A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 11. szám - Az új mezőrendőrségi törvényjavaslat és a btk.-nek a lopásról szóló fejezete

a JOG 'J3 6. A btk. ama szigorú 338. §-a, melynek alkotói nagy érdemet szereztek maguknak vagyonbiztonságunk megszilárdítása körül, nem alkalmazható az ilyen lopásokra ; ha valaki százszor is meg volt már büntetve ilyen lopás kihágásáért, a százegyedik esetben a 75. §. utolsó előtti bekezdése szerint egy hónapi elzárásnál többet semmi körülmények közt nem reskirozhat. Jelenleg hatályban levő törvényeink sohasem alkalmaznak lopásra pénzbüntetést (az erdei lopás kivételével, hisz az egészen más tekintet alá esik) ; a mi nagyon helyes. A tolvajok, kik talán a bűntettesek legszámosabb contingensét szolgáltatják, az alsó népréteg leginkább megvetett osztályához, a nép salakjához tartoznak. Törvényhozóink azt tartották, hogy nem pénzbüntetés való ezekre, hanem egyéb. A javaslat teljesen szakit a törvényhozás eddigi felfogásával; a tolvajokra csak pénzbüntetést enged kiszabni. Pedig létezik a rendőri kihágásoknak több olyan neme, melynek elkövetője a törvény értelmében elzárással büntetendö, holott azon kihágások távolról sem becsteleuitenek annyira, mint a lopás ; sőt egyik-másik kihágás néha máskülönbeu tisztességes uri embereken is megesik, kik azért a társaságból ki nem nézetnek, raig a társadalom mindazokat, kikre lopás derül ki, az »Auswurf« közé száműzi. Minthogy a lopás kísérlete nem lesz büntethető, a más vagyonára áhitozók vajmi csekély risicoval vonulhatnak ki éjjeli időben szekerükkel a búzaföldekre; ha 2 — 3 szekérrel oda állanak a búzakeresztekhez, vagy a cséplőgépre váró búzaasztaghoz s hozzálátnak az asztag kibontásához és a rakodáshoz, de munkaközben tetten éretnek, egyszerűen ott hagyják a zsákmányt; csak kisérlet forog fenn, tehát nem büntethetők, le sem tartóztathatok; sőt majd Tik fognak panaszosként fellépni, ha a tetten kapó tulajdonos vagy a »mezörendör« becsületsértő kifejezést mer ellenük használni. Mily hatással lesz az ilyesmi a nép jogérzetére ! ? A javaslat a lopás elleni fellépést kizárólag a magán vádra bizza! Mily ritkán érné büntetés! Tegyük fel, hogy a tolvaj minden 10-ik esetben rajta veszt a lopáson (mezei lopásoknál ez még nagyon kedvező feltevés) ; a korábbi lopásokból szerzett haszonból akár kétszeresen kártalanítja a netalán raisonirozó magánvádlót s hol találjuk azt a magánvádlót, a ki az azonnal nyújtott kétszeres kárösszeg elfogadása helyett inkább perlekednék és ellenségei számát szaporítaná? Cselédek gyakran követnek el szolgálatadójuk kárára lopást s mégis ritkaság a'336. §. 7. pontjának alkalmazása, mert (343. és 116. §.) a magánvádlók ítélethozatal előtt vádjukat többnyire visszavonják. A tolvaj cseléd a vád visszavonhatása mellett is nagy hátrányoknak teszi ki magát, mert nem ritkán a gazda »a btk. 313. §-a alapján« jól eldöngeti, aztán elkergeti, sőt be is fogatja; csak akkor kerül szabadlábra, mikor kártérítés Ígérete után a magánvádló vádját visszavonja. Aztán mily nehéz az ilyen cselédnek új alkalmaztatást kapni. Azokat, kik gazdasági termények tolvajlására adják magukat, ilyes hátrányok nem érik. Felette káros következményűnek tartom a visszaesők iránti enyhe elbánást. Jelenleg aligha foglalkozhatik valaki rendszeresen gazdasági termények lopásával, mert ott van a 338. §., melynek alapján a tolvaj harmadszori elitéltetése alkalmával már fegyházba küldetik ; negyedízben, például 3—4 évi, ötöd- vagy hatodízben 4—5 évi fegyházat kap. Ha nem hajlik, törik. Ezentúl az ilyen tolvajok, ha észreveszik az új törvény enyheségét, megfelelő »óvatosság« mellett akár megélhetésük egyik forrásává tehetik a gazdasági termények lopását. Ha például özvegyek, vagy verekedésre kevésbé alkalmas földtulajdonosok földjét, kertjét szerencséltetik látogatásukkal, a tulajdonos általi elveretésnek — a bűnperben a sértett fél szerepének — sem teszik ki magukat. Még az erdőtörvény (74. §.) is említést tesz a btk. 338. §-áról; jelen javaslat azonban erről mélyen hallgat. A szóban levő lopások és a javaslat VII. fejezetében részletezett sok más egyéb cselekmények fölött ezentúl a közigazgatási hatóságok fognak bíráskodni; az igazságügyroiniszterről, a kir. ügyészről e javaslat egy szóval sem emlékezik meg. A javaslat értelmébeu a közigazgatási hatóságok fogják meghatározni, hogy mi tartozik hatáskörükbe és mi nem ? Hány eset fog előfordulni, mely a bírósághoz lenne átteenclö, de az igazságügyi hatóságok semmi tudomást sem fognak nyerni arról! Attól tartok, hogy a közigazgatási hatóságok a VII. fejezet valamelyik §-át sok olyan esetre fogják ruházni, mely a btk. rendelkezései alá esnék. A lopás elbírálásánál magánjogi fogalmak veendők bonckés alá; azért nem tartom helyén lévőnek a bíráskodást e felett közigazgatási hatóságokra bizni. Némely eseteknél finom distinctiót kell tenni a lopás és sikkasztás, vagy a lopás és jogtalan önsegély fogalmai közt; aztán a 75. §. aj pontja vitás kérdéseket is fog szülni, például ez vagy az a tárgy gazdasági termény-e, avagy nem? — ez vagy az a hely kert, vagy föld-e, avagy nem.