A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 16. szám - Az ügyészi megbizott ur! A Jog eredeti tárcája - A közbirtokosság (compossessoratus). 2.[r.]. A közbirtokosság fogalma, alanyai és jogi természete

a JOG. 137 Kérdés : Kik e tulajdonközösség részesei, kik a közbirtokosok, vagy más szavakkal téve fel a kérdést, kik képezik a közbirtokosság alanyait? A közbirtokosság keletkezésekor azok voltak a közbirtokosok, a kik a szállásbirtokokban ós illetve az egységes nemesi ingatlanban osztozkodtak. Miután pedig a közbirtokossági közös tulajdon eszményi részei ép ugy képezik a jotíi forgalom tárgyait, mint bármely más tulajdonközösség ideális hányad részei: ennélfogva közbirtokosok mindazok, a kik akár eredeti osztozkodás 22, akár pedig ingyenes vagy visszterhes jogutódlás23, p. o. vétel, csere, ajándék, öröklés stb. utján valamely közbirtokossági vagyonrészhez jutnak s azt esetleg birják és használják.24 A különbség, mely a közbirtokossági tulajdonközösség részeinek megszerzése és a közönséges tulajdonközösség részeinek megszerzése között létezik, a közbirtokossági vagyon ama járulékos jogi természetéből folyik, a melynél fogva a közbirtok a nemesi egyéni tulajdon tartozékát képezi, mivel addig, a mig a törvényben előirt módon az elkülönzés (segregatio) meg nem történik. 25 ság tárgyának e túlzott kiterjesztése a jogintézmény keletkezésének és helyes fogalmának félreismeréséről tanúskodik. Ugyaniig hibában szenved Z 1 i n s z k y (i. m. 379. 1.) is : »A birtokosok részeinek aránya az egészre vonatkozó hányadrészekben (p. o. 10/25, b/-2t>-iész stb.) van meghatározva, de a birtokrészek azoknak nemcsak eszményileg, hanem ténylegesen is birtokában vannak. E részben tehát ök egészet nem képeznek. Azonban a közbirtokosok némely közös haszonvételekre nézve, minők pl. a regale, legelő, erdő, vadászat és halászati jog, rendszerint közösségben vannak s e részben a közös tulajdon egy sajátlagos faját képezi a közbirtokosság*. V. ö. Wenzel id. m. 114. 1., Kallós nem foglalkozik a közbirtokosság fogalmával. 11 Eredeti osztozkodás alapján közbirtokos nianap természetesen csak az újabban, vagyis a második forrásból keletkezett közbirtokosságoknál lehet valaki ; mert a szállásbirtokok, megosztásábóleredö kö/birtokok az idő régiségénél fogva ma már csak jogutódok kezén lehetnek. " 1836. év i XII. t.-c. 18. §. : közbirtokosok . . . ., kik vagy önmaguknak, vagy azoknak, kiknek képét viselik, valóságos gyakorlatát megmutathatják.« 24 Egész helyesen jelöli meg a törvény (18 6. évi XII. t.-c. 18 §.) a közbirtokosokat: milyeneknek (t. i. közbirtokosoknakj kell tartani pedig azokat, kik bármely haszonvételre nézve fentartván a közösséget, vagy önmaguknak, vagy azoknak, kiknek a belső telekben képét viselik, valóságos gyakorlatát megmutatbatják«. S mégis ugy látszik, hogy a törvény e helyes rendelkezése, mely arról, hogy mi a közbirtok, épenséggel nem szól, szolgáltatott okot a közbirtokosság fogalmának fentérintett téves felfogására ; tárgyául tétetvén a fogalomnak nem pusztán a közösben maradt javak, miként azt a törvény helyesen rendeli, hanem ezenkívül a megosztott fekvőség is, mit a törvénynem tesz. 26 1 836. évi XII. t.-c. 19. §. : »Az összesítést és az illető részeknek a mennyire megtörténhető, egy tagban való kihasitását — a közbirtokosokEbből önként következik, hogy a ki a fődolgot: a nemesi ingatlant megszerzi, ezzel együtt urává lesz a járuléknak: a közbirtokból járó jutaléknak is, p. o. a közös erdő, legelő stb. illetménynek ; holott a közönséges tulajdonközösség részei önállóan, nem pedig mint valamely más tulajdon járulékai képezik a jogi forgalom tárgyát. A további különbség abban áll, hogy a közbirtok eredeti szerzésmódjából az elbirtoklás ki van zárva; vagyis elbirtoklás által sem egy vagy több közbirtokos, sem pedig idegenek nem szerezhetik meg a közbirtoknak akár eszményi hányadrészeit, akár az egész birtokot ugy, hogy az az elbirtoklás után is közbirtok maradjon. A közbirtokosoknak egymás ellenében való birtoklási jogát ugyanis kizárja a törvény;2li az arányosítást illetőleg nem lévén helye az elévülésnek. 27 Másként áll a dolog a közönséges tulajdonközösségnél, miután itt i elbirtoklás törvény által kizárva nincs. Ha ug; anis egy vagy több tulajdonostárs felhagy tulajdonközösségi részével, nincs ok, hogy azt a többi birtokban lévő közös tulajdonos az elbirtoklás létrejöttéhez szükséges kellékek nak bármelyike kívánván — az arányossági per feljebb érintett utján még j oly helyeken is meghatározni s az e részben feljebb megállapított elvekkel megegyezőleg, végre is hajtani kelletik, melyekben, összesítés nélkül mindazáltal az arányosság már behozatott, vagy a hol a közbirtokosok között az i arányosság kulcsára nézve semmi villongás fenn nem forog: nyilván kijelentetvén egyébiránt, hogy azon egy határra nézve az összesítésnek és elkülönzésnek csak egy izben lehet helye«. 