen kell küzdenünk, mert vannak a jog terén bizonyos határok, melyeket a rend veszélyeztetése nélkül lehetetlen túllépni. Nem szeretném, ha a bűnügyi igazságszolgáltatásban a philantrop absorbeálná a jogászt: a philanthropiát azonban épen nem nélkülöz hetjük e téren. Dr, Gruber Lajos.