A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 16. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Tizennyolcadik közlemény)

JiJoC bíróságnak e részbeni határozata helybenhagyassék. A törv. rendt. -14. §-a azt mondja : »ha azon fél, kinek az eskü jogérvényesen odaitéltetett, az Ítélet hozatala előtt vagy után meghal« ; tehát a törvény contemplál oly esetet, midőn a fél ítélethozatal előtt elhal s az ítéletben részére mégis eskü Ítéltetik. De ezen felfogás tűnik ki a kir. Curiának 1886. évi 1,961. sz. határozatából is (Dtár XV. köt. 311. 1.), melyben a per során elhalt alperes részére lett föeskü ítélve a következő indokolással: » a főesküt egyéb bizonyíték hiányában alperesnek oda Ítélni kellett, habár időközben alperes el is halt, mert azon kérdés eldöntése, hogy az eskü alperes által leteltnek tekintessék-e vagy sem, a törv. rendt. 244. §. értelmében külön úton leend elbírálandó. Ha a póteskü felperes részére jogerejüleg oda leend' ítélve, a további lépések a törv. rendt. 244. §-a értelmében lesznek megteendők, még pedig: a) Azon esetben, ha az elhalt felperes a megítélt pótesküre életiben ajánlkozott — mely feltétel utóbbi időben a felsőbb bíróságok által felette tág magyarázatban részesül — az özvegy kérelmének oda kell irányulni, hogy a póteskü leteltnek nyilvánittassék. b) Ha azonban az esküre való ajánlkozás meg nem történt volna, ugy felperes nejének a 244. §. alapján az iránt kell folyamodnia, miszerint a pótesküt elhalt férje helyett ő tehesse le. Ezen kérelem teljesítésének, nézetem szerint mi sem áll útjában, legkevésbé pedig azon körülmény, hogy felperes neje a perben tanúként kihallgattatott s hogy éppen az ő vallomása képezi azon félbizonyitékoi, melynek kiegészítése végett a póteskü megítéltetett, u. i.: A törv. rendt. 244. §-ra állapított kérelem tárgyában határozó bíróság csak azt van hivatva megbírálni: 1. Vájjon az esküre jelentkező jogutódra nézve nem forognak-e fenn az 1881. évi LIX. t.-c. 21. §-ában felsorolt gátló okok és 2. vájjon nem oly termés/etü-e az esküvel bizonyítandó tény, hogy arról az elhalt perfelet kivéve más közvetlen tudomással nem birhat. Ha gátló ok fenn nem forog s a per adataiból s az ellenfél bizonyítékaiból ki nem tűnik, hogy a vitás tényről a jogutód közvetlen tudomással nem birhat,ez esetben az eskü letétele neki okvetlen megengedendő; a felvetett két rendbeli esetben pedig annál is inkább, mert felperes neje hit alatti tanúvallomása által csak valószinübbé tette, hogy ő az esküvel bizonyítandó tényről közvetlen tudomással bír. Végre még azon felmerülhető aggályok alaptalanságát kisérlem meg kimutatni, mintha az ugyanazon fél által tett tanúvallomás és póteskü egymást teljes bizonyítékká ki nem egészíthetné s mintha a tanúvallomást tett fél esküre bocsátható nem volna; ámbár előre bocsátom, hogy ezen kérdések az érdemre vonatkozván, a 244. £-ra állapított kérelem felett ítélő biróra nem tartoznak. A tanuzási képesség és a tanúvallomás bizonyító ereje a kihallgatás idejében fennállott viszonyok szerint mérlegelendők. Felperes neje — a felvetett kérdésből kitetszőleg — kifogástalan tanú volt, hit alatti vallomása által a kívánt fél bizonyítékot előállította s így azon körülmény, hogy utóbb tanuzásra képtelen perféllé vált, tanuzásra képes állapotában tett hit alatti vallomását, illetve annak bizonyító erejét nem alterálja. A félbizonyiték tehát érintetlenül fennáll s az a megítélt póteskü által teljes bizonyítékká kiegészíteni, az elhalt perfél bármelyik jogutódja — kiben a fent érintett kellékek megvannak — jogosítottnak tekintendő. Minthogy pedig felperes nejében az esküre bocsátáshoz megkívánt kellékek — a felvetett kérdésből következtetve — meg vannak, kérelmével nem lesz elutasítható s az általa leteendő póteskü csak olyan bizonyító erővel fog bírni, mintha azt az elhalt felperes más jogutódja tette volna le. Végül azon aggály eloszlatására, mintha felperes nejének tanuként történt kihallgatása az esküre bocsátás akadályául szolgálhatna — kiemelésével annak, hogy a törvényeinkben ily irányú rendelkezés sehol sem foglaltatik — elegendőnek tartom a kir. Curiának 1888. évi 3,908/87. sz. határozatára (Dtár XX. köt. 209. lap) hivatkozni, melyben a per során tanuként kihallgatott felperesi megbízottnak főesküt ítélt: »mivel azon körülmény miatt, hogy az első bíróság nevezett felperesi megbízottat tévesen tanukép kihallgatta, felperes jogosan meg nem fosztathatik a perrendtartás 225. §-a által részére biztosított főeskü általi bizonyítéktól, stb.