A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 11. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Tizenhatodik közlemény) 9.§

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest. 1889. március 17-én. Melléklet a »Jog« 11. számához. Köztörvényi ügyekben. Üzlctátvevő jogutód az átvétel előtt keletkezett azon tartozásokért, melyek értéke az üzletbe befektetve lett, mint üzleti terhet képező tartozásért felelős. Kiskorú által tett kötelezés joghatálya, utólagos (nagykorúsága utáni) elismerés esetén. A bogsáni kir. járásbíróság (1886. évi március hó 14-én, 7'iO/p. 1886.): Hosszú Sándor ügyvéd által képviselt St. Hermann felperesnek Cs. Kornél alperes elleni 700 frt iránti perében itélt: Alperes köteles a kereseti tőkét megfizetni. Indokok: Felperes keresetét egy teljes hitelt érdemlő alakban kiállított adós-levélre alapította. Alperes az adóslevél aláírását elismerte, hanem azzal védekezett, hogy ö annak értékéül mit sem kapott. A kötelezettség ugyanis ugy jött létre, hogy felperes az alperes édes anyjának, mint sütö-üzlet tulajdonosának, lisztet szállított és édes anyja vele ezen adósságot, a nélkül, hogy aláírása horderejéröl tudomással bírt volna, elismerte, különben, hogy az aláírás teljesítésekor ö még kiskorú volt, e szerint az érvénytelen. Felperes erre azt válaszolta, hogy a sütö-üzlet birtokosa alperes volt, a liszt neki lett kiszolgáltatva könyvecske mellett s ö az üzlet jövedelméből szerezte mindazon ingóságokat, melyek nála biztosítási végrehajtás után lefoglaltattak s ő azután is elismerte az adósságot, miután nagykorúvá lett s a péküzletet saját nevén vezette. A bizonyítási eljárás elrendeltetvén, abból azon tényállás tünt ki, hogy a péküzlet 1884. évi szeptember hónapig a Cs. Heléna nevén vezettetett ugyan, azonban ez fiát, Cs. Kornélt, nem bizonyos meghatározott bér mellett, tehát mint segédet tartotta magánál, hanem vele egy családot képezett, a jövedelemből mindketten éltek s alperes a jövedelem felett rendelkezett, abból bevásárlásokat tett, nevezetesen abból szerezte a tőle felperes javára biztositásilag lefoglalt tárgyakat, vagyis tulajdonképen a felperes által elég könnyelműen kiszolgáltatott liszt lett alperes által butornemüek, aranyóra, ló, sertés s más egyéb tárgyakra átváltoztatva. A dolog ily állásában eldöntendő kérdésnek az mutatkozott, hogy alkalmazandó-e jelen esetben a törvény azon intézkedése, hogy kiskorú által tett adóssági lekötelezés érvénytelen s a kiskorú annak teljesítésére bíróilag nem kényszeríthető. Fentebbi törvényes intézkedés jelen esetre alkalmazhatónak nem találtatott, mert az csak azon esetre tartozik, mindőn a kiskorú könnyelműen pénzkölcsönöket vesz fel, ellenben, ha annak nélkülözhetlen szükségletei fedeztetuek, vagy javukra valódi érték adatik, azokat megtéríteni tartoznak. Jelen esetben felperes által a péküzlet folytatásához nélkülözhetetlen liszt adatott, alperes azt elfogadta, felhasználta, belőle különböző ingóságokat szerzett, 23 éves 2 hónapos korában okmány kiállítás által ünnepélyesen elismerte, hogy felperesnek 700 frttal tartozik, e tények olyanok, melyek alperes fizetési kötelezettségét kétségbevonhatlanul maguk után vonják, különben azon jogelv tétetnék semmivé, hogy senki más kárával nem gazdagodhatik. Fentiek szerint alperes tehát a kereseti összegben marasztal meló volt. A budapesti kir. itélö tábla (1837. évi június hó 28-án, 55j052/p 1886.): A kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Mert alperes beismerte ugyan, hogy az 1884. március 14-én kelt s A. alatt csatolt kötelezvényt aláirta, azonban azt is vitatta, hogy az reá nézve azért, mivel az •/• alatti anyakönyvi kivonat szerint 1871. január 17-én született, tehát a kötelezvénynek kiállításakor még kiskorú volt, érvénytelen volna s hogy továbbá azért, mivel a kötelezvénynek kiállítása idején a péküzletnek tulajdonosa nem ő, hanem anyja volt s igy a lisztet is nem ő, hanem anyja vásárolta, a kötelezvény is helytelenül Íratott általa alá. Tekintettel tehát arra, hogy felperes ily körülmények közt tagadásba nem vette, hogy a kötelezvénynek kiállításakor a péküzletnek tulajdonosa alperes anyja volt s a maga ieiperes által tanúnak felhívott Cs. Heléna is azt vallotta, hogy az üzlet az övé volt, alperest pedig csak mint segédet tartotta s igy felperesnek azon állítása, hogy a péküzlet alperesnek birtokában volt, még azért sem vehető figyelembe, mert alperes a 2 /. alatti iparjegygyei azt is igazolta, hogy az üzletet csak 1884. évi szept. 