A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 14. szám - A legtöbbet igérő vevőnek a birói árverésen megvett ingatlan birtokába való bevezetésének eszközlésére kiküldött végrehajtó által elkövetett azon jogsérelem ellen, mely a birtokba bevezetést rendelő végzés foganatositásának eredményét képezi, mily jogorvo

JOGESETEK TÁRA FELSÜBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest. 1889. április 7-én. Melléklet a »Jog« 14. számához Köztörvényi ügyekben. Házassági per előmozdításáért kötelezeti munkadíj. A perlaszi kir. jbirósájr: Alperesek kötelesek a kereseti egy hiatót és két lovat szerszámmal, esetleg ezen tárgyaknak 480 frt egyenértékét felperesnek egyetemleg kiadni, illetve megfizetni. Indokok: Felperes keresetét az A. alatti kötvényre fekteti, mely szerint alperesek kötelezték magukat felperesnek azon fáradozásaiért, melyeket a néhai S. Markó házassági perében tett, jutalmul a kereseti tárgyakat kiszolgáltatni. Alperesek ez ellenében első sorban tagadják a kereseti követelés fenállását s felperes kereshetőségi jogát; továbbá pedig kifogást tesznek az egyetemleges kötelezettség ellen. A követelés fenállását és felperes kereshetőségi jogát illetőleg alperesek azt állítják, hogy felperes a 2'/. alatt csatolt nyilatkozat szerint viszonszolgálat fejében kötelezte magát kieszközölni azt, hogy P. Anna néhai S. Markó hagyatékából kizárassék, ezt pedig kivirni azért nem tudta, mert néhai S. Markó és neje P. Anna közti házasság érvényesnek kimondatván, P. Anna az örökségből kizárható nem volt s igy be nem állott azon feltétel, a melyhez felperes jutalmazása kötve volt. Vizsgálat tárgyát képezheti tehát azon kérdés, vájjon felperes tett-e lépéseket a néh. S. Markó és neje közti házasság felbontására és ebből folyőlag P. Annának az örökségből kizárására s ha igen, vájjon a házasság érvényesnek kimondása felperes közbenjárása dacára, vagy attól nem függő okokból történt-e ? Alperesek e helyütt védelmük súlypontját arra fektetik, hogy felperes a házasság érvénytelenítését két hónap alatt tartozott volna kieszközölni, a mit azonban kivinni nem tudott; minthogy azonban a viszontszolgálat fejében tett Ígéretről kiállított 2-/. alatti nyilatkozatban felperes működése bizonyos határidőhöz kötve nincs, alperesek ezen védekezése figyelembe nem vehető. A fenti vitás kérdés két irányban nyerhet megoldást; ugyanis felperes joga a 2/. alatti nyilatkozattól függetlenül képzelhető, vagyis tekintet nélkül az igért ellenszolgáltatásra, az magában érvényes, bíróilag érvényesíthető jogot képezhet; vagy pedig képzelhető oly jognak, mely két oldalú szerződésen alapulván. csak ugy érvényesíthető, ha felperes a szerződés betöltését a maga részéről igazolja. Az eljáró biróság azon nézetben van, hogy felperes joga a viszontszolgálat teljesítésétől függetlenül megáll, azaz nem áll alperesek kötelezése és felperes ígérete közt oly jogi összefüggés, mely szerint felpores csak viszontszolgálatának teljesítése esetében követelhetné a kereseti tárgyakat; ugyanis a kereset alapját képező A. alatti okiratban a kereseti szolgáltatás minden megszorítás nélkül, egyenesen azon célból igértetett s illetve köttetett ki felperes részére, mivel felperes néhai S. Markó házassági perében fáradozott, hogy pedig ezen házassági perben közbenjárt, azt alperesek maguk sem tagadják, sőt inkább megerősítik ; de igazolva van a B. alatti bizonyitványnyal is, mely szerint felperes ugyanezen perben a verseci püspöki consistoriumnál több izben megfordult. Alperesek ugyan azt vetik ellen, hogy felperes magát ügyvédnek adta ki s e minőségben fogadták fel megbízottjuknak ; de ezen ellenvetés, ha valónak bizonyittatnék is, felperesi tagadás ellenében felperes jogára hátrányos annál kevésbé lehet, mivel a jelen esetben munkabéri szerződésről van szó, mely a személy minőségére való tekintet nélkül megállhat. Alperesek tehát ezen indokokból feltétlenül marasztalhatók. De ha alapul fogadtatik el azon másik nézet, mely szerint felperes csak viszonszolgáltatásának teljesítése esetében követelheti a kereseti ingókat, esetleg azok egyenértékét, alperesek ez esetben is kötelezettekül ismerendők el; mert a B. alatti bizonyítvány szerint kétségtelen, hogy felperes a házasság érvénytelenítési perben közbenjárt, hogy azonban az ügy egyezségileg befejeztetett, mi által elesett annak lehetősége, hogy P. Anna, mint néhai S. Markó neje annak vagyonából kizárassék, ezen egyezséggel szemben tehát alperesek beigazolni tartoztak, hogy azt felperes eljárása okozta, annak létrejöttét ö akarta, a mit azonban beigazolni meg sem kísértették; már pedig kétségtelen, hogy az által, hogy P. Annával egyezségre léptek, alperesek a felperes jutalmazása alapjául kitűzött feltételt ők maguk tették lehetetlenné s igy maguk lévén oka a feltétel be nem álltának, az által felperes irányában elvállalt kötelezettségüktől nem menekedhetnek. Fzekkel meg van állapítva alperesek tartozási viszonya. (1887. dec. 31. 