26 1836. évi XII. t.-c. 1. §. : 'Arányuság tárgyaiul szolgálnak a közösségre tartozó minden haszonvételek, még pedig ugy azok, melyek jelenleg közös és együttes használattal biratnak, valamint azok is, melyekre nézve bebizonyítható, hogy a közbirtokosok valamelyike által a közösből szakitat| tak el, az időmúlás határéveit felülhaladó magános használat sem állván ellent«. Curia 158/1883 A korcsmálási jog a birtokosokat jószágaik mennyiségéhez képest (juxta quantitatem bonorum) illetvén, mint küzségbeli közös jövedelem a hazai törvények értelmében a közös javadalmak felosztásának hasonló közössége alá vonandó s bármely birtokos annak a birtok mennyisége szerint arányosítását követelni törvény szerint jogosítva van Ott, u. hol a korcsmálás joga még nem arányosittatott, minden birtokos korlátozás nélkül kocsmároltathat, törvény szerint csak az arányosítás létesítése után szoríttathatván ezen jog gyakorlatára nézve bizonyos idő korlátai közé : e szerint a korcsmálás joga, melyet egyes birtokos hosszú idők óta gyakorol, ép ugy szabadon gyakoroltatván azt az ideig bármely odavaló szabad birtokos, a birtokosnak e tekintetben hosszú gyakorlata által egymagában véve a többi birtokosság irányában valamely különleges vagy kirekesztő jogot meg nem állapithat, valamely közös dolog felosztásának (arányosításának) eszközölhetésére való köteség elévithető nem lévén. Dtár. Ujfolyam VII. k.. 67. sz. 27 L. Kallós id. m. 523. §. rendes fizetésen felül jár; máskép az csak megszolgált díj. A javaslat ezen indokolása tehát még kétségesebbé teszi a sikert. Pedig tagadhatlan előnye az eljárásnak ezen külön járásbirósági vádközeg rendszeresítése. Mert valódi vádrendszer, mely nemcsak a külső látszatnak, hanem a célzat lényegének is megfelel, szakképzett vádközeg nélkül a járásbiróságnál sem honosítható meg; a mint az indokoló codificátor nagyon helyesen mondja. Elkerülhetlen szükség is van ilyen külön vádközegre. Hiszen a mostani ügyészségek sem képesek ellenőrizni a járásbirósági fenyítő ügyforgalmat, annál kevésbé lesznek arra képesek a »jövő ügyészek, kiknek munkáját az új bűnvádi eljárás rendkívül megszaporítja. A kir. ügyészség hatáskörének kellő gyakorlására a 2,265/80. számú, a járásbíróságok előtti bűnvádi eljárást, szabályozó igazságügyminiszteri rendelet 17. §-ában körülirt »A. táblázat« nehézkesnek s a célnak meg nem felelőnek bizonyult. Evidens dolog, hogy a jövő ügyésze, a hatalmas »dominus litis«, ezen tabelláris érintkezés alapján el nem vállalhat, iá a vállaira majdan nehezedő felelősséget. Nehéz és reskért dolog ugyanis az iratok nélkül csupán a rovatok rövid kitöltése alapján az »A«-ra »B«-t mondani ; azért sokszor megtörtént, hogy vagy hiábavaló jogorvoslatot jelentett be a közvádló s ez által szaporította a felsőbb bíróság munkáját, vagy élve jogával, bekövetelte az iratokat és szaporította a maga és a bíróság dolgát. Ezen állapoton is segitve lesz az új ügyészi megbízotti intézmény által. Csak legyen vállalkozó az ingyenes pályára! mert drága ám az élet, annyira, hogy a practicus ember már passióból is csak olyasmivel foglalkozik, a mi pénzt hajt a konyhára. Azaz : jövedelmező passiót űz. Érzi azt a javaslat is, hogy nem nagyon lesz miben válogatni s előadja a módokat, hogy oly helyen, a hol magánpályázó nem akad, kik által volna betölthető ezen »rendszeresitendő ideiglenes, rendszerint tiszteletbeli, ingyenes államhivatalnoki állás.« Előadja, hogy a biró egyúttal nem lehet közvádló, a mint most van a járásbíróságoknál; mivel akkor megdőlne a vádrendszer sarktétele ; hanem azért nagyon kivánatosnak tartja, hogy az ügyészi megbizotti állásra nyugdíjazott bírák nyeressenek meg és ha ilyenek nem vállalkoznának, akkor előáll annak a szüksége — a mi tényleg ugy is lesz — hogy az állásra birósági, ügyészségi, vagy közigazgatási hivatalnokok alkalmaztassanak, addigi hivatalukban való meghagyásuk, vagy az alól való időleges felmentésük mellett. Ezek a hivatalnokok volnának pedig: a törvényszéki aljegyzők, gyakornokok, kir. ügyészi gyakornokok, alszolgabirák, vagy szolgabírói gyakornokok. Ezen vádközeg-jelöltek közül, eltekintve minden egyéb kelléktől, csupán a nyugdíjas biró és talán még az alszolgabiró, a ki időközben, az 1886. évi XXI. t.-c. 67. §-a által szolgabiróvá lön előléptetve: tudná megőrizni tekintélyét és függetlenségét a járásbiró előtt. A többi aprószent »bliktri« volna előtte. Tehát már ezen egyedüli, a javaslat által is hangsúlyozott nyomós oknál fogva is nem felelnének meg a célnak és feladatuknak. És e mellett elvonatnának eredeti feladatuktól, egyoldalú gyakorlatot nyernének, hololt reájuk nézve elő van irva, hogy ugy alkalmaztassanak, miszerint a törvénykezés minden ágában kiképzést nyerjenek.