A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 10. szám - A zala-egerszegi törvényszék biráinak és járásbiróságok biráinak kérvénye a képviselőházhoz a birák javadalmazásának emelése érdekében

végett bemutatandó és az óvás felveendő, a •/. alatti váltó-óvás szerint azonban a váltónak Edelényben a kir. járásbíróságnál S. Kálmán szendrö-ládi lakos, mint telepesnél fizetés végetti bemutatása egészen szabálytalanul történt, mert mint fentebb előadatott, a kereseti váltó nem telepitett. De szabálytalan a váltó-óvás még azon okból is, mert a vt. 99; §-ának 1. pontja értelmében az óvásuak magában kell foglalni a megóvatolt váltó hü másolatát, a váltó azonban magában az óvás szövegében, a mely az ovatoló személy aláírásával és hivatalos pecsétjével ellátva van, nem fordul elő, hanem ezen másolat minden aláírás nélkül egyszerűen csak az óvás hátlapjára van vezetve, anuak hü másolata azonban az óvatoló személy aláírása és pecsétje által bizonyítva nincs. Minthogy tehát a feutebbiek szerint a váltó óvás a törvénynek meg nem felelő módon lett eszközölve és kiállítva, alperes mint kibocsátó ellen visszkereset indítására ezen váltó-óvás alapul nem szolgálhat, ennélfogva felperest visszkeresetével elutasítani kellett. (1887. december 20-án, 8,247. sz) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir itélő tábla a kir törvényszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kereseti váltóban az iutézvényesek lakhelyén Tisza-Szt.-Imrén kívül külön fizetési hely megjelölve nem lévén, fizetési helynek a váltótörvény 3. és 7. §-ai alapján az tartandó ; a váltónak az intézvényezett lakhelye után következő az a tartalma: fizetendő S. Kálmán urnái, nem képez fizetési helyet, hanem csak azon személy megjelölését, kivel, vagy a mi jelen esetben ezzel egyjelentőségü, ki által az elfogadó a fizetéshelyen Tisza-Szt.-Imrén a váltót lejáratkor kifizetni szándékozik. A kereseti váltónak fizetés végett bemutatása és az óvás, valamint általában azon jogcselekmények, melyek a váltótörvény szerint a váltójogok fentartására szükségesek voltak, Tisza-Szt.-Imrén S. Kálmánnál a váltótörvény 103. § a rendelkezésének megfelelően voltak eszközlendök; a Li. alatti óvás azonban nem a váltó fizetéshelyén, hanem a váltónak F.delényben eszközölt bemutatása alapján vétetvén fel, az a viszonkereset alatt álló alperes ellen váltójogok fentartására alkalmas cselekméuyül ennélfogva el nem fogadható. Tekintve pedig, hogy alperes a B. alatti óvás hatályosságát már a kifogásokban, tehát kellő helyen kifogásolta, tekintve, hogy felperes fentebbiekből folyólag alperes elleni kereseti jogát, ugy a mint azt a váltótörvény 41. §-a rendeli, fenn nem tartotta, felperest alperes elleni viszonkeresetével elutasító elsőbirósági ítéletet ez alapon helybenhagyni kellett. (1888. évi szept. 4-én. 746. váltószám.) A m. kir. Curia: A kir. itélő táblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1888. december 27-én, 1,178. váltószám.) ..Fizessen ön holnapután" határozott fizetési határnap-e a váltén .' A pozsonyi kir. törvényszék II. C'vrill felperesnek Th. János alperes elleni 15 frt iránti perében végzett: Tekintve, hogy a váltó lejárata, illetve a fizetési idő, a váltótörvény 3. §. 4. pontja értelmében nem határozott napra szól, miután azon szó által, hogy »holnapután« nem tudható, hogy a kelettől vagy az elfogadástól számittatik-e, — a váltóleereset, a váltóeljárás 4. §-a alapján visszautasittatik. (1888. évi július 23-án, 8,804. sz. a.) A budapesti királyi itélo tábla az elsőbiróság végzését indokainál fogva helybenhagyja. (1888. szeptember 17-én, 6,063. szám alatt.j A magyar királyi Curia : A másodbiróság végzése helybenhagyatik, mert ezen kifejezés »holuapután«, miután abból ki nem vehető, vájjon azon nap a váltó kelte vagy elfogadása végett bemutatása napjától számitandó-e, nem tekinthető a váltótörvény 3. §. 4. pontjának megfelelő határozott fizetési napnak és mert ehhez képest a váltó egyik lényeges kellékét nélkülöző okiratra alapított váltókercset helyesen lett a váltóeljárás 4. szakasza alapján elutasítva. Bűnügyekben. Különbség meggyalázó és sértő kifejezések között. (li. T. K. 262., 261. és 46. ) A fehértemplomi kir. törvényszék: D. Jován a 13. Jánoson elkövetett, a B. T. K. 262. §-ába ütköző becsületsértés vétségében vétkesnek mordatik ki, miért is vádlott ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó nyolc napi fogházra és 5 forint pénzbüntetésnek az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó tizenöt nap és végrehajtás terhe alatti megfizetésére, behajthatlansága