1,701. sz.) A budapesti Uir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja és felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes beismerte, hogy az A. alatti kötelező okirat létrejötte idejében ügyvédi jogosultsággal még nem birt, miből önként következik, hogy az 1874: XXXIV. t.-c. 39. §-ára tekintettel, peres feleket hatóságok vagy bíróságok előtt képviselni és peres ügyeket előmozditani jogosítva nem volt. Tekintve tehát, hogy az alperesek érdekében a S. Márk és S. Anna közötti házasság megsemmisítése iránt a verseci szentszék előtt folyamatban volt pernek sikeres előmozdítása -az ügyvédi teendők közé tartozik és tekintve, hogy a jelzett pernek előmozdítása képezte felperes fáradozásainak tárgyát, ezt pedig csakis mint a felek törvényes képviselője tehette, erre azonban a fentebb előadottak szerint jogosultsággal nem birt; ennélfogva az A. alatti törvény által tiltott alapra fektetett kötelezés jogérvényesnek tekinthető és biróság előtt érvényesíthető nem lévén : az elsöbirósági ítélet megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. (1887. jun. 3. 1886. évi 35,651. sz.) A Hl. kir. Curia : A kir. itélő tábla Ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és azért, rnert a felperes által a S. Márk és neje közti házassági ügyben a verseci püspöki szentszéknél és bíróságon kivül alperesek érdekében teljesített közbenjárás oly teendőnek, melylyel csak ügyvéd bizható meg, nem tekintethetvén, jelen esetre az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-a nem alkalmazható. (1889. jan. hó 24. 1888. évi 6,051. sz.) A nö hozományát és özvegységére biztosított baszouélvezetéuek kielégítését mindaddig:, mig a házasság fenáll, követelni joirositva nincsen. Külön tartóst a nö, ha a válóper még folyamatban nincsen, csak akkor követeibet, ha az elhagyást a férj eszközölte, vagy az elhagyásra a férj szolgáltatott okot. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megvá'.toztalásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. 0 kok: A másodbiróság Ítélete megváltoztatandó és az elsőbiróságnak Ítélete volt helybenhagyandó; mert felperes női hozományát és özvegységére biztositott haszonélvezetének kiegyenlítését mindaddig, mig alperestől törvényesen elválasztalak, illetőleg mig a házasság fenáll, a fenálló törvényes gyakorlat szerint követelni jogosítva nincs. Alperes tehát a fentebbi cimen követelt 120 frt töke s jár. iránti keresetével, mint idő előtt indítottal, helyesen utasíttatott el és pedig annyival inkább, mert az A. a. szerződés 6-ik pontjának már csak erkölcsi szempontból sem tulajdonitható oly értelem, hogy felperes házastársát tetszése szerint elhagyhassa és ez alapon a kötelezett összeget követelhesse. De felperes külön tartás iránti követelésével is helyesen utasittatott el, mert azt, hogy alperes ellen a válópert megindította, vagy hogy külön lakhatásra engedélyt nyert volna, felperes nem bizonyította, minthogy pedig felperes a házassági köteléket önhatalmúlag törvényszerűen nem bonthatja lel, külön tartást tehát annál kevésbé követelhet, mivel felperes azt, hogy az elhagyásra alperes szolgáltatott volna okot, a felhívott és kihallgatott tanúival nem volt képes bebizonyítani, mert B. Géza és Sch. Károly csak annyit bizonyítottak, hogy felperes a község elöljárói előtt véres fővel panaszkodott alperes ellen, hogy öt bántalmazta, azt azonban, hogy tényleg alperes bántalmazta volna felperest, nem bizonyították, de közvetlen tapasztalat alapján nem is bizonyíthatták, miután a bántalmazásnál jelen nem voltak, '/.s. Zsiva bizonyítja ugyan, hogy alperes felperest egy alkalommal azért verte meg, mivel felperes az összes kulcsokat eldugta, ámde valamint azon,