-' Miként fognak eljárni a közigazgatási hatóságok, ha a lopáshoz orgazdaság vagy bűnpártolás járul ? A 80. §. értelmében súlyositó körülményt képezvén a kerített helyről történő lopás, az említett kifejezésre való tekintettel nem fognak-e a közigazgatási hatóságok olyan lopási esetet is elbírálni, a mi a btk. 336. §. 3. pontja alá esnék? E javaslat a btk.-re néhol homályos értelmű vonatkoztatásokat is tesz; pl. a 75. §. e) pontja igy szól: »Kihágást követ el, a ki zálogolást jogosulatlanul ejt meg, a mennyiben i cselekménye a büntetőtörvény 165. és 368. §-a értelmében súlyoj sabb beszámítás alá nem esik.« A hatóságok hatáskörét szabályozó törvényeink elég j komplikáltak már; óvakodjunk a lehetőség szerint azokat még jobban komplikálni. Szegényes fizetésük mellett buzgó önfeláldozással működő szolgabiráinknak már most is annyi temérdek törvényt, rendeletet, statútumot kell betanulniok, hogy nem tar| tom méltányosnak őket juridicai stúdiumokba való belemélyedésre I is kényszeríteni. Tudjuk, hogy maga a büntetőjog egész stúdiumot képez ; a ki a büntető igazságszolgáltatás körül feladatának megfelelni akar, annak nem elég egyik vagy másik §-t egyszerűen elolvasni. Bizonyára nem gyorsítja az eljárást az, ha valamely ügy ellátásánál előbb a hatáskört kell vizsgálnunk, már az is hátrány, ha a panaszos feleket ide oda küldözgetjük, vagy a felvett panaszjegyzőkönyveket más hatósághoz kell áttennünk. Azt pedig senki j sem tartja óhajtandónak, hogy a hatásköri összeütközések esetei | szaporodjanak. De vájjon a nép jogérzete tiltakozik-e a jelenleg hatályban levő törvény szigora ellen? Részemről eriminalis praxisomban [ (már pedig az ország különféle vidékein levő bíróságoknál működtem) azt tapasztaltam, hogy a gazdát, ki a mai viszonyok s körülmények mostohasága mellett nehezen küzd a létért, még talán jobban boszantja az, ha valaki véres verejtékének gyümölcsét képező búzakeresztjeiböl vagy asztagjából lop, mintha például kedvenc tajtékpipájával illan el valaki. A véres verejték gyümölcsének ellopása nagy elkeseredést szül a káros félben; utalok azon nem csekély számú testi sértési ügyre, mely abból keletkezik, hogy a mezei gazda vagy bérlő terményei tolvaját tetten kapja s dühében azzal összeverekedik. A legkevésbé őrzött s azért a tolvajok által leggyakrabban j megtámadott vagyontárgyakról van itt szó: ezek különösen igénylik a büntetőtörvény védelmét. Ha ily rendkívüli mérvben J devalváljuk e védelmet, valószinűleg a testi sértési ügyek fognak szaporodni. Ha a magyar gazda felvilágosittatott a btk. tervezett módosításának következményeiről és horderejéröl, nem a törvény szigorának ezen tetemes enyhítését, hanem inkább ínég több védelmet fog kérni a más munkájának gyümölcsére áhitozók ellen. A sok közteher mellett még a mezei tolvajok hadának is adózzék? Azt vetik ellen némelyek, hogy a mezei termények lopása kisebb veszélyt rejt magában a vagyonbiztonságra nézve; hisz ezek az értékhez képest nagyobb volumennel bírnak, a tolvaj által I nem könnyen szállíthatók s rejthetők el. Igen ám, de a lopás nagyon meg van könnyítve az által, hogy a tolvajok kocsijukkal mindenkinek nyitva álló úton járnak; ha útközben őket valaki gyanúba veszi, készen vannak a felelettel és ha az illető ezzel I sem elégszik meg és kísérőül feltolakodik, egyszerűen olyan földre ! mennek, hová jogosítva vannak menni és a lopást más alkalomra halasztják. A lopott terményt a tolvaj a saját terményével szokta I összekeverni. Természetesen nem a nagyvárosi »Gauner«-ek és nemzetközi zsebtolvajok szoktak ilyen lopással foglalkozni, hanem leginkább a földmivesek és a mezei munkások. Nagy azok száma, kik minden nyáron több gazdasági terményt hordanak haza, mint a mennyi földjükön terem; ne engedjük ezek számát szaporodni! Az is nehezen egyezik meg ugy a nép, mint a büntető ! jogász jogérzetével, hogy 30 frt értékű gazdasági termény ellopása j csupán pénzbüntetéssel lesz büntethető, de ha a lopott tárgy értéke ezen összeget csak 21 frttal múlja felül, vagyis 51 frtot tesz ki, akkor már 6 hónapi börtön a kiszabható büntetés minimuma. Mintha egy kis aránytalanság mutatkoznék ebben ? Sajnos, ha némely járásbíróságnál a jelentkező panaszosokat kissé görbe szemmel nézik, mert dolgoicsináluak; sajnos, ha a ! megtorló eljárás menete oly lassú; ha Á%ir<>< felet kelleténél