« Dr. Juhász Andor, Kassa. Sérelem.* Eépesit-e a süketség a kir. közjegyzőséfjre! Becses lapjuk utolsó számának »Sérelmek« rovatában a fenti cím alatt az A. városi kir. közjegyző ellen az hozatik fel, hogy annyira süket, miszerint vele érintkezni »tortura«. A. városban két közjegyző van. Az egyik, igaz, kissé nagyot hall, mely baja már a kinevezéskor 1874-ben is megvolt, sőt a kijelölési felterjesztésben világosan ki volt emelve, hogy ez azonban nem akadályozza kötelességei teljesítésében s hogy a közönség, dacára, hogy választása van két közjegyző között, a »torturát« szívesen állja, annak legjobb bizonyítéka, hogy a közönség osztatlan bizalmát bírja s irodája A. városban a legnagyobb forgalommal bir. —b — Irodalom. »Telekkönyv, birtokrendezés, telekkönyvi átalakítás, betétszerkesztés« cím alatt mintegy 40—50 nyomott ívnyi tartalommal biró munkára hirdet Káplány Géza, kir. táblai biró és ismert telekkönyvi jogi író előfizetést. E munka négy önálló, de azért egymással összefüggő részből fog állani. Ennek a munkának előfizetési ára 3 frt, mely összeg 1889. július hó l-ig s/.erző lakására (Budapest VIII., fh. Sándor utca, 3G. sz.) küldendő. Gyűjtök 10 (tíz) előfizető után egy tiszteletpéldányban részesülnek. Az írásbeliség a fuvarozási jogban. Irta : R e i n i t z József, bpesti ügyvéd. Ara 50 kr. Ezen füzetke tartalmazza szerzőnek azon cikksorozatát, mely az »Ügyv. I..«-ban megjelent. A dolgozat igen alapos, felkarolja és ismerteti jóformán az egész fuvarozási jogot és pedig gyakorlati szempontból, mit szerzőnek, mint vasúti ügyésznek alkalma volt az életben megismerni. Csak sajnálni lehet, hogy a rossz kiállítás és nyomás által a különben érdemes dolgozat olvasása nagyon meg van nehezítve. Balesetek elleni biztosítás. (Die Unfallversicherung der in land- und forstwirthschaftlichen Betrieben bescháftigten Personen, nach dem Reichsgesetz vom 5. Mai 1886.) Von J u s t. Berlin, 1888. Siemenrothés Worms kiadása, 379 1. A német illető törvénynek a címben foglalt egyénekre vonatkozó biztosítás módjának és keresztülvitelének magyarázata a birodalmi biztosítási hivatal idenéző határozataival és az összes végrehajtási rendeletekkel. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése az öröklési jogról szóló 5. sz. törvényjavaslatra vonatkozólag, megjelent és Teleszky államtitkár által szeretetreméltó előzékenységgel a sajtónak megküldetett. Az öröklésről szóló törvényjavaslat tehát azon alakban fekszik előttünk, minőben már a ház elé fog kerülni, remélhetőleg lényeges változásokat rajta alig fog tenni. Vegyesek. Szilágyi Dezső, az uj igazságügyminiszter f. hó 13-án az igazságügyminiszterium átvétele alkalmával Teleszky államtitkár által hozzá intézett üdvözlő beszédére következőleg felelt: Tisztelt barátom és tisztelt uraim! Mikor én ő Felsége akaratából és alkotmányunknak megfelelőleg az igazságügyminiszterium vezetését átvettem, a legelső, a mit önöknek t. barátaim, az államtitkár szavai után mondani akarok, az a köszönet és az az öröm, melyet én az önökkel való találkozás felett mint munkatársaimmal való összejövetel felett érezek. Fel fogjuk venni a fonalat ott, a hol elődöm elhagyta. Elődöm, a kit egészségi állapota kénytelenített a visszavonulásra, de a kinek hosszú igazságügyi pályája, a szolgálat különböző szakában tanúsított és szerzett roppant tapasztalása, nagy talentuma és törhetlen kötelességérzete már sokat megtett azon célra, a melynek elérésére ma mi a munkát újra felvenni és — reménylem — erélyesen folytatni fogjuk. Ebben a pillanatban igazságos, csak egyszerűen igazságos ezt megmondani és nekem első sorban kötelességem, az ö érdemét sem elfelejteni, sem elhomályosítani nem engedni. A mi már t. uraim a munkát illeti, t. barátom igen jól körvonalazta azt és én a részletekről ma nem is fogok szólani, nem mintha önök előtt titokban tartanám, hanem kötelességszerííleg e tekintetben előbb egy másik helyen fogok nyilatkozni, azután egészen részletesen az önök munkálkodását felhiva, önök közt a feladatokat fel fogom osztani. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszsziik, lia kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A turkitttuíir.