12-én vette át; ekként nyilvánvaló, hogy felperes nem bizonyította, hogy a lisztet alperesnek megrendelésére és hitelére szolgáltatta volna, továbbá, hogy a kötelezvénynek kiállítása idején az üzletnek tulajdonosa alperesnek anyja lévén, az a mi az üzlet számlájára adatott, csak az üzlet tulajdonosa részére tekinthető átadottnak, s végre, hogy abban az esetben is, ha a lisztet némelykor alperes vette át, ezt alperes, mint segéd nem a saját, hanem az üzlet tulajdonosa nevében vette át. Mihez képest az első biróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani annyival inkább kellett, mert azt sem igazolta, hogy a liszt értéke alperesnek hasznára fordíttatott vagy vagyonába befektettetett volna és azt sem bizonyította felhívott tanúnak vallomásával, hogy alperes a követelés fennállását később elismerte, illetve magát adósnak mondta volna. A magyar királyi Guria (1889. évi január hó »-án, 6,549/p. 1888.): A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első biróság Ítélete hagyatik helyben indokai alapján és még azért is, mert alperes önmaga előadta, hogy a kereseti összeg liszt vásárlásából eredt, minthogy pedig a liszt a péküzletbe befektettetett, a 70) frt az üzlet terhét képezi ; továbbá, mert alperes az üzletet átvévén, annak terheiért felelős és igy a kereseti összeg megfizetésére annál inkább kötelezendő, inert R. János és H. Adolf vallomásából kiderült, hogy alperes a kereseti követelést saját adósságának elismerte. A testi sértés által okozott kár megtérítése iránti kereset egyenesen a polgári biróság előtt érvényesíthető, a nélkül, hogy a sértett fél tartoznék kártalanítási jogát a büntető biróság által megállapittatni. A soproni kir. járásbíróság özv. R. Mária felperesne k. V Pál alperes elleni 110 frt 10 kr. iránti perében itélt: Felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: A tárgyalás folyamán csatolt 762. sz. végzéssel alperes kimutatta, hogy gondatlanságból okozott súbyos testi sértés vétsége alól az okból mentetett fel, mert II. r. felperesi n ejtett sértés nem az ő jogellenes cselekményéből és hibájából eredt, hanem hogy az véletlenségből okoztatott. Minthogy a puszta véletlen eset azt éri, kinek értékén vagy személyén az történik, a II. rendű felperesen ejtett súlyos sértés is véletlenségnek kifolyománya s ez okból alperest az okozott kár megtérítésére kötelezni nem lehet. (1887. évi július hó 27-én f>,7ó3. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla az első biróság ítéletét azzal a változtatással hagyja helyben, hogy felperest keresetével csak ez úttal utasítja el. Indokok: Testi sértésekből származott kártérítési igények iránti keresetjog megállapítása az 1878: V t.-c. 310. és 311. §-ai értelmében rendszerint az illetékes bünfenyitő per bíróságának hatáskörébe tartozik, s ily kárkövetelések polgári peruton csakis azokban az esetekben érvényesíthetők, melyekben a büntető biróság a kártalanítás jogát általában megállapítja ugyan, azonban a sértett felet a kártalanítási összeg meghatározása végett a polgári perre utasítja. Ezen jogelvek s/.empoutjából felperest keresetével feltétlenül kellett volna ugyan elutasítani; de minthogy a soproui kir. törvényszéknek, mint fenyítő bíróságnak a periratok közt fekvő átiratából kitetszőleg a sértett fél az alperes ellen indított és megszüntetési határozattal már ellátva volt fenyítő pernek újabb felvételét kérelmezte és igy a felperes kártalanítási joga a fenyítő per birósága által végérvényesen elbiráltnak ez úttal még nem tekinthető : felpereseket keresetükkel csak idöelőttiség indokánál fogva lehett elutasítani. (1888. évi április hó 18-án 32,893. szám alatt.) A in. kir. Curia: A másodbiróság ítélete megváltoztatik s a kir. tábla az ügy érdemleges elbírálására utasittatik. Indokok: A magyar Rtk. (1887: V. t.-c.) 311. §. azon rendelkezéséből, mely szerint testi sértés esetében a büntető biró-