A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 15. szám - A bűnjelek kérdéséhez

ü JOG 59 s igy a végzésnek felfolyamodással megtámadott része az ő hátrányára meg nem változtatható : azt ezekből az okokból helyben kellett hagyni. (l889. évi febr. 7. 3,908. sz.) Habár a kt. 347. §-a értelmében a vevő az árút visszaküldeni jogosítva nincs, de ha mégis ezt teszi, az árú kifogásolását kétségtelenül magában foglaló ezen cselekmény mindazonáltal a rendel kezés alá bocsátás joghatályával bir, jogkövetkezménye a visszaküldésnek tehát nem az, hogy a miatt a vevő az áni hiányos minőségéből eredő jogait elveszítené, hogy tehát azon árúnak, melyet elfogadni egyébként nem köteles, vételárát megfizetni tartoznék, avasy hosy a bizonyítási teher szabályszerű megosztása ez által a vevő hátrányára módosítást szenvedne, hanem csak az, hogy a törvényellenes visszaküldésből netalán származott kárért felelős. (Kir. Curia 1889. febr. 22. 1,332. sz.) A váltókereset beadása, annak kézbesítése nélkül is, megszakítja a váltójogi elévülést. Ezen időtől fogva azonban az elévülés újra kezdi tét veszi és ha a váltóbirtokos az elfogadó irányúban S.év, vairy a kibocsátó irányában 3 hó alatt semmi joglópést nem foganatosít s a sommás keresetet, illetve sommás fizetési meghagyást nem kézbesitteti, váltókereseti joga azok irányában elévül. A váltó, ha annak alapján sommás végzés hozalott is, a magánjogi elévülés feltételei alá nem tartozik. (M. kir. Curia 1889. febr. 7. 1,235/888. v. sz.) Egyes hitelezőnek a vagyonbukott meghallgatása nélkül az 1S40: XXII. t.-c. 74. §-a értelmében meghozott valódisági Ítélet alapján saját javára kielégítési >égrehajtá>hoz nincs joga. A budapesti kir itélo tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, kérvényezőt kielégítési végrehajtás iránt 64,972/88. szám alatt beadott kérvényével elutasítja. Indokok: Az 1881 : XVII. t.-e. hatályba léptetése tárgyában 1881. november 4-én 3,328/1. M. E. szám alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet 13. §-ában tüzetesen fel vannak sorolva az 1881 : XVII. t.-cikknek azok a fejezetei és szakaszai, melyek olyan csődpereknél, a hol az 1840 : XXII. t.-cikkben szabályozott valódisági Ítélet már meghozatott, alkalmazandók ; ezek között azonban a hitelezőknek a csőd megszüntetése utáni jogaikat szabályozó 237. és következő szakaszok felvéve nincsenek. Ebből folyólag nem szenved kétséget, hogy annak a kérdésnek elbírálásánál, vájjon az a csődhitelező, kinek követelése az 1840 : XXII. t.-c. hatálya alatt lefolytatott csődperben valódinak Ítéltetett, de a valódinak elismert követelése a felosztáskor a tömeg elégtelensége miatt kielégítést nem nyert, a csőd megszüntetése után követeléseinek kielégítését keresendő, minő joglépéseket tehet vagy tartozik tenni? az 1840 : XXII. t.-c. szabványai az irányadók. A most felhívott t.-c. 117. §-a szerint, ha bukottnak oly vagyona fedeztetik fel, mely a csődtömeghez tartozott volna, avagy ha a csődtömeget cselekvő követelések iránt folyamatba tett, de a csőd megszűntéig be nem fejezett perekből a bukottra valamely vagyon háramlik, joga van azoknak a hitelezőknek, kik a csődtömegből teljes kielégítést nem nyertek, az említett természetű vagyonra bírói foglalást intézni, vagyis a vagyonnak, a ki nem elégített hitelezők javára, a valódisági és osztályozási Ítéletek szerint leendő felosztása céljából, zár alá vételét és csődtömeggé alakítását kérni, az 1840 : XXII. t.-c. 118. §-a szerint pedig, ha a bukottra örökség szállott, vagy az bármiképen ismét vagyont szerzett, a csődperben ki nem elégített hitelezők új csődnek megrendelését kérhetik. Ezekből kétségtelen, hogy egyes hitelezőnek a vagyonbukott meghallgatása nélkül, az 1840 : XXII. t.-c. 74. §-a értelmében meghozott valódisági ítélet alapján, saját javára, kielégítési végrehajtáshoz nincs joga. Minthogy pedig kérvényező végrehajtási jogának megállapítását a 7,169, 880. szám alatt kelt valódisági s ennek kapcsán meghozott osztályozási Ítélet alapján kérte, ez alapon azonban a fentebb mondottak szerint végrehajtáshoz nincs joga; minthogy továbbá az 1840 : XXII. t.-c. 117. §-ában felsorolt természetű vagyonok megjelölésének elmulasztása miatt folyamodó hitelező kérelme alapján, a ki nem elégített összes csődhitelezök javára szolgáló bírói foglalás sem rendelhető meg, az elsöbiróság végzésének megváltoztatása mellett, folyamodót kérelmével elutasítani kellett. (1889. évi febr. hó 18. 