psetén további egy napi fogházra Ítéltetik. I n d o kok: Vétkesnek volt mondandó vádlott a B. T. K. 262. §-ába ütköző becsületsértés vétségében, mert a hit alatt kihallgatott panaszos B. János és Cs. Zária tanú vallomásával igazolva lett, hogy vádlott a nikolinci D. Jován 197. számú házközösség hivatalból elrendelt felosztásáról szóló okmányok közlése végett a községi jegyző hivatalos helyiségébe idéztetvén és ott meg is jelenvén, vádlott ott panaszosnak ezen szavakat mondta : »szarom a bizottságra és az osztást tárgyazó határozatára«. -Minthogy panaszos is ta»ja a községi elöljáróságnak, mely a házközösségi osztályok keresztülvitelére competens és az ő szavai a becsületsértés vétségét involválják: tekintettel vádlott rossz erkölcsi magaviseletére és azon körülményre, miszerint abbeli védekezése, hogy ö a kérdéses alkalomkor részeg volt, fentnevezett panaszos és tanúvallomásával hatálytalanná lett téve, őt a becsületsértés vétségében vétkesnek kellett kimondani és a törvény vonatkozó szakasza értelmében megbüntetni. (1887. évi október hó 19-én 9,896. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróságnak Ítéletét részben megváltoztatja; vádlottat a B. T. K. 262. §-a szerint büntetendő becsületsértés vétségének vádja s következményeinek terhealól felmenti, s őt a helyett a B. T. K. 261. §rába ütköző s a szerint büntetendő becsületsértés vétségében mondja ki vétkesnek, s ezért az 1887. évi VIII. t.-c. 1. § ában megjelelt célokra fordítandó, behajthatlauság esetén egy napi fogházzal helyettesítendő 10 frtnyi pénzbüntetésnek tizenöt nap alatt, különbeni végrehajtás terhével leendő megfizetésére itéli, s ezzel a változtatással egyebekben az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyja. Indokok: A li. T. K. 262. §-a szerint büntetendő becsületsértés egyik főalkatrészét az képezi, hogy a becsületsértés nyilvánosan történt légyen, miből következik, hogy eme vétség tényálladékát nem annyira a hely nyilvánossága, hanem az állapítja meg, hogy a cselekmény többek jelenlétében, vagy hallatára követtetett el. A vizsgálat és a végtárgyalás adatai szerint beigazolva van ugyan, hogy vádlott a községházára meghivatván, az ott jelenlevő községi jegyző előtt, midőn utóbbi a házközösség felosztására vouatkozó okiratokat a vádlott, mint egyik érdekelt fél előtt felolvasni akarta, a községi hatóság bizottsága irányában — bár nevek megnevezése nélkül és ittas állapotában — megvetésének adott kifejezést azzal, hogy ocsmány és sértő szavakat használt; mindazonáltal, tekintve, hogy ugyanakkor az irodá' au csak két és nem több személy, vagyis Cs. Zária és F. Antal tanuk voltak jelen, a kik a vádlott részéről használt sértő szavakat hallották ; ilyképen a vádlott cselekményében a B. T. K. 262. §-a alá vont becsületsértés vétségének a törvénytől meghatározott főismérve, a »nyilváuosság« hiányzik; mindezeknél fogva vádlottat a fenforgó vádbeli cselekmény terhe s következményei alól felmenteni, ellenben tekintve azt, hogy a vádlottnak fenti cselekménye a B. T. K. 261. §-ába ütköző s a szerint büntetendő becsületsértés tényálladékát állapítja meg, s e szerint B. János községi jegyző, miut a községi elöljáróság egyik tagja, vádinditványt tett, vádlottat ebben vétkesnek kimondani, s figyelembe vévén ittas állapotát, ugy elhanyagolt nevelését, a fenti pénzbüntetésre Ítélni kellett. A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét egyebekben az annak kapcsán felhozott vonatkozó indokoknál fogva hagyta helyben. (1888. január 19-én, 1887. évi 40,730. szám.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a B. T. K. 261. §-a arra nézve, hogy a becsületsértés vétsége megállapittassék, »meggyalázó« kifejezést vagy cselekedetet tételez fel; tekintve, hogy ennek ellenében a K. B. T. K. 46. §-ának esetében a »sértö« kifejezés használata által állapittatik meg; tekintve, hogy a vádlott részéről jelen esetben használt kifejezés meggyalázónak oly értelemben nem vehető, hogy az a szóbeli sértésnek egy súlyosabb, és az illetőt jellemében, állásában lealacsonyító fokát képezné : ennélfogva a cselekmény minősítésére, valamint a D. Jován vádlottra kiszabott büntetésre nézve is mindkét alsóbb fokú bíróság Ítélete megváltoztatik; nevezett vádlott a K. B. T. K. 46. §-ában körülirt hatóság elleni kihágásban mondatik ki vétkesnek, s e miatt 5 forint, tizenöt nap alatt, végrehajtás terhe mellett fizetendő s az 1887. évi VIII. törvénycikk 1. §-ában megjelölt célokra fordítandó pénzbüntetésre, ennek behajthatlausága esetében pedig egy napi elzárásra ítéltetik.