311. sz.) Bün-ügy ékben. Ugyanazon vádlott által, bár külön alkalommal, de teljesen azonos elkövetési ténykedés mellett véghezvitt lopások folytatólagos egy rendbeli lopás bűntettének minősitendők, ha c«ak m< g nem állapit tutik, hogy minden eiryes lopás külön akaratelhatározással követtetett el. A kecskeméti kir. törvényszék (1888. évi január 21 én 5,652/1887. B. sz. a.): Lopás bűntettével vádolt Ny. Ágnes és orgazdaság bűntettével,vádolt Ny. Józsefné szül. V. Márta elleni bűnügyben itélt: Xy. Ágnes elsőrendű vádlott egy esetben a btk. 333. §-ába ütköző s a 336. §-nak 3. és 7. pontjai szerint minősülő, három esetben pedig a btk, 333. §-ába ütköző s a 336. í. 7. pontja szerint minősülő 4 rendbeli lopás bűntettében; Ny. Józsefné szül. V. Mártha másodrendű vádlott a fent körülirt lopás bűntettéből kifolyólag a btk. 370. §-ába ütköző orgazdaság bűntettében mondatnak bűnösöknek s azért Xy. Ágnes elsőrendű vádlott a btk. 340., 341., 96. és 99. §-ai értelmében összbüntetéskép három évi fegyházra, Ny. Józsefné másodrendű vádlott a btk. 370. és 373. §-ai értelmében nyolc havi börtönre Ítéltetnek stb. Indokolás: Ny. András elsőrendű vádlott, valamint a i félegyházi városi rendőrkapitányi hivatal, ugy a vizsgáló bíró által történt kihallgatása alkalmával önkéntesen beismerte, hogy mult 1887. évi szept. hó 15. napjától azon évi október 15-ig Sz. József panaszlónál cselédi minőségben s rendes kialkudott bér mellett töltött egy havi szolgálati ideje alatt Sz. József panaszostól annak kulcscsal zárt Íróasztala fiókjából négy különböző alkalommal 6, 13, 9 és 4 frtos részletekben, illetve összegekben 32 frtot és pedig a rendőrkapitányi hivatal előtt tett vallomása szerint az irój asztal tetejének felemelése és a vizsgálóbíró előtt tett vallomása szerint az Íróasztal tetejének felfeszitése mellett, tehát erőszak alkalmazásával ellopott, azt azonban tagadja, hogy a kérdéses 32 frton felül többet lopott volna, mely körülmény Ny. Ágnes elsőrendű vádlott ellenében igazolva és bizonyítva nincs is. Ny. Józsefné szül. V. Mártha másodrendű vádlott a vizsgáló bíró által történt kihallgatása alkalmával beismerte, hogy leányától Ny. Ágnes elsőrendű vádlottól, mint az által szolgálatadó gazdája Sz. Józseftől tudva lopott pénzeket, ehő izben 6 frtot átvett és azt a leányától nyert utasításához képest annak sparkassájába tette, másod izben pedig, mint szintén tudva lopottat 6 frt 90 krját átvett, azt megtartotta, saját pénzéhez tette, következéskép elrejtette. Ny. Ágnes elsőrendű és Ny. Józsefné másodrendű vád! lottaknak fent előadott önkéntesen beismerő vallomásaikkal szemben a végtárgyalás alkalmával tett tagadásuk és visszavonásuk, tekintettel arra, hogy azokat elfogadhatólag mivel sem indokolták és igy beismerő vallomásaikat meg nem cáfolták, bírói figyelembe vehetők nem voltak, következéskép vádlottak ellenében saját beismerő vallomásaikkal, ugy a vizsgálat és végtárgyalás alkalmával felmerült egyéb adataival és pedig Ny. Ágnes elsőrendű vádlott ellenében, tekintettel arra, hogy az első lopást az Íróasztal tetejének felfeszitése, tehát erőszak alkalmazása mellett s azon szolgálatadó gazdája kárára, a többi három lopást pedig szolgálatadó gazdája kárára, tehát mint rendes, kialkrdott bérrel ellátott cseléd követte el, a fenti Ítéletben minősített négy rendbeli lopás bűntette és Ny. Józsefné másodrendű vádlott ellenében, tekintettel arra, hogy lányának elsőrendű vádlottnak szolgálati viszonyát tudta és ismerte, a 6 frt 90 krt illetőleg, miután azt leányától, elsőrendű vádlottól, mint tudva lopottat elfogadta és saját pénzéhez tette, tehát tényleg elrejtette, a fenti ítéletben minősített orgazdaság bűntette kétségen kívül beigazolva és bizonyítva lévén, őket ezen bűnös cselekményekben bűnösöknek kimondani s ezért, figyelemmel vádlottak eddig büntetlen előéletére, mint enyhítő és mivel sem indokolt konok tagadásaikra, sőt elsőrendű vádlottnál még a lopásnak négy különböző alkalommal történt elkövetésére, mint sulyositó körülményekre, a fenti Ítéletben rájuk kiszabott büntetéssel fenyíteni kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1888. évi május hó 8-án 5,744/1888. B. sz. a.): Tekintve, miszerint elsőrendű vádlott által szolgálatadó gazdájától különböző alkalommal és időben ellopottnak bizonyult 32 frt összeg a vádlottaktól lefoglalt pénzből kikerülvén, kár fenn nem forog, tekintve, miszerint a tett elkövetésekor 17 éves korában volt elsőrendű vádlott a lopásokra leginkább a kínálkozó alkalom által csábittatott; tekintve ugyanezen vádlottnak az első bíróság által is kiemelt bűntelen előéletét, mindezen nyomatékos enyhítő körülmények fenforgása mellett a kir. tábla elsőrendű vádlottal szemben a btk. 92. §-át alkalmazhatónak találván, ez alapon annak büntetését egy és fél évi börtönben állapítja meg.